Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

(4) 1902. november 80

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

4-8. szám.

Ezek után bátor vagyok a tisztelt osztály-gyűlés igénybe vett becses figyelmét megköszönve azzal zárni be felolvasásomat, miszerint kísérletemért, hogy az egyhangú, prózai foglalkozású kémlőházból, a nép nyelvén ma is probaházból, némi nem szorosan tudományos közleményt állítottam össze, megjutalmazva érzem magamat, hogyha azzal a bányászattal foglalkozók előtt érdeklődést bírtam felkelteni.

Nagybánya, 1902. november hó 22-én.

Miké Béla,

magy. kir. főmérnök

Tűzoltó ügyünk.

Városunk azon áldozatkészségével, hogy a jövő évi költségvetésbe 4000 koronát vett fel tűzoltói kiadásokra, elösmerésre méltóan gondoskodott arról, hogy tűzbiztonságunk a helyi viszonyok és jövedelmünk arányában kielégítve lehessen, mert ezen 4000 koronán kívül van a városnak egy kitűnő tűzoltói szertára,

3—4 jó tűzi fecskendője, 2 pár lófogatja és szabály- rendelettel kötelezett tűzoltósága, egyszóval páratlanul kedvező helyzete más hason városokkal szemben és mégis felette szomorúan tapasztaljuk, hogy mindez írott mulaszt és daczára ezen óriási áldozatoknak nincs rendszeresen képzett tűzoltóságunk, sőt az a 3—4 hivatásos tűzoltónk is oly annyira járatlan és ösmeret- len a saját eszközeivel, hogy a laikus közönség kell, hogy a helyszínen tanítsa, mutassa, hogyan szereljenek egy gépet.

Minő garancziákat nyújthat tehát a város közönségének ezen drága pénzen fenntartott és semmiféle rendszeres kiképzésben nem részesített 3—4 egyén, ki még azzal sincs tisztában, hogy tél idején a gépekben vizet ne hagyjon, mert úgy jár, mint e hó 27-én a fasori tűznél, hol hajnalban kerestek melegvizet, hogy kiolvaszthassák a jeget a gépből, — vagy e hó 15-én a mikor d. u. 5 órakor a szivó-tömlőket a bennök levő farudakkal együtt eresztették a kútba és roppant csodálkoztak, hogy a viz nem jött.

Nem is olyan régen, mindössze csak pár éve múlt, még mindnyájan jó emlékezünk reá, de meg esetek is bizonyítják, hogy egy lelkes önzetlen, de szakszerűen képzett csapat mit művelt e téren, sőt nemcsak a tűzvész, de más elemi csapások alkalmával is hogy állott helyt, az ő fegyelmezett csapatjával képes volt még a közrend fentartása körül is segédkezni, pótolva az amúgy is hiányos rendőrséget is, a nem létező katonaságot is ha kellett. Azonban úgy ezt is, mint sok más szépet és jót, megölte a kis városi intrika, a közöny és szűkmarkúság (pedig évi 1000 frí városi segély megmenthelte volna e minta tűzoltóságot) s mert úgy tovább nem válallhatott felelősséget a város tűzbiztonságáért, — átadta a városnak összes vagyonát, összetánczolt és koldult modern eszközeit, fecskendőit azon reményben, hogy az sokkal biztosabb kezekbe kerül és a tűzoltás ügye tökéletesebbé, fejlettebbé lesz. Fájdalom nem igy történt 1

Az utóbbi gyakori tüzeseteket megfigyelve önkéntelenül jut eszünkbe az a bizonyos czirkuszbeli »Dummer August,« ki mindig azt igyekszik megtenni, ide-oda futkosva, a mit más már elvégzett és bár ő nagyképü szorgoskodásával csak lábatlankodik, mégis az elösme- résből oroszlánrészt vindikál magának !

Ilyen benyomást tesz reánk a 4 fejvesztett tűzoltó, a mire kiérkezik, csak a leégett épületek és a közönség által megvédett területtel áll szemben és igy is olyan nagy járatlanságot tanúsít, hogy az ember aggódó pirulással gondol arra a falusi kisbiróra, ki »tűzoltó géni* ezekhez képest, mert a tyúkólból előczipelt vizipuskát működésbe tudja hozui.

Iyen 4 tűzoltónak vagyunk tehát mi a gondjaira bízva, ilyen áldozatok mellett, a mi 12 ezer lakosú városunkban.

Tekintetes hatóság!

Talán ha reá érne egyszer — valamikor, — mél- tóztassék e kérdés felelt behatóan gondolkozni, mert az még nem minden, sem nem elintézése e fontos ügynek, hogy folyósítva van e czélra 4000 korona; — meg van a szabályrendelet a »kötelező« tűzoltóságra (papiroson) de hát miként lesz felhasználva szakszerűen e nagy összeg a város tűzvédelmére?

Lássuk csak a dolgot kissé közelebbről:

Az ezreket érő tűzi fecskendőket ott marja a rozsda és pusztítja az enyészet, mert azt luxus heten- kint és naponkint rendbe hozni, tisztogatni, hogy hasz nálható is legyen tűz esetén, — a 4 fizetett őrtől ilyet kívánni sem lehet, mert ők már úgy megszokták a fizetést ingyen szedni, hogy meg is aprehendálnák, ha a »máriást« vagy pláne az »alsós« parthiet megzavarnánk, vagy csak hármasba játszhatnak, — pedig bizony ez megesik mostanában, ebben a disznóölő hidegben, mert a csővezető — bár csizmadia, ilyenkor elszokott járni disznót ölni és mondják, hogy ebben olyan ügyes, hogy naponta 1—2 darabbal is végez, (házamnál is vágott) melyért 2—4 korona járja és bőven kostoló, — bizony ez jó kis mellék-jövedelem az 50 koronához.

És mégis emberileg sajnálnunk kellene ezt a 4 proletárt, kik sem mesterségüket nem folytatatják és nem értik, sem a tűzoltásban nem jártasak, ezekből a város maga csinál dologkerülő, lusta embereket, mert ott tartja és fizeti, hogy a napot lopják, — ha pedig elbocsátja őket, szaporodni fog a munka-kerülő elégedetlenek vagy züllöttek száma.

Ezek a leplezetlen valóságok és minden szépitge- tés nélküli igazságok, melyet nem elég feltárni csak. — de tovább kell haladnunk és sürgős orvoslást keresnünk e bajok gyógyítására.

Mindenek előtt be kell szüntetni, — még pedig mielőbb, — az őrségre pazarolt kiadásokat úgymint: fűtést, világítást, fizetéseket, mert kár minden fillérért, széjjel kell zavarni a kártyások és ingyenélők társaságát az őrtanyán. — be kell zárni az őrszobákat és az összes szereket a város központján (valamelyik városház udvarán) elhelyezni, a hol sokkal jobb karban és rendben lesznek az őrmester gondozása mellett addig, a mig a továbbiak felől egy szakemberekből összehívott anketten más intézkedés történik.

Addig pedig mig mindezen dolgokban alapos és szakszerű újítások eszközöltetnének, nem lesz a helyzet rosszabb, mert eddig is a közönség maga oltotta a tüzet és védte a várost, — azt ezután is megtesszük, sőt a helyzet már is javulni fog, mert rendben tartott szerekkel gyorsabb és jobb munka végezhető. Azt is állíthatnám, hogy a csővezető által élvezett bonificátiokra Budapestről egy olyan tüz-mestert lehetne hozatni, ki nem csak a szerek katonás rendben tartásáról, hanem a legénység kiképzéséről is gondoskodnék.

Ne nézzük tehát tétlenül ezen kétségbeejtően szomorú állapotokat, hanem segítsünk magunkon úgy, hogy a város további megterhelése nélkül, ezen tűzoltói czélokra álló javadalmakból olyan tűzvédelmet teremtsünk magunknak, a minőt viszonyaink és érdekeink megkívánnak és a minőt ilyen áldozatkészség mellett meg is teremthetünk.

Addig pedig, mig ezen üdvös újítások keresztül is vihetők. — térjünk vissza eggyelőre Őseink szokásához és tűzvész esetén — nem kolotnp és telephon, — hanem harangverések hívására egyesült erővel ki-ki a maga legjobb tudása és testi erejéhez mérten járuljon hozzá, hogy polgártársaink és ezzel a magunk vagyonát — megvédelmezzük.

Egy vén tűzoltó.

Heti krónika.

Budapesten izzó a levegő, mint a fernezelyi kohóban, de mig itt csak azon törekednek, hogy András-napra, minden szép lánynak jusson egy kis ólom a jövendőmondásra, addig a fővárosban még ólom golyókkal sem bírják a jövendőt megfejteni.

»Két kard nem fér egy hüvelyben,

E világon, nem mi ketten.«

így nyájaskodott Széli Kálmánnal a legnagyobb bajuszu miniszter s a ki haragszik, az hova menjen ? — elment. Wienbe.

Vájjon ismétlődni fog- é az olló meséje ? vagy csakugyan omlik-bomlik a kabinet, azt a krajczáros újságokon kívül ma senki sem tudja biztosan.

Nekünk különben úgy is mindegy, olyan messze esünk mi a központtól, hogy a kormány jóságos, atyáskodó keze idáig talán el sem ér, de annál jobban érezzük az ostor csapásokat, mivel, hogy az ostornak az a régi tulajdonsága, hogy mindig a végén csattan. (Lásd Szatmár, Máramaros, Szabadka.)

És most térjünk át a helyi politikára.

Megint tűz volt! De hogy’is ne lenne, mikor télen a félévre nyugdíjba vonult kémények is füstölnek. Az oltás nem sikerült. A vizipuskák befagytak, a gépmesterek meleg vízért kiabáltak és senkinek se jutott eszébe, hogy a tűz mellett fel lehetett volna foralni akár egy üst vizet is.

Közös sorsuk a nagybányai egyleteknek s igy a tűzoltó egyesületnek is, — hogy bámulatos lelkesedéssel születnek és csodálatos közönynyel múlnak ki.

Most a korcsolya egyesület újait meg, lelkes buzgalommal intézi az ügyeket az uj tisztikar és választmány, s a héten a kis nemzeti lobogó állandóan kint volt a főtéren, jeléül annak, hogy mennél nagyobb a lelkesedés tüze, annál jobb, annál keményebb a jég.

De lesz még a télnek más találkozó helye is. Színészek hirdetik magukat. Szerencse, hogy nem krumplival, aszalt szilvával és almával kell őket fizetni, mert akkor ebben a terméketlen esztendőben, itt ugyan éhen halnának, de igy leli et hogy elbírnak 5—6 előadást is.

Többet bizony nem igen, mert hát küszöbön van a Mikulás, meg az angyal is, gyűjteni kell a pénzt karácsonra, aztán téli kabát meg disznó nélkül sem lehet el az ember.

Az élet nem annyira tragédia dalban elbeszélve, mint inkább komédia, tragédiával fűszerezve prózában.

A mai magas piaczi árak mellett lyrát nem pengethet

a krónikása

Különfélék.

Lakunk jelen számához féliv melléklet van csatolva.

Szabad lyceum. Folyó évi november hó 30-án vasárnap, délután fél négy órakor az állami főgymna- siutn physikai hallgató termében Németh József fő- gymnasiumi tanár tart fölolvasást e czimen: »Igazság és hamisság a történelemben.« Az érdekes fölolvasásra előre is fölhívjuk figyelmét a közönségnek.

Az országos bányászat és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya nov. 22-én Neubauer Fe- rencz elnöklete mellett gyűlést tartott, melyen a társulati folyó ügyeken kívül Mikó Béla érdekes felolvasást tartott a vegyelemző hivatal köréből. Bányavidékünkön bizonyosan érdeklődéssel fogják venni a felolvasást, melyet mai számunkban egész terjedelmében hozunk. Este közös vacsora és társas mutatság volt a kisteremben, hol a négyeseket 20 pár tánczolta. A mulatság kissé feszes volt, de azért sikerültnek mondható. Egyébiránt bizonyos az, hogy az u. n. sikerült bálokon kevésbbé lehet jól mulatni, mint az ilyen kevésbbé népes összejöveteleken. Hogy a táncz és poharazás a hajnali órákig tartott, azt talán mondanunk is felesleges.

A gör. kath. papválasztás ügyében rendkívül nagy jelentőségű fölterjesztés ment a napokban a vármegyéhez. A mindenre gondosan és alaposan kiterjeszkedő feliratot Égly Mihály főjegyző szerkesztette s mi közöljük mai számunk első czikkében, hogy ezen ügy iránt minél szélesebb körben megszerezhesse a közönség a kellő tájékozódást.

A városi múzeum gyarapodása. Örömmel tapasztaljuk, hogy a közönség hova-tovább mindig jobban és jobban tisztába jön azzal a fontos hivatással, mely városunk kulturális fejlődése tekintetében a múzeumegyesületre várakozik s minden tőle telhető erővel igyekszik ezt ebben a nemes hivatásban támogatni. Legújabban özv Csomós Áronné adta szép bizonyítékát a fontos czélra hivatott egyesület működése és fejlődése iránt való meleg érdeklődésének az által, hogy a birtokában levő összes nagyértékü régi pénzeket, könyveket és folyóiratokat ezen egyesületnek adományozta. E nagylelkű adomány folytán a városi múzeum régiségtára 4 drb czintállal, 1 drb régi fakupával, 3 drb rézpénzzel és 5 drb emlékéremmel; könyvtára pedig a »Hazánk és a külföld« s a »Nefelejts« 1—1 ; a »Vasárnapi Újság« 8, a »Családi Kör« 6 és a »Természettudományi folyóirat« XVIII. évfolyamával és ezenkívül még 17 drb különböző történeti munkával gyarapodott. Midőn e szép adományért a múzeumegyesület nevében hálás köszöoetet mondok, egyúttal kérem mindazokat, kik hasonló tárgyak birtokában vannak: szíveskedjenek a megadott jó példákat követve, azokat a múzeum részére átengedni. Itt ezen tárgyak a város közkincsévé lesznek s igy mig egyrészt megőrzésük biztosabbá lesz, addig másrészt értékük a nyilvánosság és közhasználat miatt sokszorossá válik. Tisztelettel Nagybányán, 1902. november 29-én, Lakatos Ottó, múzeum-egyesületi titkár.

Lux Ödön volt felsőbányái rendőrkapitány lemondása illetékes helyen elfogadtatván, a pályázat kihirdetése czéljából a főispáni hivatalhoz ennek rendeletére az állással egybekötött javadalmazásról a jelentés a napokban terjesztette be.

Molnár Mihály nyomdáját részvénytársaság akarja átvenni 500 drb 100 koronás részvénnyel vagyis 50.000 koronával. Az aláírások most vannak folyamatban.

Aranylakodalom. Nem magyar származású, de a városunkban töltött nagy idő teljesen magyarrá varázsolta szivét, lelkét egyaránt a mi becsületben megőszült Jevota bácsinknak. E héten nagy ünnepe volt. 1852. november 29-én mint 28 éves ifjú vezette oltárhoz ötven éven át őt hűségesen szerető hitvestársát Poliki Amáliát. Szerette volna, ha ötven éves házasságát a templomban áldhatták volna meg. de a 78 éves aggastyánt gyöngélkedése ebben megakadályozta s igy most a két évvel előbb leégett háza helyén felépített uj házában, melyet ugyanezen napon szenteltetett fel, tartották meg az aranylakadalmat. Az egyházi szertartást Szőke Béla ideigl. lelkész végezte megható beszéd kíséretében. Sokan voltak jelen tisztelői közül a szertartáson, a többek között dr. Lovrich Gyula kincstári főorvos, Újhelyi Hugó jogügyi tanácsos nejével, Stoll Béla ügyvéd, stb. Vájjon lenne-e valaki, a ki jót ne kívánna a jó Jevota párnak az aranylakadalma alkalmából? /

Bűnügyi főtárgyalás. November 24-én volt a szatmári törvényszék előtt a bűnügyi főtárgyalás dr. Barna Fülöp ügyvéd ismeretes ügyében, ki dr. Komoróczy Iván szolgabirót a Bamberger féle választás alkalmából azzal kereste föl, hogy 100 forintot adott át neki útiköltségül, kérvén őt, hogy a somkuti járás községeiben jelenjen meg s kövessen el mindent Bamberger érdekében. Komoróczy a pénzt el nem fogadta, ellenkezőleg tanuk előtt lefoglalta s dr. Barnát bűnvádi perbe fogta. A törvényszék nem találta megczáfolt- nak a vádlott azon védekezését, hogy a 100 forint csak utazási költségre adatott s hogy a 100 forint oly csekély összeg, hogy azzal Komoróczy megvesztegethető nem lett volna. Ezért a vádlottat fölmentette.

d6> MAiÉua alaSli« már kezdetét vette tiszta és hi«fi Karácsonyt a ina inti ciaoas bátiankiszolgálása mene«

#* Hoffmann Árpád női- és férfi-divatáru üzletében Nagybányán.