Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-26 / 43. szám
Nagybánya, 1902. Október 26. — 43. szám XXVIII. évfolyam Előfizetési árak-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-atcza 20-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. I Molnár Mihály. | Mint mikor a családfő kidől s a háznak népe özvegyen, árván marad, úgy maradtunk árván mi is. Meghalt, a mi jó kiadónk: Molnár Mihály. Erős cserfa volt ő, melyről azt hittük, hogy viharokkal képes daczolni s ime mégis kidőlt. Mindnyájan szerettük, sa szeretetnek nagy hatalma van és mégis elment köz- zülünk. A Nagybánya és Vidéke 28 éves múltjában nem volt ily szomorú nap, mint, okt. 20-a. Soha 28 év alatt tényleges szerkesztő vagy kiadó el npm halt. íme a szegény végvidéki lapnak azt is meg kellett érnie, hogy meg inogjon az alap, megrendüljön a fának gyökere, elhaljon aránylag fiatalon maga a kiadó, a ki a lapnak fő-fő fenntartó ereje. És a gyász nem csak a mienk. Molnár Mihály sokoldalú ember volt. Városi képviselő, tagja az iskolaszéknek, a debreczeni ipar és kereskedelmi kamarának, elnöke a kereskedő ifjak körének, igazgatósági tagja a kereskedelmi banknak, választmányi tagja a város takarékpénztárának,, megyebizottsági tag. az ipari hitelszövetkezetnek,- felügyelője, hosszabb időn át alel- nöke a polgári olvasókörnek és nehéz volna mind azt a tisztséget és tagságot elsorolni, a mit ő viselt. Szatmáron született 1855. ápr, 22-én, de negyedszázad alatt annyira meg tősgyökeresedéit, hogy igazi nagybányai polgár volt,éspedig Nagybányának előkelő polgárai közül való, a kinek elvesztése sokféle szempontból fájdalmas és leverő.'Közügyeknél önzetlenül tudott lelkesedni, fáradozni, s kimondta az egyenes szót. mikor meggyőződése úgy diktálta. Mint üzletember folytonosan kiterjedtebb körben mozgott. A Huzly Károly által 1875-ben alapított nyomdát már 1876-ban az elhunyt Molnár M. testvére Molnár János vette át s ugyanaz évben »Molnár testvérek« czim alatt szerepelt tovább a nyomda, a mikor Mihály is benne volt a vállalatban, mint vezető, 1884 óta Molnár Mihály neve alatt működött a nyomda, mely az ő keze alatt 3 géppel, könyvkötő intézettel, tömöntődével, könyvkereskedéssel, papir- kereskedéssel kibővült. Az ő nyomdájának működési tere nem csupán Nagybánya volt, hanem naptárait s országos nyomtatvány raktárának termékeit az egész országba szállította. A lap kiadóságáról igen helyes fefogása volt, a mennyiben a lap szellemi részébe soha még csak beletekinteni sem akart, annyival kevésbbé bele szólam s tisztán az administratió dolgaival foglalkozott. Az ő békés, szelíd természetének tudható be, hogy szerkesztő s kiadó, nyomdászok között állandóan csendesség és békesség uralkodott. Barátait megtudta becsülni, szerette, tisztelte őket s szívesen időzött körükben, valóban elmondhatjuk, hogy az értelmiség körében sok barátja volt. Mintegy tiz hét óta volt beteg. Kezdetben azt hittük csupán egy kis rheuma, de az állapot mind súlyosabbá és súlyosabbá vált. mig nem a múlt héten sejteni kezdettük, hogy a válság közel van. Hétfőn d. e. >/s12 órakor győzedelmeskedett a halál az erős férfiú felett. Gyorsan terjedt el a hir és nagy részvétet keltett mindenfelé. Múlt éven temette el egyetlen fiát s íme ily hamar maga is utána ment. Temetése szerdán d. u. ment végbe nagy részvét mellett. Még egyet nem szabad emliletlenül hagynunk, midőn Molnár Mihálvról van szó s ez az ő hazafisága. Típusa volt a g. kath. magyarnak a ki nem is tudott más nyejvet csak a magyart, mert Magyarországon 300000 tőrül metszett magyar gör. kath. van, sőt Nagybányán is a belvárosi híveknek nagy része magyar, a kik nem is beszélnek más nyelvet. Lelkesedett is érte. hogy városunkban a g. kaili. egyházban a magyar liturgia meghonosittassék s olyan lelkészt hívjanak meg, a ki magyarul is képes végezni a func- tiókat, ezen reményének teljesedését azonban fájdalom nem érhette meg, de tekintettel arra, hogy mégis csak Magyarországon vagyunk, mi reméljük, hogy rövid idő alatt meg fogjuk érni. Julius 4-én voltam bent Szatmáron s ott csodálatosképpen el volt terjedve, hogy Molnár Mihály meghalt. Többen kérdezték tőlem* s éri alig tudtam meggyőzni az illetőket, hogy tegnap beszéltem, találkoztam vele. Mikor aug. első felében beteg lett azt mondta feleségének »Meglásd ez a betegség elvisz engem!« Később mikor súlyosabb beteg lelt, akkor már reménykedett Az omen, a jóslat teljesedett tehát s az a férfiú, a kinek száz évet mertünk volna Ígérni, pár hét alatt befejezte az életet. A debreczeni kereskedelmi kamara okt. 21-én 5816/1902. sz. a. következőleg emlékezik meg róla: »A kamara mély részvéttel vette tudósítását a gyászhirről, melyben érdemes kültagunk Molnár Mi- _____________________ hály elhunytét tudomásunkra hozta, az elnökség a kamara székházára kitü- zette a gyászlobogót s a legközelebbi gyűlés alkalmával ünnepiesen örökíti meg az elhunyt érdemeit. Önt ezúttal arra kéri fel, hogy n gyász szertartáson jelenjék meg s az elhunvt hátra maradt családjának fejezze ki a kamara részvétét. Szives értesítést kér egyszersmind az elnökség arról, hogy maradt-e az elhunytnak özvegye, avagy a család mely tagjához intézendő a kamara részvét irata. Debreczen, 1902. okt. 21-én. A kerületi kereskedelmi és iparkamara nevében. az elnök megbízásából Szávay titkár. E levél Kupás Mihály iparkamarai taghoz volt intézve, a ki a kamara megbízásának és kérésének eleget is tett. A családnak a gyászlapja ez : Alantirottak lelkünk mély fájdalmával tudatjuk a jó férj, vő, testvér és sógor Molnár Mihály könyvnyomdatulajdonos, könyv- kereskedő, vármegyei bizottsági tag, városi képviselő és iparkamarai választmányi tag életének 4-8-ik, boldog házasságának 23-ik évében, hosszú és kínos szénMolnár Mihály. Poéta kobza sohasem zenge Rólad, Arany betűkkel nem írták Neved . . . Az élet útját békén, csöndbe róttad, Dicsőítőd nem volt, sem ellened. Polgár valál csak, egygye millióknak, De megbecsülted a polgár nevet. S mig zászlótok ' minden szenytöl megóvtad, Hűen szeretted a tűzhelyedet. És most, hogy kondult az utolsó óra, S egy közkatonával hogy kevesebb, Mindenki érzi : a küzdő sorokba ’ Pótolhatatlan űr keletkezett. Égly Mihály. vedés után történt gyászos elhunytál. A megboldogult hült te'eme folyó 1902. évi okt. hó 22-én d. u. 3 órakor fog gör. kath. szertartás szerint a ref sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat e hó 23-án reggel 8 órakor fog a gör. kath. templomban nz Egek Urának bemutattatni. Nagybanyán, 1902 október hó 20. Veress Róza neje. Özv. Veress Istvánné anyósa. Molnár Mária férj. já- nosy Jakabné, Molnár Emma özv. Pap Vidorné s gyermekei. Molnár Júlia férj. Nagy Gáborné s gyermekei mint testvérek. Özv. Veress Gyuláné § gyermekei, Veress László s neje Oravecz Ida, Veress Zsig- mond, Jánosy Jakab, Nagy Gábor sógorai és sógornői. Molnár János unokaöcscse. Béke poraira! A kereskedő ifjak köre szintén külön gyászlapon tudatla elnökének halálát: A nagybányai Kereskedő Ifjak Köre szomorúan Oldatja köre alakulása óta fáradhatlan buzgó elnökének Molnár Mihály könyvkereskedő, könyvnyomdatulajdonos, iparkamarai vál. tag városi képviselő gyászos elhunytát. Nagybánya, 1902. október 20. Nyugodjék békével, emléke körünkben örökké élni fog. A kereskedelmi bank hivatalos gyászlapjának szövege a következő: A nagybányai kereskedelmi bank részvény-társaság igazgatósága, felügyelő-bizottsága és lisztviselő kara őszinte mély részvéttel jelenti, tevékeny igazgató tagjának, Molnár Mihálynak, folyó 1902. évi, október hó 20-án történt gyászos elhunytát. Intézetünk elhunyt igazgató tagjában egy tevékeny és önzetlen barátját gyászolja. Nagybányán, 1902. október 20. Áldás emlékére ! Legtöbbet veszített talán mégis a mi kis lapunk, mert olyan erős és lelkes támogató nélkül a milyen Molnár Mihály volt, bizony, nem tbdjuk, vájjon nem fog e sok viszontagságon keresztül menni a 28 éves lapnak további 'örténete ! Október 19-én reggel, mikor ünnepi köntösbe öltözik a nép s tömegekben vonulnak a lakóka templomokba, megkondulnak a harangok, a vár-utczai 14 sz. a. utolsó álomra hajtotta le fejét a ház tulajdonosa : Homola Gyula Ott vigyáztak csendesen, zajtalanul körülötte, hogy meg ne zavarják mély álmát, mig jött a főorvos és a zokogó családtagoknak megmondotta a szörnyű valót, hogy a derék, munkás férfiú kiszenvedett. Nemsokára gyászlobogók jelezték a városházán, a kaszinó épületén, az ág. ev. egyház épületén, a központi iskolán, hogy az elterjedt hir csakugyan igaz. Ötven éves volt, legszebb férfikorában hagyta itt hat tagból álló családját Megszűntek immár egy félév óta tartott nagy szenvedései ! Homola Gyula 1852. decz. 16-án született Nagy Röczén. Gimnáziumi tanulmányainak bevégzése után érettségi vizsgálatot letts a selmeczi akadémiára ment, hol a bányászati és kohászati szakot 1874. aug. 1-én végezte el. Jeles képzeltségü fiatal ember volt, több nyelvet beszélt, mint kitűnő számadó már kora ifjúságában feltűnt. Katonai önkéntesi szolgálatának is eleget téve a kincstári számvevőséghez lépett be 1872. jun. 11-én. Először számgyakornok volt a selmeczi főbánya grófi és pénzügyi bánya számvevő-égnél, majd számtiszt lett 1875 nov. 20-án a nagybányai számvevőségnél s azóta a 27 évből 25-öt Nagybányán töltött hivatalban. 1878 jan. 29-én, 1883 aug. 29-én egy-egy fokozattal előléptették s 1889-ben jan. 3-án mint vezető számtisztet a sóvári főbányahivatal melletti számvevőségnek vezetésére nevezték ki. A megbízatás után rövid idő múlva 1890 jun. 28-án ismét a nagybányai számvevőséghez helyezték vissza, itt 1892-ben jun. 26-án a megüresedett számvevőségi főnöki állásra nevezte ki Wekerle Sándor akkori pénzügyminiszter. 1896 máj. 14-én újabb kitüntetés érte, a mennyi-, ben elnyerte a számtanácsosságot s ezen minőségében még egyszer lépett elő 1898 ápr. 26-án Mint a nbányai kerületi kincstári számvevőség főnöke sokoldalú teendőket végzett, de ő szorgalommal és kitartással igyekezett nehéz feladatának megfelelni.
