Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-02 / 5. szám

Nagybánya, 1902.

Február 2. 5. szám.

XXVIII. évfolyam

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE,

TÁRSADALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE,'

V ';

MEGJELE3STIH OtodliritTIIDIEILT

' vy

Előfizetési árak; Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály' könyvnyomdájába intézendők.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők.

Nyilttér soronként 20 fill.

Igyekezzünk tehát hivatásunkat hiven betölteni s a rendezés által meggátolni, hogy a vidéki hitelintézetek a törvény ellenes kamatvagy dijjakat szedhessenek, ha ekként a közönséget, de másrészt védelemről is gondoskodunk az intézetek bátorítására, végre is győzni fog a vidéki hitel és pénzintézetek rendezése s ha méltányos kamalszedés kötelezettsége mellett megnyeri ez az adó mérséklést és megnyeri a maga szervezetében a saját alaptőkéi 10%-jának központi biztosíték alapkezelése mellett a szükség idejére való biztos segélyt, akkor lesz megállapítva a vidéki közönség könnyű, nyugodt és olcsó hitele s ez fogja megadni, mert csak ez adhatja meg népünk vagyonosbbodha- tásának eszközét s e mellett a tőke nyugalmát. Minden más módozat késleltetheti, de egyedül ez biztosíthatja kis gazdaságaink fejlődését.«

Nyilvános számadás és még valami.

Végre azon helyzetbe} vagyok, hogy községi tanintézetünk központi osztályaiban, az 1901. év de- czember 23-án délelőtt végiemen! karácsoni ünnepség alkalmával az ezen czéLa egybegyült s a szegény sorsú növendékeknek kiosztott szives adomány król elszámolhatok, hálás köszönetünket nyilvánítva mindazon nemesszivü adakozóknak, kik szegénysorsban élő növendékeinknek a szeretet ünnepét magaszto- sabbá tenni, kegyes adakozásukkal ünnepélyünket emelni, az árvák könnyeit letörölni s e szent napon szegénységük fájdalmát enyhíteni kegyesek valának.

A szives adakozók uefees névsora —- s az átvett adományok jegyzéke — a mint azt az egyes osztályok tanítónőinek előttem fpkvő számadásai mutatják, a következő:

I Czárich Ida, f. oszt. tanítónőjének gyűjtése: Dr. Lovrich Gyulánétól egy nagy kosár alma és dió. Tréger Károlynétól egy ruhácskának való parchet és 1 fejkendő. Szász Józseftől ócska ruhanemüek és 28 drb alma. Virág Lajosnétó! ócska ruhanemüek. Az osztály növendékei gyűjtöttek 7 K 19 f, mely összegből vásároltatott 6 pár harisnya, (5 kendő, 24 drb zsebkendő, czukor, mézes kalács félék, mindezekhez osztálytanitónő pótolt sajátjából 2 K 40 f. A növendékek a karácsonfára szintén hoztak egyelmást. Ez osztályban gyűjtött pénzmennyiség összege: 11 K 82 f.

Ezen osztálynak 2 róm. kalh. növendékét ruhával látta el a r. kath. plébánia hivatal, s ugyancsak ruhával láttatott el az ev. ref. lelkész által 6 ev. ref. leánynövendék.

II. Koretkó Ludmilla, II. osztály tanítónőjének gyűjtése: Géressy Jánosnétól egy kosár aszalt gyümölcs és dió. Almer Károlynétól egy koszorú füge. Az osztály növendékei gyűjtöttek összesen 4 K 22 f.

III. Lázár Paulina III. osztály tanítónőjének gyűjtése: Dr. Lovrich Gyulánétól, Hanzulovics Kristófné- tól, Gellért Bélánétól, Schmidt Jánosnétól, Virág La- josnétól, Bommersbach Irmától, Szűcs Károlynétól, Zoltán Lajostól, Steinfeld Móricznétöl, Gály Lajosné- tól, Szabó Istvánnétól, Gállisz Györgynétől és Kom- pászné úrnőktől ruhanemüek. Továbbá: Almer Lajos- nétól ruhanemű és gyümölcsfélék. Lábas Lajosnétól ruhanemüeket és 2 koronát. Molnár Andrásnétól 1 K-át és gyümölcsfélét. Kemény Sándorné szintén gyümölcsféléket és Kiss Jánosné mézeskalácsféléket voltak szívesek adakozni.

IV. Buday Etelka IV. osztály tanítónőjének gyűjtése: Dr. Lovrich Gyulánétól egy kosár dió és alma. Erőss Gyulánétól 2 rend újonnan varott flanel ruha, 2 alsó ruha, 1 kabát, 1 kalap. Ifjú Incze Józsefnétől 50 drb. perecz. Harácsek Vilmostól 200 drb és Gyöngyösi Gyulától 170 drb czukorka. Buday Linustól 2 koszorú füge. Az iskola igazgatójától 50 drb egy vonatos irka. Az osztály növendékeinek pénzbeli gyűjtése 7 K 32 f, melyen kívül adakoztak még a növendékek : 1 ruhát. 1 kötőt, egy alsó ruhát, egy ruha derekat, csokorféleséget mézeskalácsot, csemegét és gyümötosöt. Buday Etelka osztálytanitónő ajándéka: 6 rend újonnan váróit posztó ruha, 6 drb kötő, 3 drb fejkendő, és 6 doboz irótoll.

V. Az intézet igazgatójához küldött ajándékok: Weiszberger Sománétól 2 drb szövet alj (átadatott a II. osztály tanítónőjének) és Király Ferenczné polg. isk. tanítónőtől : 1 pár bőr és egy pár sárc.zipő. (Kiosztatott a fin és leányosztályokban.)

VI. Ezen elsorolt adományokon kívül ez évben, a tantestület kezdeményezéséből s a nemesszivü közönség hozzájárulása folytán létesitett Nyirő Sándor alap 9 korona 27 fillér esedékes kamatát az igazgató a leány osztályok között osztotta szét, melynek csekély s C3ak pár koronát kitevő osztaléka pótolta fá- radhatlan tanítónőink szerény gyűjtését.

Ha a nemes szivü közönség úgy látná naponta a mi szegény sorsú, árvábbnál árvább növendékeinket, mint azt mi tanítók látjuk, ha naponta szemtanúja lehetne a nyomor és inségokozta sápadt, gyenge, vézna és beteges gyermekek látásának, megesnék szive e tapasztalt nyomor láttára s meg vagyok győződve, hogy sietne áldozatkészségével szaporítani az itt felsorolt szives adakozók számát, kiknek jótéteményét százszorosán fizesse vissza a megváltó Jézus!

E czélra szánt és begyült adományok mennyisége. a nyomor enyhítésére oly csekély a rászorultak nagy számához képest, hogy sziveinkben az örömet is bánatlá és gondterhessé változtatja, midőn a csekély mennyiségű adományból nem oszthatunk minden rászorult szegényünknek.

Erőnk, magunkra hagyatva, a társadalom segélye és részéte nélkül igen gyenge. Szükségünk van támogatásra, szükségünk van jó szivekre, kik megértsék kiál fásunkat. Egyik forrásunk ily czélra már két év óta megapadt, a midőn, évi értesítőnkben többször említett, úgy nevezett Györgyény Ignácz alap kamatát

Pénzügy.

A ^ré^zvépytakarék-pénztár igazgatósága minden évijén érdekes jelentést ad ki a zárszámadások alkalmából. Ezen jelentésekben mindig találunk olyan életrevaló eszméket, melyek nemcsak városunkban, de messze körben is visszhangot kelthetnének.

Az idei jelentést fájdalom, nem közölhetjük egész terjedelmében, lapunk szűk tere nem engedi, de meg különben is pár nap múlva sok száz példányban, úgyis a közönség kezei közt fog az forogni. Nem állhatjuk azonban meg, hogy a jó eszmék közül legalább nehányat ne közöljünk mi is és azok szélesebb körben való terjesztésében részt ne vegyünk :

»Tíz év óta nem mulasztottuk el jelentéseinkben az általános viszonyokat tárgyalni, sőt ezt egy külön füzetben is tolmácsoltuk, mint a vidéki hitelintézetek rendezésére vonatkozó eszmét, minek ha nem is volt még közvetlen hatása, de örömet keit bennünk a tapasztalat, hogy az eszme mind jobban terjed s foglal tért, sőt kis szükség szerint kezd hódi tani s igy nem is messze az idő, midőn a rendezés be fog, mert be kell következni.

Az ezret meghaladó vidéki intézetek közt is akadt hibás, de nem zúdítható e baj csak a vidékre, mert a tapasztalat a kitünően szervezett fővárosi intézeteknél fájdalom még nagyobb arányban mutatott fel bajt, pedig ott az állami segély vagy betét igénybe vétele sok romlásra ad alkalmat.

A vidéki szükséglet fedezetére nagy állami kedvezményben részesül a szövetkezeti eszme, bár válna ez be, de ismerve a vidéki viszonyokat, mit kell tapasztalnunk ? azt, hogy a mi viszonyainknak ez még alig ha felel meg s ugylátszik, hogy az nem egyéb, mint a központi tőkék állami kedvezmény melletti biztos elhe- lyezhetésének sanálása a nélkül, hogy az tényleg olcsóbb kölcsönt nyújtana, mint a hivatásának megfelelő vidéki takarékpénztárak, holott ez viseli az összes adó és bélyeg terheket, mig amaz mint dédelgetett gyermek ilyenektől mentesítve van. — A szövetkezet a központnak jövedelmez, ellenben a vidéki takarékpénztárak jövedelme főrészt az illető város és vidék jövedelme maradván, azt emeli.

A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája.

üti levelek.

Ragusa, január 13-án.

A szép idő és jó társaságom csaknem naponta újabb kirándulásokra csábítanak, felhasználjuk a szélcsendes napokat s a tükörsima tengeren kis bárkákon hosszabb utakat is csinálunk a nyílt tengeren, összekötve kirándulásunkat útközben egy kis szórakoztató halászattal is.

Már kora reggel találkozik kis társaságunk a még csendes Loyd mólón, felszerelve az elemózsiákon kívül halászó eszközökkel, távcsövekkel és fényképező apparátussal. Bárkánk itt már útra készen áll két napsütötte idegen nyelvű hajós legény sebesen hadarva próbál magyarázni, beszédjük minden tizedik szavát értem csak meg s társaimnak mégis én vagyok a tolmácsa. Kínozva nyögöm a pár elfelejtett orosz szót, tudományom még megmaradt roncsait, az oláh, német és még magyar szavakkal is segítve magamon. Különféle gesztusok s mimikák után jól megértve egymást, vigan evez kis dióhéjunk a tengerre. Érdekes, s a mi fő eredményes halászat közben több apróbb szigetet is érintve, hazajövet a Lacroma szigetet megtekintjük.

Bárkánk a többek közt egy megemlítésre érdemes szigetnél is megállapodik, a szigetet semmi élőlény nem lakja ma. pedig valaha laktak itt emberek, de kényszerítve lettek onnan menekülni, mivel a sziget tele van a mérges kígyók minden fajtájával, ezért a nép ma is ezt a kígyók szigetének hívja. Már ithon- ról ismertük e nevezetességét szigetünknek, azért magunk sem bátorkodtunk partra szállani, mert ilyen forró napon a mérges viperák ezrei künn sütkéreznek a sziklákon; megelégszünk tehát azzal, hogy a nyílt tengerről örökítjük meg gépünkkel e borzalmas helyet, és sietve evezünk tovább mintegy menedékhelyre a Lacroma szigetére, melyet l l/2 óra alatt innen el is érünk

Lacromát Európa legszebb szigetének tartják ma is, pedig a mostani tulajdonos (a sz. Domokos rend) felette kevés gondozással és ápolással tartja fent. A mi szép van rajta az gyönyörű természeti fekvése és még a Miksa császár idejéből fent maradt szép ültetvényei és parkírozása.

Később a szintén tragicus véget ért Rudolf trónörökösé lett e sziget, akkor remek gondozásban is állott, ma, a szép szobormüvek a parkból egy sötét kamrába kerültek s mind az minek fenntartása némi gondozást és költséget igényel, elhagyatva áll.

Érdekes a »Zárt kert,« a »Pálma kert,« »Ferencz József park« a király mellszobrával, továbbá a »Max Milián park,« de ezeknek is utjai meglehetősen elhanyagolva vannak.

Jó királyunk kegyéből a Rudolf trónörökös halála után a sziget a sz. Domokos rendnek lett ajándékozva oly kikötéssel, hogy azt gondozni s jó karban fenntartani kötelesek, A rend, .»a park fenntartása«

czimen jól meg vámolja a belépő idegent, sőt a ki fénykép felvételt is óhajt ott készíteni, külön 4 koronát fizet, s mindezek ellenében nem igen mutat egyebet nehány kis értékű képnél, pár régi szék s asztalnál.

Horvát nyelven hadarja el egy 15 éves cicerópalánta, hogy melyik szoba a Rudolf fogadó terme, melyik volt a Stefánia hálószobája, de bizony ezekről bajos azt elhinni, pláne a Miksa császár volt hálószobájának egy olyan speisz szerű sötét üres fülkét mutogtat, mely apró, felemás 2 ablakszerű világítójával inkább börtönre, mint egy jó ízlésű fejedelem hálószobájára emlékeztet.

Megnézzük még az érdekes »grotlét« a tenger partján, s az úgy nevezett »zárt tengert« melyhez bosszantó elhagyatotsággal visz a Stefánia ut és Stefánia pihenő, pihenő hely nélkül. Legszebb maga a park, a délszaki növények, a százados pálmák különféle fajaival, s a karcsú cziprusok mellett nyíló roz- marin bokrok szegélyezik a főbb utakat. Ä sziget örökzöld fái és növényzetéből arra következtethető, hogy e környéknek legenyhébb éghajlata Lacroma sziget.

Táyozóban a szigetről, egy helyen messziről látható nagy kőkereszl vonja magára figyelmünket, a mely egy nem is olyan régen lejátszódott szomorú históriának emlékét hirdeti, ugyanis:

Az 1859. év május 9-én, egy szép tavaszi napon a »Triton« nevű osztrák hadihajó e sziget közelében horgonyozott, a hajón összesen 107 fiatal tengerész katona pihent, más része zenélt és énekelt, mig a