Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-17 / 33. szám
Nagybánya, 1902. Augusztus 17. — 33. szám. XXVIII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megtelenie: istiedet Előfizetési árak Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Feisőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Szózat a magyar nemzethez! Kossuth.... Érzitek-e a forróságot, mely e névből izzik felétek ? Kossuth Lajos ! Halandónak neve egykurcn, — ma már eszmény, függetlenségi vágyaink örök bogiára, múltak dicsősége, jövendők reménye! A most suhanó esztendőnek szeptember hava 19-ik napján lesz száz éve annak, hogy ő született! Minő ut, a monoki bölcsőtől, a még jeltelen sírig! Sorsunknak siralma, mintha megremegtette volna az örök Igazságot! A nyugatot, az emberi művelődés kincseit és a szabadságot; századokon át. védő magyar — megtörve, lenyűgözve, elmaradva! Lelket lehelt hát anyaföldünknek egy porszemébe, lelket, melyben benne legyen a tudásnak minden fénye, fajunknak alkotó ereje, érzéseiben a bérezek lengése, rónáink végtelenje és a szó villámos hatalma! így adatott Ö nekünk! És Kossuth Lajos elvégezte nemzet-megváltó hivatását ! ö adott szárnyat a gondolatnak ! Az ő forró szavától kezdtek rügyezni az egyenlőség és testvériség eszméi! (Hogy virágjuk hullt — nem rajta múlt!) Szavától olvadtak le a milliók billincsei és lett a jobbágyból polgár, a népből nemzet, mely önmaga alkotja törvényeit, kormányozza önmagát! ö vezette ki a megujhodott nemzetet elzárt köz jogi helyzetéből, a verőfényre, hol a világ szabadság- napja ragyog, mondván a népeknek : ime testvéretek ! ö adta vissza történelmi öntudatunkat, küldetésünk hevületét, hivatásunk szentséges hitét! De élhet-e nemzet, erejének érzete, vágyak és remények nélkül? Avagy a hazaszeretetnek csodás lobogása, egysége, mindenható ereje, kardjaink, három szinü lobogóink győzelmi fürdése, a férfi vér rózsahullása, a honvéd név szóval a szabadságharcz, nemzetünk szivének eme legszebb álma, emléke — és az ő neve, nem vállhat- lanul egvgyek-e ? Nem ö volt-e, a ki — midőn itthonn minden elveszett — világrészeket bujdosott át, könnyet és részvétet fakasztván fátyolos dicsőségünk, ravatalos szabadságunkra, az emberiség szeméből! És meghalt — hontalanul! Tűrve, szenvedve, de meg nem hajolva! Soha lélek öntudatosabban nem futotta meg földi pályáját, fenséges büszkébben nem olvadt át a halhatatlanságba, hogy egv nemzet eszményeinek sarkcsillaga legyen minden időkre! Érzed-e nemzetünk, hog-, születésének százados fordulóján le kell borulnod emléke előtt! Nem azért, hogy nevét védd az elmúlástól! Gyöngyként ring az a századok hullámaiban ! Le kell borulnod, hogy Tálát adj Istennek, méri neked adta Őt. Mert őt megbecsülni maga is nagyság! Hogy élete, teremtő ereje, honszerelme, szenvedése, tanításainak örök igazságaiból erőt és hitet merits t Erőt és hitet! Mert megpróbáltatásaidnak, te sokszor halálra szánt,de mindig feltámadott nemzetünk, ma sincs véget Nézz körül! Mintha elborult volna feletted a szabadság lelke! Eszményeid nincsenek elérve, vágyaid nincsenek teljesülve, — bizalmad fogyóban, hited hervadóban! Munkád, verejtéked meddő, gyümölcstelen! Éltető harmat helyett a közöny zúzmarája fehérük mindenütt ! Újra kiestél a népek családjából, elmaradtál a világ versenyéből, és látva mások nagyságát, sóhajtva rebegjük ; mi mindenünk hiányzik, mik nem vagyunk.! Szinte áldás, hogy ez ünnep most virrad reánk! Sirhalma cziprusai kieng°sztelödést suttognak! Magasztos árnyaiban együtt térdelve, glóriás halhatatlanunk megérinti kebleinket, hogy — miként egykoron — újra egybe forrjunk a haza és szabadság szeretetében ! Magyar nemzetünk ! Ünnepeld meg e közeledő nagy napot! Osztatlanul és egységesen! V sd szoborba alakját, ird könyveidbe emlékét, zengd el templomaidban nevét, — mert őt látni, újraéledés és dicsőség, róla Írni öröm és vigasztalás, nevét kimondani, hit és imádság! Ünnepeld meg őt, puszták s mezők fia, aranyka- lászu termésedet gyűjtő magyar nép őt, ki egyenes lelkednek mélységes szeretete Kossuth apánknak nevezett el! Emelkedjünk fel e napon Hozzá, a csillagos magasságba ! Az országos függetlenségi és 48 as párt. | Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Eegyesület közgyűlése. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület idei rendes közgyűlését gróf Teleki Géza elnöklete alatt folyó évi szeptember hó 21., 22. és 23. napján Budapesten fogja megtartania következő programmal : Szeptember hó 20-án megérkezés Budapestre. Délulán 4- '/2 órakor előértekezlet a tudományos aka- : démia kistermében, az összes tagok részvételével. Este 8 l/2 órakor társasvacsora étlap szerint az István főherczeg szálló I. emeleti különtermében. Szeptember hó 21-én délelőtt 9 órakor közgyűlés a tudományos akadémia dísztermében a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki bejelentések. 2. Jelentés az egyesület működéséről a múlt évi közgyűlés óta. 3. Az 1901. évi zárószámadások felülvizsgálása és a felmentvény megadása. 4 Emlékbeszéd Sóltz Vilmos volt első ügyvivő alelnök fölött, tartja Sobó Jenő ügyvivő alelnök. 5. Jelentés Soltz Vilmos síremléke ügyében. 6. A központi választmány javaslata a bánya és kohómérnöki munkálatok díjazására vonatkozott szaI bályzat módosítása tárgyában. 7. Az egyesület székhelyének áthelyezése ügyében kiküldött bizottság jelentése s ezzel kapcsolatban határozathozatal az egyesületi székhely kérdésében. 8. Az egyesületi alapszabályok módosítása. 9. Az egyesületi székhely áthelyezése esetén ügyvivő alelnök, választmányi tagok és tisztviselők választása. Is,. Számvizsgáló bizottság választása. 11. Az 1902. évi költségvetés megállapítása. 12. Indítványok a jövő rendes közgyűlés helyére és tanácskozási tárgyaira nézve. 13. Indítványok az egyesület czéljának előmozdítására általában. (Az ilyen indítványok legalább 8 nappal a közgyűlés előtt a titkárhoz írásban benyújtandók.) Délután 2 órakor társasebéd az István főherczeg szálló I. emeleti különtermében Este 8 órakor díszelőadás az Urániában. (Kere- pesi-ut, 21. sz.) Tárgya: „A Bánya“ népszerű előadás egy élőképpel három felvonásban. 2 mozgó képpel és 225 vetített képpel. Irta: Litschauer Lajos egyesületi titkár. Szeptember hó 22-én délelőtt 9 órakor a közgyűlés folytatása és befejezése a tudományos akadémia dísztermében. Közgyűlés után kirándulás hajóval a lipótvárosi állomástól (a tud. akadémia mellett) a Margitszigetre, ott ebéd étlap szerint. Délután 3 órakor találkozás a budapesti közúti vasút eskütéri végállomásánál és onnan indulás a A „NAGYBÁNYA ÉS YDME” tárczája. A czinterem, a czinterem. (Nyári rigmusok.) Minden este szép időben Benn, a város közepén Egy kicsi kis sétatéren Sétálókat látok én, Ifjakat és szép lányokat, Kik keringnek szüntelenül Fáradt köztük egy sem akad Padra egyikük sem ül. Ismerik Önök e nelyet! — Oh, én is jól ismerem — Ábrándozók tanyája ez : A czinterem, a czinterem ! Ábrándozók kis tanyája, Mely azért jó, mert — sötét, Hol hölgyednek a kedvedre Csókolhatod kis kezét. Ráhajolhatsz szerelmesen És karon is foghatod S tehetsz neki vallomást is Nem egyel, de — százhatot! Ám vigyázni nem fog ártni A mama, ha ott terem, Mert szomorú hely ilyenkor: A czinterem, a czinterem! Bihari Jenő. üti emlékek. Szabadkán, Újvidéken, Karlóczán, Kameniczán. Jul. 2. A hajnallal keltem fel, siettem a vonalhoz. Csillogott a harmat a nap fényében. Kellemes érzés fogta el lelkemet. Különösebbet Szatmáron volt alkalmam tapasztalni. A vasúti hid áttolása ez. A régi hid mellett két oldalról ideiglenes áthidalás; jobbról az uj vas szerkezet, balra áttolják az elavultat, ennek helyére az újat. Szajolon túl tengert, láttam, amint kitekinték; mindenütt viz a kiáradt Tisza és Zagyvától, mely két folyó még most is teli mederben folyt. Czeglédeh jótékony eső áztatta a szép fekete földet. Egy külföldi kereskedelmi utazó is annyira megkedvelte e földet, hogy egy nagy területet kibérelve, czukorrépával ültetett be. Gyönyörködtem benne, amint mellette elhaladtam. Másnap reggel 5 órakor a szép palicsi erdőn álrobogva, csakhamar eljutottam utazásom czélpont- jához. Ott voltam az alföld gazdag és szép városában, Szabadkán, Az országos középiskolai tanáregyesület itten tartott közgyűlésére jöttem. Impozáns kalb, templom, hatalmas gymnasium, szép Nemzeti kaszinó, női képezde stb. ékítik a várost. Hallottam szép tambura- zenét. De kiváló gyönyört okozott lelkemnek azon igazi vendégszeretet, melyben minden oldalról részesültünk Szokatlan hangzású nevek : Piukovics, Osztro- gonácz, Temolovics stb. De a viselőik mintha mind régi pajtások volnának. A gyönyörű kaszinóban volt a város által adott splendid lakoma. Azután villamosra ülve megnéztük gazdasági intézetet. Nem maradt el a pinezében való borkóstolás sem. Azután kisétáltunk a palicsi tóhoz. Ugv látszik, hogy a tegnapi záporesőt itt cziklon kisérte; egy rakáson hevertek a meglehetős vastagságú kitört fák. Gondoltam, mily meleget kell majd Szabadkán kiáltanom. Majd az ellenkezője esett meg. Ingyen jegyünk volt a fürdésre a tóban, de olyan hűvös volt, hogy féltem a meghűléstől. Katonazene szólott, azután tűzi játék volt tiszteletünkre rendezve; a felszálló rakéta aranyhidat látszott verni a tó tükrén. Másnap nevezetességei voltak, hogy vásároltam egy gyönyörű pregácsát (bunyevácz kötény); hasonló ez az oláh katrinczához, csakhogy alapszíne fehér, ebédkor pedig egy helyi különlegességet; a palicsi kárászt tálalták. Kimentem a külvárosi szép temetőbe, hol egy idevaló kedves fiatal collegám aluszsza örök álmát; két. gyönyörű rózsatű disziti síremlékét. Szabadkáról a tanárság nagyrészével Újvidékre mentem. Ezen elegáns, gyönyörű város szintén kitett magáért a vendégszeretet és sziveslátásban. A Mayer- féle helyiség kertjében vacsoráltunk, hol szép számmal jelentek meg a városbeliek is. A Fehér Hajóban kaptam többed magammal szállási és pedig ingyen, mindent a város fedezett. Másnap reggel vasúton kimentünk Karlóczára. A pályaudvaron egy egész vagon tele volt zölt babbal, indulásra készen Berlinbe. Nálunk még ekkor nagyon gyér volt. A vonat a dunai hídról Pétervarad alatt alagútba jut. Mindenütt a szelíd emelkedésű lejtőket szőlőkertek díszítik. Egy ilyen hegy oldalain szépen emelkedik egy kéttornyú templom : a Tekia nevű bucsujáró hely. 1716 aug. 5. (Havi Boldogasszony napján) fényes győzelmet, arattak a törökök fölött. Ezen a helyen lett a béke megkötve és a dervisek kolostora átalakult keresztény templom, Megdorgálják az ifjucskát Mert az illem ellen vét. Pedig nem is ő a hibás : A czinterem mért sötét?! Lenne csak ott pazar fényű Villamos világítás: Elmaradna egytől-egyig, Kézcsók, bók és vallomás. Oh, de akkor, higyjék kérem Akár csak egy jégverem Olyan sivár, oly zord volna: A czinterem, a czinterem ! Maradjon csak úgy a hogy van, Lámpa nélkül sötéten S keringjenek csak a párok Továbbra is sötétben ! És nagyságos Asszonyom, Ön — Az illem és rend őre — Csókért, bókért leánykáját Oh, ne vonja kérdőre ! Hisz a kegyed lánykorában — Kimondani ezt merem — Efféléket látott szinte : A czinterem. a czinterem !
