Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-10 / 32. szám
(2) 1902. augusztus 10. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 32. szám. Szatmáriéi indulás : reg. 6M reg. d. u. 2*6 d. a. 6*1 Nagybányára érkezés: » 8“ > ll51 » 4M » 8S‘ Nagybányáról ind.: > 60C » 11“ » 4“ este 7** Szatmárra érkezés: » 8,s d. u. 1** este 6S£ » 1022 Ily közlekedés mellett Nagybánya a mostani távolság egyharmadával fog Szatmárhoz közelebb esni, s a csatlakozásnak oly hatalmas előnyeit élvezi, a melynél jobbat az adott viszonyok közö't nem is követelhet. Fölöslegessé válik a korai indulás, megszűnik a késő érkezés. A Szatmáron délelőtt elvégzett dolgaink után, még kora délután hazaérkezhetünk s leveleinket, hírlapjainkat, a feladás napján hozza el Budapestről a posta. A második nagy haszna tehát áldozatkészségünknek törzsrészvényeink értékének emelése, jövedtlmezöségök biztosítása és a müveit nyugattal való összeköttetésünk kényelmesebb és rövidebbé tétele Sokan kicsinyük a felsőbányái összeköttetést, mint a mely csekély forgalmával kevés haszonra nyújt kilátást. Nos hát emlékeznek az urak még amaz időkre, a mikor Nagybányának személyforgalmát a boldog emlékezetű gyorskocsi és a posták dőczögő Noé bárkái bonyolították le. Ezek is üresen czammogtak a tengelyig érő sárban, s a néha reájok vetődött utasnak egyéb öröme nem kínálkozott, a sárközi fokhagymás pecsenyénél. Nem is volt ez épp oly rég, s ma már a szatmár- nagybányai vasút, egyike az ország legjövedelmesebb j és legforgalmasabb viczinálisainak. Ősrégi nemzetgazdasági elv, hogy a vasút forgalmat teremt s a fellendült mozgalmas üzleti életnek számtalan szunnyadó erejét hívja életre, hogy ezzel egy hasznos és nagygyá fejleszthető jövőnek vesse meg biztos alapjait. Nagybánya nem veszít, ha a tes'vér várossal szorosabbra fűzik összeköttetését és egy beláthatatlanul nagy jövendőnek né/, eléje, ha a Szatmár és erdélyi részek felől Galicziáig vezetett vonaloknak válik gócz- pontjává. Mi előttünk ép oly szentek a város erkölcsi és anyagi érdekei, a kik végeredményében osztályosai vagyunk és maradunk minden teherviselésnek, mint akármely más polgára, vagy éppen Nagybánya érdemes számvevője előtt. Ha fizetni kell, bennünket rántanak elő, házaink, földeink és egyéb jövedelmünk révén. Nem közönbös tehát egyetlen fillér sem előttünk, a melylyel megterhelik a várost és ezzel közvetve a mi kaszszánkat is. De akkor, a mikor áldozathozatalaink hasznosan jövedelmeznek, s oly befektetés jellegével bírnak, a mely az eddig holtan heverő értékeinknek életet ád, s akkor, a mikor ez áldozatkészségünkkel városunknak a vasutak világforgalmában egy jelentékenyebb helyet biztosíthatunk, akkor még erőnk megfeszítésével is hozzuk meg azt az áldozatot, a melyet joggal megkövetel tőlünk a jelen, s a melyért dicsőség ér a jövendőtől. . Dr. H. I. 1400 turista a Petőfi tanyán. Hogy repül az idő! Mintha tegnap történt volna, pedig már épen hatodik évfordulója múlt e napokban, hogy a Petőfi tanyát felavattuk vidám hangulatban, rózsás remények közt megtartva keresztelőjét a Gutin- egyesületnek is Felsőbányán, a Bóditó festői partján, mikor ugyan ott a Fekete hegyen a Siegmeth Károly menedékház építéséhez fogtak, hogy legyen ez Felsőbánya és a Gutin vadregényes vidéken ugyan az, a mi a Petőfi tanya Nagybánya, Kopasz és a Rozsály közi leend: gyülekezője, kedves kiránduló helye a természet kedvelőinek, védöszinje, a szó igazi értelmében menedék-vityilója a lucskos, bőrig ázott turistáknak, ha künn éri őket egy-egy szép, jégförgeteges égi háború. Hanem a vidám hangulatot csakhamar megzavarta egy rettentő, mindnyájunkat megrázó esemény, az alakuló Gutin-egyesület egyik oszlopa, leglelkesebb apostola Nyirő Sándor ép az ünnepély napjaiban, a készülődés óráiban hirtelen elhunyt, ott a Feketehegy lábánál, hagyva maga után sajgó bánatot barátai szivében mind e mai napig, és betöltetlen űrt a Gutin egyesületben, mert a nagybányai turista ügy körül itt nem lépett még senki helyébe és mikor a Petőfi tanya felé visz utam, kérdem a költővel: »Ki lép ürült nyomodba?» De a választ még nem hallom, még nem látom sehol. Vannak tevékeny férfiak, itt van a népes ifjúsági kör, itt a természet barátai — papíron, de a 6 év előtti rózsás remények mind jobban-jobban hervadoznak, hulladoznak, szép Nagybánya festői vidékén a turista ügy ez óta alig haladt valamicskét, pedig az idegen forgalom évről-évre élénkebb lesz nálunk is, Felsőbányán is. Különösen eszembe jut mindez jelen alkalommal, midőn a Keleti Kárpátok lelkes elnöke. Siegmeth Károly most is, mint akkor, egy nagy lépéssel készül előbbre vinni a turistika nemes ügyét itt, a mi vidékünkön, fölavatván e napokban a vidék legszebb, legmagasabb hegyén a Gutinon egy másik menedékházat, hogy a Tisza völgyéből felénk törtető, igyekvő turistáknak legyen biztos tanyájuk ott a Gutin bérczei közt (1440 méter) na meg a vadászoknak is meleg kandalójuk, mikor kemény téli napokon űzik a farkast, a medvét, a hiuzt, mely dúvadak még mindig szép számban barangolnak e hegységben a Nimródok szive örömére. * * * A Petőfi tanya szerényebb igények szolgálatára készült. Első sorban Nagybánya városa, mint tulajdonos és mindenkor galant vendéglátó magyar gazda, innen tartja szemmel azt a 8 —10 ezer hold szűz erdőt, mely épen most van rendszeres vágás döntés alatt. Aztán ez a szives vendéglátó gazda megnyitotta e biztos kis hajlékot a vadászoknak, természet kedvelőknek, turistáknak is, kik most már a pompás Petőfi völgyi utón igazán kánlálva, dalolva mehetnek föl ide a hűvös erdőben s gyönyörködvén madárdalban, vízesésben, alig veszik észre, czélnál vannak, egy óra alatt a ligetből bejutottak az erdő közepébe, s milyen jól esik aztán itt a pihenés, vagy a további andalgás, sé- tálás a gyönyörű völgyben, akár egyedül »Ha szived bú, szemed kény terheli...« (Tompa.) akár vidám csoportban, ha jobban tetszik, akár édes kettesben szedegetni az epret, a nefelejtset, a Margit- csillagot és duettban eldudorászni, vagy eltrillázni hogy : »Barna kis lány csitt... csitt... csitt... Mondok neket valamit .........< Va gy : »Merre én elmenek még a fák is sírnak, Gyenge ágaikról levelek le hullnak. Hulljatok levelek, rejtsetek el engem, Mert az én édesem mást szeret nem engem « stb. stb. a mint a szív meg a hangulat magával hozza. sjc * * Az első kél czél bevált, a város erdőhivatala egész éven át, a vadászok zimankós téli napokon megtalálják kedves tanyájukat a Petőfi tanyában, hanem a harmadik, a turista özönlés nem következett be oly mértékben, mint azt hat év előtt reméltük, hittük, jósoltuk. Azt reméltük, azt_jósoltuk t. i., hogy pár év múlva minálunk is bekövetkezik az, mi pd. a szomszéd Erdély nagyobb városaiban napi renden, jobban mondva heti renden van, t. i. a nagy közönség alig várja, hogy kitavaszodjék, hogy az idő egy napig legalább állhatatos, meleg, szabadba csalogató legyen, már kicsi, nagy, egyesek, családok rajokba verődve kis kosárral karon, batytyuval a háton, lódulnak ki a zöldbe, a virágillat, a madárdal, az ózon világába, az Isten kék ege alá felvidulni, egészséget gyűjteni, újjászületni. A gyengébbeknek állomásuk lesz a himes rét, vagy a legelső csurgó, a lelkesebbeké a legközelebbi hegy menedékháza (Petőfi tanya) s ott .boldogan, vidáman költik el ozsonnájukat, mialatt 10—20 merész hegymászó meg sem áll, tnig a csúcsra, 1200—1500 méter magasba föl nem juthat s onnan köszönti vidám kurjantással az alantabb mulatókat s iszik keveset, keveset, de sokszor az ujjászülött forrásból, na meg a kulacsból, kinek hogy tetszik. Pár nap múlva aztán azt lehet olvasni a helyi lapban: »Mult vasárnap vidám társaságok lepték el a (mondjuk Morgó, Petőfi tanya, Kopasz) gyönyörű vidékét, vagy 150 ember tartott kifelé kisebb-nagyobb rajokban, 25 aczélizmu, bátor szivü egyén p 'dig a (Rozsályra) is felmászott, ezek közt tiz nő is, mindannyian a legjobb hangulatban tértek vissza s már újból gyűjtik az aláírásokat........ur üzl tében, hogy jö vő vasárnap, ha kedvez az idő megismételjék a kedves kirándulást.« S ez igy megy egész éven át, mikor aztán megjelenik a turista egyesület évi értesítője, elfog a sárga irigység, mikor olvasom benne hogy több ezerre mén azok száma, kik ez évben ide-oda kirándultak, de több százra azoké a merészeké is, kik 1500—2000 méter magasságban jártak-keltek sorban a szép vidék hegycsúcsain. Még fokozódik bámulatom, tiszteletem e vidék természetkedvelő közönsége iránt, mikor olvasom azokat a kedves, derült és tanusagos felolvasásokat, szabad előadásokat, melyeket N. orvos, X. ügyvéd, Z. tanár, vagy gyógyszerész, vagy mérnök tartottak ott fönn, ott künn az Isten szép ege alatt a körülötttök heverésző derült kirándulóknak. íme itt tartanak már ők, s hol tartunk mi ma 6 év után, hogy nálunk is megalakult a Gutin egyesület 100 és nehány taggal. (? !) Erre legjobban megfelel a vendégek könyve, mely ott a Petőfi tanyán minden látogató rendelkezésére áll", hogy beírja nevét s lapozza gyönyörrel, ha talál-e benne ismerősökre — és honnan? Midőn pár hét előtt forgattam e kedves emlékkönyvet, kedvem jött megolvasni a beirt neveket, 140Ó körül tartott immár számuk, szép szám, de még kevés 6 évre, alig esik egy évre 250 látogató, pedig hát ezer se lenne sok évről-évre. No, de vigasztaló, hogy már itt is tartunk, 6 év előtt még semmi, ma már pár száz turista évenkint, 50—60 a Rozsályra is felmerészkedik, (hisz járt utón, jelzett ösvényen mehetnek itt is, akár karba-kart öltve) sőt a Gutinra is ellátogat néhány, remélhető, most már a menedékházba több is. És kik voltak a Petőfi-tanya látogatói? Oh ez igen érdekes statistika lenne minden tekintetben. Először is .... a tömeg vidékie kből kerül ki. Hamburgból, Berlinből, Wienből, Krakkóból, Lembergből kaptunk sok, előkelő nevet. Igen sok a budapesti, debreczeni, a szomszéd károlyi és szatmári látogató s mintegy fele Nagybányáról való. Állásra, korra, foglalkozásra van mindenféle: grófok, katonák, utasok, szó- rakozók, betegek, ábrándos ifjak és nagyon sok iskolás fiú és leány, ami biztató a közel jövőre, hogy az uj nemzedék már mozgékonyabb, természetkedvelőbb lesz, mint apái, anyái, kiknek már a liget szép ugyan, csak ne volna olyan messze! — Ott vannak a katonai tisztikarok, kik évről-évre Nagybánya körül táboroznak, háborúznak, fáradnak 30—40 fok melegben és mégis kimennek a Petőfi-tanyára — újra születni, erőt gyűjteni a — jövő hét fáradalmaira. Mulatóba akad a mi aranyos ifjúságunkból is, melynek száma pedig tekintélyes, (mondják 50—60, de tán több is, mert évi jelentést nem szokása adni működéséről, mibenlétéről.) Pedig (úgy mondják az idősebbek, kik egykor szintén tagjai voltak e rég fenálló s akkor virágzó körnek) régebben nagy szerepet vitt ez a közélet megélénkitésében nemcsak tánczestélyek, névnapok, felolvasások, hanem egyéb közérdekű, hasznos dolgok által is; pld. akkor ez tánczolta össze a kedves Vascsatorna költségét is, mint a feliratos kő mondta 1867-ben s tette kedves kiránduló, találkozó helylyé ezt a közel -fekvő, festői szép pontot. Ma ? Vandáiul föl van dúlva ez az üdülő hely is, nem akad se gazdag, öreg Meczénás, ki legalább emlékül helyre állít - tatná (potom 50—100 K költséggel,) se lelkes fiatalság, ki visszavarázsolná ide a régi kedves kiránduló napokat úgy ünnep délutánokon, szüret idején stb. Ügy látszik a kirándulásokat, természet megkedveltetését nem vette még föl programmjába, nekik is fárasztó messze eső hely az a Petőfi-tanya ! (1 óra a ligettől,) inkább maradnak a fulasztó falak közt, még a hivatalos órak után is. . . Ki műveli tehát a turisztikát, a természet-kultuszt, az izmok aczélozását, az arezpirositását (egészséges vérrel,) a test és lélek egészségét, derűjét, újjászületését, a mi országszerte hires szépségű, festői vidékünkön ? Válasz: Az idegenek, a Kárpát-egyesület tagjai onnan a Tátrából, a szomszéd városok lakói, kik ide jönnek pihenni mihozzánk s a külföldnek szépért lelkesedő fiai és emelik évről-évre pár ezerre a Petőfi- tanya látogatóinak díszes számát. Nem hízelgő reánk, de sebaj, hasznát látja a város és vidéke; dicsőségnek reánk nem dicsőség, de hasznosnak hasznos, mert jövedelem forrás. Ez is valami. Bencsik János. Heti krónika. — Óh, ha az emberek szive oly meleg volna, mint körülöttünk az izzó levegő! — De úgy látszik a földdel együtt lassankint az ember szive is kihűl. A fürdő hőmérője egyébiránt 20 R. fokot mutat s igy a legkényesebb igényeket is kielégíti. A demokráczia legegyszerűbb mezében lubicz- kolnak a közös uszodában nagyobb és kisebb méretű emberek, rangbeliek és faczérok. A ki jobban tud úszni, vagy hosszabb ideig képes viz alatt maradni, az itt az ur, az irigyelt főhatalmasság, akár az V. díjosztály Il-ik fokozatába tartozik, akár vasúti vállalkozó; szóval a »szabadúszóké« a tér. Már t. i. addig a meddig, de ez leginkább az időjósoktól függ,-3-ikára Falb mérsékelten enyhe kritikus napot jövendőit és beteljesedett. 5-ikére azonban rettenetes balszerencsét hirdetett még a meleoroligiai intézet is. Azt mondták, hogy földrengés lesz, az idegesek bújjanak el, vagy vonuljanak erdők mély ölébe, mert sokan meg fognak halni. Különösen anyósokra nézve lesz veszedelmes ez a rettentő nap. Én is elvonultam a Petőfi-tanyára, lestem, vártam a mint megrázkódik a föld s az ég sarkai és mint ideges ember — noha nem anyós — vártam a végnek kezdetét. Oly nyájasan mosolygó volt azonban a verőfényes, kedves nap, hogy minden legkisebb félelem nélkül kirukkoltunk délután a ligeti térzenére s a háborgó ele meket vígan nélkülözvén, a bányászbanda harsogó kürtjeiben s a menydörgő nagydobban gyönyörködtünk. A csomópontok tehát be nem váltak. Ez azonban nem ejti kétségbe a »meteor« intézetet, sőt mint hirTtfindennemfi órák és a le§r jutányosabb árak mellett kaphatók §Riesenbach Gyula órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér.
