Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
CI Nagybánya, 1902. 0 A Január 5. — 1. szám. XXVIII. évfol NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEQTELElSriK: MIlTDEiT Előfizetési éra Ve: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók évdíírdétésJlc'^olnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsöbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Városi közgyűlés. — 1901. decz. 30-án. — Búcsúzóul a haldokló esztendőtó'J a képviselet tagjai még egyszer összegyülekeztek, hogy másfél órai csendes tárgyalással elintézzenek vagy 20 ügyet s ne hagyjanak restan- cziát 1902-re, a másik képviseletnek, melynek tagjai részben megváltoznak., Lényegesebb tárgyat alig tudunk kiböngészni a napi rendből. A bírósági (főtér 25. sz.) épület agyon volt tárgyalva .már százszor egészen a tultengésig, a regáliára nézve (főtér 24. sz.) szép ugyan Lakatos Ottónak indítványa, hogy azon a különben is hét szűk esztendőhöz hasonlatos utczasarkon pálinkát ne mérjenek s a szesz kellemetes gőzétől és mámorától áthatott alakok ott állandóan enyelegvén, a kocsis szótárt napról-napra ki ne merítsék: de hát 3900 korona is pénz a mi szegény város-kasszánkban, ki fogja azt pótolni, ha elveszítjük ? Ezek a tárgyak tehát nagyobb érdeklődést nem keltettek. Csendes mederben folyt a városi takarék- pénztárnak félévi jelentéséről szóló eszmecsere is. — Alig telt el egy negyed óra s már benn voltunk a tárgysor kellő közepében. Féld, hogy a gyűlés 1 óra alatt bevégződik. Nosza, keressünk tehát tárgyat, a mely vitára aikai- mas! Kerestünk és találtunk is s ez az iskola államosítás. Az állam leküldte az ő ajánlatát, mely némileg terhesebb ugyan, mint a város ajánlata volt, de hogy mennyire terhes valóban, azt csak akkor fogjuk megtudni, mikor benne leszünk a rendszerben. Mindenesetre nagy munka lesz az államosítás s nagyot alkotni közönséges eszközökkel nem lehet, de jól megfontolandó minden lépésünk, mert ha a szerződés egyszer meg van kötve, akkor aztán könnyebb a tevének a tű fokán keresztül bújni, mint az állammal kötött ilyen szerződésen egy jotát változtatni. Minket az vigasztal, hogy a szerződés még nem jött létre, majd aláíráskor bizonyosan még egyszer mérlegelünk mindent s akkor nemcsak a díjmentes tanítást követeljük majd, hanem egyéb kikötéseket is teszünk és nem húszán, de legalább mégnégyszer annyian fogunk a gyűlésben részt venni. Egyébiránt a gyűlésről részletes tudósításunk ez: Elnök: Torday Imre h. polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők : Dr. Misholczy Sándor, Moldován László, Smit Sáncor. Hitelesítés ideje : 1902 jan. 8. 1. Polgármester jelenti, hogy a decz. hó 17-én tartott váratlan pénztár viz-gálat alkalmával, a pénztárt 30287 K 76 f. Készpénzzel és 2.336.595 K 04 f értékpapírral rendben talált: . Tudomásul szolgál. 2. A veresvizi temetőr: nézve a belügyminiszter rendeli, hogy 7 h. 1165 öl nyilvános árverésen eladandó bányász telepnek 400 öl t rüiet nagysággal 140 K értékben, 3 hold köztemetőnek használandó és 1 hold terület nyilvános árverései értékesítendő. Az ebből befolyt pénz csatornák, alagcsövek készítésére és a temető berendezésére, fentaitására fordítandó. A közgyűlés ezen élelemben határoz, a házhelyeket a rendőrmütani és szépészeti bizottságok közbejöttével fogják kijelelni. 3. Az Eckstein féle házasteleknek 3368 K 26 fillérért megvételét, az als ujfalusi, lénárdfalusi, és kőbányai korcsma épületek eladását a belügyminiszter jóváhagyja. A közgyűlés e rendeleteket tudomásul véve, továbbbi intézkedésekkel a tanácsot bízza meg. 4. A kereskedelmi miniszter a fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérés ipar gyakorlásáról alkotót szabályrendeletet jóváhagyja. A képviselet ezen szabályrendeletnek kinyo- matását elhatározza s utasítja a rendő kapitányi hivatalt annak 1902. jan. 1-től való szigorú betartására. 5. Nagybánya város takarékpénztárának választmánya az 1901. I. félévi zárószámadásokat beterjeszti, melyekből kitűnik, hogy a nyers nyeremény 21767 K 25 f-ért tesz ki. A közgyűlés a beterjesztett számadásokat tudomásul veszi és jóváhagyja. 6. A képviselő testület annak idején elhatározta, hogy az árvapénztári tartalékalapból 12 kiskorú vagyontalan árvát évenként 72 koronával fog segélyezni, a belügyminiszter a város ezen határozatát jóváhagyta. Tudomásul szolgál, az intézkedésekkel az árvaszék bizatik meg. 7. A kir. tanfelügyelőség decz. 15-én átiratot intézett a városhoz, melyben az elemi iskolák ügyében leküldütt miniszteri leirat sürgős tárgyalását kéri. E leirat szerint, 1. A város gondoskodik az összes iskola épületekről és tanítói lakásokról. 2. Az épületek fenntartása, bútorok, felszerelések beszerzése, tűzbiztosítás, tisztogatás szintén a város terhe. 3. Az összes tanítók után a 24 K s a tanulók után az összes 30 fillérek fizetése a nyugdíj intézet javára a város kötelessége. 4. A város fizet évenként 22310 koronát az államnak. 5. A tanítókat az állam, ha megfelel- ne/.-, átveszi. 6. Az építkezési kölcsön törlesztésére a megfelelő részt a városnak az állam visszabocsátja. A képviselet hosszabban tárgyalta ez ügyet, Révész János hangsúlyozta, hogy a minden áron való államosításra nem vagyunk kényszerítve, a mennyiben, ha a város az 5%-os pótadót kiveti s abból az iskolákat a modern követelményeknek mngfelelőleg fen- tartani nem képes, akkor úgy is köteles az állam az iskolákat segélyezni. Többen a feltételeket megfelelőknek találták. Végül, annak hangsúlyozásával, hogy a város a tandíjmentes tanítást miként az első felterjesztésében kívánta, ezúttal is kérelmezi, közgyűlés az állam feltételeit elfogadja. 8. Özv. Nyirő Sándorné tűzifa illetményét 1902. évre kiutalni kéri. A 42. m3 bükk tűzifát a város ez évben is kiutalja. 9. A városi rendőrszemélyzet (12 rendőr) a téli hónapokra drágasági pótlékot kér. A közgyűlés ugyan nem látja be, hogy drágaság volna, sőt inkább olcsóság van s a ki rendes fizetéssel bir, annak előnyösebb a helyzete, mint pl. a termelőnek vagy iparosnak, de azért segély czimén személyenként 10 koronát utalványoz a kérelmezőknek. 10. A tanács jelenti, hogy a felső ujfalusi korcsma épület 170 korona bérért Herskovics Lajosnak, a borpataki alsó és felső rétek 201 horonáért Klein Bernát- nak. a bagnoi kofejtesi jog 80 koronáért Gyisa Györgynek, a községi iskola V. számú pincze 40 koronáért Ábrahám Endrének, a lapos erdei lágyfütermés 210 koronáért Moldován Józsefnek adandók bérbe a megtartott árverések eredménye szerint. A közgyűlés ezen árakat elfogadja s az árveréseket jóváhagyja. 11. A város .tulajdonát képező főtéri 24. számú házért Khón Bernát 3901 korona évi bért Ígért, mint a Tischler és Goldstein ezég megbízottja. A képviselet az igért évi bérért 3 évre kiadja a házat,' azzal, hogy ott kis mértékben való kimérés nem gyakorolható. 12. A főtéri 25. számú házért Weinstein Jenő évi 800 korona bért igért, mivel ez a megállapított 1800 K kikiáltási árral szemben nagy különbözeiét mutat: a közgyűlés uj árverést rendel. 13. A hídmérlegért Steinfeld Mór 200 korona bért igért, ezt a közgyűlés csekélynek találva, uj árverést rendel s utasítja a tiszti ügyészt, hogy a hidA „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Egy pár kis harisnya. Irta: Szabó István. Mikor Téglás főhadnagy párbajban elesett a huszárlaktanya lovagló porondján, Mihályi kapitány vállalkozott, mint a szerencsétlen főhadnagy legjobb barátja, hogy megviszi a lesújtó hirt Téglás menyasszonyának. A váratlan csapás hatása iszonyú volt Egyik ájulásból a másikba esett a lelki kíntól, fájdalomtól összetört menyasszony. Még a temetésen se jelenhetett meg, hogy örökre búcsút vegyen attól, a ki szivét magával vitte a sírba. A temetés után pár hétre, mikor már a szerencsétlen teremtés ocsúdni kezdett félőrültségéből, cso- magoltatott édes anyja és elvitte leányát feledni messzire, távol, senki sem tudta, hogy hová A gyászév eltelte után tértek csak vissza. Az özvegy menyasszony akkor is még talpig feketében siratta gyászos emlékű jegyesét, a főhadnagyot. Legszentebb érzelmeinek élve, elzárta magát teljesen a világtól. Csupán Mihályi kapitány tett néha-néha látogatást. a ki az elhunyt kedves bajtárs révén már régóta jó ismerőse volt a háznak. Mihályi kapitány megfogadta, hogy soha sem nősül meg. Nem is a gyászbaborult szép leány iránti érdeklődésből járt eleinte a házhoz. Nem. Csakhogy jól esett neki is, meg a drága halottját sirató leánynak is az elköltözöttt közös jó barát emléke fölött együtt virasztani. És ez a közös emlék felett való virasztgatás annyira ment, hogy egyszer csak azon vette észre magát Mihályi kapitány, hogy sűrűbben kezd járogatni a házhoz, és hogy összehasonlításokat kezd tenni az özvegy menyasszony és más leányok között, és arra az eredményre jutott, kogy nincs ma ilyen leány talán a világon sem, a ki ennyi idő után is igy tudjon szeretni valakit, egy meghalt vőlegényt. Nagy, mély tisztelet, mondhatnám imádat fakadt a szomorú emlékének, a mély bánatának élő leány iránt a kapitány szivében, a mi lassan-lassan a hő vonzalomnak, a lángoló szerelemnek rózsaberkévé lett. Már nem tudott egy nap se meg lenni, hogy jó barátja árván hagyott kedvesét ne lássa. Szigorú, katonás szemével oly szelíden, oly epedőn tudott nézni a szomoru, szép szőke angyalra, és ha a felidézett gyászos emlékek hatása alatt a szőke kis leány sirt, arany zsinóros attiláján neki is sokszor nagy öreg vizcseppek peregtek alá. Ilyenkor önkénytelenül, nem is tudva mit tesz, ráborult a zokogó, bájos leány a jöbarát széles keblére, s úgy zokogtak együtt halkan, csendesen. A kapitány meg illatos baját csókolta a ráboruló szép szőke leánynak s néma ajakkal susogta, inkább csak gondolta, ha engemet is igy szeretne valaki, beh is boldog volnék. Mikor a fájdalom lángja lelohadt, mikor a könyek már nem beszéltek, szive szándékát szóval is elre- begte a leánynak. A gyönyörű, bánatos leány e nem várt vallomásra elpirult. Eleinte szabadkozott, s a közös jó barát, a közös, kedves halott emlékére figyelmeztette a kapitányt. De az ő szive is tüzet fogott már, nem tudott ellentállni az izzó vér forrásának, nem bírta legyőzni a lángoló szív háborgását, és később a sok édes unszolásra, a sok nyájas szóra csupán annyit mondott, hogy jó, ő nem bánja, ha fél szívvel megelégszik, de ő egész szívvel igazán nem tudja szeretni. Mihályi kapitány szívesen megelégedett a fél szívvel, csak hogy az aranyos szőke leányt birhasssa. Hisz a közös kedves, a közös jóbarát örül ott lent a sírban, megbocsájf nekik fenn a magas égben, midőn az oltár előtt állanak, hogy legkedvesebb bajtársa lesz gondviselője, hü társa az élet nehéz utján az ő árván hagyott özvegy menyasszonyának. És valóban a közös jóbarát szelleme az oltár előtt meg is bocsájtott, megáldotta őket, mert boldo gok lettek a házas életben. De még se voltak olyan nagyon, olyan egész boldogok. A fiatal asszony csak szomoru maradt, mint a milyen volt. ügy megszokták már, olyan jól illett szép szelíd arczának a szomorúság, a régi bánat, a köny, mint a nyíló rózsa bársonyos sziromjának a harmatcsepp. Sokszor találta kis íróasztala mellett kisirt szemekkel Mihályi kapitány a feleségét, ha napi dolgai után a laktanyából haza jött. Mintha epedt volna, mintha sóvárgott volna valami elérhetetlen, valami birhatatlan után, olyan benyomást tett a bájos fiatal asszony szeme, arcza, egész lénye, viselkedése a kapitányra. Akármennyire vigasztalta akármilyen odaadó kedveskedéssel, nyájas gyermetegséggel bánt is vele, nem tudta megvigasztalni teljesen. Titokban csak szomoru maradt, csak siránkozott a fiatal asszony mindig.
