Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-26 / 21. szám
(4) 21. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1901. május 20. Körrendelet valamennyi kincstári és nem kincstári posta-távirda és távbeszélő hivatalnak. A német postaigazgatástól nyert értesítés szerint a német mozgópostákhoz még most is nagy számban érkeznek Magyar- országból eredő s főleg Belgium, Nagy-Britannia, Német-Alföld, az Amerikai Egyesült Államok és C.ana- dába szóló 20 s illetve 5 fillérrel, tehát elégtelenül bérmentesített levelek s illetve levelezőlapok, melyek a szabályszerű T bélyegzővel sincsenek ellátva. Ebből azt következtetem, hogy a postát igénybevevő közönség az 1900. évi január hó 1-vel életbe lépett tarifális változásokat még most sem ismeri s a felvevő hivatalok egyáltaláben nem fordítanak kellő gondot arra, hogy az érdekelt feladókat a magyar posta kárával járó hiányos bérmentesítésekre figyelmeztessék s a közönséget a levelek s levelező-lapok tarifájáról tájékoztassák; sőt úgy látom, hogy a kir. posta-(távirda) hivatalok a külföldre szóló elégtelenül bérmentesített levelezések kezelése és ellenőrzése körül hanyagul járnak el, azokat a frankódijakra nézve felül sem vizsgálják. Utasitom ennélfogva a kir. posta-(távirda) hivatalokat, hogy a külföldre szóló elégtelenül bérmentesített közönséges levelezés kezelésénél az 1900. évi P. és T. R. T. 22-ik számában erre nézve kiadott 18.248/900. számú rendelethez szigorúan alkalmazkodjanak. Nagyvárad, Schőpflin s. k. Kihirdetés alatt állanak: Duna Lajos nagysikár- lói és Szilágyi Juliánná nagybányai. 2. Szilvási (Le- zinszki) Józef es Csiszár Mária Katalin nagybányai lakosok. Születtek: 151. Május 16. Marosán Marinak »Sándor« 152. Május 14. Onady Mártonnak »Sándor« 153. Május 14. Rácz Lajosnak »József« 154. Május 16. Szabó Józsefnek »Dezső« 155. Május 13. Rozen- feld Demikának »Dávid» 156. Május 17. Kovács Gyulának egy leánygyermeke halva. 157. Május 15. Kúttá Mihálynak »József Mihály« 158. Május 16. G:ta Istvánnak »Anna« 159. Május 16. Szaszarán Pálnak »János« 160. Május 17. Milován Mihálynak »Mária« nevű gyermeke. Elhaltak: 188. Május 17. Kazamér Ferencz, róm. kath. 1 hónapos, ácsmester gyermeke, rángások. 139. Május 17. Kovács Gyula kőmivesnek, róm. kath. halvaszületett leány gyermeke. 140. Május 17. Talpos Mária özv. Fülöp Istvánná, gör. kath. 64 éves, nyug- béres bányászná, aggkor. 141. Május 18. Molcsány Juli férj. Dűli Mihályné, róm. kath. 45 éves bányászné. agyhüdés. 142. Május 16. Marosán Mari, gör. kath. 18 éves szolgáló, elvérzés. 143. Május 18. Tóth Sándor, ev. ref. 41 éves napszámos, lüdőgümő. 144 Május 18. Pável János gör. kath. 1 hónapos napszámos, gyermeke, bélhurut. 145. Május 21. Horváth Mari gör. kath. 3 hónapos, napszámos gyermeke, rángások. 146. Május 21. Mika Fonef, gör. kath. 37 éves bányász, hátgerinczsorvadás. 147. Május 22. Májercsák Teréz özv. Kurucz Jakabné, róm. kath: 85 éves alamizsnás aggkor. CSARNOK. jTfndorßa f^aíáíafiop. Megrendít, óh pünkösd e gyász, bánat itten ! Vagy vigaszul küldött éppen a jó Isten ? Kis Andorkánk elment, egekbe elszáliott, Hozz vigaszt a szívbe, sírjára virágot. Krnlékezel rája? Kedvenczed volt néked, Oh, túszén már kétszer találkozott véled. Öröm varrt itt máskor, mosoly boldog arczon ; Kaczaj csendült eléd, kedves gyermek ajkon. Óh, hogy vártunk most is ! Boldog volt a szivünk, Fürösztheténk csókban a mi édes hívünk. Őrömmel, nevetve vart is szegény mama. Készült az a cseppnyi, liliputi ruha. Csak első, de komoly férfi ruha lészen, Ügy-e kis Andorkám ? Pünkösd naprakészen. Aranyos lesz Andor, czukros kicsi férfi, Legszebb a világon, irigy is ha nézi. A jó mama mig igy beczézgeti, hallga, Milyen szókra fakad, Andorkának ajka: ♦ »Andorkának nem kell kicsi ruha, mama ! Kis Andorka elmegy, angyalkának haza«. A szívbe nyilallik, e rém szókat hallván, Mély döbbenés fagy meg, mosoly helyt az arczán. Anyai hő szívből, kínzó sikoly szakad, Jehova nagy Isten ! Ily szó honnan fakad ? Szivére ragadja, csók özön közt hévvel, »E szívről te, édes! angyalka sem tép el! Ki szeretne jobban ?* Égen. földön nincsen! Andorka álmodott, ugy-e drága kincsem V« * * * Bózsás pünkösd látod : nem álmodta, elment, Óh be nem is várta e virágos reggelt. Ki jobban szerette, ő küldött el érte. Angyalkák hívták el, Istenhez az égbe. Angyalka volt, s haza, egekbe elszáliott, Hozz vigaszt a szívbe, sírjára virágot ! Kedvenczed távoztán, ám ha te is sírnál, Virág szirom könyet sírj, a kicsiny sírnál. Bereczky László. A nyűg. Az egész házban csak semrnirevaló nyűgnek hívták. Mindenkinek útjában volt a kicsi, idétlen leányka. Az atyja a gyermek születése előtt tűnt el; az anyját a gond, a nyomor, a tüdővész ölte meg. Az árvát egy becsületes özvegy-asszony vette gondozás alá, de nem könyörületből vagy égi jutalom elnyeréséért, hanem csengő földi jutalomért, tartáspénzért, amelyet a városi pénztárból minden hónapban pontosan felvett. Saját gyermekeinek nagyon jó anyja volt, s igy felnőtt fiainak és férjes leányának az összegből egyszer-más- szor egy-egy megtakarított fillért juttatott. Hiszen csak is ezekért vette magához a nyűgöt. Mert egy 5 éves leány nagy teher — nyűg idegen ember nyakán. Hogy nyűg, teher, semrnirevaló, majdnem mindennap hallotta emlegetni a szegény árva. Talán azért is volt oly szótlan, félénk s tartózkodó. Ámbár nevelő anyja mindezt »dacznak s önfejűségnek« nevezte. Kapott is érte elég ütleget. A mindennapi kenyere ugyan megvolt a gyermeknek, de az anyai szerétéiből, a mely minden nélkülözést pótol, egy parányi részt sem élvezett. Fájós szívvel nézte, hogy szorítja magához, hogy simítja kedveskedve gyermekeinek szöszke haját a házmesterné. Neki nem voltak örömei, reményei s gyermek-álmai, ügy fejlődött az élete, mint sok másé. Nyomorult és satnya maradt. A szeretet és meleg napsugár nélküli légkör elnyomta benne az élet kedvét. A hallgatag ajkak helyett szólt egy-egy köny. Csakhogy nem volt senki, a ki megfigyelte, megértette volna, amit ezen könyek mondottak. Mindenkitől félt. Még a gyermekektől is. Ö mindenkinek csak a nyűg; a menj ide. menj oda. De ma szinte jókedvű a kis árva. Valami csodálatos csönd volt az udvaron. Nevelő anyja el ment hazulról; a gyermekek pedig cziczáztak az utcza közepén. A nyűg magában maradt az udvaron. Szép őszi nap volt. A fecskék vidáman csicseregve röpködtek s gyülekeztek a levegőben. Az őszi napsugara be-benézett az udvarra s végig hullámzott a nyűg bágyadt arczán. A kis árva játszott egy marék gesztenyével. A gyermekek szórták szét s felejtenék itl azokat, a mikor az utczára futottak. Boldogan nézegette s cziro- gatta végig mindegyiket, sőt még beszédbe elegyedett velők. Beh szépek vagytok! Mily fényes a ruhátok. A nagyok vén emberek s ti, — a kicsinyekre mutatott — gyermekek vagytok. Jaj, hiszen te is egy szegény nvüg vagy, s evvel mohón nyúlt egy kis idétlen púpos gesztenye után. — Szegény! Sovány újaival végig simít a gesztenyén. — Ugy-e te se keltesz senkinek. Gyere csak, majd eltemetlek, akkor meghalsz, s többé nem kínoz senki, hanem alszol szép csendesen. Egy hegyes vasdarabbal, a melyet valamikor a járdán lelt, szurkába ki a sirt, a lyukat. Nehezen s lassan ment ez a szokatlan munka. Nagy erőlködéssel vájt ki egy követ. Készen volt a nagy, fekete sir. Beletemette a púpos gesztenyét.. Fölébe hányta a földet. Reá tette a sirkövet. — ügy kis gesztenyém, most már nyugodt lehetsz. Már meghaltál. Jöhetnek a kínzók, nem láthatnak, nem bánthatnak, Nehéz könycseppek peregtek alá sápadt arczán. Halottért mások is könyeznek, az a temetéshez tartozik. — Vájjon fog-e valaki sírni, ha majd én — — — Ejnye szedte-vette semrnirevaló nyűge, mit csináltál itten? Minek ástad ki a követ? Rivalt rá a hazaérkezett nevelő-anyja. — A nyűgöt, a gesztenyét temettem el, hogy ne kínozzák. — Óh! Uram! ne hagyj el, mily badarságot fecseg ez a semrnirevaló: — Nesze, — pacscs — te haszontalan kenyér- pusztitó, majd adok én neked temetést. Mars be! Egy hűvös őszi szélroham suhant át az udvar fölött, mintha a haldokló földnek hideg lehellete lett volna. Alig tud lábaira állani a vézna kis alak. Összeborzad. Egész teste fázik. Ötödnapra eltemetik. Beteg torkán lehelte ki lelkét. Mily szerencse, hogy az Isten megkönyörült a semrnirevaló nyűgön. így adóztak emlékének. Nemsokára végkép el is felejtették. — Múltak az évek. A bérkaszárnya udvarán díszük egy sugár növésű gesztenyefa. Már szé- leságu lombkoronával is bir. Az egész háznépnek büszkesége és öröme. Egy köszvénves asszonynak pedig .e f^: barátja, újsága s kalendáriuma. Szegény asszony már évek óta nem mehet a szabadba. Lábai bénák. Kezei köszvényesek. A szo- bácskája s az udvar az ő világa és a gesztenyefa az ő vigasza. A gesztenyefa rövidíti meg neki a napok s évek unalmas egyformaságát. Számításai, tervei e fának a virágzásával s pihenésével összefüggnek. Télen mikor az ágai kopaszok, s a zúzmara ellepi őket, már türelmetlenül várja a tavasz ébredését s föltámadását. A mikor a fának barnás, fényes bim- bai duzzadni kezdenek, felejtve van az átszenvedett unalmas tél s lesve-lesi az első levél megjelenését, kibontakozását. Mennyi ügyefogyott bogár mászkál a fehér virággyertyákon. Nyáron pedig a kedves napocska aranyozza meg a fának hatalmas zöld lombkoronáját s érleli gyümölcseit. S ha éretten a földre hullanak, boldog s vidám gyermekkaczaj hangzik fel a beteg asszony ablaka alatt. Rég elmosódott gyermek örömök s álmák ujul: nak fel lelkében s elfelejtetik vele elhagyatottságát. Közeleg az ősz szinpompájával s tarka levélhullásával. Kopaszodik a fa, mint az elaggott ember feje. De az utolsó levélben, a mely a földre hull, már szunyadoz az uj élet reménye. ^Iis? a tél után jön a tavasz ; a halál után az uj élet, a föltámadás. E fa iránti kegyelettől áthatva sokszor hálásan felsóhajt az anyóka: Áldva legyen a kéz, mely téged ültetett! Szerencsés kéz volt; s szerencsés órában történhetett elültetésed. Vájjon megérzi-e ezt a nagy hálát az, a ki nyugodtan álmodik odakünn ? A semrnirevaló nyűg is valakinek az örömére, a boldogilására élt. Alexy V. HÁZTARTÁS. Fényezett bútor tisztítás. A bútor tisztításnak többféle módja van, azonban legjobbnak mondható a következő: Veszünk egyenlő mennyiségű finom szeszt és faolajat, azt ösz- sze öntjük s használatkor mindig jól össze rázzuk. A tisztítandó bútort a portól nagyo.n., megtörölgetjük és a szesz keverékbe mártott ruhával erősen megdörzsöljük, azután szarvas bőrrel, vagy puha ruhával kifényesítjük. Ne egyszerre kenjük be és fényésitsük az egész bútort, hanem csak részletenként. Ha esetleg a bútoron olyan pecsét volna, mely az olajos szesztől nem menne le, azt langyos vizes ruhával kell lemosni, utána pedig nagyon szárazra törölni és újból bekenni szesz keverékkel s jól kifényesíteni. . ; A jó eredmény meglepő. * Gyapjú, selyem vagy szőr szöveteket előnyösen tisztíthatunk panama forgács forrázattal. Egy deka panama forgácsot egy liternyi forró vízzel leöntünk s egy napig állani hagyjuk. Azután üvegbe öntjük s eltesszük Használatkor még két annyi meleg vízzel hígítjuk, mint amennyit a panama forrázatból veszünk. Ezen vízbe tiszta ruhát mártunk s a pecséteket bedörzsöljük vele. Mikor már a pecsétek eltűntek, másik tiszta ruhával, tiszta hideg vízzel jól lemossuk a tisztított helyeket, mert ha nincs jól leöblítve szürke foltok maradnak vissza, melyeket csak a kelmét rongáló erős dörzsöléssel és keféléssel lehetne eltüntetni. A jól leöblités tehát igen szükséges. * . i •-■.■i: Moly ellen naftalinf, pézsmát, dohányt stb. •szoktak a tavasszal elrakott téli ruhák közzé tenni, pedig mind ez azt mondhatni hiába való. A legegyszerűbb s legbiztosabb mód az, hogy a használatban nem levő ruhákat alaposan kiporoltatjuk, keféltetjük, sürü vászon lepedőben göngyöljük s oly apró öltéssel varjuk be, hogy az öltések között a moly a ruhához ne hatolhasson. Arra nagyon kell ügyelnünk, hogy a ruha jól ki legyen porolva, valahogy molyt ne varrjunk be a ruhával együtt. * Ha véletlenül bútorra vagy ruhára tenta ömlik azonnal kenyérbéllel itassuk fel. de csak könnyedén tartjuk a kenyeret a tenta fölé, ne nyomjuk rá, mert az által a tentát csak belenyomnánk a kelmébe, mig ha óvatosan felitatjuk, azután pedig tiszta kenyérbéllel a helyét erősen bedörzsöljük, a folt nyomtalanul eltűnik. A fehérnemű azonban igen hamar magába veszi a tentát, nincs is idő arra, hogy kenyérrel itassuk fel. A tentás helyei tehát lehetőleg mielőbb borkősavval dörzsöljük be és hideg'vizben mossuk ki, mosás: közben is gyakran borkősavazzuk be. A vizet, amint az egy kisé tentás, tisztával cseréljük fel. Ily eljárás mellett a fehérneműn sem .marad nyoma a tentának. Fődolog, hogy a tisztítást gyorsan végezzük. * Ha olaj, zsir vagy petroleum ömlik fehér deszkára, azonnal be kell kenni a pecsétet oltott «lösszel s egy óra múlva lesurolni. Ha nincs kéznél mész és nem lehet bekenni, akkor megtörténik, hogy még súrolás után is kiüt a folt. Ilyenkor szalmiákszeszt öntsünk a foltra, ruhával jól eldörgölvén, a folt eltűnik. Lakos Imréné. Felelős szerkesztő: Révész János. Kiadótulajdonos: Molnár Mihály. Nyilttér.*) Foulard-selyem 65 krtól 3 frt 65 krig métere. Blousoknak és ruháknak való, úgymint a »Henneberg selyem« fekete, fehér és színes 65 k• tói 14 frt 65 krig métere. Mindenkinek bér- és vámmentesen házhoz szállítva. Minták forduló postával. Kétszeres levéldij Helvécziába. Henneberg G. selyemgyáros. (cs. és kir. udvari szállító) Zürich. *) E rovat alatt közlőitekért felelősséget nem vállal a Szerk. Szatmár—nagybányai vasút részvénytársaság. Hirde tm ény. A folyó évi május hó 10-én megtartott XVIII. rendes közgyűlés határozatához képest a szatmár—nagybányai vasút elsőbbségi részvényeinek folyó évi julius hó 1-én esedékes 17. számú szelvénye, mint az 1900. évre eső osztalék darabonként 8 (nyolez) koronával fog beváltatni. Ezen beváltást 1901. évi julius hó 1-től kezdve Budapesten a »Magyar ipar és kereskedelmi, bank« (V. kér. Nádor- utcza 4.) és Berlinben a »Nationalbank für Deutschland« (W. Voss-Strasse 34. a.) eszközli. A szelvénybeváltásra használandó jegyzékek a fent említett fizetési helyeken díjmentesen szolgáltainak ki. Budapest, 1901. május navában A.z igazgatóság.
