Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
Nagybánya, 1901. r Április 7. — 14. szám. XXVII. évfolyam. TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ivíi3srE)E3sr ■\7\a.s.á. 13 E lőfizetési árak: Es;ész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Az egyház legrégibb ünnepe itt van ismét a maga szépségével és komolyságával. Tavasz verőfénye, meleg fuvalma, vándormadarak örömteljes csoportja, a rét diszes virágserege hozza a hirt, hogy a feltámadás napja megérkezett Hányszor ülték meg őseink szent áhítattal ezt a nagy napot! hányszor épültek, melegedtek mellette, szellemi kincseket halmoztak fel és mi azon kincsekből élni törekszünk. A régi ünnep uj eszméket hoz s hatása az emberiségre nem gyengült a múló idővel. Az ősi szokások oly kedvesek, oly épületesek ma is, az ünnepi készülődés, kalácssütés, az öntöződés, himes tojással való kedveskedés külsőleg is vonzóvá teszik az ünneplést, de mit érnek mindezek, ha az igaz vallásosság gyengülőben van. Ma az emberek hajlanak a külsőségek gépies lerovása felé s ezzel mintegy eleget téve, lelkűkkel nem mélyednek a vallási dolgokba, pedig inkább nélkülözhetők amazok, mint emez. Sok ember a nagy többség után igazodva ünneplő ruhát ölt,, tartózkodik a munkától s úgy hiszi, hogy ő ünnepel, de mily kevesen vannak olyanok, kik e keresztényi diadalmi nap kiváltó jelentőségét megértik, azt átérzik s nemes elhatározásokra buzdulnak. A templomok csarnokai megnyílnak, lélekemelő ének hangzik a boltivek alól, a papok hirdetik a feltámadás magasztos eszméjét, áhitat honol a szentelt falak közölt, de mikor jő cd az idő, hogy az áhitat, az őszinte igaz vallásosság a templomon kívül is megjelenik s úrrá lesz a társadalmi élet felett, ahoz úgy látszik nem közeledünk, sőt talán inkább távolodunk tőle. Utasítás a szőlő ellenségei által megtámadott növényrészek és a bajt okozó növényi vagy állati ellenségek meg- szedésóre, csomagolására és beküldésére. A szőlőben jelentkező betegségek, kóros elváltozások, károk stb. pontos megállapítása végett, származzanak e bajok akár növényi, akár állati ellenségtől, akár bármi más okból, úgyszintén, hogy az ezek meggátlására vagy megszüntetésére szolgáló intézkedések ajánlhatók, javasolhatók és megtehetők legyenek, szükséges, hogy a kárról szóló tudósítással egyidejűleg maga a kártékonynak vélt gomba vagy rovar és egyúttal a megrongált növényi részek is mindenkor küldessenek be, mert a gombáknak és az általuk meglepett, valamint a rovaroknak és az általuk megrongált növényi részeknek természetes alakjukban való tanulmányozása — a legtöbb esetben — egyedüli módja a biztos meghatározásnak. Azért is szükséges mind a baj okozóit, mind a megtámadott részeket beküldeni, mert csak igy lehetséges az esetleges tévedéseket felderíteni, vagy a baj elhárítása, vagy megszüntetése czéljából követendő eljárást pontosan megállapítani. Nem elégséges azonban csak egyes kisebb részek beküldése, hanem be kell küldeni: 1. A megtámadott tőkét lehetőleg egészen, vagy ha ez nem lehetséges, vagy nem látjuk elkerülhetetlenül szükségesnek, legalább a tőkéből nagyobb ösz_ szefüggő részeket, pl. a fürtöt tartalmazó venyigét több levéllel, vagy a megtámadott hajtásokat teljes hosszúságúkban, esetleg a tőkefejjel (tőkealappal), vagy a gyökérzetből vékonyabb és vastagabb gyökereket a törzsgyökérrel és esetleg a tőkefejjel (tőkealappal). Czélszerü ezenfelül, különösen rovarkároknál, a leginkább megtámadott növényi részekből kisebb részeket üvegcsőben — tiszta borszeszbe helyezve szintén mellékelni. 2. A kártékony rovarok részben élve, részben borszeszbe helyezve küldendők be, még pedig lehetőleg különböző fejlődési fokozatokban, u. m. pete, lárva (hernyó vagy álcza), báb és kifejlődött rovar (lepke, bogár, tücsök darázs, légy stb. alakjában. A beküldendő növényi részek előbb tiszta fehér, még nem használt, itatóspapírba göngyölendők, ezen csomag azután megnedvesitendő és tiszta pergament- papirba csomagolva, az e czélra igen alkalmas úgynevezett — diplomatokokba helyezendő és igy küldendő fel. Y" ~A^élő rovarok bármely fejlődési alakjukban a lepkék kivételével — lazán összegyűrt puha és tiszta itatós-papirftá s igy egy kis dobozba Helyezendők, hogy az egy dbbozba^zárt rovtok egymást ne rongálják és ne szenvedj'Mek .sérülést a szállítás alatt. A borszeszben.küldendő rovarok az e czélra szolgáló kis üvegcsövekben böYszeszbe helyezendők. Gond fordítandó arra, hdgyTaz üvegcső jól be legyen dugaszolva. Ezen üvegcső ifztán pamut, kócz vagy papír közé dobozba csomagolandó s igy teendő postára. A lepkéket előbb me g kell -ölni, -mi végből a fejükre 1—2 csepp benzint cseppentünk. Aztán gombostűre tűzendő, a gombostű segélyével' egy papirle- mez-doboz fenekére pecsétviaszszal felerősített kis parafadarabkára rögzítendő s igy csomagolva teendő postára. KÜLÖNÖS MEGJEGYZÉSEK. A küldemény még a gyűjtés napján postára teendő. Ha a kártékony rovar a növényrész belsejében él (bogyóban, venyigében), ez esetben a megtámadott rész a benne levő rovarral együtt küldendő fel. A gyanús tőkék föld alatti része (gyökérzet) is megvizsgálandó és ha itt is némi gyanús tünetek találhatók, ezen rész is felküldendő. Minden küldeménynyel egyidejűleg a mellékelt »kérdő-iv« egy példánya — melyen a megfelelő rovatok pontosan kitöltendők — postán külön borítékban küldendő be. A növényi ellenségektől (gombáktól) megtámadott betegségek közvetlenül a Magyar királyi központi szőlőszeti kísérleti állomásnak, Budapesten, I. kerület, Atilla-utcza 10 szám az állati ellenségektől megtámadott beteg részek pedig a Magyar királyi rovartani állomásnak, Budapest, V. Nándor-utcza 28. II. em. 17 ajtó küldendők. Budapesten, 1900. évi február hó. Közli: a gazdasági egyesület. A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKE” tárczája. Tavaszi gondolatok. Kéklő hegy aljábai kis csermely csörgedez Lágyan, zsongó zajjal siet messze útra, Elmerülve hallom mit súgnak habjai: Itt a kedves tavasz, itt az élet újra. Noha hüs még a lég, madársereg tanyáz Kéklő víznek partján s zöldelő bokorban, Áldó ének. ima hangzik fel csattogva, Tavaszt hirdet ez is, hálaadó daliian. Itt s amott a réten a kikerics virág, Kék nefelejts pedig a bokor aljában, Az álmalag nárczis a hegy oldalokon Negédesen diszlik tavaszi pompában. A természet enyhe, balzsamos szellője Kellemes illattal árasztja a léget, Szellő viszi szárnyon, messze minden tájra Esdve várt újságként, itt a szép kikelet. Rengő hullámain a Zazar vizének, Eljött én hozzám is, e szét száguldó hir, Lelkem, mámorában megzsibbadva érzem, Mindén hiába már, ez nem gyógyító ir. Eh, de hátha mégis, el ti fájó eszmék, Jó rég ideje, hogy gyötrődik hű szivem, El ti szenvedések s álmatlan éjjelek; Legyen üdv, legyen már tavasz az én éltem. Érzem hiú remény, szivem már elfásult, Ünnepet ül benne tomboló fájdalom ; Létét csupán őrült s hű szerelem tartja, A reménye, óh az csak düledező rom. Járok-kelek mintha czélját életemnek Az emberek között feledve keresném ; Néha úgy gondolom, hogy fel is lelhetem, Néha remény ez is : hisz már nincs szerencsém. Járok-kelek a zöld mezőn, zord hegyeken A hol a lég üdébb, szabad a természet S mit nyerek mindezzel, fáradt minden tagom, lmbolyogva térek meg, oh mind elveszett. Könyörtelen végzet, most hát mondd, mit tegyek ? Tavaszt hirdet minden, csak szivemben van tél, Kemény fagy borítja s fel sem enged talán, Ahoz a napsugár kőzelitni is fél. Lehetne tavasza az én szivemnek is, Mélyé en Aetna van, csak szikra kellene, A reménynek egy kis csillámló szikrája S hiszem, hogy még az is tavaszra éledne ? Kóró. Tavaszszal, — Irta : Glanzer Gyula. — Motto: ,,Nos jours sont un instant ; c’est la feuille qui tömbe.“ Itt a tavasz! A tavasz százszor szép, örökifjú és mindég visszatérő Tündére a langyos életet keltő szellők által röpített, rózsszinü diadal szekerén megérkezett és bűvös pálczájával megérintve a tetszhalott földet, érintésére a föld megremeg, szive földobban s ereiben megindul az áldásos vérkeringés, a mozgás, az élet ...........Mintegy varázsszóra földünk méhében ti tokzatos vegyi munka veszi kezdetét, mely az élet csiráit működni kényszeríti mezőn, hegyen, völgyön, erdőn. Légy üdvözölve tavasz ifjú Tündére! A természet ébredése ki csal a szabadba. A pajzán napsugár szemkápráztatóan ragyog az ég azúrján ezer csillogó színképet vetítve a tájra. . . . Gyönyörű tavaszi nap van. Tele tüdővel szívom az üde levegőt s a tavaszi balzsamos légtől megittasultan czéltalanul, bolyongok a mezőn, réten keresztül az erdő felé A megújuló kikelet vidám, tarka daloskái: a fürge, élénk kenderikék, pintyőkék, pacsirták röpködnek ágról, ágra, — fáról — fára menekülve előlem nyújtott nyakkal, félénk, bizalmatlan tekintettel és kedves ösz- szevisszaságban csipegnek, pityegnek. csicseregnek, mintha minden egyes hanggal hozsannát zengenének a föld újjászületése örömére...........Csak bátran, vígan sz óljon kellemes zenekarotok, mert hivó dalaitokra az erdők lomb ruháikat hamarább öltik föl s aztán a lomb sátor árnyékot, menhelyet ad........... A tavasz bájos Tündére megérkezett. Varázs keze nyomán mindenütt élet fakad s az egész erdő megelevenedni látszik, mintha suttogna — beszélne...........A játszi enyhe szellő es a ragyogó na psugár, kergetőznek a bokrok, cserjék, fák csupasz ágai között addig, addig simogatva, czirogatva, gyöngéden ölelgetve a meztelen, dermedt ágakat, mig kipattan az első rügy, kifeslik az első bimbó s az első gyümölcs-virág........... Óv atos, lassú léptekkel haladok a száraz, korhadt levelek sárga szőnyegén, nehogy az itt-ott előkandikáló zöld mohában, vagy a zsenge selyem puha fűszálban kárt tegyek. Egyszerre csak ösmerös döngi- csélő hang üti meg fülemet. Ugyan mit keresel ily korán te kis dolgos méh ? Hisz virágot még nem igen találsz ? De ni-ni az olvadástól megdagadt zajos hegyi patak meredek partján a kis méhecske, mint a villám lecsap...........Oda sietek és ime örömmel tapad szeme m egy picziny sötéten kéklő ibolya csoportra. Üdvözölve legyetek tavasz kedves hírnökei, hisz oly rég nélkülözünk benneteket ! Az isteni gondviselés hű jelképei vagytok ti....... Mi nden egyéb e világon annyira emlékezteti a gyarló, önző embert az anyagiságra, az élet nehéz föltételeire, HUSVÉT ÜNNEPÉN.
