Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
NAGBÁNYA ÉS VIDÉKE. í!) Háztartás. Baromfi költetés. — E rovatban czikket csak aláírással hozunk. — Mivel közeleg a baromfi-költetés ideje, talán nem lesz érdektelen, ha saját tapasztalatomból merített nehány jó tanácscsal szolgálok a baromfi-tenyésztést kedvelő gazdasszony társnőimnek. Tapasztalatom szerint a tyuk a leghasznosabb baromfinak mondható, tartása legkevesebbe kerül, legtöbbet tojik és szaporít s a kis csibék etetése legkevesebb dolgot ad. Tenyésztésre különösen ajánlatosak az erdélyi kopasznyaku s a Langshan-féle tyúkok, ezek a különféle tyúkbetegségnek elllenállnak, hizékonyak, szép fehér husuak, sokat és nagyot tojnak, igen jól ülnek s szorgalmasan vadásznak a rovarok és legyekre, hogy mentül több jó csemegével láthassák el kis csibéiket. A kotlót. csak akkor ültessük el tojásra, mikor már nehány napig nvugottan ül 2—3 fából készült s bemeszelt tojáson, mert ha alá rakjuk a tojásokat, mielőtt rendesen ülne, részint összetöri, részint taka- ratlanul hagyja azokat. Hogy hány tojást tegyünk egy tyúk alá, az attól függ, hogy milyen nagy a tyúk és milyen nagyok a tojások, mindenesetre csak annyit rakjunk alá, hogy jól betudja takarni. A ládák számozottak legyenek, hogy pontosan betudjuk irni naplónkba, hogy melyik számú ládába mikor és melyik tyúkot ültettük. Minden reggel rendes időben szedjük le óvatosan a tyúkokat a fészekről, engedjük ki szabad levegőre s adjunk neki enni, inni, mert csak úgy ülnek aztán nyugodtan a fészken. Míg a tyúkok kint vannak, addig vastag ruhákkal terítsük le a tojásokat, legfeljebb 4 — 5 perczig hagyjuk takaratlanul szellőzni. A tyúkokat 10—15 perez múlva rakjuk vissza fészkükre, ügyelvén arra, hogy meg ne legyenek cserélve, mert az nem mindegy, akármelyik kotló ül a tojásra. Elültetés után 5 napra, mi alatt a kotló eszik, megvizsgáljuk a tojásokat, olyformán, hogy a költető helyiséget besötétitjük, gyertyát gyújtunk (nem lámpát) és a tojást balkezünkbe fogjuk, gömbölyű, vagyis a vastagabb végével felfelé, jobb kezünkkel pedig ernyőt képezünk a tojás felett s úgy tartjuk szemünk elé a tojást, hogy a gyertya a tojás megett legyen. Amely tojásban pókhoz hasonló fekete pontot látunk, az bekötődött, azaz kis csibe van benne, de amelyik egészen tiszta, majdnem átlátszó, abban soha sem lesz csibe, azt vegyük ki a tyúk alól és bátran elhasználhatjuk, mert épen olyan tiszta még, mintha az nap tojta volna a tyúk, de ha tovább hagyjuk a fészekben, akkor bizony haszna vehetetlenné válik. Amint egy tojást megvizsgáltunk, tegyük kosárba langyos ruha közé s mikor az egész fészek tojással végeztünk, rakjuk vissza óvatosan a fészekbe s tegyük rá a tyúkot. Ha véletlenül a tyúk a tojásból összetör, langyos vizesruhával törülgessük meg a bepiszkolt tojásokat s a fészekből* is távolítsuk el a tojásos szalmát, mert különben a fészekhez szárad a tojás s a tyuk nem forgathatja meg. A tojásnak a kotló által való forgatása pedig szükséges. Ha pedig véletlenül valamelyik tojás megreped de a belső hártya nincs megsérülve, arabmézgás papirossal, vagy még inkább vékony vászonszelettel ragasztjuk be a repedést, úgy minden baj nélkül kikel a kis csibe. Tyúk alatt rendesen kikel 21 napra a csirke, pulyka alatt pedig csak 22, néha 23 napra. Ha tehát tyúktojásra tyúkot ültettünk és reggel raktuk alá a tojást, akkor már a huszadik napon estve kezdenek a tojások kipattogni, a 21-ik nap reggelén pedig már amelyik csirke képes kivágni a tojást az mind kivágta s ha marad még olyan tojás, amely nincs kivágva, vágjuk ki azt magunk a következő eljárás mellett. Sötétítsük be egészen a költető szobát, gyújtsunk gyertyát, vegyük balkezünkbe a tojást, gömbölyű végeivel fölfelé s tartsuk a gyertya előtt úgy, hógy a tojásban látszó sötét rész legmagasabban álló része balfelé legyen fordítva. Akkor a tojásnak szemünk irányában eső részén, a fekete folt felett fél czenti- méterrel, az üresnek látszó rész közepe táján igen óvatosan, kis tolikés hegyével borsó nagyságú lyukat csinálunk: a kis csibe csőrét épen ott találjuk s igy megmentettük őt a biztos megfulladástól. A lyuk alsó szélének nem szabad a sötét részig terjednie, mert akkor megsérül a belső hártya, amely még véreres lehet s a kis állat vérvesztést szenvedhetne. A lyuknak a jelzett pontnál fentebb való áttörése szintén nem vezetne czélhoz, mert szükség esetén, a tojáshéj nagyobb rombolása nélkül, nem juthatunk ahhoz, hogy a belső hártyát is felszakitsuk a kis állat csőre hegyénél az esetben, ha ő azt magától át nem szakította volna. Ha már át van a hártya szakítva, akkor rendes körülmények között a kis állat nehány óra múlva kiszabadítja magát a tojásból; ha pedig még nincs átszakitva, de jár a kis állat szája, dolgozik a hártya átszakitáson s a hártya már szinte száraz a csőrénél és a csibe néha panaszosan csipog, akkor óvatosan épen csak a csőre hegyénél, felvágjuk a hártyát. Ha azt látnok, hogy nincs átszakitva a hártya, daczára annak, hogy már elérkezett a kikelés ideje és a hártya még véres erekkel átszövődött, azt nem szabad átszakitani, mert az még fejletlen, ami azért történhetik, hogy elültetés után a tyúk nem egyformán kavarja a tojást s némely tojás falán két napon is kevésbé melegedett fel, mint a többi s igy később fejlődik ki A tojáshéj feltörése azonban nem akadályozza a kis állat további fejlődését, csak a belső hártya meg ne legyen sértve. Nem ritka eset, hogy rendes időben ki van vágva a tojás, mégis megfullad a kis állat, mert nem tudván magát kifesziteni a tojásból, addig mozog benne ide-oda, mig a csőre elfordul a tojás nyílásától s megfullad. Ennélfogva figyelemmel kell kisérni azt is, hogy a kipattant, vagy kilyukasztott tojásoknál' látjuk e a kis állat csőrét s ha nem látjuk, akkor a legnagyobb óvatossággal, tolikés segítségével, bontsuk ki a csibe feje felől a tojást úgy, hogy a csőre kint legyen, mert az ilyen már bátran kibújhat a tojásból éppen azért forgott el fejével a nyílástól is, mert már mindenképpen kifelé igyekezett volna, Megtörténik az is, hogy a kis állat fordítva van a tojásban, vagyis a tojás hegye felé van a feje. Az ilyen ritkán képes segítség nélkül kibújni a tojásból, ha tehát a tojás megvizsgálásánál a gömbölyű vég felől semmi ürességet nem találunk, nézzük meg a hegyes végét, ott megfogjuk találni. Az ilyennél is a kivágás épen úgy történik mint ahogy fentebb leírtam. A legrendesebb költés mellett is megtörténik, hogy a tojás össze törik, kivált mikor már ki van pattanva. Oly esetben, ha már kikelő félben van a kis állat, elegendő, ha a tojás hegyes vége felőli részt megfelelő nagyságú fél tojáshéjba tesszük. így a kis állat szépen felszáradhat, mert meg van akadályozva az, hogy érzékenyebb részeit a tojások vagy a kotló lába megsértse. Ha azonban olyankor törik össze a tojás, mikor még a kikelés ideje két három nap múlva érkezett
