Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-24 / 8. szám
Nagybánya, 1901. Február 24. 8. szám. XXVII. éyfofofta-; ü NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 2wCI£T 3D EIST VASÁEKTAP Előfizetési áralc: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendőt Nyilttér soronként 20 fill. R. kath. plébános választás. Köztudomású dolog, hogy a boldog emlékű Rátz Pál prépost halála által megüresedett r. k. plebánosi állomás még mindig üresedésben van, mivel a választás módozataira nézve eltérések merültek fel. Meszlényi püspök azt kivánta, hogy a választásnál csak a r. k. képviselők szavazzanak, ezzel szemben a képviselet szótöbbséggel kimondta, hogy ragaszkodik a régi százados gyakorlathoz, miszerint a város egységes és meg nem bontható képviseletét illeti apatronatus joga A nagybányai képviselet ezen határozatát Sipos Géza és társai megfellebbezték a minisztériumhoz, a miniszter pedig azt mondta, hogy mivel másodfokú forum a vármegye, tehát ő végleges döntés végett a közigazgatási bizottsághoz teszi át az ügyet. A közigazgatási bizottság történelmi alapokon indult meg, kutatásokat végeztetett a helybeli városi levéltárban s igy előkészítve tárgyalta a kérdési februári ülésén. Az ügyet Nagy László alispán referálta, annak minden részletére kiterjeszkedve. Kitűnt a megtartott vizsgálatból az, hogy a városi képvisetet 1844., 1847., 1868. és 1882-nen mindig valláskülömbség nélkül gyakorolta választási jogát a rőm. kath. plebánosi állás betöltésénél, volt püspök, a ki utólag óvást emeit ez ellen, de a város ebbeli jogához mindig ragaszkodott, sőt azt is kimondta, hogy még a püspöki jelöléshez sincs kötve, a mint egy Ízben a nem jelölt Smoczer Ignáczot választotta meg s a választást a püspök helyben hagyta. A kérdés egyes fázisainak ismertetése után az alispán azon határozati javaslatot terjesztette elő, hogy mondja ki a bizottság, miszerint a régi gyakorlatot fentartani határozza. Érdekesek voltak ezután az egyes felszólalások. Dr. Adler Adolf tb. főügyész azt javasolta, hogy adják ki az ügyet előbb ügyészi véleményre, tekintettel az ügy fontosságára. Mert kérdés az is, hogy a kegyúri jog gyakorlata tekintetében nincs-e szerződés és ha nincs, csak akkor jön tekintetbe a törvény és ezután is kérdés, hogy a kegyúri jog gyakorlása tekintetében a felebbezésben felsorolt törvények érvényben vannak-e? Bárha az ő véleménye szerint ki van zárva az, hogy az 1886. évi községi törvénynek a képviselőtestüleli jog miként gyakorlására vonatkozó részét, a hivatolt törvények korlátoznák. Ö is elfogadja az alispán határozati javaslatát, mert a képviselőtestületi jog gyakorlása világosan előírva van a törvényben, az a felekezetek közt külömbséget nem ismer. De mert Szatmáron is van már ilyen kérdés és bár a világos törvény mellett is anomáliának tartja azt, hogy bizonyos vallásfelekezet lelkészeinek választásába más fe- lekezetbeliek is befolyjanak, tekintetbe véve az ügy érdekes voltát, ismétli, hogy szükségesnek tartja az előzetes ügyészi véleményt. Erre Nagy László alispán válaszolt következőleg: Hivatkozik a főispánra, hogy ő is akarta előbb az ügyészi vélemény bevárását. De mert a miniszteri rendelet esik az eddigi gyakorlat megvizsgálását rendelte el, ez is azt mutatja, hogy e kérdést nem szabályozza törvény. Szerinte azért egy 60 évre visszamenő gyakorlat döntő befolyással bir. De azért nem ellenzi az ügyészi véleményt. Nem tartja ő sem helyesnek azt, hogy más felekezetek Ügyeibe beavatkozzunk, de a mikor a felekezet a közvagyonból részt kíván, akkor a közbefolyást tűrni tartozik. Ez fontos elv. De különben is az ő liberális felfogása összeegyeztethetlennek tartja azt, hogy a képviselőtestületekben akár minő kérdés val- láskülömbségi kérdéseke: csináljon. Ez sarkalatos elv. Elismeri, hogy* kényes kérdés ez, de van útja a kibontakozásnak s ez az, hogy vegye ki a felekezet a közvagyonból az ő részét. Ki kell emelnünk még Kende Zsigmond beszédét, a ki egyszerűen és oly világosan fogta fel ezt a kérdést. Ö nem látja szükségesnek az ügyészi véleményt ott, a hol az ügy egészen világos. Ha a kegyúri jogot csak a kath. városi képviselők gyakorolhatnák, akkor az ilyen eljárás felekezetekre osztaná a képviselőtestületet. Ha a város fizeti a kegyúri járandóságokat, akkor a városnak áll jogában'a választás is. Ez nem anomalia, de joggyakorlat s mig törvény nincs, a jogszokás dönt. Minthogy pedig 4 választási jegyzőkönyv és egyéb hivatalos adatok igazolják a kegyúri jog gyakorlatát, elfogadja az alispán határozati javaslatát. A nagybányai kérdés tárgyalása azzal végződött, hogy a közigazgatási bizottság etfogadta egyhangúlag az alispán határozati javaslatát, miszerint a régi gyakorlat fentartandó. S igy Sipos Géza és társai felebbezését elutasította. Nem tudjuk lesz-e még további felebbezés, de úgy hisszük, hogy ezzel a kérdés végleg el van intézve, a mennyiben újabb felterjesztés esetén a minisztérium nem mondhat egyebet, minthogy 2 egybehangzó végzés ellen nincs felebbezésnek helye. De meg, hogy a miniszternek is ez volt az álláspontja, hogy az ilyen kérdésekben a fennálló usus határoz, onnan is látható, mert egyenesen ő utasilotta a köz- igazgatási bizottságot, hogy levéltári hiteles adatok alapján állapítsa meg, hogy milyen volt a régi gyakorlat. De bár az ügy előkészítése igy kétségtelen, azért nem bizonyos, hogy a r. kath. plébános választás hamar meglesz, újabb beadványokkal huzni-halasztani lehet a dolgot itt is ott is a nélkül, hogy ezzel a fentebbi irányban czélt érnének. Figyelemmel fogjuk kisérni az ügyet s újabb fázisairól minden egyes esetben tudósítunk. Az ó-radnai havasok ércztelepei. Szellemű Geyza felolvasása a »Nagybánya-vidéki Osztály* alakuló gyűlésén. X. Mélyen tisztelt uraim! Mindenekelőtt szives elnézésüket kérem, ha — tekintetbe véve reconvaleseens állapotomat — előadásom nem fog megfelelni várakozásuknak, de viszonzásul ígérem, hogy rövid leszek. Első gondolatom volt, hogy a lefolyt párisi világkiállítás bányászati részéről tartom értekezésemet s fenn is tartom magamnak a jogot, hogy jövőben a gyarmatok fémbányászatának rohamos fejlődését szaktársaimmal megismertessem. Azonban többször lett illetékes szakkörökben megemlítve, hogy vidékünk bányászati viszonyai nem lettek eléggé ismertetve s azért egyletünk meg alakulása alkalmából is bányakerületünk egy érdekes vidékét választottam értekezésem tárgyául azon alkalomból, hogy múlt nyáron hosszabb ideig e vidéken tartózkodtam és pár év előtt az oly korán elhunyt dr. Primies György jeles geológus barátommal e vidéket geológiai szempontból tanulmányoztam, melynek eredményét az értekezlés geológiai részében nagyiában követni fogom. Az ó-radnai havasok vízválasztók a Tisza, Szamos és Aranybesztercze közt és elválasztják Erdélyt Már- maros-megyétől és Bukovinától. A Szamos és Tisza közti vízválasztó terjed egészen aGutinig, a Vyhorlat- gutini trachit-hegység folytatásába s innét ellenkező irányban Galatinig, ahol összejön a Tisza és Aranybesztercze közti vízválasztóval a Szamos és Aranybesztercze vízválasztó, megy az Erdély és Magyarország határán és képezi a tulajdonképeni ó-radnai havast a bányászat tárgyát. E hegység úgy tömegének magassági viszonyai, mint flóra és fauna tekintetében a közép Alpesek jelA „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. Hamvazószerda hajnalán. Végigmulattad a farsangot, Átaltánczoltál annyi bált, A jókedv vidám istenkéje Feléd C3ak rózsákat dobált. A zene bűvös hangja mellett Ám elfeledtél engemet. .. Ki szűkös hónapos szobámban Téged sohsem felejtelek. — A zene csábos, édes hangja A hajnal jöttén szétfoszlott, A gyász, a méla bánat űl most A mulatókon néma tort. Kezemet kulcsolva imára, Hamvazó 3zerda hajnalán : Az Istent buzgón arra kérem, Hogy áldjon meg te csalfa lány.,. ifj. Stróhmájer József. Hamvazó szerdán. Elmúltak a farsang, a vigalom napjai. Hamut szórtak az emberek fejére, mert hát »ember emlékezz meg, hogy por vagy és porrá leszel.« Az egyszerű ember a világért le nem törül né a hamut, hadd lássa mindenki, hogy ő is szentelt hamu. Meghatva mennek haza fele, kezdődik a bün- bánat, a vezeklés ideje. Csöndesebb a járás is, csak az üde gyermekcsoport vig most is. Könnyű nekik, mond egy öreg anyóka, nekik még nincs bánni valójuk. Hát nem elég baj az, mond egy másik, hogy a világra születtek! Magába száll a legtöbb ember, a soron is gyöngébb a szapulás, vagy legalább is lassabb hangon megy. Mert hát régi igaz az, hogy más szemében megtaláljuk a szálkát, magunkéban nem a gerendát. - ■ Milyen szép az a keresztény szeretet a bibliában, melyet olcsón árul a boltos. Azt mondják, másként volt régen, mindenki tudta könyv nélkül a bibliát, de más is volt az élet. Az ember szinte el is hiszi. Hogy régen is öntelt, fitogtatott jóság volt az érdem, az tény. De hogy annak van-e valódi értéke, vagy annak az igazán emberi érzésnek, mely jólelkü nemes lelkek fáradozásaiban nyilvánul, az más kérdés. Vagy nézzünk szét mindenütt. Volt-e régebben annyi jótékony intézmény, mely a szenvedők könnyeit törli, mely az éhezőkről is gondoskodik, mint ma? Ne káromkodjunk, legyünk igazságosak ! A vallásosság nem a fitogtatott beszédekben, nem a külsőségekben áll, mely végre is értéknélküli, »zengő czimbalom* hanem a tettben. Nézzünk szét csak egyes városokban is. Nincsenek e mindenütt jótékony angyalok, kik az éhezőknek enni adnak, a nyomorultaknak ruhát nyújtanak. Egyesülnek jobbjaink a nemes czélokra. Hát nem szent, nem becsülni valók ezek ? Igaz, hogy ez másképen volt régen, mert a szegények közt is külömbségeket tettek. Az igazi vallásos érzés nem kérdez, nem néz ott semmit, hol kiáltó a nyomor, a szenvedés. Az igazi vallásosság a szeretet keresztje mellett áll, mely nem üt. nem bunkóz, hogy a nyújtott kenyér is keserű legyen. Az igazi vallásosság a szabadság gyermeke. A ki ellenkezőt mond, az hazudik ! Szabadnak teremtette az Isten az embert, legyen meg a lelki szabadsága. Igyekezzünk a meggyőződés, a szeretet, a jótékonyság fegyvereivel küzdeni s nem a gyalázás, a megvetés undok támadásaival. Vájjon régebben volt e igazi keresztény emberies érzés, vagy ma az uralkodó planéta, ott a történelem, Hol gyilkolás, füstölgő romok, sirás és jajgatás jelzik az utat, az nem lehet más0 mint a szenvedések kálváriája.
