Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-08 / 49. szám
Nagybánya, 1901. Deezember 8. — 49. szám. XVII. évfolyam. Előfizetési árak: -. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendök. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. A szőlősgazdák érdekében. Régóta figyelemmel kisérjük a szatmármegyei gazdasági egyesület üdvös munkálkodását s azt hisz- szük, a közvéleményt tolmácsoljuk, mikor kijelentjük, hogy a sz. m. gazd. egy. komolyan fogja fel hivatását és igen-igen sokat tesz a gazdák érdekében. Most a szőlősgazdák egyik legnagyobb sérelmét hozta felszínre, mikor a borfogyasztási adó leszállitá sán fáradozik. 1902. jan. 1-től kezdve Nagybányán is jelentékenyen emelkedni fog a borfogyasztási adó, pedig már is érezzük, hogy a nagy adó egyik főakadálya annak, hogy a szőlősgazdák boraikat megfelelő árban értékesítsék s a nagy közönség az egészségtelen szesz helyett a bor fogyasztását hozza divatba; azért helyén valónak látszik, ha a nagybányai gazd. egyesület szintén csatlakoznék a szatmármegyei mozgalomhoz, talán a tömeges kérelmezésnek hamarabb volna eredménye. Egyébiránt, hogy a dolog egészen világosan álljon az érdekelt gazdák ellőtt, közöljük a szatmármegyei gazdasági egyesület feliratát hó kivonatban: »Előttünk feküsznek a vármegye bortermelő helyeiről beérkezett tudósítások. Az árak mindenütt nyomottak. Hektoliterenkét 16—34 korona között ingadoznak. De még ily árak mellett sem lehetett számba vehető mennyiséget elhelyezni. Ily lesulytó körülmények közöli önkéntelenül is ez elszomorító jelenség okait kutatjuk. Egy ily oka lehet az Olaszországból még mindig nagy mértékben beözönlő bormennyiség. Oka lehet tálán, hogy a magyar bor a külföldön a sok hamisítás és műbőr miatt elvesztette jó hírnevét s ennek folytán a külföldi bor- kereskedők bennünket elkerülnek. E mizériákon bárha Nagyméltóságod bölcs belátása, sok intézkedése már is érezhetően javítóit, sajnos, ma is vannak tényezők, melyek még mindig nyomasztólag hatnak a bor értékesítésére. így első sorban érezzük nyomasztó hatását a rendkívül magas borfogyasztási adónak. Ez az kétségkivül, mely egyrészről a termelő közönséget képtelenné teszi, hogy borát olcsóbban adhassa, másrészről a vevőt is megakadályozza, hogy a termelőnek fáradságához és költségeihez mért arányos árt fizethessen. Köztudomású ugyanis, hogy hazánknak a legnagyobb borfogyasztási adója van egész világon: mig viszont a szesz nálunk 80—100 koronát fizet hektoliterenként, addig más államokban 200—500 koronáig van megadóztatva. Más államok nagyon is méltányolják a bor úgy nemzetgazdasági, mint közgazdasági értékét. Francziaor- szág eltörölte a városok borfogyasztási adóját és másutt is csak ll/2 frank forgalmi adót vetett ki és mégis a franczia bortermlés ma krízis előtt áll. Nálunk pedig az állam által kirótt borfogyasztási adó a lakosság létszámának arányában 8 70 — 14.04 korona között váltakozik. Ily magas borfogyasztási adó mellett sem a termelő, sem a vevők'izönség nem találja meg számítását és a magas bor árak folytán bűnhődik a fogyasztó közönség. Addig, mig a nagy közönségnek 80—120 fillért kell a közönséges bor literjéért fizetni, megvonja magától ez egészséges, frissitő italt s a testét, lelkét megmételyező szeszt kultiválja. Reá nézve a bor, bármennyi teremjen is, luxus ital marad. Különben, hogy a borfogyasztási adó aránytalan magassága miatt nálunk a borfogyasztás mennyire apad, legjobban megvilágítja az állami háztartás költségvetése. 1888 ban a regále megváltása előtt a fogyasztási adók összes jövedelmében a bor egy ötödrészszel szerepelt, a múlt 1900. évi költségvetésben már Csak egy tizedrészszel szerepel. Vagyis ma, midőn több borunk terem, felényivel kevesebbet fogyaszt a nagy közönség. Hogy e viszszás viszony kellő orvoslást nyerjen, a fenti indító okok alapján azon tiszteletteljes kérés- ssel bátorkodunk Nagyméltóságodhoz fordulni, méltóz tassék a bor fogyasztási adóját a benne foglilt szesz arányában legalább a mostani adó felére leszállítani s az állami költségvetésben annek folytán támadó 7.800000 koronánvi hiány a bor nagyobb fogyasztásában bizonnyára pótolva leend.« Éhez mi csak annyit leszünk hozzá, hogy méltányos dolog volna a borfogyasztási adót teljesen eltörölni, mindaddig, mig a philloxera által elpusztított szőlők teljesen felújítva nem lesznek, mert addig a mig a szőlős gazda valóságos létért való harczot folytat a mindenféle csapásokkal, tőle nagy bor adót is várni, nemzetgazdászati szempontból előnyös dolog nem lehet. A kincstári tisztviselők egy jóravaló derék nesztora dőlt ki az élők sorából Sax Rezső személyében. Hosszú tisztviselői pályát futott meg, teljes félszázadon át szorgalmatoskodott, egy vagy más állásban különböző szakokban, de mindig becsülettel. Az igénytelen megjelenésű öreg urban, — a kik őt közelebbről nem ismerték, — nem is sejtették a sokoldalú képzettségű férfiút. 1825. ápr. 18-án született Övizen, Szepesmegyé- ben, a jogi tudományokat befejezte 1815. aug. 6-án, a bányászati vizsgálatokat 1849-ben okt. 19-én és 1854. máj. 16-án tette le. Közjogi és váltójogi ügyvédi vizsgálatot tett 1862. október havában. Okleveles köz- és váltó ügyvéd volt tehát és okleveles bányász. A szabadságharezban mint tüzér hadnagy vett részt. 1854-ben kataszteri felmérési segéd, majd mérnök lett. 1861. decz 27-én mármaros-vármegyei alügyész, 1864-ben t. szolgabiró, 1866 ban Rorsán közbirtokos- sági erdőzárgondnok, 1868. diósgyőri jószágigazga tósági fogalmazó, 1871-ben jött Nagybányára a bányaigaz- gatósághoz fogalmazómak, de 1875-ben már ismét a a kataszternél találjuk őt Szatmáron, mint számtisztet. 1885. okt. 17-én Nagybányára nevezték ki irodafőnöknek, s ezen állásában megmaradt egész 1898. decz. 2-ig, a mikor nyugdíjba vonult. Rajta is bebizonyult az, hogy a ki Nagybányát egy-zer megszereti, az csak itt akar lakni, nyugdíjba vonulása után is itt maradt, bár hosszas szolgálatai alatt alkalma volt más városokat is megismerhetni. Itt hált meg e hó 4-én övéinek szerető karjii között. Temetése tegnap délután volt a tisztviselői kar általános részvéte mellett. A család gyászjelentése Így hangzik: Sax Béla és nővére Róza, valamint a számos rokonság nevében is, mély fajdalommal tudatjuk, hogy a szerető apa és jó rokon Sax Rezső volt 1848—49-iki tüzérhadnagy, nyug. m. kir. bányaigazgatósági irodafőnök folyó évi deczember hó 4-én este 8 órakor, életének 77-ik, évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után megszűnt élni. Hült teteme folyó hó 6-án délután 3 órakor fog a Vár-utcza 39. számú gyászházból a róm. knth. egyház szertartása szerint örök nyágalomra tétetni. Lelki üdvéért pedig az engesztelő szentmiseáldozat folyó hó 7-én, délelőtt 9 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nagybánya, 1901. évi oeczember 5-én. Nyugodjék békében és az örök világosság fényes- kedjék neki! Heti krónika. Nem tudom, más hogy van vele, de én ha kinézek az ablakon, azt hiszem, hogy karácson van. A házak csak úgy görnyednek a rájuk hollóit hó terhétől, az ereszeket jégcsapok diszitik, a 10—15 fokos hideg pirosra festi a sétálók orczáit, csengő-bongó szánkák futkároznak az utczákon csak éppen a betlehemesek hiányoznak s előttünk áll a legszebb feher karácson A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. ■ ■■.. .............. üt i naplómból. Második közlemény. Igen szép képet nyújt Zára, a Dalmát főváros már hajónkról, — villany fénynyel kivilágított szép mólóján, tarka elegáns publicum várja hajónkat, látunk sok katona tisztet az osztr. magyar hadsereg különféle ezredéiből úgy a gyalogság, mint a vártüzérség van itt szépen képviselve, — A 28 ezer lakossággal biró fővárosba mintegy 5 kapu vezet be, külömböző oldaluk felől, melyeken velenczei czime- rek láthatók. Maga a város is sokban emlékeztet Velencéére sok és díszes templomaival. Érseki székhely lévén rengeteg sok papot láttunk, Szemináriumi növendékektől kezdve fel a piros és lila színű ővös előkelőségekig; itt az egyik templomban van Szent Simon aranykoporsója az oltár felett. Szép a városháza, a főtere és a tüzőrtorony. Minket, rövid tartózkodás alatt, a hires Maraschino gyára vonz, hol finom Maraschinóval láttuk el magunkat. Zárából elindulva pár óra múlva a balparton láthatók Sebenico körvonalai, — kár, hogy azt az esthomály miatt jobban nem látjuk. Egy kedélyes tarokk parthival igyekszünk az időt agyon ülni vacsoráig, mi sikerül is, csakhogy fájdalom a vacsora már nem igen kell, mert az eddig kellemesen folyt ulunkat — változatosság kedvéért — Sirocco kezdi elrontani, sokan menekülnek a Cabi- j nokba, mi jobbnak véljük Cognaccozni s egymás ar- czán lessük, melyikünk lesz előbb áldozatja a kényelmetlen hintázásnak Kapitányunk azzal biztat, hogy ez állapot legfellebb 2 órát tart, vagyis mig a nyílt tengeren megy át hajónk. Köszönjük szépen, jól fogunk akkor mi kinézni 2 óra múlva! Sápadtan, dülöngözve s fogódzkodva kerestük fel kabinjainkat, s ott ruhástól dűltünk le az elég kényelmes ágyakra, — de aludni, azt. nem bírtunk csak úgy éjféltájban, a mikor Spalatónál kikötött hajónk. Egy- gyünk sem érdeklődött most már e szép város iránt pedig tudtuk, houy Rivája a legnagyobb és a legszebb Dalmácziában. Nem érdekelt a Diocletian róm. császár palotája, sem a Jupiter templom még látható maradványai, csak pihenni, helyesebben, aludni vágytunk, mi nagy nehezen sikerült végre Esős szürke reggelre ébredtünk november 13-án hajónk partmentén úszott a még mindig erősen háborgó tengeren, — a fedélzeti üres, társaink nem mutatkoznak, a Siroccó még egyre tart, készülünk, szedelődzködünk. még csak pár óra s elérünk utunk vég czéljához Gravosához, illetve Raguza egyik kikötőjéhez. — Még egy két fordulat s jelzik, hogy a messze távolból már kivehető Gravosa és annak magas erődje, a vis a vis fekvő lapad résszel, melyen az ő'ök zöld Petka hegy már messziről uralja az alatta elterülő olajfa erdőkéi Alig tudunk eltelni a remek képpel mi elibünk tárul, a kircsu czip-usok közöt a százados pálmák, melyeken datolya nem ritkán látható, ezek azonban már oly erős példányok, mint a mi bükkfánk, a törzsek lábszárnyi vastagok, — hát még a Platánok J mivé fejlődnek itt? Ganosán van egy példány, mdy álitólag 1000 éves, ezt 8 ember alig képes csak át érni. De ime hajónk kikötött s a leeresztett hídon tolong már be a sok bosnyák sapkás idegen nyelvű hordár, sietünk tehát búcsút venni egymástól, legfőbb képen azonban kedves kapitányunktól, mint volt házi gazdánktól, — tehát a viszontlátásra : Adió Pannónia ! Adió Signor Capitanó! — Örömmel érezüuk végre bizíos talajt talpunk alatt s valamennyien sietünk szállásainkra hogy magunkat kissé rendbe hozva folytathassuk a megkezdett kép szemléletét, a mely mint később kid rül, sokkal többet ad, mint amennyit az első benyomásra Ígért ! November 18. Gyönyörű napunk van, a Siroccot Bóra váltotta fel, az égbolt felhőtlen, a hőmérő árnyékában 25 o. Cels. szerint. Az éjjeli nagy zivatar után változott igy meg az idő, felséges szép tűzijátékhoz hasonlított a sűrű villámlás, mit erős mennydörgés követett, akár, mint nálunk julius vagy angusztusban. Ab!akom alatt a tenger lükre sokszorozva idj i vissza a pokoli szép látványt, melytő alig tudok megválni, — az éj envhe, rnondhatn im meleg, nyitott ablak közt csibuk mellett repülnek gondolataim a távolba, szinte kár, hogv az ember aludni is szokott! Gravosa kikölő varosból Raguzába a rövid 3 kilométer utat olcsó és kénnyelmes járművekkel tehetni meg, az omnibus oda és vissza 15 kr. — két ovas landauer 3—4 személyt 40 kr.-ért visz el. most mérik az építendő vili myva-uit u'vonalá' Tulajdankép pedig csak gyalog és többször naponta kellene ez utat besétálni, mert e szép panorátn i előtt tovább robogni könnyelműség. Ember Elek.
