Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-24 / 47. szám
ánvk, 1901. November 24. — 47. szám. XXVII. •: TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-TELEISTIK MIIT'DE^T Előfizetési áralc -. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbán yai-utczá 2-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. j^^ittsánszk^^d^Jj A legnagyobb tevékenység után is nyugalom következik, a legszebb élet után is eljő a halál. Boldog a ki pályáját nemesen futotta be s végső pereseiben visszatekintve élettörténetén, elmondhatja, hogy nem hiába élt. Bittsánszky Ede úgy magas, hivatalos állásánál, mint tehetségeinél fogva városunk kiváló egyénisége volt, kinek nevél nemcsak magyar hazánkban, de messze idegen országokban is ismertek, emlegették. Kevés egyénnek nyújtja a sors azt a szerencsét, hogy tudással párosult szorgalommal, kötelességszeretettel méltó helyet vívhasson ki az élet nagy, sokszor elkeseredett, nehéz versenyében. ö ezen kevesek közé tartozott. Élete tutása hasonlatos volt a hatalmas ' cser fejlődéséhez, mely minden évben halad, emelkedik, a körülette felnőtt aj nemzedékek bámulattal tekintenek föl reá, mig végre eljő a vihár, kidönti a sudárfát s mikor kimultában aláhullva magunk előtt látjuk, még nagyobbnak tűnik föl, mint életében. 1832. márcz. 7-én született Zsolnán, Tren- csén megyében, hol atyja postamester volt. A szorgalmas, tanulni vágyó gyermek, mindig jeles bizonyítványokat hozott haza. A gymnasium bevégzése után Pesten elvégezte az I. és II. bölcsészeti osztályt, majd ugyan csak a pesti egyetemen a mezőgazdaságtant és ipartant. Innen Selmeczbányára ment az akadémiára, hol a kohászati szakot befejezte 1854 szept. 1-én, a mennyiségi ásvány és kohászati vegytant Bécsben hallgatta s ebből 1854-. szept. 6-án, tett vizsgálatot. Gazdag előtanulmányai után azonnal az állam szolgálatába lépett. 1854. nov. 7-én kezdte meg ■ működését Szomolnokon, mint díjtalan bányászjelőlt, mivel azonban az esküt csak 1855. jan. 18-án tette le, hivatalos szolgálati éveit ezen időponttól számítják. 1855. apr. 24-től az aranyidkai bányahivatalnál volt mint bányászjelőlt alkalmazásban s 1855 máj. 8-án a pénzügyminisztérium az aranyidkai foncsor műhöz végleges bányagyakornoknak nevezte ki 45 pengő krajczár napidij melleit A következő évben -jul. 27-én a bécsi pénzverdéi főkémleldéhez került, hol már 1 frt volt a napidija pengő pénzben. 1857. szept. 2l-én behívták a tehetséges ifjút a pénzügyminisztérium bányászati osztályába. 1858-ban lett hivatalnok jul. 5-én, kohókémlész a selmeczi kohónál 600 frt fizetéssel. Némely tisztviselő egy városban éli le egész életet, vagy annak legnagyobb részét, az ő sorsa őt sokfelé vezérelte, ez a körülmény azonban mindenesetre nagyban hozzájárult tapasztalatainak gazdagításához. Négy évi selmeczi hivataloskodás után 1862-ben november 1-én, mint kapnikbányai kohónagy folytatta hivatalát. 1866-ban kérésére Fernezelyre helyezték át, mint kémlészt, kohó- nágyi czimmel és jelleggel. Ezen időszakra esik életének legszebb kora, mikor családot alapított, nőül vette Boitner Chariottet, a nagybanyai bányakapitány ieányát. 1870. november 15-én Nagybányára jött. mint a m. kir. vegyelemző hivatalnak főnöke, Ezen időtől kezdve aztán itt hivatalnokoskodott mindaddig, mig nyugdíjba nem vonult s- rövid nyugdijjas éveit is itt élte át. Nagybányán sokszor részesült előléptetésben, 1871. augusztus 30-án kir. bányatanácsos, kohóügyi előadóvá nevezték ki. 1887. deczember 17-én ti. bányaigazgató, 1889. novemben 9-éh főbányalanáésos, 1894. jan. 1. miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott igazgató,. 1897. febr. 8-án valóságos miniszteri tanácsos lett, végül 43 évi szolgálat után 1897. okt. 7-én az V. fizetési osztály I. fokozatába léptették elő. Negyvénöt évig és 10 napig szolgált az államnál 1900. jan. 28-án vonult nyugalomba majdnem egy félszázad szép és eredményes levékenykedése után. Nagy hírnévre tett szert a szegényérczek lugzási módszerével, az ő szabadalmazott találmányával, melyet Oroszországban és Görögországban is alkalmaztak, s érdemeit az orosz czár a szt. Anna-rend gyémánt keresztjével, a görög király a Megváltó-renddel igyekezett méltatni, a magyar királytól pedig nyugdíjba vonulása alkalmából a Lipót-rendet kapta. Az ő igazgatósága alatt épültek Ferne- zelyen a körkemenczék, a Bodeféle pörkölök, a hatalmas fűstvezeték, Kapnikon a nagyszerű lugzómű, Bányán létesült a villamos rézejlő mű, (melyet azután Beszterczebányára vittek el), a villamvilágitás, mint a zenét nagyon szerető ember megalapította a kerület központjában a bányászzenekart, mely alatta megizmosodott s ma városunk egyik nevezetességét képezi. A fernezelyi kohónál a beváltást más alapokra fektette, szabályozta, s mig az előtt1 állandóan deíiczittel dolgozott a kohó, azóta a kohónyereményekből . a magánosok is bő osztalékot kapnak. Szorgalmas, meggondolt, szigorú, de jóindulatú ember volt.' Családi élete mintaszerű, példás. Vendégszeretete páratlan. A pénzverőház termeiben a Bittsánszky család szives, A „NAGYBANYA ES YIDEKE” tárczája. Bittsánszky Ede emléke. : líevés embernek van megadva, hog*y jó vagy balsorson, átküzdve az életet, nyugodtan hajthassa fejét örök áiqmra. Küzdünk, fáradunk, előre törünk nemes czélokért ideális lelkesedéssel, bátor küzdelemmel a szépért, a. magasztosért s hánynak van megadva, hogy a létküzdelem véghatárinál felemelt homlokkal tekintsen vissza a fáradtan, de becsülettel, karakterünk tiszta bástyáival védett, befutott útra, melynek koronája ősz fürtök felett áll. Az élet nagy Óceánján mily sok hajó elsülyed, a másik roncsolt bordákkal ér a czélhoz s mily kevés hajós mondhatja el büszkén, önelégülten : hajóm révbe ért, bevonom vitorlámat! , . ■ Egy sir mellett állunk, az emléken ott fog arany betűkkel, fényleni, hogy itt nyugszik Bittsánszky; Ede, Hogy ki volt e név viselője, kit takarnak á kedves hantok göröngyei, tudja mindenki. Neve egy szűk. de nemes, szép ország határain túl is ismert, dicsőséggel, hírnévvel koszoruzott volt, ki nemzetének hírnevet, a magyarnak elismerést tudott a külföld előtt is szerezni. Hisz oly kevesen vannak nagyjaink az epigonok. a tálmi hősök nagy táborában, annál inkább becsüljük meg a valódi nagyságot jellemben, jó névben, alkotásaiban. A kik láttuk, ismertük e valódi gyémánt karaktert a ragyogó gyémántok világában, k$$ftk közelebbről volt alkalmunk ismerni őt a tiszta becsület utjain, a nemes karakter védbástyái közt, szomorúan hajiunk meg ledőlt ércznagysága előtt. Törhetetlen jellem volt. Nehéz hivatalfőnöki állásában, hol sokszor sajog a kéz, ha tollával keményebben kell írnia, mert a hivatali felelősség rablánczai alatt kell neki is görnyednie, ő volt, kinek homloka elborult. Soha. senkinek nem akart ártani. Jó atyja volt a tisztviselőknek, atyja volt a szegény munkás bányász népnek is. Elment a végéig annak, miket a nehéz bürökratfzniús szi'goriían előirt neki is. De jő, ember volt mindig. E sorok Írója nagyon jól ismerté őt, hisz volt idő, mikor a szegény munkás nép érdekében sokszor megfordult nála. Ismerhette karakterét, becsületes jó szivét, lelki nemességét. Bányász volt egész leikéből s mint ilyen is nagyon szerette vallását, mert abban a vigasztalást, abban lelkesítő hatalmat - és magasztos erőt látott az élet utaira. Családját úgy szerette, úgy rajongott érette, hogy öröm volt látni családja körében. A vallás fáklyáját vitte előttük is az élet rögös, borongós, sötét utaira. Ezt ajánlotta nekik is, mint mindenkinek legjobban. Hogy lehet egy igazán művelt karakter vallásos, itt láthattuk a szép példát. Az a szegény bányász nép is láthatta, hogy Isten után fő atyjuk ott térdepel a templomban s kér Istentől áldást, kegyelmet. Jól is esett ez a szegény népnek és sohasem is volt oíy példás e nép vallásában, mint az ő érája alatt. ' Nem volt hivalkodó a magas állásban sem, megbecsült mindenkit, ha munkája után becsülettel élt. Buzgó templomjáró volt. A templomba imádkozni menjen az ember és nem mulatni, mondta volt nekem többször, azért a szinházias zenét nem szerette. A templomban, mikor a hallgatók hátat fordítva az oltárnak a kórusra bámultak, csakis az ártatlan leánykák gyermek-hangja ragadta őt el mi csak áhítatot kelt; csakis a komoly csöndes egyházi zenét és énekel szerette, vagy a hívek közös énekét becsülte, karban, szólóban vagy duettben pedig a méltóság-' teljes, komoly, igazi templomi éneket. Hírnév, dicsőség s mi min dezeknél nagyobb, boldogság környezte. Szerető övéi, áldott jó neje, kedves gyermekei férjeikkel zokogva álltak most körülötte'. A mivel Isten jutalmazhat a földön, mindenből nagy része volt s unokákat is láthatott maga körül. Mily kevés ember éri meg ez időt. S mikor az élet szomorú utjain bizony nagyon kevés igazi, mély sze- retetet találunk társadalmunk minden rétegében kivétel nélkül. Ö boldog kivétel volt itt is, mert oly család állott mellette övéiben, milyent csak képzelni is lehet egy magasztos ideális világban és nem a mai túlságosan reál korban, mikor a legtöbb ember: szeret mindent apró pénzre váltani. Szomorú, de való. Éppen azért esik jól a fönséges kivételeket látni. Embereknek, gyarlóknak vagyunk , teremtve, alkotva s ő e túl gyarló világban is fényesen tudott, kiemelkedni. Kitűnő államhivatalnok volt, feddhetetlen becsület, nemes gondolkorásu magyar ember, munkás társadalmi ember, de főként s ezt elől kellett volna említenem a vallás bázisán álló jó férj és családfő, gyémánt férj és apai.szív. A ki róla mást, mint szépet, nemeset és jó mondana, az hazudnék, ott nincs karaktén, az olyannal kár lenne' szóba állani. A nagy emberek tétlei a nyilvánosság kritikája alatt állanak s ne feledjük el, mi sincs könnyebb, mint megítélni valakit, ha nagy gyengeségünkben gyarlók vagyunk a szeretet, áz igazság, a méltányosság és jog törvényeit -egyszerűen átlépjük anélkül, hogy e nagy tényezőkkel leszámolnánk. Ismétlem, tegye szivére kezét a nyilvánosság kritikusa, s ha van benne becsülés, ha van magyar hála és tisztelet az érdemek előtt, úgy hajtsünk zászlót emléke előtt e nagy embernek, ki örök fáklyaként fog állani azok előtt, kik a vallás védelme alatt a munkásság, a becsület és a szorgalom utján akarnak élni és előre törni nemáeti becsületünk, magyar fajunk nagysága ás állam életünk nagy épületének fentartása érdekében. Emléke álljon övéin kívül nagyjaink előtt is, hogy milyennek kell lenni egy jó magyar családfőnek, egy nemest lelkű jó családapának, ki hivatalát becsületlel betöltve a közért is tudott lelkesedni és fáradni, ki a szegény népet is tudta becsülni, ha munkája után él, és dolgozni tud és akar is, mikor sajnos, a nagyobb állású, vagy családbeli nép csak azt hiszi, hogy az emberek csak azért születnek, hogy nekik szolgáik legyenek. Áldott legyen emléké a nagy szellemnek, ki hazájának hírnevet szerzett a külföld előtt is, mely rendjelekkel tüntette ki benne a magyar embert. Áldott legyen emléke e város históriájában is, melynek haladásáért oly lelkesen tudott fáradozni. A legtöbb embernek azt lehetne sírkövére Írni, élt és meghalt. Boldogok övéi, mert azon a sirkövön ott állhat army betűkkel: élt, dolgozott szorgalommal, szerzett nemzeti elismerést, hazájának nevére is becsületet a külföld előtt s meteorként hullott a föld göröngyei közé a sírba, mert pátyafutásaTényes; szép és dicső volt. x ■> Dunay János.
