Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-10 / 6. szám
Nagybánya, 1901. Február 10. — 6. szám. XXVII. évfolyaaCr TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-IELEITIK MHTBE1T T7-^.S-A.E53íT^E= bWV ~ í'ítW Előfizetési arak -. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 246-ik szám'áíá P Í&lelen<lők Nyilttér soronként 20 fill. Vasárnap, február 10-én, a Piros bugyel- láris előadása a díszteremben. Tessék idevonatkozó hírünket elolvasni. Helyárak: I. hely 2 K. II. hely I K 60 f. Állóhely 60 f. A Lendvay-tér parkja. Korán fölemeljük szavunkat, idejében, a mikor nem a késő sopátikodás járja, hanem a mikor még lenni lehet. A mi sikkes Lendvay szobrunk, nemcsak nekünk helybelieknek tetszik, de az erre járó idegenek is nagy tetszéssel dicsérgetik szélűre. Bizonyos, hogy ezzel a szoborral nem sültünk fel, mint sok más város, mikor megrendelvén Széni Istvánt, Vaszari Kolosi készítik el helyette, vagy hős Szabolcsot akarja birni s Tinódy Lantos Sebestyént szállítják neki. Egy jó sikerű szobor annyira a szerencse dolga, hogy a legkitűnőbb szobrászok is kedveskednek néha, »monstrum horrendi«-kkel a köznek összekuporgatott százezreiért. Kedvvel és örömmel lehet tehát nekünk gondoznunk a jeles szobrot és környékét, mert mennél csinosabb a környezet, annál jobban ki fog emelkedni a szobornak művészi szépsége is. A leleplezés alkalmával nagyban emelte a hatást az a nehány fenyő, mely ideiglenesen a c'zober jfpMlé -kenüU Már akkor az volt az általános vélemény: »Ezeket éppen igy kell meghagyni állandóan, ahogy most vannak.« Erre kívánunk figyelmeztetni. Appró fenyőcskékkel semmit sem érünk, mert ez a nemzedék elhal, mire azok felnőnek és hatni fognak, Megfelelő nagyságú fákkal kell körülvenni Lendvayt s az ily fák ültetése csak tél idején lehetséges, mikor gondosan, fagyos földdel hozzák a csemetéket. Hogy az egész teret bokrokkal mikép fogják benépesíteni, ahoz nem szólunk, legjobb lesz a kertészre bízni. De annak a nehány fenyőből álló csoportnak sürgős létesítését az egyhangú közvélemény nevében szorgalmazzuk. A múzeum-egyesület közgyűlése. A nagybányai múzeum-egyesület f. hó 3-án d. e. 10 órakor a városháza nagytermében Törökfalvi Pap Zsigmond elnöklete tartotta meg első évi rendes közgyűlését. Az egyesületi tagok közül jelen voltak : Bencsik Károly, Deák Károly, Ember Elek, Égly Mihály, Deliért Endre, Hudoba Gusztáv, Káplán Antal, Komjáthy Gyula, Berenczei Kováts Géza, Liebert Lajos, Moldován László, K. Pap Sándor, Robe 11i Lajos, Schönherr Antal, Schönherr Gyula, Schönherr Sándor, Sípos Géza, Smit Sándor, Soltész Elemér, Stoll Gábor, Svaiczer Sándor, Szabó Adolf, Szirti Vilmos, Szőke Béla, Újhelyi Hugó, Vida Aladár rendes tagok. Az elnök a közgyűlést emelkedett hangú beszéddel nyitotta meg. Kifejtette űz ifjú egyesületre váró fontos kulturális feladatokat, ismertette azokat az eredményeket, melyeket az ország különböző vidékein alapított múzeumok és könyvtárak működése feltüntet és e példákra hivatkozva, lelkes hangon buzdította az egyesület tagjait tevékenységük folytatására. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az elnök jelentve, hogy Lakatos Ottó egyesületi titkár betegsége által akadályozva lévén a megjelenésben, az előadói tiszt betöltésére és a jegyzőkönyv vezetésére Sclion- herr Sándor vál. tagot kérte fel. Napirend előtt az elnök bejelentette, hogy az országos múzeum- és konyvtár-bizottságba az egyesület választmánya Lakatos Ottó titkárt és gróf Teleki Sándor országgyűlési képviselőt küldte ki képviselőkül, kik közül az utóbbi az elnökhöz intézett levélben köszönte meg az egyesületnek iránta nyilvánított bizalmát. Jelentette továbbá az elnök, hogy Lraknói Vilmos püspököt 0 felsége a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőjévé további öt évre kinevezte; indítványára az egyesület úgy őt, mint a főfelügyelőség jelenlevő titkárát, Schönherr Gyulát meleg szavakkal üdvözölte. Ezután Schönherr Sándor felolvasta Lakatos Ottó titkár jelentését az egyesület 1900. évi működéséről. L jelentés adatai szerű.: az egyesületnek 1900. év végén 5 alapitó és 97 rendes tagja volt; a múzeumi tárgyak száma meghaladta a 2000-et. Ajándékaikkal az év folyamán uyoiczvafmu járultak a múzeumi gyűjtemények gyarapításához. Az ajándékok között legértékesebbek a Svaiczer Gábor és Svaiczer Ilka állal néhai Svaiczer Gábor kamara gróf hagyatékából ál engedett könyvek és iratok, melyek a bányászat terén oly fényes szerepet játszó férfiúnak Nagybányán kifejtett működésére tartalmaznak fontos adatokat, továbbá a Szendy családnak Moldován László által közvetített gazdag könyvadománya, mintegy 800 kötet, mely most áll rendezés alatt. L tárgyak a "minorita rendház emeletén egy szobában vannak összegyűjtve; a végleges felállítás érdekében az egyesület folyamodást intézett a városhoz, kérve, hogy a mostani járásbíróság helyiségek felhasználásánál gondoljon a múzeum elhelyezésére is. A Moldován László pénztárnok által beterjesztett zárszámadásokat és a számvizsgáló-bizottság jelentését a közgyűlés tudomásai véve, az 1901. évi költségvetést a következő tételekben hozta előirányzatba : Bevétel: K f Pénztári maradvány 1900-ról — — 435 49 Alapitvány-befizetés — — — — 200 — Állami segély — — — —- — 500 — Városi segély — — — — — 600 — Tagdijak — — — — — — — 400 — Kamatok — —• — — — — 40 — 2175 49 Kiadás: * Tőkésítés a) alapítványokból 200 korona, b) az 1900. évi megtakaritás- K f ból 200 korona — — — — 400 — A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Az erdő leánya, Nagy szomorúság volt a ruthén faluban, vitték a íiukat katonának. Asszonyok, leányok a városba is elkísérték s mikor a vonat is elindult, a nők mind zokogásban törtek ki. Hallani is megható volt. Mitru szomorúan ült fel. Ilánája pedig sápadtan állott a falnál, még jó, hogy ott volt a fal, különben elesik. De csak elmúlik a bárom év. El is múlt. Mitru is haza jött s elmondta az öregeknek, hogy elveszi Ilánáf. Az apja okosan beszélt neki, hogy ő derék fiú, a biró öreg is, van szép leánya, az szereti Mitrut, meg aztán házuk is van, 26 szép kecske s ha meghal az öreg, ő lesz a biró, mert csillagos katona volt. A Mitru is okosnak talált mindent és elvet te a biró leányát. Mikor a fatemplomból jöttek az esküvőről, Ilána is szépen felöltözött s aztán nem látták, eltűnt. Szegény anyja éji, napot kereste, elhalt, mondogatta, sietett ő is utánna. Ilána pedig meghalt csakugyan, de élő halott lett, megőrült. A nagy hegyekben kószált, csak az emberektől futott. A vadaktól nem félt, azok nem is bántották. Egy odvas fa az ágya, szépen szedte a szamóczát, a földi epret, szomszédja egy medve volt, együtt éltek, nem bántották egymást. A falubeliek közzül végre látta egy, de a szép leány elszaladt. Jó emberek alvóhelyéhez közel vitték az anyja kis viskóját, szalmát, gubát tettek belé, Ilána örömmel nézte, mert ember nem volt .ott, aztán ott aludt. Télen jó asszonyok, mikor távol volt, ku- koricza kenyeret vittek neki rendre. Szegény leány ■ igy élt, de az embereklől fűlött. Egy szál vastag ing ! volt a ruházata, jó öreg asszonyok készítettek neki | rendre s elvitték a lakásba. 500 — 400 — 700 — 100 • — 50 — 20 — 5 49 2175 49 Vida Aladár indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy lépéseket tesz az egykori nagybányai természettudományi egyesület vagyonának, vagy legalább egy részének megszerzésére s az ügy előkészítésére Neubauer Ferencz másodelnököt kéri fel. A jegyzőkönyv hitelesítésére Égly Mihály és Újhelyi Hugó rendes tagok küldettek ki. Levél a magyar nőkhöz. Szeretném, ha minden szónak, a mit leírok, bűvös ereje lenne. Szeretném, ha elhatolna széles Magyarország minden nemesen érző asszonyának leikéig s meséket regélne s»k-sok kincsről, mesés gazdagságról, a mely a miénk, csak meg kell látnunk és kinyújtanunk érte a kezünket. Népiparunkról akarok Írni. A téma nem uj, sőt napjainkban, mikor országszerte megindult az akczió a hazai ipar pártolása ügyében, talán unalmas is. Ezt a szót leírtam, de rögtön vissza is vonom. Nem hi- szem, hogy a magyar előtt unalmas lenne az, a mi’* a magyar népiéleknek, szépmüvészetnek egyik legér^iff. dekesebb megnyilatkozása : a népipar, illetőleg ennek v,. különösen azok az ágai, a melyek már természetük- nél fogva is első sorban érdekesek előttünk : varrót- . tasok, szőttesek, faragászati és agyagipari termékeit Alig van hazánknak vidéke, ahol a nép valamiféle házi iparral ne foglalkoznék. Földmivelő és állattenyésztő vidéken ez tisztán a ház szükségleteinek előállítására szorítkozik, de olyan helyeken, a hol a föld nagyon soványan táplálja fiait, arra van hivatva, hogy az ezt űzőknek fő jövedelmi forrása legyen. Szóval: vannak vidékek, a hol a népnek ebből kellene megélnie, sőt meg is élhetne, jólétre tehetne szert, ha arra hivatott tényezők ipari foglalkozását tőkével, munkaanyag beszerzésével, a termeltek értékesítésével támogatnák. Erre a támogatásra nagyon rászorultak. Igaz, hogy a népipar egyesek buzgó pártolásával újabban lendületet vet, de vajmi keveset használhat egyesek buzgólkodása ott, a hol egy egész országrész lakosságának kereseti forrásáról van szó. A nőket különösen érdeklő kalotaszegi varrottasokról beszélek első sorban. Ismeretes, hogy Gyarmathyné véghetet- len buzgalma, odaadó pártolása milyen virágzásra juttatta e remek varottas ipart. A kalotaszegi nép újból megtanulta ősanyái gyönyörű hímzését, varrja buzgalommal éjt, napot egybekötve; előkerültek a ládákból a szebbnél szebb minták, hogy uj alakban a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon, a hol a kalotaszegi var- rottast ne látnánk; a külfüld is kapva-kap a kiválóbb darabokon. És mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varottas nem érte el virágzásának delelőjét, s hogy elérje, pártolásra, anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége. Tulajdonképen nem is méltányoljak mi eléggé ezt az iparágat. Megvagyok róla győződve, hogy Angliában — a hova tudvalevőleg nagyon sok varrattos Egyszer e távoli falu-ba vetődtem. Mondja az orosz pap, hogy ma holdtölte vám, ilyenkor látni lehet az udvaráról. Az életét ő beszélte el nekem. Ott ültünk, mig a hold szépen elhelyezkedett a ég kárpitján. Akkor kivezetett s oldalról a hegy tetejére mutatott. A természet gyermeke, az erdőség leánya, az élő halott Ilána egy magas kősziklán állott a távolban, az erdőség tetején. Hossza haja csaknem a bokáját érte s oly édesen nézte a holdat, mintha valakit látott volna abban. Meghatva mentünk be. És Mitru boldogan éli napjait ? Nem, ő is szerencsétlen. Mikor megesküdött s Ilána eltűnt, Ő is keresésere indult Egyszer közelébe fért, de a mint a leány reá nézett, őrült gyorsasággal elmenekült. Rettentő merészen ugrik a sziklákon. Mitru elbujdosott a vidékről senki sem tudja, hol van, mi lett belőle. Dunay János. A könyvtár gyarapítására — — Régiségek vásárlására — — — — Bútorozásra — — — — — Nyomtatványokra — — — — — Irodai kiadásokra — — — — Előre nem látható kiadásokra — — Maradvány — — — — — —
