Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
melyet le nem törölt. Mint egy igazi édes anya, őrködött növendékei testi és lelki fejlődése felett, remegett egészségükért, életükért s ha valamelyik komolyan megbetegedett, éjjel-nappal ágya mellett leste még a godolatát is s áldott keze nyújtotta betegének az enyhülést hozó orvosságot. Egy eszmény lebegett előtte, azért élt, azért küzdött, s ez az eszmény a kötelességteljesités volt. Ha kötelességteljesités" ről volt szó, megszűnt minden egyéb érdek, szórakozás, lemondott vágyáról, reményéről s élt kötelességének. Ilyen munkának nem is lehetett más jutalma, mint a legtisztább öntudat, mely meg is óvta őt mindenkor az elcsüggedéstől s uj erőt adott nemes, de nehéz munkájához. Kötelességtudásával párosult igazság érzete, mely- lyel a jót mindenkor megjutalmazta, a hibát nyesegette. Ha érdemről volt szó, nem késett soha az elismerés, kivált ha becsületes munkát kellett jutalmazni. Maga is a munkának élt s határtalan munkaszeretete s Istenben vetett rendíthetetlen hite óriási erőt adott neki nehéz, de fenséges hivatása példaszerű betöltésére. Nagy érdemeit országszerte elismerték s méltányolták; s neki az a szerencse jutott, hogy még életében örülhetett a jók, a nemesek, az igazak elismerésének, mert tavaly, intézetünk 25 éves jubileumán, mikor egyúttal az ő igazgatói működésének 10 ik évfordulóját ünnepeltük, az egész ország részt vett örömünkben s velünk együtt ünnepelte intézetünk őrangyalát! S ez az angyali lélek itt hagyott bennünket. Október 5-én hozta a távirat e néhány szót: »Irma nincs többé.« Kétségbe esve fogadtuk e hirt, újra és újra át olvastuk a táviratot, mert lehetetlennek tartottuk, hogy az a munkás kéz megszűnt dolgozni. Hiszen néhány nappal az előtt még köztünk élt, köztünk munkálkodott. Fájdalom, a hir valónak bizonyult. Munkája mellől szóllitá a gondviselés a nemes lelkű, fenkölt gondolkozásu ipazgatónőt. Halálának hire mindenkit mélyen lesújtott s bennünket mély gyászba borított. Október 7-én adtuk át hült tetemeit az anyaföldnek, melyből vétetett. Győr város és megye intelligens közönségének impozáns részvéte kisérte utolsó útjára. Jelen voltak a temetésen a tanintézetek tanárkarai, a leányiskolák növendékei, a városi és megyei tisztviselők, tisztelők, barátok végtelen sora. De lelkileg velünk voltak az ország összes tanítóképzői, kiváló paedagógusai, bizonyítják ezt a halommal érkező részvét iratok, melyek között elsőnek érkezett Wlassics miniszter Ö Nagyméltóságáé s e részvét iratokból mind azt olvassuk, hogy veszteségünk kimondhatatlan nagy. Koporsóját virággal borítottuk. A számos koszorú közül felemlítjük a következőket: Szeretett jó igazgatójuknak lesújtott kartársai. Az én jó Pártfogómnak Schmidt Aranka. Szeretett jó igazgatónőjüknek Wass Margit, Erna, Matild, Ilona, Felejthetetlen jó igazgatónőjüknek szerető volt növendékei. Drága vezetőnknek a III. oszt. növendékei. Felejthetetlen Irma néninek Moharék. Hálás szeretetük jeléül Mariska és Feri. Rokoni szeretettel János, sárospataki Pataky Irmának. Felejthetetlen barátnőnek Kozies család. Felejthetetlen igazgatónőjüknek a IV. osztály növendékei. Győrvidéki tanító egyesület tiszteletbeli munkás tagjának. Jóságos Igazgatónőm. Isten veled ! Lenke. Drága őt angyalunknak az I. osztály növendékei. Lángoló szeretetünk jeléül agyőri volt növendékek. Forrón szeretett igazgatónőjüknek a II. osztály növendékei. (2) 42. szám. ha egyedül ül hátul, 30 kr; ha pedig mellettem megy, vagyis a szekér mellett gyalogol s beszélgetni akar, mi a dombos utón úgy is helyén volt, akkor 5 krért. Nem harangoztat. A szabadságharcz leveretése után egyik Bach- huszár megjelenvén Nagybányán zsandáraival királyi biztosként, nagyhangon jelentette ki, hogy maga is borzad a hatalomtól, mely a kezébe adatott. Kiadja a rendeletet, hogy Ö Felségéért minden templomban harangozni kell nyolez órakor. Az idegenből hozott zsandárok jelentik, hogy a harang szólott mindenütt, csak a lutheránusoknál nem. — Hozzák elém azt a papot! Az öreg néhai Thaiszot eléje is állítják. Hangzik is a hatalom szava: — Az ur nem kapta a rendeletet, hogy harangozni kell? — Meg én! — Micsoda?! Még be is vallja, hogy megkapta! Tudja-e, hogy rettentő hatalom van a kezemben, s ha akarom, mindjárt vasra is veretem?! — Igenis tudom ! — Rögtön siessen haza és pótlólag rögtön harangoztasson, érti ? — Igen is értem, de én nem harangoztatok méltóságos uram ! — Micsoda? Vasra vele, jöjjenek be a zsandárok! De legalább mondja, miért nem harangoztat ? — Csak azért, mert nekünk nincs harangunk! * A könyv Nánásy nyomdájában jelent meg, csinos, tiszta nyomással. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A hű barátnőnek. Ilona. Felejthetetlen Irmánknak Gábriella és Géza. Alapítójának és szeretett Elnökének a Mária- Dorothea egyesület. Kuliszeky Ernő és családja Pataky Irmának. Szeretett tagtársának a szt. Erzsébet-egylet. Szeretett sógornőjüknek Szellemy Ida és László. Feledni mindent lehet, csak kit igazán szeretünk, nem. Lenke. Szeretve tisztelt Kartársának a II. kerületi állami tanitónőképző tanári testületé. Kedves jó Irma néninknek gyakorló iskolai növendékei. Az áll. polgári leányiskola tantestülete. Felső kereskedelmi iskola ifjúsága tisztelete jeléül. A változatlan jó barátnak Csepreghyék. A kedves jó igazgatónőnek. Janka. E virágok ma már elhervadtak, de a szeretet, hála, kegyelet, mely e virágokat összefűzte, soha nem alszik ki szivünkből s mi örökké fogjuk áldani a megboldogult nemes lelket, kinek már sírja felett enyeleg suttogva az alkonyi szellő s a hűség csendes angyala őrzi porát. De immár át adom a szót dr. Karácson Imrének, intézetünk igazgató-tanácsosának, ki a következőkben búcsúzott a fennkölt lélektől. »Mély szomorúsággal álljuk körül a sirt, melynek ürege immár nyitva áll, hogy sötét lakásába fogadja Pataky Irmát, a mi tanító egyesületünknek mindenkor tisztelettel övezett munkás tagját. Megdöbbenés érzete szállta meg lelkünket a halárhir vételekor, mert készületlenül lepett meg bennünket. Midőn most örökre válnunk Kell tőle, annál mélyebb fájdalom járja át szivünket, mennél nagyobb örömmel szerettük őt magunk között látni. Hirtelen és orvul támadta meg őt a gyilkoló betegség s a halál sietve ragadta el távol ismerőseitől, barátaitól, mintha félt volna, hogy érte aggódó lelkűnknek szeretete kiveszi hatalmából s visszahozza őt az enyészet széléről. Munkálkodása közepette törött le élete, mely nem önmagáé, hanem a nemzeti közművelődésé, a magyar nevelésé volt. Nemes hivatásszeretettel, fáradhatatlan kötelességérzettel és előre törő lelkesedéssel gyűjtögetett érdemeinek felhalmozódó sorozata jelezte pályafutását s a köztisztelet és hálás elismerés igaz szívvel nyújtotta fejére koszorúit. Nem hajhászta zajós tapsait a világnak s nem kereste röpke élvezeteit, ügy ismertük s úgy tiszteltük őt, mint ki komoly oldaláról vette az életet s a másként való munkálkodásban találta gyönyörűségét. Lelkét eltöltötte az a czél, az az eszme, hogy a magyar nevelésnek és általában a közoktatásnak ügyét szolgálja s erre a czélra fáradhatatlanul szentelte életét. Ha e czélra való törekvésében nehézségek és el- keseritések kerültek útjába, lelke soha nem csüggedett, hanem megelégedett szándéka tisztaságával s a jobbak elismerésével. Nem vágyott még pihenni, hanem önfeláldozó lélekkel a közjóért, a nemzeti művelődésért munkálkodni akart. Fájdalom ! e törekvések, e vágyak most mind megszűntek s nekünk jutott a szomorú feladat, hogy vele együtt azokat a föld ölébe zárjuk. Kiszenvedett nemes lélek! Romlandó földi tetemid örök ryugvó helyénél szólok hozzád. A hervadó ősz sárguló levelei zörrennek meg sírodnál s e hullott levelek a természet lassú haldoklásának jelei. A koszorúk, melyek most sírodat borítják elfonnyadnak, de megjön majd a tavasz enyhe szellője, életadó napsugara, kizöldül sirhantod s virágok fakadoznak rajta : ámde e földi létre neked többé uj élet nem fakad, a sir elföd előlünk végkép. De bár elhunytál visszajöhetlenül, nevedet és emlékedet beírtad hálás tanítványaid, tanitótársaid és ismerőseid szivébe kitörölhetetlenül s a háladatos tisztelet és szeretet virágai, melyeket jóságoddal, üdvös munkáddal magad ültettél el annyiunk leikébe, nem hervadnak el. E tisztelet és szeretet virágai sírod körül illatoznak, áldva emlékedet s e tisztelet és szeretetnek érted imádkozó óhajtása egyesül abban, hogy az élet és halál ára, kiben jóságos lelked őszintén hitt és remélt, adjon nyugalmat neked ! Tisztelt gyülekezet! Búcsút veszünk e sírtól, mely hantjaival eltakar egy tiszteletre méltó életet. Példát adott ő a kötelességek hű teljesítésére s legyen vigasztalása, hogy példáját majd sokan követik. A tudás világosságát terjesztő életében, lássa ezért jutalmul az örök világosság fényének ragyogásait, ügy legyen!« Pálmay Lenke. Heti krónika. Az ős-régi bálványsajtók két esztendei pihenés után megmozdultak. Csak úgy recseg-ropog az egész borház, mikor a medve-vastagságú óriás gerendák rátehénkednek a halomba hányt szőlőre. Azt beszélik siró recsegésökkel az öreg tölgyfa kolossusok, hogy nem igy volt az régen. Nagy lakoma, vidám táncz, nóta, muzsika és ó-bor járta az ó-korban szüret idején. Mert a borászatot két korszakra lehet osztani. A philloxera képezi az epochát s e szerint van phil- loxera előtti és utáni korszak Ha valaki azt mondta volna a múlt század szőlősgazdájának, hogy majd lesz egy kis bogár, a mely több hegynedüt fog elpusztítani, mint az emberek, hát azt a valakit menten arra ítélték volna, hogy 1901. október 20. megzavarodásának alapos kigyógyulása végett hordozza háromszor körül az eperjesi követ a piacz ezirkulusán. Pedig igy van, sok helyt csak zöld fű terem már, a hol ezelőtt járdovány meg kövér szőlő terigette húsos leveleit. A sárga bogár felfalt mindent. Az idén ugyan, a kinek uj ültetése van, annak nem lehet panasza. Két hordó helyett háromra, 10 helyett 15-re van szükség s akad olyan gazda is, a ki bús nótákat énekelve várja a vevőt, mert nincs hordója, a mibe leszüreteljen. A választások alatt nem jutott idő arra, hogy a kádárok elég hordót gyártsanak s a szőlő is eresztő- sebb, mint a hogy gondolták. Jött az áldás, megvan az öröm, sok pinezében forr is már a lé, éppen úgy, mint régen, de az ősi kedély, barátság, a patriarchális mulatozás korszaka letűnt. Börzén jegyzik a szőlőt, a bort s a börzével együtt lealkonyodott a múltnak romanticismusa, hogy pediglen ki volt Ukkó poharának felmutatója, arról ugyan irt a régi, de nem irhát semmit többé az uj kori krónikás. Különfélék. Elhalasztott jubileum. A helybeli jótékony nőegyesület, mint jeleztük, f. hó 27-én negyvenéves fennállása alkalmából jubiláris ünnepélyt szándékozott tartani. Most bennünket arról értesítenek, hogy ezen ünnepély az elnöknő betegsége miatt jövő évi május hóra halasztatott. Beiktatás. Pály Ede r. kath. plébános ünnepélyes beiktatása f. hó 13-án volt Felsőbányán, mely alkalommal az uj plébános nagy ebédet rendezett a korona vendéglő termében, hol számos felköszöntőt mondottak reá. Először az ünnepelt szólalt fői, azután Pemp Antal kanonok üritett poharat az ünnepeltért. Búza S. Farkas Jenő, Szőke Béla, Vagányi Kálmán szintén Pály Edét éltették felköszöntőikben. Bodor Elek sárközi birtokos, Csausz Józsefre és a segédlelkészekre mondott tósztot. Az emlékezetes szép ünnpélyt követő ebéden Felsőbányáról mintegy ötvenen vettek részt, mindannyian a plébános meghívottak Dalestély. November hó első felében a nagybányai dalegyesület estélyt rendez. Melyről jó előre értesítjük úgy a pártoló tagokat, mint a nagy közönséget s törekvő dalárdánkat szives pártfogásukba ajánljuk. Peticzió. Az október 3-iki választást, értesülésünk szerint Nagybányáról, Felsőbányáról és Váraljáról többen peticzióval szándékoznak megtámadni. A megsemmisítéshez gyűjtik az adatokat s a 3000 korona letéti összegre folynak az aláírások, mely összeg már majdnem teljesen jegyezve van. Fényképezés. A nagybányai nők egy díszes és nagyszámú társasága Láng Lajost, választó kerületünk volt képviselőjét elegáns kivitelű albummal készül meglepni, mely az illető nők arczképeit fogja tartalmazni. A felvételek eszközlése végett, mint halljuk Dunki kolozsvári hírneves fényképész fog városunkba lerándulni s ez alkalommal egyidejűleg más felvételeket is eszközöl. Azok, kik a jeles fényképészszel magukat, vagy családjaikat le akarják vétetni, szíveskedjenek előjegyzéseiket Molnár Mihály üzletében mielőbb megtenni. A szüretelés megkezdődött. A termés jó minőségű s reményen felül bő, különösen Sikárlón, hol hordót alig lehet kapni a nagy áldás miatt. 30—40 százalékkal több a termés, mint a mire számítottak. Az árak épp e miatt alacsonyak, mert hogy a jó, finom sikárlóit valaki 14—15 krért vehesse meg, az mégis egészségtelen állapot. Egyes gazdák tartják magukat erősen s ezek többet is kapnak a borért. Helyreigazítás. A nagybányai önsegélyző népbank lapunk múlt számában közölt közgyűlési meghívójába hiba csúszott be, amennyiben az alapszabályok nem 7-ik §-a, hanem 47-ik §-a értelmében határoznak a jelenlevők jogérvényesen. Szerencsétlenség a városi fűrésznél. Karabán György somkutpataki illetőségű munkás-ember a napokban beszegődött a helybeli városi körfűrészhez. Itt folyó hó 16 án délben, midőn a munkavezető éppen a gép megállására tett intézkedést, Karabán kísérletet akart tenni, hogy hogyan is megy az a fürészelés E czélból egy deszkát nyomott a körfűrészhez, azonban oly szerencsétlenül, hogy jobb kezének négy ujját a gép lefürészelte. A sérültet a város közkórházába szállították, hol bekötözték sebeit. A 24 éves, nőtlen, fiatal munkás örökre nyomorék marad s ezt tisztán saját könnyelműségének és vigyázatlanságának köszönheti. Érdekes lelet. Igen érdekes leletre talált Kuszkó József bányafelőr a bányaigazgatóság háta mögött végzett munkálatok alkalmával. 1800-ból egy darab hat krajezáros pénz a lelet, melyet Nagybányán készítettek s melynek különösen az adja meg a kiváló érdekességét, hogy megtalálták azt a rézlemezt is, melyből a pénzdarabokat kimetszették. Kuszkó József ur a talált pénzdarabot a helybeli muzeum egyesületnek ajándékozta, melyért az egyesület e helyütt is köszönetét mond. A szüret beálltával, — mely e héten az egész vonalon megkezdődött — a községi elemi iskolában az igazgató — a helyi szokásokhoz mérten — szünidőt adott 17-től 19-ig bezárólag. — A polgári leányiskolában szintén szüreti szünidőt adott az igazgatónő 18-tól 29-ig bezárólag. Ez idő alatt tehát elég alkalma lehetett a növendék seregnek kivenni a maga részét, az ősz egyik legnevezetesebb, legkkedvese bb mulatságából.
