Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
1901. február 3. (2) 5. sz&m. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Az aradi vértanuk kivégzési helyének megszerzése. Nem régen, alig 8—15 nap előtt felháborodással olvastam az »Esti Ujság«-ban, hogy az aradi vértanuk kivégzésének sginhelyét nem képes megszerezni azon bizottság, mely ama szent területből mintegy 30 holdnyit oly czélból kívánna tulajdonjoggal megvenni, hogy azt szépen befásitva, magyar hazánkért vértanúhalált szenvedett dicső honvédtábornokaink szentelt ligetjévé avassa föl és hogy ne legyen kénytelen az oda elzarándokoló magyar hazafi a kivégzés helyén szerénykedő emlékoszlop megtekintése végett sürü (kukoricza) tengeri ültetvényen átgázolni. Évekkel ezelőtt magam is jártam ott és engem is elszomorított az a sivár — köznapias környezet, a mely a csekély emelkedésű kis dombot s az azon levő emlékoszlopot körülveszi. Akkori vezetőm s társam, ha jól emlékszem, Fehér Kálmán, az aradi Minorita atyák egyik tagja volt, kiknek vendégszeretetét élveztem, de kérdésemre, hogy miért van ez igy, nem tudott kimerítő felvilágosítást adni. Most olvastam a nevezett krajczáros újságból azt. is, hogy miért nem lehet a magyar Golgotha mártyrjainak ott egy szentelt berket létesíteni ? Azért, mert azon terület magán tulajdon és pedig egy Pokorny nevű cseh származású nyugalmazott cs. és kir. tábornok tulajdona, kinek ott 160 holdnyi földje van és csak csekély 900 frtot vagyis 1800 koronát kér holdjáért, de ezt is csak úgy hajlandó elfogadni, ha az egész 160 holdnyi területet megveszik tőle. Tehát szerény 288000 koronát követel a tábornok ur a magyar nemzettől, a melytől tábornoki nyugdiját is kapja kvóta arányban ! De Uram Ietenem, hogy is lehet ama bizottság oly gyermekiesen naiv, hogy avval az úrral még csak szóba is állni megkisérlette, mikor jól tudta felőle, hogy ő osztrák tábornok súlyosbítva »cseh« voltával! Abban igazat adok az Esti Újság czikkirójának, hogy a magántulajdon szentségét törvényes tiszteletben kell tartanunk és én sem kutatom, hogy a tábor nők ur azon területhez való tulajdonjogát, a cseheknek születésük alkalmával próbatárgyává tenni szokott, melyik nemzeti hajlama alapján szerezte meg. Abban is egy véleményen vagyok, hogy a kérdéses területet mindenesetre meg kell szereznünk, de nem a tábornok ur által követelt horribilis árban, hanem csak az ottani viszonyoknak megfelelő méltányos árban. Nemzeti adakozással igen hosszú idő múlnék el, még a 288000 korona egybe gyűlne, s úgy lehet, hogy akkor már egy dupla cseh űré lesz a birtok, a ki majd felhasználva a nemzeti kegyelet aspirálóját, majd 3600 koronát fog követelni holdanként és kezdhetjük újra a nemzeti adakozást. De ezen nemzeti gyűjtésekkel nem lehet, menni a végtelenségig, mert ha a szegény magyar emberben meg van is a készség az adakozásra az ilyen magasztos czélokra, de nincs meg hozzá az anyagi ereje, hogy azt saját családja háttérbe szorítása nélkültehesse. Hiszen rengeteg és elijesztő dolog az. ha felsoroljuk, hogy szegény magyar társadalom évről-évre mennyi megsarczolásnak van folytonosan kitéve! íme például hirtelenében felsorolok egy nehányat: állami adók, útadók, ártéri adók, vizszabályozási adók, községi és megyei pótadók, tüzrendészeti, vadászati, fegyveres és kutyaadók stb. Aztán jönnek az országos és közérdekű hazafias czélokra kormányhatósági enge- delemmel kibocsátott aláírási ivek, tűz és árvízkárosultak, t.emplomépitők, szobrok különféle iskolák számára hatósági engedélylyel kéregetők özöne. Mindezeket nem azért soroltam fel, hogy jelen esetben helyét nem látnám a közadakozásnak, hanem inkább azért, hogy jelöljem azon törvényes utat, amely szerint csekélyebb összegű adakozások gyűjtése mellett is rövid idő alatt elérhető lenne azon czél, amely engemet ezen sorok megírására buzdított. Nézetem szerint az aradi vértanuk kivégzése helyének megszerzése olyan országos közóhajt képez, hogy azt bátran »közérdekűnek« lehetne mondani. Országos mozgalmat kellene tehát indítani és nép- gyüléseken leszavaztatni az országos képviselő választókat, hogy az országgyűléshez kérvényezzenek az 1881. XII. t.-cz. 1. §-ának, módosítása, illetve egy 14-ik ponttal leendő megtoldása iránt. Ezen törvény 1. §. a kisajátításra nézve azt mondja, hogy kisajátításnak csak közérdekből és az 1. §. 1—13 pontjai alatt felsorolt esetekben van helye Ezen 13 pont között nem lehet ugyan alapot találni a kisajátításra, de a 13 pontban az áll,' hogy kisajátításnak mindazon esetekben helye van, melyekben a kisajátítást külön törvény állapítja meg. Ezen 13-ik pontra hivatkozattal kell tehát a 13 vértanúnak egy külün meghozandó törvénynyel megadni a jogot, hogy a kérdéses magán tulajdon törvényes módon megszerezhető legyen, a nemzeti társadalom megsarczolása és a magán tulajdon jog megsértése nélkül. Mozduljon meg tehát első sorban a sajtó, azután a választók és nem választók népgyii- lése, s kérvényezzen az országgyűléshez, hogy hozzon egy külön törvényt. Ezen törvényben legyen kimondva az, hogy a kisajátítási törvény joghatálya kiterjed az országban létező bármely földterületre, a melyre kulturális történelmi emlék vagy nemzeti kegyelet czéljából a nemzetnek szüksége van. Nagybányán, 1901. febr 1. Sipos Géza. Pár szó a tánczról. Jól esik látnunk az egészséges gyermek játszi mozgékonyságát, élénk ugrándozását. Az életerő, az életkedv mimikái beszédje ez, mely ha a művészet bizonyos szabályai között történik, a tánczban nyer kifejezést. Az ókorban a rómaiaknál s görögöknél az anya s valamely ügyesebb rabszolganő tanította a leányokat a tánczra. A rómaiak a tánczot valóságos művészetté fejlesztették, bájos rythmikai mozdulatokkal kisérvén azt. A görögöknél a táncz mindig »Hymnus-énekek- kel« volt összekötve. A rómaiaktól a tánczművészet a latinokra, olaszokra származott át. Már a XVI. sz. Írtak olaszok, mint: Rinaldo, Corso stb, a tánczművészet szabályairól. Ok, de különösen a francziák ismertették meg velünk a »ballet« művészetét is. A bált csak a XVII, században ismerték meg Németországban s elnevezése a franezia balle s olasz ballo szóból ered. Az első nyilvános bál 1385-ben Amiensben volt, IV. Károly lakodalma alkalmával. Általánossá csakis 1715. óta lettek a nyilvános tánczmulatságok. S ekkor már nem az anyák tanították a leányaikat tánczra, hanem franezia s olasz mesterek. Mert akkor a nők még nem foglalkoztak nyilvános tanítással. Gondoljunk csak vissza, minő becsülésben részesültek akkortájban az önálló nők : a színésznők. Kitagadták őket a családból és társadalomból. Sokszor bizony kénytelenek voltak más városba vagy országba menekülni az általános felháborodás elől. E miatt került a táneztanitás a férfiak foglalkozása körébe. Ma is férfiak tanítják e bajos művészetet leányainknak. Erre a nők inkább vannak hivatva, mint a férfiak, mivel tagjaiknak kecsesebb mozdulatai alkalmasabbak. A tánezművészetnek korypheusai is leginkább nők voltak, mintpl, Taglioni, Pepita, Elszler, Müller stb. A táneztanitónak nemcsak oklevéllel kell bírnia, hanem alaposan kell ismernie az aesthetikát, illemtant s a szakirodalmat is. A táneztanitást mindenesetre az illemtanitás előzze meg. Gyermekeinknek erre nagy szükségük van. A táneztanitás annak csak kiegészítő s befejező része legyen. Az illemtan ma még csak mostoha gyermeke a nevelésnek. Ez rendesen a házi nevelésre szőri tko- zifc. mely bizony sokszor nagyon hiányos. Hányszor láthatjuk napjainkban, hogy a serdülő leánykák — en grandezza — egy fejbiczczentéssel köszöntik az idősebb nőket is. A köszöntésnél pedig a fő a mimika, a szemnek felvillanása, az egész alaknak egy kecses mozdulata, mely azután sokkal több tiszteletet, barátságot, ra- ga-zkodást stb. fejez ki, mint egy hangos: »Küss’ die Hand« vagy »Jó napot!« A köszöntésnek s az úgynevezett »bon ton«-nak sokféle árnyalatát tanulás nélkül bajosan tudhatják leányaink. A nő mindenesetre bájosabb s kecsesebb mozdulatokra s illemformákra taníthatná leányainkat, mint a férfi. A férfi inkább a fiukat gyakorolja a katonás tisztelgésben, a szabályos kalapemelésben stb. A táncznak is a magyar nemzeti nevelés szolgálatában kellene állania. Ezért kellene a régi magyar tánezokat művelnünk. Ne fáradjunk annyira a kozmopolita tánczokkal, hanem ismerjük meg s használjuk fel a magunkéit. A táncz is, mint az ének, a nép jellemének s műveltségének hű kifejezője. A jó magyar tánezos elragadtatásában uj meg uj formákat alkot; hol az arczbeszéddel, hol testmozdulatokkal fejezi ki azt, a mi pillanatonkint a lélekben végbemegy. Az andalgás, az enyelgés. a fellángoló kedv nemcsak kifejezi a tánezos hangulatát, hanem szebbé is teszi a tánczot. Hiába keressük mostani tánczainkban a kellemet, a bájt. Mert ha a tánezosok a czigány előtt összezsúfolva mártogatják magukat, hol az Ízlés? hol a becs? Ha leányaink a régi kellemmel tánczolnának, akkor talán nem is lenne annyi blazirt, nem tán- czoló gavallér. Felvillanni életkedvük, feltámadna lelkűkben a régi ideál a női bájról, mely elbűvöl, megigéz. Figyelembe veendő az is, hogy a müveit nőknek uj pálya nyílnék, ahol mint képzett táneztanitónők sikeresen működhetnének. S azt hiszem, hogy ezen újítás általános örömet okozna úgy az anyák között, mint a leányiskolákban. Nyugodt szívvel, gardirozás nélkül bizhatnák akkor az anyák leányaikat a nőtanitóra. S ez is valami, a mi figyelmet érdemel. Alexy V. Heti krónika. Farsang ide, farsang oda, legérdekesebb mégis csak a városi képviselő választás. Mikor a nép az urnánál megjelenik, érdeklődik, kapaczitál, fut — fárad s végül iszik is, ha éppen arra kerül a sor, mindezt cselekszi nem magáért, de a közjóért 1 Ezúttal el volt véve a választás éle, békében történt meg s reméljük nem marad ódium utána. Mikor három olyan tekintélyes tényező (betűrendben mondom, nehogy valakit megsértsek), mint a Caszinó, Kincstár és Polgári-kör paktál, akkor »viz se mossa« a választást. Ellenpárt tehát nem létezett. A kelet tekintettel arra, hogy arra felé esik a kincstár, olyan trafik szinü czédulával, a nyugat pedig a mezőgazdák iránti gyöngéd figyelemből zöld szinü listával szavazott. Sokan azt állítják, hogy ez a szabad vélemény nyilvánít hatásának akadálya, mikor színes listák vannak. Mi azonban kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy csalódnak, mert 1. Mindenki annyit javítgat a ezédulán, a mennyi éppen jól esik neki, a keleti kerületben pl. 191-ből csak 47 szűz lista jutott az urnába. 2. Igen czélszerü a színes ezédulába gummival egy másikat ragasztani. Többen ezt is szabadon gyakorolták. 3. Volt búr lista is és ezt is elfogadta a szavazatszedő küldöttség még a legöregebb emberektől is. Érdekes momentum, hogy egy húsz tagból alakult párt, a nagy paktum közepete, mint sziget a tengerben, felforgató eszméivel nagy ijedséget okozott, de az ijedségnél egyébb baja senkinek sem esett. Epizódok felsorolására helyünk kevés. Kettőt azért mégis nem hallgathatok el. Egy férfiú megjelenik a nyugati küldöttség előtt átadja listáját következő beszéd kíséretében. — Tessék, itt van. De tekintetes elnök ur, tessék szíveskedni megnézni, hogy benne van-e Fábián tekintetes ur, mert különben nem szavazok. A nyájas olvasó kegyeskedjék kitalálni, hogy az illető városi volt-e vagy kincstári ? Egy másik ur pedig ilyformán nyilatkozott a keleti bizottság előtt : — Tessék átvenni. Nem tudom, hogy jó-é, nekem Spáczay ur adta. Most már túl vagyunk ezen is, — jönnek a nagyobbak, tisztujitás, iskolaszék, plebánosválasztás. köve tválasztás s végül a vármegye. Ez az év tehát elég alkotmányosdit szolgáltat arra nézve, hogy Szilveszter estéig mindnyájan életre-halálra összevesszünk egymással. Addig béke velünk, tisztelettel a krónikás. Különfélék. A nagybányai gazdasági egyesület múlt hó 20-án d. e. 10 és fél órakor a városháza tanácstermében tartotta rendes évi közgyűlését 21 egyleti tag jelenlétében. A folyó évi költségelőirányzat került tárgyalás alá. Az előirányzat csekély módosítással el is fogadtatott A bevételek 7122 korona, a kiadások 7795 koronában állapíttattak meg; igy tehát 673 korona hiány mutatkozik, melyet az egyesület a magas kormánytól nyerendő segély utján remél fedezhetni Nagyobb vitára csakis a kertész jutalékának megállapítása adott okot; Az elnökség előterjesztése folytán ezen kérdés oly értelemben nyert megoldást, hogy az egyesület a kerlészszel annak idején kötött pótszerződést fentartotta, mely szerint a kertésznek a telep tiszla jövedelméből 50°/0 jutalékképen átenged: mindazonáltal oly módosítással, hogy az eddigi minimális 240 K jutalékot 300 koronára fölemelte, azaz ha az 50u/o a 300 K el nem éri ezen összegre a jutalékot kiegészíti, de a 600 koronát túl nem haladhatja. Elhatároztatott kísérletezés czéljából 100 drb Szt. Julian szilva-csemete beszerzése; a szakismeret fejlesztése végett gazdasági könyvtár létesítése. A választmány pedig megbízást nyert, hogy a jégfelhők ellen ágyúzás utján való védekezés kérdését tanulmány tárgyává tegye. Ezután közgyűlés az elnökség és tisztikarnak kifejtett tevékenységéért köszönetét szavazott. A nagybányai polgári olvasókör könyvtára javára, 1901. évi február hó 9-én, szombaton, saját helyiségeiben, zártkörű házias-estélyt rendez. Belépő dij: Személy-jegy 1 korona 20 fillér. Család-jegy 3 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete 8 órakor. Belépő-jegyek a meghívó felmutatása mellett Molnár Mihály ur üzletében előre válthatók. Jubileum, Az 5-ik gyalogezred tegnap ünnepelte meg Miskolczon, a hol az ezred törzse már 32 éve elhelyezve van, fentállásának félszázados évfordulóját. Emlékünnepélyt rendezett ez alkalomból a helybeli zászlóalj is. És pedig d lelőtt ünnepi isteni tisztelet volt a székesegyházban, délben pedig bankett a tiszti étkezőbon. Az ezred szerveztetett 1851. jan 2l-én. Első tulajdonosa Lichtenstein herczeg volt. Az ezred részt vett 1859-ben a magentai, solferinói, 1866-ban a custozzai csataban, hol anyira kitüntette magát, hogy Albrecht főherczeg babérkoszorúval tisztelte meg. A nőegyleti bál ügyében jan. 30-án díszes hölgy közönség gyülésezett a városházán, kimondták, hogy a bál álarezos, jelmez lesz. Mint halljuk a rendezést az ifjúsági kör vállalta magára. Szinérváralján múlt szombaton jan. 26-án este folyt le az ev. ref. egyház javára tartott hajjgver- senynyel egybekötött tánczmulatság, fényes eredménynyel. A kellemes enyhe idő a vidék résztvehetésének is kedvezett. A helybeli értelmiség s kisebb részben a polgárság is jó kedvvel áldozott a jótékonyság oltárán. A hangversenyt az egyházi énekkar Huber »Nemzeti Zászló« czimü darabjával nyitotta meg, sza-
