Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
Nagybanya, 1901. Sze ptember 8 — 36. szám. XXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meo-teleitik: -sT'.A-s.^Kasr.A.E5 Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szim 2 fill. Előfiz etések, reklamácziók és hirdetések olnár iiiály könyvnyomdájába intézendők. A tiszta választások. Bizonyos az, hogy az országgyűlési képviselők választása pár hét múlva meglesz, az országgyűlést felosztatják 9-én, a belügyminiszter rendelete 10-én vagy 11-én megjelenik s igy október első tiz napján fogja Magyarország követeit megválasztani. Egy megye területén a választások egy napon tartandók meg. Helyén valónak látjuk tehát, hogy a választás küszöbén a nagy közönség figyelmét egyre- másra felhívjuk, a mennyiben a választás már most egészen más törvények alá esik, mint ez előtt: így pl. ha a képviselő a választónak pénzt vagy valami előnyt ad vagy csak ígér is, a választás érvénytelen. Viszont az is megsemmisíti a választást, ha a képviselő fenyeget bármi előny elvonásával valakit. Nem szabad a képviselőnek a belügyminiszteri rendelet megjelenésétől a választás napjáig senkit sem etetni vagy itatni. Érvénytelen akkor is a választás, ha valamely közhivatalnok alárendeltjeire bárminemű pressiot gyakorolt, ha a csend és rendőrség néma választói jog szabad gyakorlatának oltalma érdekében vétetett igénybe, ha a választók személyes szabadságuk korlátozásával, a választás eredményének befolyásolása czéljából őriztetnek, vagy szavazásukban gátolva voltak. A választási elnöknek nem szabad részrehajlónak lenni s a rendfentartás és elhelyezés által egyik jelöltnek előnyt adni. A fuvardíj nem lehet nagyobb azon összegnél, a melyet a szabályrendelet megállapít, az ezt túlhaladó összeg vesztegetés czéljából adottnak tekintendő. A választás helyén s annak ideje alatt szabad a választókat a szükséges étellel ellátni, de a túlzás etetésnek, itatásnak tekintendő. Választóknak szállítás, ellátás, zászlók, jelvények helyett pénz nem adható. így választás előtt jó azt is tudni, hogy a párt vagy jelölt zászlóját, jelvényét imaházra, állami, törvényhatósági, városi vagy községi középületre vagy iskolára kitűzni lilos, tilos továbbá a zászló vagy jelvény erőszakos eltávoKözlcraények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. lilása oly helyről, hova azoknak kitűzése törvényesen meg van engedve. Nyilvános pártgyülés, pártünnepély, körménél rendezett tanácsú városokban a polgármesternél, másutt a törvényhatósági tisztviselőnél illetve a községi elöljáróságnál a megelőz i napon mindig bejelentendő. A kik ez ellen vétenek 100 frt-ig terjedhető bírsággal vagy 20 napig terjedhető fogsággal büntetendők. Csak némi kis Ízelítőül adtuk e dióhéjba vont paragrafusokat, mert hiszen ma egész külön tudomány a képviselő választásokra vonatkozó törvények halmaza, melyeket egy vaskos kötetbe sem volnánk képesek összeszedni. S hogy mennyi fegyelmi vizsgálat, felfüggesztés, politikai jogok gyakorlatának megvonása, birság, sőt elzárás, börtön jár ezek nyomában, arra nézve jó lesz a választást vezetőknek a törvény szakaszait forgatni és tanulmányozni. Hoztuk pedig ezeket azért, hogy a választó polgárságnak legalább általános fogalma legyen róla, hogy a választások képe egésze i más lesz, mint eddig volt, s mindennemű Ígérgetést, vesztegetést, erőszakot, etetést, itatást szigorúan eltiltott a törvényhozás és bizony nagyon szigorúan fogja megbüntetni. Nem áll tehát azok véleménye, kik úgy gondolkoznak, hogy most még több pénzbe fognak kerülni a választások, még nagyobb pénzelés lesz, mert az úgy a jelöltre, mint a vesztegetésben résztvevőkre nézve, igen veszedelmes játék volna. A tiszta választásokat, csak igy, csak szigorú intézkedésekkel lehetett biztosítani s a műveltség és haladás századában valóban illő, hogy szüntessük meg a hagyományos választási laza erkölcsöket s elkövetkezzék a tiszta választások békés országa. Kimutatás a nagybányai városi muzeum részére 1898. szeptember 30-tól 1901. augusztus 31-éig összegyűjtött tárgyakról. (Folytatás.) 1900. 40. Január 2. Neubauer Herrnin polg. isk. tanítónő ajándéka: Könyvek. (8 drb.) 41. Január 2. A csurgói ev. ref. főgimnázium ajándéka: Bronzérem. 42. Január 2. Katona János ajándéka : Ezüst-érem. 43. Január havában. Főgimnaziumi tanulók ajándéka Bencsik tanár utján: Könyvek, régisége*. pénzek (76 drb.) 44. Január havában. Ozv. Czeschner Ferenczné ajándéka: A gimnáziumi épület alaprajza 1869-ből. (77 drb.) 45. Január havában. Husovszky József ajándéka: XVII—XIX. századi italok. (8 drb.) 46. Julius 11. Svaiczer Gábor ny. ezredes ajándéka: Könyvek és folyóiratok. (28 drb.) 47. Augusztus 16. Gerster Béla épilész-mérnök ajándéka: A járásbirósági építkezésnél talált agyagedények. (2 drb.) 48. Augusztus 20. Bencsik János főgimnáziumi tanár ajándéka: A nagybányai gimnáziumi értesítők 1825 és 26-ból. (2 drb.) 49. Augusztus 25. Ismeretlen ajándéka Bencsik János tani" utján: Bégi pénzek. (13 drb) 50. Augusztus 26. Schönherr Gyula dr. ajándéka: A nagybányai Szent István templom alaprajza, bányatérképek és 2 amerikai Kossuth-bankjegy. (4 drb.) 51. Augusztus 28 Schönherr Antal főkapitány ajándéka: Hamis ezüst-forint. 52. Augusztus 31. Dunay János ny. plébános ajándéka : >Mókaságok« czimü műve. 53 Szeptember 1. Schönherr Gyula dr. ajándéka Könyvek. (120 drb.) 54. Szeptember 2 A róm. kath. plébánai hivatal ajándéka : Használatból kivett templomi tárgyak. (3 drb.) 55. Szeptember 14. néh Szendy Antal ajándéka : Könyvek és XVI—XIX. századi iratok. (44 drb.) 56. Szeptember 15. Főgimnáziumi tanulók ajándéka Bencsik János tanár utján: Könyvek. (4 drb.) 57. Szeptember 15. Rónay Gyula ny. bányatanácsos ajándéka : Könyvek. (6 drb.) 58. Szeptember 15. Kádár Antal dr. ajándéka: Könyvek. (6 drb.) 59. Szeptember 15. Imecs Gyula ajándéka: XIX. sz. nyomtatvány. 60. Szeptember és október hónapban. Főgimnáziumi tanulók ajándéka Bencsik tanár utján: Könyvek, XVHI—XIX. századi iratok, régi-pénzek, tank. jegyek stb. (22 drb.) 61. Október 8. Kazay Endre ajándéka : Diószeghy Füveskönyve. 62. Október 15. Bay Béla állomásfőnök ajándéka : Bél Mátyás Compendiuma. 63. Október 15. Bencsikné Téglássy Teréz ajándéka; Balatoni album. 64. November 10. Vida Aladár főgimnaziumi igazgató ajándéka: Néh. Vida Nándor esperes hagyatékából származó könyvek. (12 drb.) A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárcz^ja. A néma barátoknál. Újabb tágas terembe léptünk, az étkezőbe. A falak törül fehér, súrolt padok állottak nagy U alakban, előttük méternyi széles s valamivel hosszabb súrolt, fehér asztalok, rajtok jobbról-balról elkészített két csoport étel, a következő fogásból: Jó két literes üveg köcsög, szinig töltve édes tejjel, ugyanily nagy köcsög aludt tej, szép kis vesszőkosárban alma, körte, baraczk fölhalmozva, egy hófehér fatálon piros görög- dinye, meg cserhéju, ananász, turkesztán sárga dinye szeletek, kisebb fatálon jó nagy karaj barna rozskenyér, mellette tenyér nagyságú trappista sajt, végre egy cserépkorsó forrásvíz. Vagy 25 asztalon ez a keikét csoport teríték, tehát vagy 50 emberre készített vacsora, most esti 6 órára elkészítve, és igy fenn a prior számára is, ő csak egy kis magasabb dobogón étkezik, de különben itt is egyenlően osztozik társaival a saját kezükkel termelt, készített természetes ételekben. Feje fölött egy festmény, szent Ferencz a sebhelyekkel, előtte külön asztalka annak számára, aki szentirást, vagy más vallási könyvet olvas fel az alatt, mig a többi csendben, hallgatagon étkezik. Hát semmi húsféle, senkinek soha ? kérdém vezetőnket, ahogy az asztalokon áttekintettem. Soha. Hát a szegény beteg? Az más, ha az orvos elrendeli neki, ennie kell, de ritkán nyúl hozzá valaki, ugv el szoktunk már mi tőle. Aztán nem elégé választékos e a mi asztalunk ? Most is a négyféléből legalább kettő nem lesz-e Ínyére a kifáradt munkásnak, — mondá derülten. Bizony Ínyemre vált az már nékem is, nagyon jól esett volna, ha ott marasztalnak bennünket vacsorára, hacsak a macskaasztalnál terítettek volna is számunkra s ha még választanom lehetett volna: főúri asztalhoz, vagy a trappistákéhoz, szónélkül az utóbbit választom. Mennyi mindent láttam, tapasztaltam volna itt e rövid étkezés alatt! De nem szép a kiváncsiaskodás, sem a torkosság, menjünk tovább, a fiatal barátok már is nagyon forgolódnak, talán már eddig is útban vagyunk. Az élőknél már sok mindent láttunk, térjünk a — holtakhoz is. A több hold nagyságú udvar uyug. felét kőfal kéri ti, vezetőnk kulcsot vont elő zsebéből, kitárt előttünk egy tágas tölgyfaajtót, s mi beléptünk — a néma barátok igazán néma nyughelyére —- az ö temetőjükbe. S milyen szép temelő! Ha a kolostorról azt mondom, szép, csinos, tiszta minden zege-zuga, erről azt mondhatom, gyönyörű, lebilincselő kis paradicsom-kert Főutról jobbra-balra futnak a mellékutak, ezeken sorakoznak egymás mellett, méter távolságra az egyforma sírok, az útfélé az egyszerű kis fakareszt, rajta arasznyi fatáblán az elhunyt neve, életkora, semmi egyébb dicsekvő, hivalgó felírás, minőt sokat is látunk már a mi divatos, hivalkodó sirkertjeinkben. De aztán a sirhalmok, a sirhalmok ! Oh azok mindegyike egy remek virágcserép, több! kis virágos kert, még több ! egy remek festmény a színeknek alakoknak, kis csoportoknak remekül, Ízléssel, féltő szeretettel rendezett virágaiból összerakva, illesztve, hímezve, valahány sir, annyi féleképen. Néma képek ezek is, de mégis mennyit beszélnek! Mennyit érez, mily forrón szerel az a néma férfiú, ki egy ily kér- tecskét telepit, gondoz barátja, testvére sírján! Vagy talán a rózsa, a szegfű, a nefelejts bokor az élőknek is szól még?!... Oh szív! oh szív, te rejtelmes világ. Mily rejtélyes, mily mélységes vagy te, még a trappista sírja fölött is! A szép kert közepén egyszerű, magas fakereszt, előtte tiszta, fényesre térdelt imazsámoly. Hány sziv dobog itt naponként szeretettel, bánattal, lemondással, tört reménnyel, vagy ébredő reménnyel megrakodva. Én is oda léptem a szent kereszt árnyékába s a nyugvóra hajló uap rózsás, aranyos fényénél még egy tekintettel körül jártam, a szép, remek, de megrázó helyet. Sok minden átröpült emlékezetemen, de különösen három dolog volt a mi leginkább elszomoritott: Annyi szereltemnek emléke, kik ily nyugalmas sir- ban pihennek már szintén, annyian, de annyian, hogy alig van már ide fenn egy-kettő, ki még ürült nyomokat betölti ; másodszor az, hogy e kereszteken majd mindenfelé azt olvasom: elhunyt. 40 éves korában, élt 28, élL 24, élt 19 évet, sálig egy-kettő, mondja, meghalt 60—65 éves korában. Tehát oly korán megtöri őket a bánat, a szertelen munka s a kimerültség, mert reggel 2 órakor kelnek s este 10-kor mennek az esti, jobban mondva az éjjeli litánia után. Végre harmadik oka elszomorodásomnak az volt, hogy erre mifelénk, itt mi nálunk is vannak temetők, bennük is megsiratoü kedves halottak, de mennyi és még sincsenek ily szép, gondozott sirhalmok. Talán itt nem szeretnek oly forrón a fájó szivek, mint a néma barátoknál ? Dehogy nem. a fájdalom mindenütt egy-
