Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
Nagybánya, 1901. Augusztus 25. — 34. szám. XXVII./vfolyam. TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖN# ^ixtxdieiít ■v.A.s.Á.iKiisr.A.i» Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. A régi járásbirósági épület. Építésének nyomai a prehisztorikus kornak ködében vesznek el. Némi világosság többszörös Matuzsálem korára csupán Anonymus folián- saiból árad felénk, melyben úgy van leírva az öreg kötetlen beszédben, mint ahogy Petőfi 'megénekelte a csárdát. S azóta a tiszteletre méltó öreg szolgálta a törököt, a kuruczol, a labbanczot, a várost, a császári törvényszéket, a megyét. Élt sok vig és sok szomorú keserves évtizedeket. Legvégül az igazságszolgáltatásnak adott menhelyet. Élénk fántáziával sem mondhatjuk, hogy lakást. Utóbbi lakóit azonban megirigyeltük s már majdnem kinéztük onnan. Évek óta lestük, vártuk a kihurczolkodás idejét. Hiszen ha orvosi szoba kellett? Majd! Ott lesz az üres járásbirósági épület! Ha mérnöki szoba kellett? Majd! Ott lesz az üres járásbirósági épület! Haa szűk városházi épületet bővíteni kellett volna, hogy tisztviselőink a száraz földre fogott hering sorsára ne jussanak? Majd! Ott lesz az üres járásbirósági épület! Oly hosszú idők óta ez az épület volt vágyaink netovábbja, S a járásbirósági épület végre valahára megüresedett. Hány ajakról tört ki egyszerre a megkönnyebbülés sóhaja, hiszen az epedve várt majd itt van. Azaz a maid itt volna, de még sincs itl. Az öreg előbb bizottsági kezelés alá jut, mielőtt a nagyon is felgyülemlett vágyakat kielégítené. S a kiküldött bizottság feladatának teljesítésében el is járt lelkiismeretesen, megtapogatta az öreg ütőereit s konstatálták, hogy nincsen; az izmait, a gerinczét s konstatálták, hogy az sincs. Mije van hát? Konstatálták, hogy mije sincs. Kiszáradt szibarita váz csak, melynek csak egy csákány ütés kell s összeroskad az egész. A bizottság erre sem jött zavarba. A hóhér szerepére senki sem vállalkozót!. Dűljön össze az öreg magátul, a mikor kedve tartja. A hátulja addig jó lesz istállónak, a portréja múzeumnak^ A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárnája. A Verbász völgyében. A tiszta folyosón végig menve, jobbról, balról tiszta csinos szobák kandikáltak ki ránk, az ebédlőben biliárd, körűié apróbb asztalok, kékre-fehérre terítve, jól járó fali óra mellett jobbról balról ő felsége és megsiratott királynénk Erzsébet arczképe az ablakok rakva nyíló virágcserepekkel, jeléül hogy szép asszony, vagy szép leány van a háznál, amit egyébiránt a minden tárgyról leragyogó tisztaság is elárult már a belépésnél. — Még feltűnt a falon, üvegeit keretben az ételek és italoknak hatóságilag megállapított árjegyzéke, — a lágytojástól, gulyáshuson. rostélyoson bifsteken át — a jó borok, kőbányai, pilzeni, bosniai serekig, ráadásul egy sereg ásványvíz, sajtok, fekete kávé, tea, szivarok stb stb. Tehát nem halunk éhen — szomjan a vadon közepén, se itt a vad Boszniában. Piros-pozsgás, tiszta ruhás, pipi-kendős szép menyecske perdüli be hozzánk s invitáló kedvességgel kérdi németül: Parancsolnak talán reggelit az urak ? Igen — mondtuk, kérünk, de valami olyat, ami félebédnek is beillenék, mert messze még Banyaluka, hol a jó trappista sajtot gyúrják s a jó bosnyák vörös bort mérik melléje. Rövid időn meglett a párolgó reggeli, fürge kiszolgálás, akár a Tátrában vagy Borszéken vagy a budai hegyekben lettünk volna, sőt a bor jobb volt, mint akár melyik helyen a három hires kiránduló ponton. Hamarosan végezve ezt, én a szép kis kertbe az első emelete bérlakásnak, de stilszerüség okából csakis nyugalmazott főrendek számára. Hát urak, e megoldás ellen senkinek sem lesz ellenvetése. De már most hogy laktatjuk jól azokat, kiket hosszú éveken át a majd-dal éheztettünk ? A városi múzeum ügyéről. A közoktatásügyi kormány a jelen év folyamán 80.000 koronát fordít a vidéki múzeumok és könyvtárak fejlesztésére, s e javadalomból 45.000 koronát közvetlen pénzbeli segélykén! osztott ki az állami felügyelet alatt álló nyilvános gyűjtemények között; az összeg többi része régészeti és természetrajzi kutatások támogatására, műtárgyak beszerzésére, egyes nagyobb gyűjtemények megvásárlására, a vidéki múzeumok és könyvtárak vezetőinek szaktanfolyamok utján való kiképzésére és rendezési munkálatok költségeire szánva, közvetett utón szolgál a hazai múzeumi és könyvtári ügy fejlesztésére. A tudományos jellegű nyilvános gyűjtemények segélyezésére szánt összegen k vül még 40.000 korona áll a kultuszminiszter rendelkezésére, abból a őzéiből, hogy a népkönyvtárakat s az ismeretek népszerüsi tésére szolgáló gyűjteményeket rendszeres támogatásban részesíthesse. E fontos állami akczió élén a hazai közművelődés három oly kiváló vezére áll, mint Wlassics miniszter, Berzeviczy Albert, a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának elnöke ésj Fraknói Vilmos, a múzeumok és könyvtárak országt-s főfelügyelője. Az ő vállvetett buzgó törekvésüLxfc köszönhető, bogy a törvényhozás az állami költségvetésben oly jelentékeny összeget juttatott ez eddig egészen elhanyagolt kulturális intézmények felvirágoztatására. Minő fontosságot tulajdonit a kormány azoknak a feladatoknak, melyek a kultúra terjesztésében a vidéki múzeumokra és könyvtárakra várnak, mutatja az, hogy a segély szétosztáskor a már meglevő gyűjteményeken kívül azokra is kiterjesztette figyelmét, a melyek most vannak a keletkezés stádiumában. így juthatott a nagybányai városi múzeum már másodízben ahoz a szerencséhez, hogy kezdetleges állapota daczára állami segélyben részesüljön. A folyó évi állami segély összegét a vallás- és közoktatásügyi miniszter 700 koronában állapította meg ; ebből 400 korona könyvek, 300 korona régiségek beszerzésére van szánva. Tavaly könyvekre 300, régiségekre 200 koronát kapott a múzeum ; a segély emelése, bármily kis arányban is történjék, biztatással szolgál mentem le, mely a csárda udvaráról lépcsőzetesen visz le a Verbász partjára. A rózsaligetek épen teljes pompájukban diszlettek, a rezeda ágyak, szegfücso- portok, liliomok, kardvirágok, árvácskák versenyezve nyíltak, illatoztak, valóban öröm és boldogság volt itt köztük a hófehér porondos utakon föl s le anda- logni, ábrándozni s el gondolni: Még sem oly setét az ördög, mint festik, még sem oly félelmetes, veszedelmes ez a Bosznia, mint kürtölik. — A vízparton még kis elkerített, elkülönzött uszoda is volt a férfiak — s nők részére, kabinkákkal, zuhanyokkal. Vágytam utána mint a kacsa, de hőmérőm az éji eső után csak 12-c mutatván, nem mertem megereszteni, mert a folyó is csak 16-c vala. Nem hívják ugyan még Czifra-fogadónak e vadon csárdáját, de a »Rózsabokor« nevet hogy miért nem írják még fel nevető, fehér falaira, azt máig se értem. Tizenegy órakor újból kocsira kaptunk s a mindig festői, s várromokkal koszoruzott utón ereszkedtünk lassan lefelé, mig a völgy tágult, szépült gazdagodott kertekben, vetésben s d. u. 3 órakor lerobogtunk a szép, de roppant területű Bányalukába. A néma barátoknál. Képzeljen az olvasó maga köré egy szép viruló, zöldelő mezőkkel rétekkel, kertekkel megrakott síkságot, melynek d.-ny. ny. szélén egy szép folyamnak tükre csillog itt-ott, a szemlélőtől 6—8 kim. távolságban, köröskörül erdős bérezek kékelő koszorúja zárja a kilátást, lesz halvány fogalma Bányaluka gyönyörű festői fekvéséről. Van tehát helye, tere a városnak, melyen elhelyezkedjék, s mindenfelé terjeszkedjék. Terjeszkedik is rohamosan, kivált a gyártelepek s a vasúti pályaház felé. Utczái szélesek, szabályosak, a főutakon négyes sorban vonul a hársak, platánok, akáczok a jövőre, hogy múzeumunk fokozatos fejlődésével az állam érdeklődése és támogatása is lépést fog tartani. A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége az immár rendszeresítettnek tekinthető állami segélyen kívül Nagybánya vidéke néprajzi szempontból való felkutatására is gondoskodott külön javada- dalomról, hogy a kutatásokból eredő gyüjteménynyel meg lehessen vetni a múzeum néprajzi osztályának alapját. Jankó János nemz. múzeumi osztályőrnek, az orsz főfelügyelőség tagjának látogatása, mint lapunk múlt számában jelezve volt, ez ügygyei áll kapcsolatban. Jankónak kiváló rövid itt tartózkodása elég volt arra, hogy felismerje e vidék ethnografiai fontosságát és nemcsak múzeumunk gyarapítása, hanem a hazai néprajzi tudomány szempotjából is nevezetes eredményeket várjon e szűz talaj rendszeres felkutatásától. Mint értesülünk, a néprajzi gyűjtésre ez évben szánt 500 korona kiutalványozása tárgyában a főfelügyelőség már szeptember folyamán megteszi a miniszterhez felterjesztését sa gyűjtés, melynek vezetésére Bencsik János főgimn. tanárt, a fáradhatatlan turistát, múzeumunk lelkes és buzgó őrét sikerült megnyerni, még az ősz folyamán meg fog indulni. A könyvtári és régiségtári állami segély kiutalványozása, mint jelentettük, már megtörtént. Az erre vonatkozó miniszteri leirat kapcsán az országos főfelügyelő a következő sorokat intézte a nagybányai múzeum-egyesület elnökségéhez: «A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ő nagyméltósága f. évi június 20-án 35778. szám alatt kelt elhatározásával a múzeumok és könyvtárak or-zágos főfelügyelősége és az országos tanács együttes javaslatára az egyesület gondozása alatt álló városi múzeum könyvtárának fejlesztésére 400, régiségtára és iparművészeti gyűjteményei gyarapítására 700 koronát kegyeskedett a folyó évi segélyezési javadalomból engedélyezni. Kiváló örömömre szolgált a magas kormánynál a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége részéről közbenjárhatni az irányban, hogy a gyűjtemény az eddig élvezett állami segély megújítása által a jelen évben is birtokába jusson az eredményes működéséhez nélkülözhetetlen anyagi eszközöknek. Nem mulaszthatom el ez alkalommal ismételten felhívnom a tekintetes elnökség figyelmét azon utasításokra, melyeket a múlt évi július 31-én 345. szám alatt kelt főfelügyelőségi leirat az állami segély felhasználása és az elszámolás módja felől magában foglalt, annál is inkább, miután az állami segélyek kiosztásánál ezentúl azon közgyűjtemények fognak előnyben részesülni, a melyek a múzeumok és könyvvonala, jobbról balról a hófehérre porondozott gyalogjárók, csinos korláttal védve, közbe-közbe hívogató fehér padok, székek, ragyogó lámpások, csinos jelző oszlopok, »veloczipéd pálya« »Erzsébetfa«-féle felírással. Közbe legyen mondva, Bosznia, Herczego- vina a veloczipédek és motorosok Eldorádőja, ezeken a gyönyörű, gondozott, közbiztonságu műutakon egy pár hét alatt bekarikázhatja mind a két országot a valódi, bátor, látni vágyó veloczipédes. A gyönyörű házsorok, emeletes nyaralók, fényes urilakok úgy kandikálnak, mosolyognak elő a facsoportok, ligetek mögül, mintha valami — Tátrafüred —■ forma uj telepen járnánk s nem nyug. Boszniának 5—6 százéves hires török városában. A pompás hotel a város közepén, már messziről integet, hívogat: Előtte a sürü árnyas liget, fái alatt a sok fehér asztal, udvarán a szép fedett csarnokok eső, zivatar esetére, mutatják, hogy van fejlett. Ízlés, de van is miveit közönség, kiért mindez készült. Bejártuk a város több részét, minden felé u. a. rend és tisztaság, csinos táblákkal jelzett házak és terek (nem kéregpapirral, mint nálunk pompáznak imár 3 év óta.) A járdák kőfoglalatban, többnyire már aszfaltosak, a külső-szélsők hófehér mészmurvával gondozva, mint a budai közutak, szemét, papír, törött cserép és üveg, toll, néhai macska vagy kutya-kölyök, pocsola, trágyáié, bőséges giz-gaznak változatos csoportjai, — itt ismeretlen dolgok, de járnak-kelnek a szép, hasas öntözőkocsik egyre-másra, folyvást végig a város kis és nagy utczáin s ugyan csak bőven locsorják-szórják a vizet s fentartják a tisztaságot, jó levegőt, hűvös szellőt, hétköznap úgy mint ünnepen. Nálunk még Szt. István ünnepén se volt felöntözve se a templomtér, se a piacz, de még az úri utcza sem, hát még a
