Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1901. julius 7. Heti krónika. A dalárda nagyszerű dalestélye után az érettségiek népes bálja következett. Farsang óta nem látott az a terem olyan nagy közönséget, de az igazat megvallva, farsangon nem is volt olyan meleg, mint most. Hétfőn már feltűnt egy-két katonai egyenruha, kedden három-négy s szerdán egészen észrevétlenül megérkezett a zászlóalj. Nekünk ez mind újdonság, a dobszó, trombita, a barakkok, a pompás főzőhelyek, hol rotyog a gulyás és a hol hófehér gyalulatlan deszkákon gyúrják nadrá- gos szakácsnék az ízletes tésztát. Az elrendezés valóban nagyszerű a libamezei forrás mellett, mert a katonáknak tiszta, jó ivóviz kell s az is ügyes dolog, hogy a félváros cselédsége úgyis a csörgőhöz jár vízért, a bakáknak tehát ki sem kell mozdulniok, helyben kapják a szép nembeli fiatalságot s kitudja mennyi boldog tervezésről, édes reménységről tudna most beszélni az a libamezei csörgő. De oly sok az esemény a héten, hogy egy krónikában elmondani lehetetlenség. Az öreg házból, hol a szabadságot kikiáltották s Kossuth Lajost díszpolgárrá választották, költözik a bíróság. A drága és féltve őrzött telekkönyveket, polgári és bűnügyeket és azokat a megállapíthatatlan stilü ócska bútorokat nyögve szállítják a nagy patáju lovak. Mindenki szeretné tudni, hogy mi van azokban a nagy csomó Írásokban. Hej! ha úgy megállíthatná a kocsit az ember, mennyi félreértés, csalódás, ellenségeskedés, családi perpatvar s több ehhez hasonlókról szerezne tudomást, mert hát bizonyos az, hogy a bírósághoz csak akkor fordul az ember, mikor baja van. A sociálisták talán nem is bánnák, ha egy kicsit úgy megkorrigálhatnák a telekkönyvet költözködés közben, csakhogy jobbról, balról jobban őrzik azokat, mint akár a német császárt. Hogy gazdagabb legyen a hét története, tegnap Debreczen ős püspöke érkezett városunkba, rövid ideig volt itt s tovább ment Bajfaiu felé, talán majd legközelebb hosszabb időre jön. Vígan fejezi be a hetet a mai tiszti estély a kaszinóban, hol, hogy jókedélyben, zenében, tánczban nem lesz hiány, arról előre is biztosítja a közönséget a krónikás(2) 27. szám. _____________________ Külö nfélék. Kiss Áron debreözeni ev. ref. püspök, tegnap 5-én este 10 óra 38 perczkor nejével együtt városunkba érkezett Az állomásnál Soltész Elemér helybeli ev ref. lelkész fogadta rövid beszéddel, szép számú intelligens közönség élén, mire a püspök meghatottan válaszolt. Ezután megtörtént a bevonulás a ref. nagy harang hangjai mellett. Kiss Áron Soltészékhez szállt s Nagybányáról még ma d. e. Bajfaluba utazott, hol pár hétig üdülni szándékozik. Kinevezés. Ö felsége a király Jörg Endre lippai járásbirósági albirót, a karánsebesi ügyészséghez al ügyészszé nevezte ki. Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik feledhetlen egyetlen fiunk elhunyta alkalmából annak végtisztes- ségtételén megjelenni s ezzel is részvétüket nyilvánítani és a mi tengernyi bánatunkat enyhíteni szívesek voltak, fogadják szivünk mélyéből fakadó meleg köszönetünket. Nagybánya, 1901. julius 6. Molnár Mihály és neje. Áthelyezés. Dr. Takács Menyhért prépost-prelatus, a jászóvári premontrei kanonokrend főnöke, Égly Sándor rozsnyői premontrei tanárt a kassai főgimnáziumhoz helyezte át. Az országos magyar bányászati és kohászati egyesület Nagybánya vidéki osztálya ma d. u. 5 órakor Neubauer Ferencz főbányatanácsos elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen az alapszabályok módosítását állapították meg és a főgyülést. előkészítették. Érettségi bál. A f. évben érettségi vizsgálatot tett ifjak junius hó 29-en lezajlott báljuknak tiszta jövedelmét a helybeli nőegyesületnek szánták. E nemes elhatázozásuk folytán az egyesület pénztára 36 koronával gyarapodott; fogadják ezért hálás köszönetünket. A jótékony nőegyesület elnöksége. Az állami fögymnasium értesítője bő tartalommal jelent meg. Az idei értekezést, mely külön lenyomatban is kapható Dr. Gyiszálovics Vidor irta, az idegen nevek helyes kiejtéséről. Egész szótárt talál itt az ember a legkülönfélébb nyelvekből. Gyiszálovics értékes és érdekes tanulmánya kifelé is bizonnyára feltűnést fog kelteni. A tanári karban ez idén változás nem történt. A tanulók száma az év végén 303. Az I. A. osztályba 37. I. R. 22. II. 29. III. 37. IV. 32. V. 41. VI. 31. VII. 27. VIII. 28., és 9 magántanuló. Vallás szerint 100. r. k. 91. g. k. 2. g. k. 34. ev. ref. 14. ág. ev. 1 német, 61. zsidó és pedig 232. magyar, 70. román, 1. német. Az igazgató kellő részletességgel írja le az év történetét. A segélyző egyesület bevétele 2347 K 24 f, kiadása 291 K 70 f volt. A tanulmányi előmenetelre nézve érdekes tudni, hogy jeles 13, jó 41, elégséges 185, egy tárgyból elégtelen 24, több tárgyból elégtelen 11 tanuló. A kötelességtudó tanulókhoz képest a selejtesek száma tehát inkább kevésnek mondható. A jövő iskolai év szept 5-én kezdődik. Tiz éves találkozó. Felhívom azon volt osztálytársaimat, kik az 1890—91. évben a nagykárolyi kir. kalh. főgymnasiumban érettségi vizsgálatokat tettek, miszerint megállapodásunkhoz képest ez év augusztus hó 3-án d. e, 10 órakor a nagykárolyi »Régi-casinó« helyiségében megjelenjenek s közelebbi cziműket vélem tudatni szíveskedjenek. Nagykároly, 1901. junius 28-án. Dr. Rooz Elemér. Térzene lesz julius hó 9 én d. u. 51/., órakor a következő műsorral: 1. Sluft! magyar népdal induló, szerzé : Muzsik 2. Norma nyitány, szerzé Bellini; 3. Májusi virág polka mazur, szerzé Wettaschek. 4. Nagy egyveleg »Rigoletto« dalműből, szerzé Verdi. 5. Ne duzzogj 1 dal a bányamester operettből, szerzé Zeller. 6. Fidele Krimesz polka humoreszke, szerzé Sebek. Áthelyezések. A pénzügyminiszter Deutsch Aladár s. mérnököt Kapnikra, Galov B. s. mérnököt Radnára és Fizély Sándort Felsőbányára helyezte át. Jótékonyság. Vinkler József, nagyváradi ez. püspök úr újabban is jelét adta annak, hogy mennyire szivén viseli szülővárosa szegényeinek ügyét, midőn a helybeli jótékony nőegyesületnek 100 koronát küldött szegényeinek fölsegélésére. A polgári leányiskola értesítőjét az uj iskolai épületnek igen jól sikerült fényképe és alaprajza díszíti, s az igazgatónő a tavaly átvett díszes uj épületnek történetét írja meg, majd az év eseményeit sorolja el. Az intézetben 7 tanítónő, 2 óraadó és 5 hitoktató működik. Volt az év végén 119 tanuló, 21 a I. osztályhan, 28 a Il.-ban, 35 a III,-ban, 18 a IV.-ben, 17 a kézimunka tanfolyamban, ez a legutóbbi szám igen csekély, csudálkozunk, hogy Nagybánya hölgyei ezt az üdvös intézményt jobban föl nem karolják. Volt 64. r. k. 8. g. k. 22. ev. ref. 4. ág. ev. 23. izr. 1. g. kel. 114. magyar, 8 más nyelvű. 90. helybeli, a többi idegen. Az iskolai felszerelés ez évben kiválóan gyarapodott. A jövő tanév szeptember 7-én kezdődik. Gyümölosszállitó láda minták. A gazdasági egylet 5 és 10 kgm gyümölcs csomagoláshoz nád és fa lá- dácska mintákat szerzett be. Érdeklődők megtekinthetik az egylet pénztárosánál, Molnár Antalnál. Felsőbánya város nyug. tiszti ügyésze e hó 4-én, hosszas betegség után meghalt szülővárosában. A boldogult egész életét a testvérváros szolgálatában töltötte, 52 évig volt tisztviselője. Benne a városi tisztikarnak utolsó nesztora halt ki, a régi gárdát egészen uj nemzedék váltotta fel. Az elhunytban dr. Miskolczy Sándor Nagybánya tiszti ügyésze édes atyját gyászolja. Halála nem volt váratlan, a mennyiben egy évig tartott súlyos betegség előzte meg. Temetése általános részvét mellett ma d. u. ment végbe, a végtisztességtételen a vidék s Nagybánya városa is tekintélyes számban volt képviselve. Miskolczy Márton született Felsőbányán 1827. november 10-én. A gymnasiumot M.-Szigeten, a jogot Szigeten és Debreczenben végezte. A város szolgálatába lépett 1848. november 2 án, mint tiszteletbeli Írnok, fizetéssel 1849. január 15. 1853. márczius 21-én árva-gondnoknak. 1865. julius 29-én városi pénztárnoknak, 1867. május 6-án tiszliügyésznek választatott. 1869. ápril 29-én városi tanácsos lett, 1872-iki tiszt- ujitás alkalmával kimaradt s mint tanácsos nyugdijaz- tatott 300 frttal 188Ö. május 1-én, mint számvevő tanácsos hivatott szolgálattételre, 1883. márczius 14-én pedig számvevőnek választatott meg. 1888. junius 9-én tisztiügyész lett s mint ilyen szolgálta a várost egész 1900. évi julius 21-ig, mikor is betegsege folytán nyugdíjba helyezését kérve, nyugdijaztatott egész évi fizetésének, tűzifa járandóságának és lakpénzének élvezetével. A család gyászjelentése a következő: özv. géresi Miskolczy Mártonné szül. Papp Julianna; géresi dr. Miskolczy Sándor, neje péterfalvi Szathmáry Aranka és gyermekeik: Erzsiké és Katinka; géresi Miskolczy Róza, Irma és Kamilla ; Füley Lajos bánatos szívvel tudatják a szeretett férjnek, feledhetetlen jó apának, apósnak és nagyapának géresi Miskolczy Márton nyug. városi tisztiügyésznek, Szatmárvármegye bizottsági tagjának f. évi julius hó 4-én esti 7 órakor, élete 74-ik, boldog házasságának 45-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei f. hó 6-án d. u. 4 órakor fognak az ev. ref. hitvallás szertartásai szerint a felsőbányái temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Felsőbánya, 1901 évi julius hó 4-én. Béke lebegjen porai felett! A községi iskola értesítője dicséretre méltó rövidséggel jelent meg. (68 oldalon) Székely Árpád értekezést ir a népiskola belső életének fejlesztéséről, melynek lényege, hogy a tanító legyen igazán tanító. Rövid, velős tanulmánya haszonnal olvasható. Volt az iskolának 655 tanulója, 486 a központban, 59 veres- vizen, 79 kereszlhegyen, 31 borpatakban. R. k. 324. g. k. 179. ev. ref. 129. ág ev. 11. izr. 41. 619. magyar, a többi más nyelvű. 640. helybeli, 44. vidéki. Az igazgató a lefolyt tanév történetét röviden Írja le s csattanósan fejezi be az államosítás eszméjével. A jövő tanév szeptember 7-én kezdődik. Róka P. Pál ismert jó nevű tánezmester értesíti a t. közönséget, hogy Nagybányán időzése alkalmával több szülő felszóllitására táneztanfolyamot nyit. — A tanfolyam 6 hétre terjed és hetenként háromszor (hétfő, szerda és pénteken d. u. 5 —7-ig) tartatnak tánczórák. Első tánezóra e hó 8-án lesz. Az előjegyzési iv Molnár Mihály könyvkereskedésében van és kizárólag ott lehet beiratkozni, e czélból egyes házakhoz el nem jár. Annabál Sztojkán. — a régóta hires Sztojka- fürdői Annabál az idén julius hó 28-án fog megtartani. Az előjelekből, s a több oldalról s távolabbi vidékekről való kérdezésködésekből ítélve, az idei Annabál újólag találkozója lesz a szomszédos vármegyék fiatalságának. — A bál elnöke a közszeretetnek örvendő* Várady István kir. járásbiró. — A bál a magyarláposi református egyház javára rendeztetik. Miskolczy Márton virágoktól kezdve fel egészen az ezüstös felhőkig, ott jártak a mozdulatlan, mélyvizü tó partján. Olyan lágy, olyan mámoritó volt a Laczi szava, a mikor azt kérdezte: — Tgdna-e engem szeretni? — Igen. Laczi magához ölelte erősen, szerelmesen Mar- gitot, mintha soha többé nem akarná elbocsátani és egy égő rózsát csókolt az arczára. A lány szive visszarezgett a lágy bánatos szavú férfi szavaira. Elfogta a vágy, hogy kézzel a kézben, vigyázva rá, hogy göröngyöt ne érjen lába az ismert utón, keressék meg a boldogság virágait. Álom fogta el szivét, az égnek legtisztább fényességéből ; valóság a földnek legszentebb álmaiból. Dal csendült meg füleiben a menyország szépségéről, szikra támadt szivében az Isten leikéből .... Tavaszi álom volt szerelmük, felhőtlen illatos tavaszi álom, mely fölött mosolyogva őrködtek a boldogság angyalai. * * Oly nehéz volt az elválás, mennyire fájt lelkűknek az a gondolat, hogy el kell vállniok. Valami sejtelmes érzés fogta el szivöket, valami titokzatos érzelem tölté be lelkűket, ezért fájt oly nagyon az elválás. * * * A nap már lebukott a sziklás bérezek mögé, fényessége lassankint elmosódott, a nagy zöldeskék égen tétovázva úszott ide-oda egy-egy ezüstszínű fel - leg. A köd lenge volt, mint egy csipkefátyol, a sárguló levelek egész óceánja tündöklött be a Laczi szobájába. A haldokló élet meleg lehellete átfütötte a szobát, a beszélő némaság, a csendes természet lélekzetvétele vette körül. Olt ült Laczi karosszékében az ablak előtt. Az elhagyatottságnak érzete fogta el, arczán bánatos vonások jelentkeztek, mint egy szomorú, bánatos férfi arczán. Valamikor még nem is oly régen, szívesen halt volna meg, de most élni akart, örökké nézni azokba a bársonyos, rejtelmes szemekbe, a melyek oly sötétek voltak, mégis egy menyország ragyogott ki belőlük. Valaki a szomszéd szobában zongorához ült, dalba kezdett, Roger egyik románczát énekelte. Az üde női hang panaszoszan csendült ki az est homályába, belesimult a szívbe, utat bontott a lélek bezárt ajtóin át, valami fájó, kínzó volt abban a visszaemlékezésben, amely a dal nyomán a szívben fakadt. Mintha mohó vágyakozás beszélt volna az édesen szóló dallamból. Az akkord mélysége, a melódia napvilága élesen.szakított a Laczi szivébe. Vad elkeseredés vett erőt rajta, érezte, hogy ő neki örökre távozni kell az életből. Érezte, hogy minden reflexiójával, minden gondolatával csak egyre temet, temet mindent. Homályos félelem markolt bele, a szivébe, esztelen gyötrelem kínozta, hogy le kell mondani mindenről .... Mintha fülébe csengett volna a zene, úgy mint mikor meglátta Margitot. Mintha látná a pazarul világított termet, a melynek parkettjén vidám alakok tán- czolnak, csevegnek. Mintha látna mosolygó leányarezot, mely a láncztól kimerültén, gyengéden hajlik tánezosa vállára, a másik perezben fenyegetőleg emeli fel legyezőjét, azután szenvedélylyel siklik tovább, rózsaszín, fehér világoskék színeket lát. Zene, bóditó illat, édes varázs .... Mélyen fekvő szemei lázas tűzben égtek, lelke magasba emelkedett, visszarepült a Tisza partján fehérlő kis házakhoz, melyeknek susogó hársfái alatt, akáczos országutain megcsendül az arató leányok édes dala s a dal hangzik a rónaságon, elvész a homok- buezkák végtelenjében, mint az esti harangszó. Mozdulatlan ült karosszékén, az est árnyai egyre sőtétebbé váltak körülötte; ő nem vette észre, emésztő tűz égette, mely lassan átszivárgóit minden idegszálába. Lelke, mint rabságra fogolt pillangó vergődött lázas testében. Fájó múltja, melybe csak oly rövid idő óta lopott be a sors az élet ragyogó, derűs sugaraiból, pillánálnyi képekben vonult el előtte. Egyszerre csak köhögni kezdett, nem látott többé semmit, egy különös, idegenszerü érzés vett rajta erőt, egy váratlanul támadó gyötrelem, valami ahoz hazonló érzés, mintha szédületes gyorsasággal ragadnák ismeretlen világok felé. Újra átórezte a vágyakozás édes gyötrelmét, az epedésnek boldogságos szenvedését, úgy szeretett volna levegőt, életet koldulni .... E pillanatban bukkant elő a hold, vörös volt fénye, széles az udvara, mint ősszel rendesen, fénye rávetődött a haláltusától fényes arezra. Az nap titkos, érthetetlen aggodalom kapaszkodott Margit szivébe, mintha érezte volna, hogy ellopják tőle, a mi éltette. Kétségbeesett remegéssel várta a Laczi levelét, meg is kapta a fájó hir, hogy Laczi meghalt. Szemeiből, azokból a bolonditóan édes szemekből forró nagy könnycseppek törtek elő és végig peregtek a halvány arezon. A legmélyebb fájdalom könnyei voltak azok, a melyekkel elbúcsúzott a kedves Laczitól örökre! Miért nem lehet örökké napfényes az ég ? Miért is nem teljesülnek a vágyak és remények ?
