Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
Nagybánya, 1901. Junius 9. — 23. szám XXVII. évfolyam. NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-rELEISmc Tr.A.S^\.:E3ISr.A.I= Előfizetési ára le-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Tanév végén. A következő héten már megkezdődnek a vizsgálatok. Az ifjúság beszámol egy évnek eredményéről. A tiz hónap gyorsan lepergett s a növendéksereg halad fokról-fokra. Szerencsés esztendő volt, mert a tanítást nem zavarta meg semmi, különösen kiemelendő, hogy járvány, vagy ragályos betegség miatt egy napig sem szünetelt a tanítás, e helyett talán a községi iskolai tanítói karban volt inkább egészségbeli baj, kik közzül többen rövidebb, hosszabb ideig orvosilag el voltak tiltva a tanítástól, de nagyobb akadályt ez sem okozott. Nevezetes még ez az év abból a szempontból is, hogy valószínűleg utolsó, melyben az elemi oktatás községi kézben volt s szeptembertől kezdve összes iskoláink államiak lesznek. Ha a főgymnasium és a polgári iskola szerint kell Ítélnünk, akkor az állami elemi iskolától is a legjobbakat remélhetjük, bár ki kell jelentenünk, hogy a községi tanítással is meg voltunk mindig elégedve, de az iskolák fejlesztése bizonyára jobb kézben lesz az állam fennhatósága alatt. Egy szegény város végre is nem versenyezhetik a százkaru állammal. A vizsgálatok eredménye, mint mindig, most is különböző lesz s a szülék kellemes szünidejét egy-egy szekunda megfogja zavarni. Ezt azonban nem csupán a tanítói, vagy tanári karnak kell betudni s mindent reá hárítani, hanem tulajdonithatják a szülék sok részben és első sorban maguknak is. A mai nevelés alig enged fegyelmi eszközt a tanférfiaknak, a ki megvesszőzi a gyermeket, azt ma a tanbetyár kedélyes, de nem díszes titulusával tisztelik meg, pedig nem is oly rég, sok gyermek fejébe valósággal bele verték igy a tudományt, a mit később nagyon hálás szívvel emlegetett, ma fegyelmi eszközök hiján, a szüle kell hogy napról-napra törődjék gyermekeivel s ha 1—2 órát nem sajnál naponta tőlük, akkor év végén sokkal dúsabb szellemi aratásban fog részesülni. Az iskolákat tehát ne kritizáljuk csupán, hanem igyekezzünk segítségükre, támogatásukra /enni, igy gyermekeink jövőjét előmozdítva, sok kellemetlen csalódástól megóvjuk magunkat. Elemi iskoláink államösitása. A ki közoktatásügyünk fejlődését figyelemmel kiséri, lehetetlen észre nem vetinie, hogy Wlassics dr. miniszter kezei alatt századok hibáit, mulasztásait pótolja a magyar. Nemcsak az ő csodával határos Szívóssága és energiája, de rendkívüli ügyessége is bámulni való abban, hogy embereit mily ügyesen válogatja meg, kiket az ügy veeetésével biz meg. Polgármesterünk állásbeli rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a minisztertől Halász Ferencz miniszteri osztálytanácsoshoz ment, az orsz. képviselő szives kísérete mellett, hogy őt is megnyerje ügyünknek, ki meg is Ígérte, hogy a nyáron lejön Bányára, hogy személyesen lásson mindent és tárgyaljon velünk. Távolabbról szemlélem ez ügyet s megvallom, a legjobbat várom e dolgokban. Hiszen alap elemi oktatásunk városunk fejlődésének is fundamentumát képezi, mert kötelező is mindenkire s el kell múlnia annak az időnek, hogy csak hivatalnok akar lenni mindenki és a középpályát, az ipart és kereskedelmet kevés kivétellel kontárok ke- zénen kell látnunk, kik a külföld termékeit importálják eladásra s nyersterményeink potom áron kerülnek külföldre, honnét jó drágán szállítjuk vissza, mint kész árut. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy a neves paedagogust, Halász Ferenczet a régi időkből ismeri. Hat gymn. osztály után a tanítóképzőt végezte, aztán érettséget tett, majd jogot végzett. Mint királyi tanfelügyelőt vitte be Wlassics dr., mert megismerte benne a nagyon szép paedagogiai tehetséget, ki e szakban irodalmi munkásságot is fejtett ki s a nagy szellem óriás, a hírneves Wlassics dr. szerencsés választást tett benne. A miniszter meg van nyerve, különben is ő egész lelkülette 1 csügg nemzeti oktatásunk fejlesztésén, s ha meggondoljuk, hogy csodával határos dolgokat tett hazánk közoktatásügyének fejlesztésére, s ha meggondoljuk, hogy oly időknek hajnalát éljük, midőn az államhatalom már nem is lehet más, mint magyar, nemcsak idejét múlták, de végleg elpusztult az az idő, hogy idegen szellemtől félni lehetne. Halász Ferencz széles körű ismeretein, alapos szaktudásán kívül végtelenül finom lelkületű igazi magyar ember s rendkívül correct magyar ur, ki itt barátságos fogadtatásra talál s meggyőződhetik, hogy Nagybánya magyarságunknak itt mondhatni végvára, hol az iskola nemcsak culturmissiót teljesít, de fajunk védelmét is, hol minden tisztességes magyar embernek karöltve kell munkálnia. A város nem riadt vissza semmi áldozattól, csak a főgymnasium államosításánál is, holott az áldozott nagy pénzek kamatain, mint stipendiumokon neveltethette volna válogatott gyermekeit s nem tette, áldozott oktatásügyünknek, hogy gyermekeit ne vigye idegenbe, szemünk előtt fejlődjék az ifjúság, hogy tisztességes állampolgárok, kitűnő hazafiak váljanak belőlük. S ne feledjük, hogy az állami elemi iskoláknál a főfelügyeletet a kir. tanfelügyelőség mellett a minisztertől kinevezett, városi polgárságból válogatott gondnokság teljesiti s igy az iskola kapcsolata meg lesz a közönséggel, a társadalommal ezután is, mely körülmény a tanügyre nézve mindig csak üdvös lehet. Heti krónika. Tulajdonképp inkább lehetne bünkrónikának nevezni, mert két olyan eset történt csendes városunkban, a milyenszenzácziós dolgokhoz nem vagyunk szokva. Az e^yik az, hogy hétfőn éjjel valami mélyen elázott férfiak dynamittal ágyaztak a város közepén megzavarva a jó lelkiismeretű emberek legédesebb álmát. Nagy lelketlenség és vastag bornirtság kell hozzá, annyi bizonyos. Másik eset szerint beszélik, hogy egy idegen embert fogtak el, a kinek neje elbeszélte, hogy férje gyilkos. Nem tudjuk a dolog részleteit, de ha a pletyka igaznak bizonyul, akkor egy két év előtti titokról le fog hullani a lepel. A mi népünk különben jámbornak és jónak mondható, a közbiztonság és a békés élet kevés helyen áll jobb lábon, mint éppen nálunk de annál feltűnőbb mikor ilyen kivételes történetekről hallunk, bár az utóbbia nézve még az sincs kizárva, hogy alaptalan pletyka. — Reméljük a legjobbat! Eltekintve a sötét eseményektől a hét egyik nevezetessége Medárdus, aki a gazdáknak meghozta a várva-várt esőt s ha a régi legendáknak hinni lehet, 40 napig el sem is viszi a nyakunkról. Másik nevezetessége volt pedig a dalár-estély. A szép összhang, a piánók, crescendók, forték pontos betartása, a méltóságos és gyors menet ékes változása, a kellemes meglepetésként bemutatott gyakorlat és otthonosság egy csapásra megnyerték közönségünket s mondhatjuk, hogy a dalárdának ma nyert pere van Nagybányán. A kifejezés különben helytelen, mondjuk, hogy ó hírneve meg van alapítva, mert perlekedni senkivel Jsem szeret a krónikás. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Válasz »Levél egy barátomhoz« czimü közleményre.* Mottó : Azt hinni, hogy már minden föl van fedezve épp oly nagy tévedés, mint azt hinni, hogy a látóhatár a világ határa Lemierre Kedves szellemi testvérem! Nem neheztel, hogy igy szólítom ? Hiszen egy Istennek vagyunk gyermekei, s igy a szívélyes megszólításnak talán ez volna a legszebb formája. Hát az Ön pünkösdi levelét nem méltatta válaszra a kedve* barátja?.. Engedje meg, hogy én fűzzek a stylusnak ezen kis virágcsokrához néhány szerény észrevételt s mentse ki tolakodásomat az, hogy a spiritizmusnak én is hive vagyok. Milyen kár, neme? ambitiójához, tettvágyához milyen ki nem elégítő egy ilyen levélke 1 Hiszen a spiritizmusnak irodalma közel 3000 kötetre terjed, folyó-irata fölül van a negyvenen. Beláthatja, hogy nem szóvirág-füzér, hanem lehetőleg terjedelmes olvasottság, hosszas, komoly tanulmányozás szükséges hozzá, hogy ne csak a tagadásnak, merev elutasításnak kopár területére szorítkozhassunk, Ha pedig a *E tárgyban egy levelet pro, egyet contra közöltünk, a dolog további fejtegetése a szaklapok feladata lévén, több levelet ez ügyben nem közlünk. ■ Szerk. mai kor Ikaruszát félti, — ez megköszöni a meg nem érdemlett figyelmet s azt mondja, hogy szárnyait a föld röge, sara között, a materiálismus anyag-békójá- ban jobban fenyegeti veszély, mint fent s minél fölebb röpülhet az ismeret szférába, annál inkább biztosítva vannak azok a megolvadás ellen. Merev tagadással, kicsinyeskedő gúnyolódással soha sem értek czélt. A szégyen pírja mindig azon hahotázókra szállott, kik a gunyzáporának lették ki azokat, kik olyan eszmékért lelkesültek, vagy olyan ismeretek után fáradoztak, melyeket nem lehetett azonnal apró pénzben leolvasni. — Avagy elitélik ma és Gabiiéit, Galvanit? A hasbeszélő, csaló álarczát rángatják Edisonról ma is a hivatalos tudós urak? Vagy azon kényelmes elvnek hódolunk, hogy tagadj és a készet helyedbe hozzák ? A hirneves olasz tudós: Lombrosó, a spiritizmusnak egykori legnagyobb ellensége, aki megvetéssel jelentette ki, hogy a körülöttünk lebegő, bolyongó szellemekben csak a mesékkel megtömött gyermekek hisznek, s aki végre több tudós barátja kísérleteinél, mint szigorú ellenőrző,- a tények valódiságáról meggyőződött, — ezt irta: »Szégyenlem magamat és levert vagyok, a miért hogy e tényeket oly makacsul és annyi ideig tagadtam.« Ön a költői fántázia azon gyermekének tartja a spiritisztái, aki szemünket, képzeletünket kielégítő, de Ön szerint értelmünket, eszünket soha megnem hóditó szivárvány után fut. — Hiszen a szivárvány láttára a mai kor gyermekének nem csak szeme úszik gyönyörben, de értelme is számot tud adni ezen fenséges jelenségről; sőt a színek szárnyain az Ön tanácsa ellenére is röpül, — elröpül millió killométerre, más titokzatos csillagra és beáll ott geológusnak, és megmondja azon titkot, hogy milyen anyagból alkotta azt a Mindenható. Óh, csak észre-vegyen valamit, nem hágy békét az emberi szellem, mig meg nem hódítja. Hiszen ez az Isten által kijelölt hivatása, A spiritiszta igy imádkozik: »Jóságos atyám, adj nekem megösmerést, szeretetet és akaratot, hogy meg- ösmerhessem, szerethessem és akarjam mind azt, a mi a te akaratodban van.« A spiritiszta azt tartja és vallja, hogy a jóságos Atya nem zárta be az ismeret hitárát, hogy az imádja Istenét legjobban, aki szeretettel keresi az Ö ábrázatját; aki gyönyörrel kutat a mélységes, titokzatos mindenségben; aki gyűlőlködően nem zárkózik el semmi elől; aki az Isten alkotásának legkisebbjét is érdemesnek tartja arra, hogy szeretettel, leikével és értelmével csüggjön rajta. Ezért kutatja, ezért vizsgálgatja a spiritiszta azon jelenségeket, melyek a szellem-világ létezését bizonyítják. Megnyilatkozást, Isten kegyelmes intelmét látja bennük a materialismus ezen sivár korában. Annak, a ki azt kiáltozza nagy szellemi fölény- nyél, elbizakodottan, hogy ez és ez lehetetlen, mondom, annak már mind azt tudni kellene, a mi ezen végtelen, fenséges mindenségben tudható. Ha azonban valaki mégis Wundt tanárnak ezen erőszakos frázisát teszi megáévá, hogy: »A spiritizmus jelenségeit nem hiszem, mig meg nem látom ; meglátni pedig nem fogom, mert meg nem nézem,« annak nem beszéltünk, nem érdemli, hogy szót vesztegessünk reá. »Külföldön hivatalos tudósok komolyan foglalkoznak a spiritizmus kérdéseivel. Amerikáról és Angliáról, hol a spiritiszták száma közel 21 millióra tétetik, nem is szólok; de Párisban p. o. »Ecole politech- nique« igazgatója: Rochas d‘ Aignun sok, bizonyító erővel biró kísérletet tesz; Olaszországban az öt első elmeorvos tiz kezével tartotta és figyelte a világ egyik legelső médiumát, Eusápia Palladinót Ezek az
