Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-03 / 23. szám
(2) 23. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. Junius 3. Heti krónika. A tudósok megjövendölték, hogy ez idén május 28-án olyan napfogyatkozás lesz, minőhöz foghatót nem látunk többet az életben A jóslat teljesült, a nap annyira elfogyott, hogy nem láttunk belőle még akkora darabot sem, mint egy uj fajta 5 koronás. (Pedig ez elég kicsiny). Teljesen beborult az ég s igy kormos üveg nélkül mindenki a legkisebb veszély kizárásával gyönyörködhetett a teljes fogyatkozásban. Nem kétlem a világért sem, hogy ilyet többé nem élvezünk. A hét tehát egy kis csalódással kezdődőit, de nem keseregtünk rajta sokáig, mert a 31 napos hónap mégis csak befejezte pályafutását és mi ismét elsejére virradtunk. — Már pedig egy elseje szerintem többet ér száz napfogyatkozásnál. Van-e kedvesebb, andalítóbb dátum ennél, ha én kalendárium csináló volnék, minden elsejét piros színre festettem volna, hogy veres fonálként húzódjék végig az emberek életén. De a sok pennarágónak nincs érzéke a költészet iránt, mert mikor költ legjobb kedvvel és leg öbbet a földi halandó: nemde nem elsején. Elértük a legnapo abb hónapot, még három hétig hosszabbítjuk a nappalokat, ezután esünk visszafelé ismét, mint a hőmérő higanya Szent Pongrácz napján. És elértük piros pünkösd napját, ezt a verőfényes ünnepet. De fájdalom, a pünköst megint egy nagy csalódást hozott magával a hét befejezéséül. Várjuk ugyanis karácson óta a műkedvelők előadását.s már azt hittük, hogy ez az ünnep az utolsó terminus. Íme megint elmarad az előadás a Lendvay szobor javára, mert a szerzők oly tévesen Írják meg darabjaikat, hogy nincs benne tiz főalak és tiz czimszerep. Valóban Íróinknak nincs a legkisebb érzékük sem a művészileg nagyszerű iránt s azért az egész irodalom összes színműíróival szemben kénytelen rosszalásának adni kifejezést a krónikás. Különfélék. Uj egyetemi magán tanár. Dr. Schönherr Gyula akad. tagot és múzeumi őrt, a budapesti tudomány- egyetem ma 32 szóval 3 ellenében magántanárrá választotta. Személyi hírek. Láng Lajos orsz. gy. képviselőnk v. b. t. t. a nyár folyamán városunkat meglátogatni szándékozik. Zaika János földmivelésügyi főmérnök a héten városunkban időzött máj. hó 31-én. Nagy György városi mérnökkel a rozsályi forrásokat megtekintette a hely színén, hogy a vízvezeték táplálására mennyiben felelnének meg. Gellert Endre polgármester e hó 1-én megkezdte az erdészeti leltározást s e czélból több napon át a bérezés erdőkbe fog kiszállani. Előléptetések. Dr Ináncsy Jenő es Dr. Komjáthy Gyula helybeli kir. albirókat az igazságügyminiszter a IX. fizetési osztály 3. fokozatába léptei te elő. Vizsgáló biztos. A nagybányai áll. főgvimnázi- umhoz az évi érettségi vizsgálatokra a minisztérium Veress Ignácz ny. főgyimnáziumi igazgatót nevezte ki a kormány képviselőjéül. Nagy kirándulás lesz e hó 4 én, a Petőfi tanyán, hova mintegy 40 tagból álló férfitársaság vonul ki már a déli órákban s a napot ott tölti. E kirándulásban az az érdekes, hogy rossz idő esetén is megtartják. — Ennélfogva csakis edzett és katonaviselt embereknek ajánlatos benne részt venni. Emlékeztető. Hojnap, vasárnap jun. 3-án, d. e. 11 órakor a városháza tanácsterméaen a Lendvay szobor bizottság ülése, mely alkalommal a szatmári kiráudulást is megbeszélik. Azután elmosolyodva mondta: Bizonyára kegyed is fest, hogy igy érdekli a művészet. Mondtam, hogy igen, egy kicsit értek hozzá; de alkalmam nincs festeni látni senkit. És hát kitől tanult? Talán a természettől; festettem ügy a hogy éreztem s a hogy láttam. . . Ez a legigazabb; Hanem ilyenképpen igen szorgalmasnak kell lennie. Hacsak az keltene és semmi más, akkor már is teljes volna a sikerem. Délutáni hangulatot nem fest ? De igen, ott a kis malomnál; ha érdekli? Óh egészen boldog leszek, ha megláthatom azt is. Azután elmélyedtem a színeiben, bámultam a látását, elfeledtem hogy ki ő. Már nemis láttam belőle semmit; csak mintha egy szellemkéz alkola volna mindég szebbé és szebbé a képet, virágzóbbá a fákat, színesebbé a sziklákat. . . S amikor már egésszen előttem ált a kép, egy szó bocsánatot kérve a zavarásért, csendesen elosontam, Öregem ott várt, a patak partján; úgy látszik elképzelte, hogy ma alig fogunk a »festésünk« után járni. Belenyugodva a sors mikénti rendezkedésébe, elmélyedt ő is rég letűnt tavaszában; a mikor itt mint kis gyermek horgászott ; Mert nekem azonnal a horgászás törvényei s a halak eszes voltáról kezdett regélni; A mikből persze én egy szót sem értve, s tán hallva sem, mélyen halgattam. Öregem tudja, hogy ilyenkor neki is illő elhallgatni. Hazaértünk. Szivdobogva vártam a délutánt. Remek idő volt; s a hely, a hol dolgozott még remekebb. Az ipari hitelszövetkezet tagjait figyelmezteti az igazgatóság, hogy pünköst másodnapján, jun. 4-én, d. e. 10 órától 12-ig lehet a részvény fizetéseket eszközölni a polgári kör könyvtári helyiségében. Az igazgatóság üléseit minden pénteken d.u. 6 órakor tartja. Szüreti kilátások. Újabban azt a meglepő újdonságot közölhetjük, hogy a szőlő helyenként erős hajtásokkal tört elő a fagy után s gerezdeket is hozott legalább szórványosan. Ha remélni lehet, hogy ezek a gerezdek beérnek (s ez nem éppen olyan lehetetlen) akkor még egy kis szüretünk is lesz. Sokan egy negyed részére becsülik a most mutatkozó termést a 3 hét előtt mutatkozottnak. A gyümölcsösökben nagyobb a veszteség, mint gondoltuk és pedig mindenféle gyümölcsben. A főgimnázium gyásza. A főgimnázium épületén a hé'en gyászlobogó lengett, azt jelezve, hogy a tanulók közül meghalt valaki. Achim György, a derék jóravaló ifjú volt az, a kit, mint Vili. osztálybeli tanulót elragadott a kérlelhetetlen halál, az ifjak szörnyű betegségével. Ugyanis tüdősorvadás vitte a korai sirba, atyjának Achim György alsóvárczai birtokosnak, a rokonságnak és tanulótársainak nagy bánatára. A Vili. osztálybeliek hét tagú küldöttséget menesztettek a máj. 31-én Alsóvárczán Szilágymegyében megtartott temetésre, hol a háznál Torday Lajos, a sírnál Pap Péter az elhunyt osztálytársai búcsúztatták el szép beszédben ifjú barátjukat. Hogy a temetésen a távolság daczára is megjelentek, mindenesetre szép figyelem volt. a Vili. osztálybeliektől a gyászolók iránt, kiknek mély bánatát ezzel nagyban enyhítették. Nyugodjék békében a törekvő ifjú a sir ölében, hova oly korán vitte végzete! Kérelem. Felkérjük t. olvasóinkat kik a Nagybánya és Vidéke 1898 évi 41 és 1899 évi 40 és 47-iki számokkal rendelkeznek, hogy ezeket, lapunk kiadó- hivatalának, a hol számonként 10 kr.-jával megvétetnek, átadni szíveskedjenek. iótékonyczélu szinielöadás, leszállított helyárakkal A felsőbányái kath. legényegylet saját könyviára javára junius hó 4-én a „Korona“-vendégk> nagytermében közkívánatra újból előadja a Szökött katonát. Szigligeti Ede színművét. Helyárak: I. r. zártszék 1 korona : 20 fillér, II. r. zártszék 80 fillér, III. r. ülőhely 60 fillér, állóhely 40 fillér. Kezdete este 7 és fél órakor. Jegyek I előre váll hatók a gyógyszertárban és előaadás előtt a pénztárnál. Felülfizetések a czé.1 érdekében köszönettel fogadtatnak. Előadás után táncz. Magyar Klondike. Merész dolog az, a mit Kap- nikon látni lehet. Az angolok a Róla bányánál oly műveket rendeztek be, hogy havonként 10000 tonna érczet feldolgozhatnak. Munkálnak is erősen még vasárnap is, hogy az épületek mielőbb készen legyenek. Az angolok beköltözése óta Kapnikon drágább a lakás, mint. Budapesten, egy kis igénytelen szobáért 20 irtot is adnak egy hónapra, az emberek örvendenek, ha egyáltalában lakást kapnak. Ezen különben segítve leend, mert a földmivelésügyi miniszter 120 hold földet engedélyezel t a Róta-bányának, hogy ott munkás-lakásokat építsenek, 1000 családot fognak betelepíteni. Fizetés alkalmával már most is valóságos országos vásár van Kapnikon. S nemcsak a mindennapi élet szükségleteinek szolgálnak a vásárok, de van fényképész is, láthatók mozgó képek, megjelenik a lánczmester s dal és vigalom zaja tölti be a völgyet. I A népség sokféle, van itt talián, horvát, szláv, gráner, német, tót s talán még magyar is. Az üzemvezető tisztek különben már is szorgalmasan tanulnak magyarul s meglehetősen tudnak is. Ennyi nép között, hogy május elsején vörös ővesek is hivalkodtak, az magától értetődik Szóval Kapnikbánya boldog, mert ma kétségtelenül ő a magyer Klondike. Vasúti vendéglő. A közönség már régen sarkalta Komzsik Alajos helybeli vendéglőst, hogy miért nem kérelmezi a vasúti állomáson egy étterem engedélyezését, melyre az utazó közönség kényelme szempontjából oly nagy szükség volna. Nevezett vendéglős meg is tette, hogy kérvényt adott be az üzletvezetőséghez, a honnan azonban május hó 30-án azt a választ kapta, hogy »az italelárusitást Nagybánya állomáson szükségesnek nem tartjuk, ennélfogva a kért engedélyt meg nem adhatjuk.« A rideg válaszon felette csodálkozunk, hiszen úgy a várakozó közönség, (mely este lámpa és fűtés hiányában a gangon kénytelen ácsorogni) mint az e'utazók és tovább utazók nagy örömmel pártolnák a resturatiót, melynek felállítása az üzlelvezetőségnek egy fillérjébe sem kerülne. A szamosvölgyi vonalon bezzeg Deés, Zsibó, Besztercze sőt talán Sülelmed is élvezi a vasúti vendéglő előnyeit, csak ezen a mi szatmár-nagybányai vonalunkon maradunk meg a sikáriói főtt tojásnál és a nyitott kutak fertőzött vizénél, melybe minden halandó bedughatja a fejét s a maradék vizet kedélyesen vissza bocsátja a kútba, mások boldogitására. Jótékonyság. Meszlényi Gyula szatmári r. kath. püspök a fehér-gyarmati tiizkárosultak felsegélyezésére 300 forintot adományozott. Ligeti térzene lesz junius hó 5-én kedden d. u. 5 órakor következő műsorral: 1. Admiral induló, szerzé Kalinka. 2. Stradella nyitány, szerzé Flotov. 3. Willst du mein Liebster sein? polka mazur, sz. Miliőké . 4. Nagy takarodó, egyveleg, szerzé Kéler. 5. Posta az erdőben, szerzé Sehöffer. 0. Kakuk polka fransze, szerzé Muzsik. A bDrkutat ismételve ajánljuk a hatóság figyelmébe. Jelenleg belemeritgetnek a kú'ba mindenféle edényekkel s igy elpiszkolják a kutit. Pedig ebből sok szegény ember él és a forró nyáron sok lakó élvezni akarja üdítő hatását, — Egy jó erős nyomó szivattyút nem kellene sajnálni ettől a mi egyik nevezetességünktől s a közegészség szempontjából feltétlenül gondoskodni kellene, hogy tiszta, fertőzetlen vizet ihassanak azok, kik maguk is pénzért veszik meg, a szegény kenyérkereső néptől az u. n. szamárlevet, mely mostan nevét csakugyan megérdemli. A rendőrség figyelmébe. Nagybányának örökös átka, hogy szűk utczái vannak, ügy látszik ezen nem fog segíteni senki soha, annál veszedelmesebb, hogy ezeken a szűk utczákon sokszor őrült sebességgel hajtanak egyes lelkiismeretlen kocsisok és tegyük hozzá gazdák, a napokban is elgázoltak egy gyermeket a minorita lársház előtt Ugyancsak veszélyezteti k a járókelőket, különösen a ligetben, a sebes szárnyakon tovasuhanó bicziklizők. Az ember hallja, hogy valami susogó masina közeledik s megeshetik, hogy éppen arra felé ugrik félre, a merre a bicziklista ki akar térni s mindjárt kész a kettős veszedelem. Jő lenne szigorúan intézkedni mindkét iránybin s különösen a gyermekeket megvédeni, addig mig valami nagyobb baj nem történik. A Lendvay estély programját egész terjedelmébe n közöljük. Szatmáron és vidékén nagy a készülődés s városunkból is többen részt fognak venni az ünnepélyen. A részletes műsor ez: Díszelőadás idősebb Lendvay Márton színművésznek, a megye szülöttének, szülővárosában Nagybányán felállítandó szobor javára, 1900. évi junius hó 9-én : I. „Szerenád.“ Zichy tői. Előadja a szatmári férfi dalegylet, a 3-ik kerületi m. kir. honvéd zenekar kísérete mellett. II. Prolog. Irta és előadja: Bartók Lajos. A Budapesti Nemzeti Színház tagjainak szives közreműködésével: A csapodár. Vígjáték 3 fe'- vonásban. Irta Sardou Viktor. Fordították: Bérezik A. és Fésűs György, Champignae Nádai Ferencz. Constance R. Maróthy Margit. Camilla Csillag Teréz. Ri- veroll Gyenes. Fridolin Zilahi. Történik: Melunban. Virágos rét. közepén. De pompás helyet talált! Mondtam odaérve s szokásom szerint, letelepedtem a íübeil. Szolgámat a rétség szélén hagyva. Ketten voltunk. Nem. Körülöttünk volt a világ összes »csend«-je. Én beszélni akartam, de mennyi miliőm félét ? és még egyszer annyit kérdezni! és kétszer annyit látni! De ettől a ,csendétől ijedtemben mindent elfeledtem. Még a látást is. Helyette eszembe jutott, most egyszerre, sok min den más. Mit gondolhat ő felőlem, hogy igy »utánna járok« ? Most jutott eszembe, hogy nem ismer. Nem ismeri szecessziós szokásaim, de igaz lelke m e t (mint a vár : egyem.) S vajon kinek gondol ? S egyáltalában nem ró’-e meg, nagyon is egyszerű, nagyon is természetes s talán ép’ azért a — manapság — különös modoromért ? Szerettem volna mondani, hogy én már csak ilyen egzotikus vagyok, nem adok semmit a külsőségekre. S minthogy ő művészember, nemt udom róla feltenni, hogy barátja volna a sablonoknak. S hogy én avégből, hogy a világ mert majd mondja, mert gondolja, mert nem illik, mert nem ismerem, mert nincs szabályszerűen bemutatva. Ezért a sokféle »mert« és »mért«-ért, én megfosztom magamat attól a gyönyörűségtől, hogy lássam, mint dolgozik egy ilyen nagy művész ember. Meg szerettem volna mondani, hogy engem nem érdeke! senki; Senki és semmi a világon, csupán a művészet. És nem tudok elképzelni művészleiket, a köznapi szokások, etiquettek rabbilincseivel. Közönséges ember tűrhet csak fűzőt a testén és korlátokat a lelkén. A művész lélek, szerintem, mindenkor tiszta és szabad. És hogy én, jobb barátomnak képzelem azt, a kinek a munkáiból már ismerem a lelkét, habár akkor látom is elsőbb; mint sok olyat a kivel naponta egy tanyába sodor a sors az egész életenát, mégis nem tudom megismerni. S hogy emerről azt képzelem mindennap, hogy : ma láttam elsőbb s amazt, hogy öröktőlfogva ismertem. De hát én »oh szerencsétlen« mindezekből egy szót sem mertem elmondani; hanem csak szép csendben kuporodtam ott a festő állvány mellett; még igen igen soká a mikor meg már éppen nem is gondoltam semmit és semmire. S egyszer, mintha a fülembe’ súgta volna valaki Már elég a csendből! Nos, mondtam hát valamit: Isten vele ! És O is most szólt elsőbb. Azt mondta: Ne menjen el. . De akkor már én szolgámnál voltam. * * * Munkácsy meghalt s 0 másnap elutazott. Én meg gondoltam : hogy az az álmos-könyv, mégis csak igazat beszél! Rosos Irma.
