Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-04-15 / 15. szám

(2) 15. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1900. Április 15.

Bittsánszky E. alapítványa.

Alapitó oklevél, melynél fogva én, alulírott, a nagybányai kincstári bányakerületnek 1866-ik év óta tisztviselője, az utolsó 10 év óta e kerületi m. k. bányaigazgatóságnak elnöke, őszinte becsülésem által indíttatva, melylyel bánya és kohómunkás népünk iránt viseltetem, örök hálám és megemlékezésem jeléül, Ö Felsége, Istenben megdicsőüit Erzsébet Királynénk emlékére örök időkre szóló (1000) egyezer korouás alapítvánnyal kívánok hozzájárulni elszegényedett bánya és kohómünkás népünk árvái és özvegyei nyomorának némi enyhítésére a következő feltételekkel:

1. Ez alapítvány czime legyen: Bittsánszky Ede által a nagybányai kerületi kincstári bánya- és kohó munkásai, illetve ezek családjai részére létesített alapítvány.

2. Ezen alapítvány tiszta kamataiban való részesedésre igényt tarthatnak mindazon 3—4 önhibájukon kivől elszegényedett, segélyzésre érdemes, a bányakerületben alkalmazásban levő, vagy leendő kincstári munkások, nyugalombéresek s azok családjai, kik közvetlen üzemi elöljáróságuk előtt hiteles bizonyítványokkal beigazolják szegénységüket és köztudomás szerint és ily segélyezésre érdemesek.

3. E czélból, minthogy kívánságom az, hogy a kamat jövedelem a megdicsőüit Erzsébet Királyné Ó Felsége név ünnep napján az elöljáró bányaigazgatóság, esetleg utána kővetkező hatóság utalványára osztassák ki. Kérem az e kerületi kincstári üzem vezetőségek főnökeit a kellő időben üzemenkint történendő , meghirdetésről mindenkor gondoskodni s a hozzájuk ennek folytán beérkezett jelentkezők igazoló kérelmeit lelkiismeretes javaslatuk kíséretében ajánlattétel végett a társládai igazgató-tanács választmányának idejekorán beküldeni, mely ajánlat felett véglegesen dönteni az e kerületi bányaigazgatóság, esetleg utódja hivatva legyen.

4. Ezen alapítványt kezeltetni és őriztetni kívánom a fent álló vagy a jövőben meghatározandó rendszer szerint az e kerületi m. kir. bányaigazgatósági főpénztár által, mely kezelőséga fenebb jelzett alapítványi tőkét a nagybányai városi takarékpénztárnál kamatoztatni, esetleg kamatozó állami értékben elhelyezni köteles legyen.

5. Azzal a kötelezettséggel, hogy az alapítványi vagyon jövedelmének felhasználását feltüntető számadási kivonatot a fő felügyeletnek gyakoroihatása végett elöljáró hatósága utján évente a m. k. belügyminisztériumhoz fölterjeszteni tartozik.

6. Azon esetben, ha idők múltával e bányakerületben a kincstári bányaipar megszűnnék, óhajtom, hogy ezen alapítványom a nagybányai kerületi kincstári bánya társpénztár kezelésébe, illetőleg tulajdonába bocsáttaassék.

7. Peres vagy peren kívüli ügyeiben kívánom, hogy ez alapítvány jogai s kötelezettségei felett, az e felett intézkedő bányaigazgatóság’s annak erre hivatott közegei őrködjenek s az alapítványt minden irányban a bányaigazgatóság által erre delegált közegek képviseljék.

8. Ezen megállapodásomról három sajátkezüleg aláirott eredeti oklevelet adok ki, egy eredeti példányt a magas m. kir. belügyminisztérium irattára, másik példányt a m, kir. bányaigazgatóság, a harmadik példányt pedig a nagybányai kerületi kincst. társpénztári igazgató tanács részére, zárt irattárban történendő megőrzés végett, azon kéréssel, hogy az érdekelt üzemvezetőknek és társládai választmánynak e megállapodásaim ahoz alkalmazkodás végett, hiteles másolatban adassanak ki. Nagybányán, 1899. évi április hó 12-én. Bittsánszky Ede s. k, m. kir. miniszteri tanácsos, kerületi bányaigazgató.

édes anyját mentői hamarabb segíthesse, ki érte any- nyit küzdött s fáradozolt, elhatározta tehát, hogy oly pályát választ, a mely hamar czélhoz vezet és sokba nem kerül s mégis tisztes kenyeret nyújt.

így lett ő Kőrösmező körjegyzője, de nem sokára ezután édes anyja elhalt s ő egyedül állt e nagy világban minden rokon nélkül magába zárkozott, komoly természetével.

Hogy fájdalmát, mi bálványozott anyja halálával érte, némileg enyhítse, gyakran sétált ki egyedül az erdőbe, hogy a természet szépségei közepette találjon enyhülést.

Itt ismerkedett meg az arrogáns főéi dész eszményi szép leányával s az ő förrón érző szive megszerette Bellát az ifjú igazi első szerelmével, szinte imádásig csüngött rajta s boldognak érezte magát, ha csak egy pillanatig is láthatta őt.

Szerette őt a tiszta lélek rajongásával utógondolat nélkül, oly áhítattal, oly bensőséggel, mint egy ifjú szeretni képes.

S még azt mondják, hogy szeretni bűn ? Oh nem ! inkább erény, az Isten legszebb adománya, az élet legfenségesebb öröme ... A szív úgy van teremtve hogy szeressen és viszont szerettessen.

Utóbb, midőn látta, hogy Bella is szereti őt, az> egyszerű igénytelen jegyzőt, senki sem volt nálánál boldogabb.

És Dari méltó volt Bella szerelmére. Nemcsak valódi Adonis külsejéért, nagy, mélytüzű fekete szemeiért, hanem mert e szép daliás külső még szebb nemesebb lelket takart, mély érzésű szivét s szellemét csak többszöri együttlét után lehetett benne felismerni.

Első találkozásra úgy nézett ki, mint egy hideg zárkozott férfiszépség, csak nagy lángoló szemei árulták el azonnal forró romlatlan szivét. S ha találkoz1701. szám. Ezen alapítvány feltételes pontjaival elfogadtatik. M. k. bányaigazgatőság Nagybányán, 1899. május hó 13-án. (P. H.) Neubauer Ferencz s. k. m. k. bányatanácsos.

Az alapitó emlékét megörökitő ezen alapítvány feltételes pontjaival elfogadtatik.

Nagybányán, 1899 május hó 13-án.

A kincstári munkás társpénztár képviseletében : (P. H.) badini Hudoba Gusztáv s. k. ny. m. k. pénzügyi tanácsos s a társi, igazg. tanács elnöke Miklós István s. k. társi, kezelő segédlisz. M. kir. belügyminiszter. 18947—VII b. szám. jóváhagyom.

Budapesten, 1900. márczius hó 10-én. A miniszter helye t: (P. H.) Széli I. s. k. államtitkár.

Heti krónika.

A nagy hét komoly idejét éljük Már a neve is mutatja, hogy minden napja egy-egy ünnep s a keresztény vallás legnevezetesebb eseményei fűződnek hozzá.

Az emlékezet minden évben visszaszáll a Gecse- mane kerthez, a Golgotáéhoz s a szenvedők vigasztalást keresnek a nagy szenvedőnél.

Minő kár, hogy mindazok, kik Jézus nevére meg- keresztelkedtek, együttesen nem ünnepelhetnek. A gör. katholikusok husvétja ismét későbben lesz egy héttel. Ez már megosztja a hangu'atot s az ünneplés csendjét és külső díszét sok tekintetben csökkenti.

Sokat Írnak róla, hogy nemsokára már a görög szertartásnak is elfogadják a Gergely-féle naptárt, ügy is kellene annak lenni, ha a protestánsok, a kik különböznek, belátták annak igazságát, mennyivel inkább várhatjuk el azoktól, a kik dogmatikailag egyek.

Talán jövőre majd ezt is megérjük.

A készülődés különben a húsvéti ünnepekre elég általános, minden háznál meszelnek, porolnak, takarítanak s a szegény férfiak akaratuk ellenére is kénytelen-kelletlen a kaszinókban keresnek menekvést.

A színházat senki sem látogatja, már csak azon egyszerű okból is, mert színészeink elmentek jobb hazát keresni. Ok is ünnepelnek valahol, a maguk szegényes módja szerint.

Sokan állítják, hogy Nagybányán igen jól ment a soruk. Ennek illusztrálására szabad legyen egy esetet felhoznom.

A társulat egy jóravaló tagja a dicsőség zenith- jén erős tapsokat aratva, reggel arra a szörnyű valóra ébredt fel, hogy mindkét czipőjének talpa, a megengedett mértéken túl lyukas.

Beállít egy czipészhez s fölkéri, hogy talpalja meg a közművelődés szolgálatában szörnyen elkoptatott czipőket, de mindjárt, ő hajlandó levetni s meg is várja inig készen lesz.

És ki még tegnap herczeget, márkit vagy királyt szimulált, az ma mezítláb bűnbánó ruhában, szivszo- rongva várta a czipészi kalapács minden ütését.

Egy órai vezeklés után készen volt a várva-várt lábtyü, Thalia papja felhúzta s aztán, bárhajói tudta, hogy a Jancsi-bankók a minisztérium által szigorúan eltiltattak, oda nyom a czipész markába egy 80 kros színházjegyet, mert ők csak ilyennel tudnak fizetni.

A jó mester, mit tehet egyebet, mint annyi sokan, leüli a talpalást.

Az ily epizódok megvilágilják a helyzetet. Nyomorúság a vidéki színész sorsa még ha tehetséges is, a lyukszemvágónak, vagy az utszéli rikkancsnak jobb dolga van. De hát minek választ olyan pályát, mikor az ipar pang.

Jó, hogy legalább el tudtak menni Nagybányáról. A sok csalódás után mi vár reájuk, újabb remény és újabb csalódás.

De ne rontsuk az ünnepi hangulatot, a husvét öröm és dicsőség a keresztény emberre nézve, vegye el kiki belőle a maga részét, legyen a magyarnak boldogabb husvétja, mint a tavalyi volt, ezt óhajtja őszinte szívvel a krónikás.

Különfélék.

Lapunk mélyen tisztelt olvasóinak, előfizetőinek, munkatársainak boldog1 húsvéti ünnepeket kivánunk.

Királyi kitüntetés. Ö Felsége a király, dr. Schönherr Gyula nemzeti múzeumi segédőrnek az őri czimet és jelleget adományozta.

A husvét másodnapi hangverseny iránt az érdeklődés igen nagy, akik ülőhelyet akarnak kapni, igyekezzenek mielőbb jegyet váltani. Legújabban a külföldi útjáról hazaérkezett Schönherr Antalnét, városunk hírneves zongora-művésznőjét is sikerült a rendezőségnek megnyerni, aki szintén közre fog működni az estélyen s igy a programm még gazdagabb lesz. A konczert kezdete este 8 órakor. A közönséget pontos megjelenésre kéri a rendezőség.

Szabadhegyi Aladár színtársulata e hó 8-án befejezte előadásait Napoleon öcsém-mel. A bucsu-elő- adáson elég szép számú közönség gyűlt össze, bár meglátszott már a színészeken, hogy minden gondolatuk távol van tőlünk, s ott kalandozik valahol a virág- vasárnapi szinészvásáron. A zenekar sem játszott már ezen az estén. A társulat hétfőn elutazott Sz.-Újvárra. Szabadhegyi törekvő társulatával közönségünk általában meg volt elégedve.

Szomorú sors vár Elek Lajosra, ki több rendbeli gyújtogatást követett el Nagybányán, a napokban ugyanis ide szállították s a polgármester már intézkedéseket tett, hogy mielőbb tébolydába kerüljön.

A polgári olvasókörben holnap, április 15-én, azaz husvét első napján fogják a tekepályái ünnepélyesen megnyitni.

Ismét dynamit szerencsétlenség. Tárcza Ilia Sza- kálas falusi lakos nős, gróf Teleki János malmának molnárja dynamit töltényhez jutott, melyet hallövöldözésre ákart felhasználni, hozzá is fogott a munkához és egy töltényt meggyujtva azt a lápos vizébe akarta bedobni. Mint járatlan embernek, a ki nem értett az efféléhez, a markában tartott tölténye hirtelen elrobbant s oly szerencsétlenül, hogy mindkét kéz tövét czafatokba szakgatta szét. A községben megjelent orvosok a menthetetlen kezet csonkítani akarták, de a súlyos sérült nem egyezett bele kezeinek levágásába. Á hatóságok figyelmébe ajánljuk annak kipuhatolását, hogy honnan szerezte Tárcza a dyna- mitot, mikor az oly veszedelmes eszköz és mégis mint látjuk, könnyű szerrel juthat bárki is hozzá és a koldusbothoz,

Hymenhir. Mittner István e hó 5-én tartotta esküvőjét Debreczenben őzv. Kováts Józsefné. szül Szik- laváry Irmával. Tanuk voltak: a vőlegény részéről Kováqs Mátyás kataszteri mérnök, a menyasszony részéről Angyaláti Antal pénztárnok.

A szilágy-csehi ifjúság az ev. ref. templom belső berendezésének javára április hó 16-án, a községháza dísztermében, tombolával egybekötött zártkörű tánczestélyt rendez. Belépti-dij: Személy-jegy 1 K. 50 f. Család-jegy 3 korona. Kezdete este 8 órakor. Kelül - fizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Ételekről és italokról gondoskodva van, az ezekből befolyt tiszta jövedelem a fenti jótékony czélra fordittatik.

Szőlőink jövedelmét fokozhatjuk a helyes és okszerű metszés által. A szőlők aránytalan csekély jövedelme leginkább a helytelen metszésben keresendő, de az ósdi, helytelen metszés által a tőkék korai eltak a társaságban, soh’se beszéltek érzelmeikről: de minek is ? Az igaz szerétet nem szorul tolmácsra! Mindketten tudták, érezték, hogy szeretik egymást s hogy ez érzelem bennök oly erős, hogy csak az élet utolsó leheljeiével érhet végett.

S ha Dari tehette, meglepte ideálját egy-egy remek csokorral május elsején egy díszes május- fával, gondolván, ezzel örömet szerez imádottjának, nem is sejtve azt, hogy a szép május-fa majdnem végzetessé lett szerelmére?

Már estefelé volt, midőn a kirándulók hazaérkeztek vidám hangulatban, csupán Bella volt egy kissé hallgatag, a mit azonban csak a szerető testvér vett észre, ki, midőn hazaérkeztek, meg is kérdé nénjét.

— Miért voltál Bellám oly kedvetlen estefelé ?

— Nem tudom Adám, de azt hiszem, valami j kelemetlenség fog érni.

Az estélinél, az Isten tudja miért, egyiküknek sem volt étvágya daczára a szép nagy sétának s még a vacsora alatt szó jött a szülők tervéről, hogy az anya Bellával elmegy látogatóba egy pár hétre.

— Miért megyünk oly váratlanul? — kérdé Bella szülőit e tervtől kétségbe esve — hisz én itthon nagyon jól érzem magam !

— Azért lányom, mert már nagy lány vagy és még alig voltál valahol s bátyánk már rég óhajt látni. Erre még az őszinte apa elmondá a Bereghy barátjával kötött tervet Janit illetőleg.

Bella megtörve e váratlan csapástól hallgatta végig atyja szavait, mig a belső fájdalomtól arczán két nehéz könycsep gördült végig.

Midőn az apa etvégzé egész megelégedetten a tervét, látta hogy Bellán mily nagy felindulást okoztak szavai.

Ada is szinte megdermedve hallgatta apját s gyanitá, hogy mily érzések dúlhatnak nénje szivében.

— Hát ne sirj kis lányom — mondá neki az atya — még örülnöd kellene, hogy mily nagyszerű pártit biztosítottam számodra?

— Köszönöm édes apám, mondá helyéről felállva Bella, az tagadhatatlan, hogy jó parti, aki csak azt nézi, de én soh’sem megyek nőül hozzá !

— És miért? kérdi anya és apa egyszerre.

— Mert én csak ahoz megyek, a kit szeretek, kedves szülőim.

— De remélem, eddig még nem szeretsz senkit ? — mondá az atya — szinte haragosan kérdve.

— Igen apám én-én csakis Olgyay Aladárhoz megyek, mert mást nem fogok soha szeretni! mondá Bella egy kissé fátyolozott h ingon.

— Mit te-te falusi nótáriusné akarsz lenni, pattant fel az apa, az sohasem fog megtörténni.

S a nagyravágyó szülők meglepetve tekintettek egymásra.

Eh, ez gyerekség, mondá az anya, elviszlek Náczi bácsihoz, ott majd elfelejted az egész gyerekséget s úgy lesz, mint mi akarjuk.

— Oh nem kedves szüleim ! én sohasem fogom Darit elfelejteni akárhcvá is vigyetek; nem mondok le róla, kérlek, hagyjatok itthon, itt oly boldognak éreztem magam! kérte a szülőket Bella.

Hasztalan volt minden könyörgés, kérés, a kegyetlen szülők hajthatatlanok maradtak s Bellának el kellett menni felejteni, mert az apa véleménye az volt, hogy a szerelem csak áprilisi napfény, a mely hamar elmúlik s ha ezt a jólét nem biztosítja, helyébe az elégedetlenség s igy boldogtalanság lép fel, már pedig Bella nem nótáriusnénak lett nevelve s igy szűk körülményekben nem találná magát boldognak !