Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-04-01 / 13. szám

(2) 13. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Mondanunk sem kell, hogy P. Lukács Juliska az ő művészi játékával erősen kimagaslik színészeink közül. Első fellépteül a Bagdadi herczegnő ment s látszott, hogy a társulat nem volt eléggé elkészülve az előadásra, mert a súgó valóságos halálmegvetéssel teljesítette kötelességét. Lukács Juliskáról nem va­gyunk hivatottak bírálatot mondani, őt látni és hallani kell s reméljük is, hogy ezután felléptei alkalmával méltó kitüntetésben fogja őt részesíteni Nagybányának minden szép és nemes iránt fogékony közönsége. Heti krónika. Jajgatós danák hangzanak az utczákon, kurjon- gatás hasogatja a levegőt. Bokrétás legények öten- hatan összefogódzva végig dülöngőznek az aszfalton. Máskor a rend nagy mestere érzékeny birsággal sulytaná a csendháborítókat, a csendháboritási sza­bályrendelet 6. §. b) pontjának 2-ik bekezdése értel­mében, ma azonban szabad a vásár, a hadköteles legényeké a világ, mert fösorozds napja vagyon. Oda állnak a mérték alá, lélekzetüket vissza­fojtva lesik a főorvos szavát, s a »tauglich« hamarább utoléri a legényt, mint az osztálysorsjáték bármelyik nyereménye. Ha látja az ember a deli, izmos ifjakat, s el­gondolja, hogy háború esetén a nemzet színe virágát állítják ágyú elé, bizony elgondolkozik, hogy miért van még szükség véráldozatra, mikor az áldozatok kora rég lejárt. Most daltól hangzanak a hegyek, de majd mikor sarjadzni fog a fü és sarja nem lesz zöld, hanem piros, miként a vér! A politikában újabb háborúkról beszélnek. Ki tudja a jövendőt ? Térjünk azonban vissza a jelenre. A hét dicső­sége a szinészeké. Mennél tovább van itt Szabadhegyi társulata, annál jobban kivívja megelégedésünket. Most meg éppen kedves vendéget is hozott, kinek játéka ritka művészi élvezetet nyújt kis városunknak, remél­jük, hogy ma, meg holnap kimozdítja azokat is nyugal­mukból, a kiket különben a művészet nem igen tud meghatni. Már a m. kir. posta is indulatba jött, egyelőre ugyan csak más hajlékba költözött, de nagy dolog az is, hogy húsz évi állandóság után ily elhatározó lé­pésre szánta magát. Csak úgy recsegtek ropogtak az ócska bútorok s a sárgult iratokkal megtömött zsákok szinte tánczol- tak örömükben, hogy egyszer már ők is levegózhetnek. Két épület áll tehát egymás mellett üresen, a pénzügyi laktanya és a volt postahivatal, ezekbe, mint biztos forrásból értesülünk, a kővárvidéki uj megyeháza fog beköltözködni, ne feledje azonban a nyájas olvasó, hogy ‘uba efas[9 sipadn s ilyenkor köz­szokás szerint, többet engedhet meg magának a krónikás. Különfélék. Kinevezés. A szamosujvári g. kath. püspök Dredeán Eugén volt laczfalusi káplánt az avas-kerületi Tartolcz község plébánosává nevezte ki. Hangverseny. A helybeli ev. ref. egyház elöljáró­sága által e hó 16-án, azaz husvét másodnapján ren­dezendő magas színvonalon álló zene-estélyre a rendezőségnek sikerült megnyerni egy vonós-négyesre Schönherr Sándort, Pethe Endrét, kovásznai Vájná Miklóst és Krausz Jánost. Felolvasásra Égly Mihály városi főjegyzőt. Énekre zongorakiséreltel Révész Jánost és kedves nejét Szokol Irént. Zongora játékra Ábrahámné Marosfv Jankát. Népdalok ének­lésére Zsdánszky Lászlót, Nagyváradról, czimbalom játékra dr. Olsavszky Viktort. Élvezetes estélyre van kilátásunk, amely a legkényesebb igényeket is ki fogja elégíteni, a részletes műsor pár nap alatt szét fog osztatni, úgy halljuk, a játszásra szükséges emelvény a terem közepén lesz fölállítva, az ülőhelyek félkörbe állítva, mivel a szinpad nem eléggé érvényesíti a já­tékot. — A zene-estély után tánczvigalom lesz az ifjúsági körök szives közreműködése mellett. Kitűnő konyháról és külön ez alkalomra beszerzett borok­ról Komzsik Alajos jónevü vendéglős gondoskodik. Örömhír. A város polgárságára bizonyára kellemes hatást log gyakorolni azon hir, hogy a pénzügyminiszte- | rium Nagybánya városának az 1899-ik évre 37821 korona 56 fillér államsegélyt utalványozott az áll. ital­adó és húsfogyasztás megváltása folytán a múlt évi nyereményből s a város nyeremény-jogosultságát 1900-ra is elismerte. A postahivatal uj helyisége. A magyar utczán nagy czihelődés van. A rogyásig megrakott társzeke­rek döcögnek fel s alá, egyenruhába öltözöttt férfiak terjedelmes batyukat és ócska állványokat emelgetnek, mert hát a m. kir. posta költözik. Tegnap kezdték meg s ma be is fejezték. A Boitner féle háztól a vár- utczai Sipos féle házba ment át a hivatal, a főnöki lakás egyelőre őszig az uj-utczai Iblauer féle házban iesz. Sipos Géza az idén uj hajlékot fog emeni a m. kir. postakincstárnak s igy elhagyták az ősi fészket, egyelőre csak a hivatalos helyiség lesz a Magyar-utczán. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az uj posta- helyiség elé kiválasztották a két leggörhébb és leg- ocsmányabb sürgöny-oszlopot s ezekkel tönkre csúfí­tották az utczát. — Csodálkozunk, hogy a kapitányi hivatal megengedi az ilyesmit. A nagybányai 20000 frt tiszta jövedelmet adó postától elvárhatnék, hogy vasoszlopokat helyezzen a főbb utczákra, nem pedig akasztófákat Bicziklizés a czinteremben. Már a múlt évben is többször felszólaltunk azon anomália ellen, hogy a czinteremben és a ligeti séta-uton tanult és tanu­latlan kerékpározók veszélyeztetik a közbiztonságot. Az egész világon külön utakat jelölnek ki az ő szá­mukra, a hol nem rohanhatnak minden lépten, a békésen sétálók ijjedten szétrebbenő csoportjai közé. A Deák-téren pláne sok a játszó gyermek, a kik kö­zött végzetes pusztítást végezhet egy-egy nekibomlotl vasparipa. Felhívjuk rendőrségünk szives figyelmét arra, hogy nyilvánosan kifüggesztett táblákon tiltsa el a bicziklizést mindkét helyen, őriztesse e sétautakat és szigorúan büntesse meg, ha valaki vét a tilalom ellen. A nőegyesület műm évi jelentését ma kézhez vettük s röviden jelezzük, hogy az egyesületnek 1899-ben 4089 frt 66 kr., bevétele és 3972 frt 12 kr. kiadása volt. Az egyesület jelenlegi vagyona 15192 frt 33 kr. A jelentésre még visszatérünk. A helybeli ev. ref. egyház belélelében lényeges változást idézett elő, az egyház anyagi helyzetének javulása s a pénztár állapotának kedvező helyzete, miután a pénztári forgalom 40—50 ezer korona között | mozog, egy gondnok egy ilyen nagy felelőséggel járó j számadást kezelni többé alig volna képes, miért e hó 25-én tartott közgyűlés egy pénztárosi állást szervezett, ! aki az alapítványi pénztárt, haszonbéreket kezeli, ezen állásra Szűcs Károly adópénztárnokot egyhangú­lag meg is választotta. Takács Lajos eddigi gondnok nyolcz évi működése után állásáról lemondván, he­lyébe Dobi Ervin törekvő helybeli tekintélyes polgár, presbiter választatott meg az egyházi adó, sírhely es harangozási pénzek és a javak kezelésére, kik is az esküt letévén, a pénztáradat hiány nélkül átvették s hivatalos működésüket megkezdették. Az egyház sző­lője külön kezelés alá vétetett, eladása határozatba ment Midőn Margit belépett Helénhez, az csodálkozva foggeszté szép szemeit nénjére s kérdé. »Mi b jód édes Margit, olyan izgatottnak lát­szol ?!« »Valóban az vagyok, mondá Margit, képzeld megjött Tibor !« Helén szép arczát csak halvány pír boritá el, de egész nyugodt maradt s hallgatott. Erre elmondá Margit Tibornak üzenetét, ké- rőleg nézett bugára, s midőn látta Helén arczán azt a gőgös vonást megjelenni, egész izgatottan kérdé: »ügy hát nem szeretted Tibort? !« »Margitom! mondá Helén, tudod, hogy minden emberi kebelben meg van az a szikra, a mely csak a hozzáérő delejtől gyűl lángra, de akkor ég örökké elolthatatlanul. Az én keblemben e szikrát Tibor gyúj­totta lángra; igen, én csak őt szerettem ifjú szivem egész hevével, s ez a láng égni fog ott szivem mélyén örökké; de már könnyű hamu takarja, én többé nem háborgatom. Most már megnyugodtam, a hitben lelt fájó szivem ^vigasztalást, már nem állok el elhatá­rozott szándékom mellől, többé soha, én apácza leszek, itt már biztos az enyhülés!« »De ő téged nagyon szeret s örökké téged sze­retett« — mondá kétségbeesve Margit. »Annál rosszabb, feleié Helén, ha ő szeretett, hogy tudott engem egy biztató szó nélkül gyáván otthagyni; tudhatta, hogy mily nagy fájdalmat okoz­hatott nekem ezzel. Most már késő minden, mondd meg neki — ez utolsó szavam.« Margit egész megtörve távozott Heléntől, bus arczal tért haza, Tibor már arczárói leolvasta a rossz hirt s midőn belépett a szobába, Margit egy szót sem szólt, lerogvott egyzsöllvére és nem tudta, hogy adja elé az egész beszédet Tibornak. Elmondá az egész társalgást s egy kissé megnyu­godva vette észre, hogy Tibornak mégsem okozott oly nagy fájdalmat, mint gondolta, e kedvezőtlen válasz. Valóban Tibor egész nyugodtan hallgatta végig; alig rándult meg egy párszor ajka a belső titkolt fájda­lomtól. Margitéknál töltötte az egész napot, de este már búcsút vett s eltávozott egész megnyugodva, mint Margit gondolta. Gyönyörű este volt, s Tibor a helyett, hogy haza ment volna, a parkba ment, ott járt fel-alá kétségbeesve, most már nem titkolta fájdalmát, hisz nem volt körülötte senki. A fülemüle dalolt csak a bokorban, de ő ezt nem hallotta; a nyíló virágokat sem vette észre, az ő fülében csak e két szó zsongott: Már késő ! Támolyogva ért a kis hárs-alatti pádhoz, szép szőke fejét oda támasztá a hideg márványhoz, s ott ült mozdulatlanul, töprengve kínos gondolataival azon a helyen, hol egy évvel ezelőtt épp ilyenkor egy szép leány zokogta öröknek hitt boldogságát s minden reményét. S a szelíd méla hold már jó magasan járt az égen, midőn fénye mellett egy kis pisztoly csillámlása volt látható, utána egy tompa durranás s egy halk sóhaj: nem élhetek nélküle, már késő .... s aztán mélységes csend honolt mindenütt. Ott találták Tibort másnap, a hárs alatti pádon, Helén kedvencz helyén, átlőtt szívvel; szép arcza nyugodt volt s hideg. 1900. Április. 1. Tanitógyülés. A szatmárvármegyei ált. tanító­egyesület nagybányai körének tavaszi gyűlése a múlt kedden folyt le városunkban az egyesületnek 35 tagja jelenlétében Vida Aladár gymn. igazgató iskolaszéki elnök és Nagy Károly tanfelügyelőségi megbízottnak mint vendégeknek érdeklődése mellett. A gyűlést meg­előzte községi iskolánk 3-ik fiúosztályában Székely Árpádnak egy tanítása. A tanitás anyaga volt, mese- szerű feldolgozásban, a Hunyadi János és Ciliéi kö­zötti viszony ismertetése. A tanításból az illető tanító két tanulságot vonatott le tanítványaival, az egyik, hogy az irigység rosszá teszi az embert, a másik, hogy a nemeslelkü ember ellenségével is jól bánik. A tanulók mindkét tanulságot jól tudták s könnyen le­vonták a meséből. A gyűlést Doroghy Ignácz elnök figyelem között nyitotta meg. A mull. gyűlés jegyző­könyvének felolvasása után, egyeb apró ügy gyors elintézésével az a tanítóságot mindenfelé foglalkoztató, fogas és fogós kérdés képezte a gyűlés csomópontját, hogy kell-e külön tanitásterv az osztatlan népiskola, igy tehát a legtöbb népiskola számára. A kérdés meg­oldását Ambrus Mózes hosszufalusi tanító és Fazekas Lajos hagymásláposi igazgató vállalták magukra. Amb­rus Mózes, ki maga is oszt illan iskolát vezet, eddigi tanítói gyakorlata alapján meggyőzően s igen szépen érvelt s úgy Fazekas Lajos is, aki felolvasását egy 6 pontból álló határozati javaslattal zárta be, melyet a körigyülés nagy többsége magáévá tett s igy ki­mondotta, hogy az összes magyar népiskolák számára egyetlen tanterv kell. E határozat alapján Rozsos Istvánnak a tanterv mellett felhozott indokai és in­dítványai elestek. Ez egyetlen tárgy s a miatta fej­lődött vita, bár tüzesebb is lehetett volna, a gyűlés idejét annyira felemésztette, hogy igen sok más ügy, indítvány és másféle, természetű kérdés az őszi gyű­lésre maradt. Általánosan érezhető baj az érdeklődés megcsappanása; ez érzett meg nálunk ez utolsó gyű­lésen. Áz őszi gyűlés Nagysomkuton lesz október ha­vában. Színészet Felsőbányán. Hétfőn szinre került a Görög rabszolga, operette, szerdán a Kurucz furfang, énekes népszínmű, utóbbi igen fényes sikerrel és tömött, nézösorok előtt, zajos tapsok követték a mulattató jeleneteket, különösen pedig a gyújtó hatású szép dalokat. 30-án az Unatkozó király, spanyol operette került szinre, melynek csengő dallamait a szereplők nagy tetszéssel adtak elő. Legközelebb szinre kerül a Gyurkovits leányok, vígjáték. A kereskedő ifjak köre márczius hó 25-én tar­totta IV. évi rendes közgyűlését, egyszersmind tisztújító gyűlését is, Molnár Mihály elnök megnyitván az ülést kéri a jegyzőt az évi jelentés felolvasására ennek meg­történte után péntáros terjeszti elő számadását. Pénz­tár-állomány 1899. év végén vagyona a körnek taka­rékpénztárban el helyezve: alapítványi tőke 523 kor. kezelési tőkén 1990 kor. 10 fill., kórházalap 37 kor. 64 fill. Összesen 2550 kor. 74 fillér. Könyvtár állapota 1899. év 143 kötettel szerepel, szaporulat. 15 kötet, az 1899. és és 1900. évre előirányozva van 100 korona melynek nagyobb része szakkönyvekre használtatik fel’ Ezek után elnök összes tisztviselő társaival lemond-' ván tisztéről buzdította az ifjakat, hogvuj választásukkal igyekezzenek tevékeny tisztikart választani s kéri a választás megtartását. — A gyűlés fölkéri választási korelnökül Glavitzky Károlyt, szavazattszedő bizott­ságba Kováts Gyulát, Blau Dezsőt. A volt tiszti­kar ismét megválasztatott és pedig: elnök: Molnár Mihály, alelnök : Fritsch Sámuel, jegyző : Molnár Antal, pénztáros Hoffmann Árpád, ellenőr: Platthy, Zoltán. Választmány: Kindris György, Glavitzky Károly, Tömlő Miklós, Boda Gyula, Klein Herman, Geiger Ferencz, Telcser Géza, Almer Károly. Póttag Blau Dezső, Pusz- tay Gyula, Weisz Dezső, Incze Sándor. Számvizsgálók: Spinetti Sándor, Kovács Gyula, Dávidovits Bertalan. Könyvtárnok: Troplovits József. Választás után kül- döltségileg értesítvén elnök újból megválasztásáról, beszéd kíséretében vette át tisztét s a fiatalsággal a belső termekbe vonult. A gyűlés a kör rendes helyi­ségében, a polg. kör társalgó termében tartatott. Tagok létszáma alapitó 12, rendes tag 51, pártoló 26. Artézi kút készül a helybeli vasúti állomásnál. A fúrást elkezdték már déczember elején, eddigelé már 130 méter mélyben fúrnak egyre-másra szorgal­masan, kaptak ugyan gyenge talajvizet már de nem a keresett bő ártézit. Tekintve hogy Nagybánya városa is készül vizet szerezni magának (vezeték, vagy ár- tézi kút utján, ez még nincs megállapítva) gondolható, hogy nagy érdeklődéssel lesik, hogyan sikerül a va­sutak vállalata? Öt év előtt e város is elkezdte már az ártézi kutfurrást az ág. ev. templom nyugati sar­kán, de 80 méter mélységnél abban hagyta a bizony­talan vállalatot. Egyébiránt 130 m. fúrás is még oly csekélység, hogy e fontos kérdéssél szemben még min­dig várakozó álláspontot kell foglalnunk. Meghívó. Rozsos István községi elemi iskolai tanító folyó évi ápril hó 1 napján d. u, 3 órakor a városháza tanácstermében a méhek tavaszi gondo­zásáról előadást tart, melyre a gazdasági egyesület tagjait és az érdeklődő gazdaközönséget meghívja a Nagybányán, 1900 márcz. 31-én. Gazdasági egyesület. A polgári temetkező társulat ápril hó 8-án tartja ez évi közgyűlését a tűzoltó őrtanya tiszti helyiségé­ben, hova a tagokat meghívja: Révész János elnök, Hanzulovits Kristóf pénztárnok. Helyreigazítás. Lapunk múlt számában közölt özv. Mészáros Gyuláné »eladó gesztenyefa« hirdetésébe nem 12, hanem 120 (százhuz) köbméter olvasandó, mit ezennel helyreigazítunk.

Next

/
Thumbnails
Contents