Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-01 / 13. szám
Nagybánya, 1900. Április 1. — 13. szám. XXVI. évfc TT------“ “s>. . / , 4T y NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-JELENIK Előfizetési árak;-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny imdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. A vizsgálat eredményéről értesitendem a város tanácsát. A helyi kis-ipar nyomott helyzetén a hitel és nyersanyag beszerző szövetkezetek alakítása lévén hivatva első sorban segíteni* az érdekeltek feladata e részben a kezdeményező lépéseket megtenni. A magam részéről kezükre járni óhajtván, egyidejűleg felhívtam az országos központi hitelszövetkezet igazgatóságát, hogy helyszínére küldött közege utján tegye tanulmány tárgyává egy iparos hitel s esetleg másfajta szövetkezet megalakításának kérdését. Amennyiben ily szövetkezetét az ottani iparosok közt létrehozni sikerült, hajlandó leszek azt az országos központi hitelszövetkezet előterjesztése alapján indokoltnak mutatkozó állami támogatásban részesíteni. Az ottani fazekas ipartársulat azon konkrét kérelmet terjesztvén elém, hogy ä fazekasok mázszükségletük beszerzésénél a kincstári fémkohóknál kisebb mennyiség vásárlásánál is 20% árengedményben részesüljenek, e kérelmet egyidejűleg a pénzügyminiszter ur figyelmébe ajánlottam. Ugyanez iparosok helyzetén a lehetőség szerint más módon is javítani óhajtván, utasítottam egyidejűleg Petrik Lajos állami festő ipariskolai szaktanárt, hogy a helyszínére utazva, a fazekasok helyzetét s az annak javítására alkalmas módozatokat szakszerű tanulmány tárgyává tegye. A nevezett tanár jelentése alapján fogok a netán szükséges továbbmenő támogatás tárgyában határozni, már most megjegyezvén, hogy amennyiben a jelzett tanulmányok során indokoltnak mutatkoznék, hajlandó leszek 2—3 fazekas tanonczol további képzés czéljából ösztöndíj mellett az ungváy, állami agyag-ipari szakiskolán rendezendő tanfolyamra kiküldeni. Felhívom ezek után a város tanácsát, hogy úgy a nevezett tanárt, mint az országos központi hitelszövetkezét kiküldöttjét működésében a maga részéről is lehetőleg támogatni és a fentiekről az érdekelteket értesíteni szíveskedjék. Budapesten, 1900. évi márczius hó 19-én, Hegedűs, s. k. E- rendelet a legközelebbi közgyűlés tárgya lesz, addig is gondolkozzanak rajta a városatyák és az iparosok s ez utóbbiaktól különösen elvárjuk, hogy a tervbe vett messzevágó intézkedéseket felkarolják, a felvetett életre való eszméket magukévá teszik s nem akad egy iparos sem, aki útjába állana az iparteslület és szövetkezet létesítésének, mert mi úgy hisszük, iparosaink elég műveltek arra nézve, hogy önkormányzati jogukkal éljenek s élvezzék a társulás és szövetkezés nagy előnyeit. Színészet. Színészeink az elmúlt héten felváltva Nagybányán és Felsőbányán játszottak. A nagybányai műsorból különösen három estét kell kiemelnünk: Vasárnap márczius 25-én Szigethynek »Fekete szemű lány mind hamis« czimü kedves vigjátékát adták elő. A szereplők mindannyian (Tukoray, Szabadhegyi, Pintér, Liptayné) megáilták helyüket. Különösen ki kell emelnünk azonban N. Bodroghy Linát, aki Rózsikét annyi természetességgel és naivitással adta, hogy a babér határozottan őt illeti meg. Ezután következett a »Parasztbecsület*, Mascagni hírneves operája igazán szép előadásban. Azt se tudjuk, kit dicsérjünk, az igazgatót-e, ki e merész vállalkozásba belement, a zenekart, mely oly kifogástalan művészi játékkal gyönyörködtetett, vagy a szereplőket, akik nehéz szerepeiket oly kiváló sikerrel oldották meg. Képes Laura (Santuzza) az egész darabon át művészileg énekelt és alakitolt, Békeffy Lajos, a pompás Tu- riddo, erőteljes hanganyaggal rendelkezik s bátor, tőről metszett olasz paraszt volt, Koppdn Margit (Lola), Csige (Alfió), Verböczy Emilia (Lucia, Turiddo anyja) szintén hozzájárultak a darab sikeréhez. Eltekintve attól, hogy az énekkar itt-ott gyenge volt, ez az est valóban magas művészi nívón állott s az egész közönség a legnagyobb megelégedéssel hagyta el a termet. Másik kiemelendő előadás a keddi, midőn Várady- nak »Rafaél«-je került színre N. Bodrogiig Lina jutalmául. Bogdroghy a herczegnőt játszotta nagy drámai erővel, Képes Laura Stellát Szabadhegyi Rafaelt személyesítette. A jutalmazandó sok tapsot kapott, de mégis teltebb házat érdemelt volna, bár épp az első sorok teltek meg, hol az intelligenczia szokott ülni s ez némileg megnyugtathatja a művésznőt, hogy az ily klasszikus szépségű darabok iránt művelt közönségünknek mégis van érzéke. A harmadik nevezetes este márczius 29-ike. Ekkor lépett fel ugyanis először Porzsoltné Lukács Juliska, a budapesti népszínház tagja. A jeles művésznőt délelőtt az állomáson a város nevében Schönherr Antal főkapitány és Égly Mihály főjegyző fogadták, kik csokorral is megtisztelték a vendéget. Este a közönség nem volt igen nagy, talán azért, mert nem volt eléggé kiértesítve. Az uj évnegyed alkalmából kérjük mélyen tisztelt előfizetőinket előfizetéseik megújítására, illetve hátralékaik beküldésére. A. kiadóhivatal. Ipar-ügyek. Városunk tanácsa nagy odaadással fogotl neki a nagybányai ipar-ügyek rendezésének. A tanács működése főleg három irányban indult meg: 1- ör létesíteni akarja a már égető szükséggé vált ipartestületet; 2- or meg akarja alakítani az ipari hitelszövetkezetet s 3- or megszabadítani óhalja a képesített iparosokat a kontároktól. Mind a három, derék vállalkozás, óhajunk, hogy szerencsésen sikerüljön. Országgyűlési képviselőnk s a minisztérium szintén komolyan fárad a már-már súlyos viszonyok közé került nagybányai ipar fölemelésén. A legutóbbi napokban a keresk. minisztertől a következő nagyfontosságu rendelet érkezett e tárgyban hatóságunhoz: 18730. . ix. szNagybánya város tanácsának! A város országgyűlési képviselője felhiván figyelmemet a város súlyos közgazdasági helyzetére, indíttatva éreztem magam, hogy a kerületi iparfelüg>előt a város ipari viszonyainak tanulmányozására utasítsam, különös tekintettel arra, hogy mily intézkedések foganatosítása s esetleg mily ipari intézmény létesítése után volna lehetséges azoknak lendületet adni ? A kerületi iparfelügyelő jelentése szerint, a város környékén kőedény-gyártásra alkalmasnak látszó agyag és bútorgyártásra alkalmas bükkfa nagy mennyiségben lévén található, gondom lesz rá, hogy a szakmabeli nagy-ipari vállalkozók figyelme alkalmilag e körülményre felhivassék ; az anyagot illetőleg azonban szükségesnek tartom, hogy az ott előforduló agyag- nemüekből 1 — 1 kgr. minta-mennyiség küldessék fel a budapesti m. kir. technológiai iparmuzeum igazgatóságához megvizsgálás végett. A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Vitatkoztunk . . . Vitatkoztunk egymással ketten, Igénytelen poéta én, meg 0, Hiszek-e — kérdé — a szerelemben És helye a szív, vagy az agy velői Mit kérdez, erre megfelelnem Pár szóval igen-igen nehéz, Elemezzük hát: a szerelemben Mi függésben van a szív és az ész ? Ohó UramI igy szólt a lányka, Definiálni azt nem lehet, Csak két szivnek egy dobbanása Tudhatja : Mi rá a felelet I Bakcsy Kornél. Már késő.... Irta: Bónisné Kollár Mariska. II. Midőn a nyár is elérkezett, Margit naponta künn sétált a parkban, összejárta Helén kedvencz helyeit, s elszomorodott, a hányszor csak a fülemüle csodaszép hangját hallgatta, mindig előtte állt a még tavaly oly boldog Helén bájos arcza s azon feledhetetlen este, midőn a lugasban oly elmerülve ábrándozott Helén s élvezte a természet gyönyöreit. És hol van ő most ? Eltemetve a külső világtól. Már nincs körülötte a nyíló virágoknak ápolója, kis úrnőjük nem is tér többé vissza soha. így gondolkodva, járt fel és alá Margit a kavicsos utón, várva férje hazatértét. Egyszer csak háta mögött gyors lépéseket hallott. Ki lehet — gondolta Miklós nem szokott ily gyorsan jönni, ezzel megfordul s maga előtt látta Tibort mosolygó arczczal, hogy sikerült Margitot meglepnie. »Egész megijesztettél, mondá Margit a kölcsönös üdvözlés után, hát még hogy fog örülni Miklós, ha haza jön, váratlan megérkezésednek.« »Hát Helén nem, ő hol van ?« mondá Tibor körültekintve a parkban »Helén — ő neki már mindegy — feleié Margit elszomorodva — hisz te még nem is tudod Tibor? Ö zárdába vonult.« »Zárdába ? Miért, hogyan, — szólt Tibor egész elváltozott hangon — csak nem örökre?!« »Jer üljünk le ide e kis hársfa alatti padra, majd elmondom neked, — ezzel elmondá Helónnek egész megváltozott természetét, óhaját — s különös változásainak okát nem tudjuk ma sem,« beszélé Margit a mellette ülő Tibornak. Tibor egész magánkívül hallgatta Margit elbeszélését, majd megragadva Margit kezét, kért, könyör- gött hozzá: »Óh Margit, ha te szereted húgodat, ha az én boldogságomra adsz valamit, kérlek, menj Helénhez, talán még nem késő, hívd ki a zárdából; mondd neki, hogy én csak érte élek, ő az én életczélom; egész utam alatt csak az ő alakja lebegett szemem előtt; mióta ismerem, csak egyedül őt szeretem. Óh, mondd neki, legyen az én nőm; imádni fogom halálomig; kérlek, menj s hozz választ tőlle.« Margit izgatottan hallgatta Tibor beszédét s csak most kezdte Helén viseletének okát sejteni »De hát miért nem ö'zóltál te elutazásod előtt csak egy szót is nekem erről a szándékodról, én ezt nem is gyaníthattam !« »Ha tudtam volna, hogy ez fog történni — fe- le'é Tibor — inkább nem mentem volna sehová. Istenem, miért is helyeztem utamat házasságom elé s hogy miért nem szóltam, csakis azért, mert azt hittem, ha tudjátok szándékom, lebeszéltek majd az utazási tervemről, s ha Helén is szólt volna, akkor nem tudtam volna eltávozni, mivel pedig határozott szándékom volt, hogy keletre menjek, azért mentem el szótlanul. Nem birt tovább beszélni a belső felindulástól; szép halvány arczát a fájdalom egész megváltoztatta, úgy, hogy Margitnak kellett vigasztalni. »Ne busulj annyira édes Tibor, mondá Margit, talán még nem késő, azt hiszem, hogy ő is téged szeret, még minden jóra fordulhat. Holnap délelőtt elmegyek ismét Helénhez, elmondom majd szándékod Légy itt, megtudsz mindent. Jer menjünk most be.« Ezzel felállt, Tibor karját nyujtá s ingadozó léptekkel haladt Margit mellett, alig tudva uralkodni magán. Másnap délelőtt Margit már alig várta, hogy a fogadási óra elérkezzék, hogy beszélhessen Helénnel. Hát még Tibor ? Neki nem volt éjjele. Fel és alá járt szobájában a felkelő nap még ébren találta, de azért reggel már Margitnál volt, várta a választ. Lapunk mai számához negyediv melléklet van csatolva.
