Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-11 / 10. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. Márczius 11.--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------{----------------------fé le keresethez nem nyúlnak, csak az ősi vagyonból éllek. És lassankint az a kúria düle- dezővé lesz és nincs kegyeletes kéz, amely őseiknek arczképét uj virágzásra emelje. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Hát én azt kívánom t. ház, hogy az első kép váljék valóra. Én azt kívánom, hogy az a magyar középosztály erősödjék uj elemekkel és teljék meg uj elemekkel és teljék meg uj eszmékkel, hogy az a magyar középosztály vezesse ezentúl is ennek az országnak ügyeit, mert csak az a középosztály az, amely képes egy egységes nagy nemzeti testet alkotni, amely az ő lombjaival és koronáival föl tud szállni a legmagasabb tetőkre és viszont gyökereivel le tud nyúlni a földnek legmélyébe. (Tetszés és helyeslés jobbfelől.) Nekünk egy ilyen egységes magyar társadalomra van szükségünk, mert hiszen a haladó időnek árja, t. uraim mindig nagyobb és nagyobb föladatokat mér reánk ezen a helyen, ahol ma állunk. Akkor, amidőn azt látjuk, hogy a szomszéd Ausztriában lassankint nincsen politikai név, amelynek ragyogása volna, nincsen többé politikai intézmény, nincsen politikai gondolat, amely visszhangra talál, amidőn félnünk kell újabb és nehezebb komplikácziók- tól, amelyek nehezebb föladatokat tárnak elénk, akkor azt hiszem, nem szabad még arról sem megfeledkeznünk, hogy az az osztrák példa abban a tekintetben is kell, hogy gondolkozásra ösztönözzön bennünket, hogy l. i. ne kövessük azokat az utakat és módokat, amelyek oda vezettek, ahol ők vannak. (Élénk helyeslés a jobboldalon) hanem keressük az igazságot, a magyar parlament méltóságának megfelelőleg, (Helyeslés jobbfelől.) nyilt vitában, komoly, férfias módon. (Igaz! Úgy van! Helyeslés és tetszés jobbtelő].) A költségvetést elfogadom. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés. A szónokot számosán üdvözlik.) Színészet. Márcz. 3-án Szombaton a »Valeni nász« szinmü 4 felvonásban, igen jó előadásban. Az est folyamán szép tehetségeit N. Bodroghyg Lina ragyogtatja, mellette Csige, Liptayné, Tűkoray, Liptay emelendők ki. Vasárnap márczius 4-én a »Kurucz furfang« ment, ifj. Bokor Józsefnek 100 aranynyal jutalmazott népszínműve, igen jó előadásban. A darab maga valóban csak egy furfangos ötlet körül forog, de azért különösen a 2 első felvonása élvezetes és érdekes. A szép kurucz nótákat szívesen hallgattuk. Jól játszottak: Szabó Mariska, ki mint Bözsi, Bedő J. felesége jó kedvével, ügyességével és természetes játékával az egész közönség tetszését megnyerte. Liptay Lajos (Bögözi L.) jóizü alak volt, bár szerepe nagyon hálátlan, szerző u. is egy hihetetlen s kiállhatatlan alakot mutat itt be, a milyenek a régi jó időkben talán nem is léteztek. Csige Lajos (Bedő vitéz) szintén a jó színészek közé tartozik. Megemlítendő még Képes Laura s a férfiak közül Szabadhegyi A. és Tukorai L., aki az ő rettenetes fizimiskáival a legkisebb szerepből is tud kaczag- tatót alkotni. Ma pompás barát volt. Végül nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Bodroghy Lina Czinka Panna rövid szerepét annyi bensőséggel és oly meg- ragadóan érvényesitte, hogy a közönség önkéntelenül tapsviharban tört ki. Nógrádynak ma kisebb szerepe volt a »Szegény legénynek olcsó a vére« kezdetű szép kurucz dallal hatást ért el, de több nótája aztán nem is volt mert nem juttattak neki. Hétfőn márczius 5-én a színház zárva. Kedden Sardounak hires vigjátékát a »Váljunk élt« hozták szinre. — Ez a finom franczia szellemmel megirt darab kifogástalanul jó előadásban ment. A két főszereplő Bodroghy Lina (Cyprienne) és Szabadhegyi (Des Prunelles) valósággal kitettek magukért. Pintérnek ma hálátlan szerepe volt. A többieknek szerző csak morzsalékokat juttatott. Kár hogy csak félig telt meg a terem közönséggel, mert a ki távol volt élvezetes estétől fosztotta meg magát. Szerdán Romeo és Julia Shaksperei tragédia. A jelenvolt közönség az előadással teljesen meg volt elégedve, bár a klassikus darab és á jó előadás nagyobb közönséget érdemelt volna Sokan panaszkodnak a közönség köréből, hogy a fél 8 órai kezdés korai, 8 órakor kellene nálunk kezdeni az előadást, mivel itt a kapu pénz úgy is ismeretlen fogalom s legalább a családok nyugodtan vacsorálhatnának otthon. Csütörtökön a Királyfogás ment, Konti jó, de már nagyon elcsépelt operettéje. A mindig ügyes Szabó Mariska és Koppán Margit mellett megkell dicsérnünk Nógrády Jánost, ki mint Radzivill herczeg jól alakított és szép hangjával tapsokat aratott. Általában a társulattal közönségünk meg lehet elégedve. Összevágó és jó előadásokat mutatnak be, megérdemlik a pár tolást. Pénteken, márczius hó 9-én szinre került »Mátyás király az igazságos és a czinkotai kántor.« Ez ifjúsági előadás volt d. u. 5 órakor, zsúfolva is volt a színház gyermek népséggel annyira, hogy ha a felnőttek ily pártfogásban részesítenék, akkor Szabadhegyi volna a legboldogabb igazgató Magyarországon. — Persze az a baj, hogy 10 krajczárokból bajos nagyobb összeget összehozni. Tehát, ha sok is a gyermek, kevés a jövedelem. Éppen azért dicsérnünk kell Szabadhegyit, hogy a gyermekekről sem feledkezett meg ; reméljük, hogy lesz még több ily gyermekelőadás is. Mátyás királyt Pintér játszotta, kinek szép alakja s karakterisztikus arcza nagyon illett Mátyás királynak. Szabadhegyi volt a kántor és Sárköziné az ő lármás felesége, Tukoray L. tót diák nagyon tetszett az apró emberkéknek, a kik jól mulattak, sokat kaczagtak, sokszor bele is beszéltek a játékba, de tapsolni még nem tudnak. A megelégedés legnagyobb fokú kifejezése az elbámulás volt Ma szombaton a Görög rabszolga, előre láthatólag óriás közönség előtt. Holnap vasárnap délután fél 4 órakor félhely- árakkal a Peleskei nótárius. Este fél 8 órakor »Csillag- hullás«, Rátkai László népszínműve, rendes helyárakkal. A jövő hét műsora: Hétfőn 12-én félhelyárakkal Brankovich György Szerbia despotája. Obernyik halhatatlan remekműve. Kedden Üdvöske operette. Szerdán márcz. 14-ére márczius 15-ike emlék- ünnepélyéül, allegorikus néma képlettel. Talpra magyar szavalat, ezt kőveti Bánk-bán tragédia. 16-án teljesen leszállított helyárakkal Hadak útja énekes életkép. Pénteken szünet. Szombaton Sulamith másodszor. Vasárnap kintornás család énekes népszínmű. (2) 10. szám akarják elözönleni. Ez nem rokonszenv, nem ellenszenv, hanem az egyszerű önvédelem kérdése. (Helyeslés.) Nekünk igenis óvnunk kell mezőgazdaságunkat abból az egyszerű okból mert ha még a jövő ipari fejlődést tartjuk is szem előtt, az első dolog megtartani, ami van, és a jövő ipar fejlesztésének kiindulási alapot kell teremteni a mezőgazdaságból is, vagyonunk, gazdaságunk alapját sérthetetlenül meg kell tartani. (Helyeslés.) Foglalkozik a jövő ipar fejlődésének kérdésével. Mezőgazdaságunkat meg kell védelmezni, ezt helyesli. Helyesli, hogy a mezőgazdasági érdekek megóvassanak, de sajnálja, hogy a gazdaközönség befolyása következtében eljutottunk oda, hogy az őrlési eljárás megszűnt. Sajnálja nemcsak a nagy károk miatt, hanem azért, mert ezzel együtt bizonyos elfogultság és gyűlölet juíotl kifejezésre. A malomipar hanyatlását nem az okozla, hogy a malmok maguk rontották meg a magyar liszt értékét, hanem az, hogy Amerika oly óriási versenyt támasztott, melylyel szemben a magyar liszt nem tud megállani. Nem bánja, ha a magyar termelő ki fogja szorítani azt a kereskedőt és azt az iparosi abból az üzletből, melyben eddig van, de akkor csinálja meg azt az üzletet ő maga. Ám, hogy az ország egyszerűen elveszítsen egy üzletel, meri abból a mező- gazdaságnak semmi haszna nincs, ezt nem lehet helyeselni. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Támogatja Serényi grófot a húskivitel dolgában. A gazdának társulnia kell olyan elemekkel, melyeknek élete az üzlet, akkor aztán meg lesz a nyereség is, amelyre szükség van. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mi, — úgymond — ma egy átmeneti korban élünk, amelyet legjobban tudnék jellemezni két képpel, amely igen sokszor szemem előtt lebeg. (Halljuk! Halljuk!) Látok egy ősi kúriát, amely négy-öt testvérre maradt. Az a kúria meg van terhelve adóssággal, ami természetes is, mert hiszen a szülőknek föl kellett nevelni azokat a gyermekeket, de azok a gyermekek különböző polgári pályákra mentek, lesz belőlük orvos, mérnök, kereskedő, iparos és tisztességes munkával vagyoni szereznek. Ezek a testvérek visszakerülnek az ősi kúriára, kitatarozzák annak omladozó tetejét, nagyobb fényre emelik azt, mint valaha volt és kegyelettel ülnek az ősöknek arczképe alatt, amelyet újból megaranyoznak, mert habár más elveket vallanak és más gondolkozásuk is van, egyben hasonlók az ősökhöz: hogy azokat az erényeket kultiválják, amelyek az ő életükben hazájuknak hasznára váltak. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) De látok egy másik kúriát, ahol azok a testvérek büszkék arra, hogy ők soha semmiTárdy: (Meghatottam) Puska, édes! Ilus: Lelkem kis uram! (Megölelik egymást.) lárdy: Képes volnál értem oly nagy áldozatra is? Ilus: (páthosszal.) Érted, édes, még az életemről is le tudnék mondani. Tárdy: (susogva) Még az athléta-bálról is? Ilus: (Szörnyű komolysággal.) Az ilyen tréfákat nem szeretem uram ! Tárdy : De hisz ez korántsem tréfa. Ilus: ügy . . . Nem tréfa? . .. Tárdy : (hidegen) Sajnálom asszonyom, egész komoly dolog. Ilus: S az adott szó, uram, értse jól meg, (hangsúlyozással) az adott becsületszó ? Tárdy: Eh, lári-fári ! Asszonynak adott szó nem számit. Ilus: Gedeon ! Tárdy: Ilka! Ilus: Vigyázzon! Ne kössön ki velem! Tárdy: (fagyosan) Utóvégre is asszonyom, a háznál én vagyok az ur Akarom! Parancsolom! Ilus: (felszisszenve) Mama! hallottad ezt? Ö parancsol, mint egy konyha-cselédnek szokás. Oh eltűröd, hogy leányoddal igy bánjanak? (sir) Isten önnel uram ! (Az ajló felé indul) Oh én szerencsétlen, szegény teremtés! Tárdy: (félre) Talán nagyon is érdes voltam. Túllőttem a czélon. Jóvá kell tennem! (fenn) Iluskám! Ilus: (elhalóan) Nekünk már mi mondani valónk sincs egymásnak. Tárdy: Az Istenért, mit akar tenni? Ilus: Amit helyemben minden jó nevelésű asz- szony tenne, megyek vissza a mamához. Tárdy : (félre) No csak az kellene még ! (fenn) De Puskám, ne haragudjék, lássa .. . Ilus: Elég, mindent láttam Tárdy: Csak próbára akartam tenni! Ilus: (örömmel) Csak próbára? Igazán? Tárdy: Nos igen. Hiszen nem én, hanem egy kegyetlen végzet az, amely meg akar fosztani attól a boldogságtól, hogy az én Puskámnak örömet szerezhessek. Ilus: Egy kegyetlen végzet ? Tárdy: Olvassa! (Átadja a miniszteri tanácsos levelét.) Bus: (olvassa) Elvárom, hogy a kitűzött időben hivatalában pontosan jelentkezzék. Tárdy: (keserűen felkaczag.) Éjjeli inspekczióra, épen az athlétabál napján. De Istenemre . . . Ilus : Jaj, én rosszat sejtek ! Tárdy: Ne sejtsen Puskám semmit. Elmegyünk a bálra! Ilus: S az inspekczió ? Tárdy: (mérgesen) Inkább ott hagyom a hivatalomat. Ilus: Most ? Épen előléptetése küszöbén. Tárdy: Legyen, ami lesz! Ilus : Nem, nem édes! Nézze, összetett kézzel kérem menjen el arra az inspekcióra. Látja Gidus, én a legkisebb panasz nélkül, sőt örömest itthon maradok. Tárái: De a becsületszó ? Ilus: Ah, lári-fári. Asszonynak adott szó nem számit. Ugy-e kis uram, megteszi az anyuska kérését. Tárdy: (lemondólag.) Legyen meg az akarata édes! III. JELENET. (Előbbiek, Marcsa szobaleány) Marosa: Egy levelet hoztak a nagyságos urnák. Tárdy: (olvassa magában) Kedves Gida, lüttek a mulatságunknak. A kitűzött időről most a vadászat közbejött akadályok miatt elmarad. Pá Miku. (fent) Puskám, a tanácsosom felmenteti az inspekciótól Hurrah te édes! Ilus: (tapsolva) De most már igazán megyünk, ugy-e kis uram ? . . . Égly Mihály. Heti krónika. Minő szerencse, hogy Nagybányán még csak aranyat, ezüstöt lehet zálogba csapni, ruhára és egyéb ingóságokra nem adnak semmit, mert februárban bizonyosan sok bunda és téli kabát menesztetett volna »német szóra.« Most márcziusban pedig napról-napra alább száll a hőmérő higanya, elébb 3, aztán 5, majd 8, 14 C. fok következett a mínuszok terén* nagy megdöbbenésére a fából kifogyott szegény embernek és a jó- reményü gazdáknak. A Nemere nálunk is divatba kezd jönni. Metsző hideg szél zúgatja a fákat s festi pirösra a legedzettebb és sok viszontagságon keresztül ment emberi orrokat. Ilyen idő kell a színészetnek, akkor hódolunk a múzsáknak, midőn tűz mellé házba szorulunk, s a pártolás ellen valóban nem lehet szavuk Thalia papjainak. Játszanak is a fáradhatatlan színészek eleget, ha kell kétszer is egy nap, mert a közönség érdeklődését honorálni kell. Előadásaik általában megütik a mértéket s mig más vidéki társulatokban 1—2 jó erő van, addig itt mindegyik megállja helyét. Az előre hirdetett műsort ugyan nem tartják be, de hát melyik igazgató az, a ki erre képes, hisz egy kis rekedtséget, influenzát csak meg kell engedni a vidéki primadonnáknak is és ha ezzel a joggal él valaki, akkor az igazgató mindjárt fordítani kénytelen egyet a programmon. Ám azért pártoljuk a művészetet, hiszen az újra dühöngő télben egyebet úgy sem tehetünk. A tavaszi munka megállt, a külső séta, a természet szépségeinek méltánylása ismét akadályokba ütközik. A szibériai időben a krónika is befagy s egyelőre nem bir felmelegedni a krónikás.
