Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-11 / 10. szám
Nagybánya, 1900. Márczius 11. — 10. szám. XXVI. évfolyam. MEGJELENIK VA3■A-ZEitT-A.F. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZ Előfizetési árafc'. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fül. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Nyilttér soronként 20 fill. Láng Lajos beszéde. Választókerünk orsz. gy. képviselője tnárcz 7-én nagyszabású beszédet tartott az országházban. Ö, aki évtizedek óta tanulmányozza a magyar gazdasági politikát, aki teljesen ismeri annak minden részletét, kiváló figyelemben részesült úgy a kormánypárt, mint az ellenzék oldaláról is. Láng nem hódol a divatos jelszavaknak s nem hajhássza az olcsó népszerűséget nagyhangú frázisokkal, de a dolgok mélyére hatol s élesen látó szemével mérlegeli a gazdasági politika nyilvánülását és feladatait. A kötendő szerződések főczélját abban látja, hogy első sorban nyerstermelésünket óvjuk meg. Ez az önvédelem kérdése. Aztán fejlesszük iparunkat, hogy az mint a mezőgazdaság szülötte, majdan segítse, táplálja és eltartsa a szülőt, a mezőgazdaságot is. A földmivelés, ipar és kereskedelem terén a közösség érzetét hangsúlyozza. Beszédét mindvégig a legnagyobb figyelemmel balgatták s több ízben megéljenezték, bár szónok gyengélkedése miatt előre is bocsánatot kért, hogy nem fog tudni oly hangon szólani, a mint szeretné. Kerületünket kiválóan érdekli, hogy képviselőnk a szőnyegen levő nagy kérdésekben minő álláspontot foglal el, azért nagyfontosságu beszédét bő kivonatban hozzuk. Egész terjedel- j mében lapunk szűk kerete miatt nem hozhatjuk. | A beszéd lényegesebb pontjai következők: Mindenekelőtt kijelentette, hogy azért beszél, mert vannak kérdések, melyeket más országokkal s államokkal alkudozások által kell elintézni s melyekről a miniszter nem nyilatkoz- hatik. — E kérdésekben nemzeti közvélemény tisztázása szükséges. Kossuth Ferencz beszédére reflektálva, azt mondja, hogy kétségtelen, hogy az osztrák ipar nagyobb előnyöket élvezett a közös vámterület.>él, mint a magyar mező- gazdaság. Az osztrák statisztikai kimutatás az 1898-iki áruforgalomról azt bizonyítja, hogy amig a magyar nyerstermelő czikkeknél a legtöbb esetben vagy a kiviteli többlet leszállóit, vagy egyenesen a kiviteli többletből behozatal többlet lett, addig az osztrák iparczikkeknél mindenütt a kiviteli többlet nevezetes emelkedéseket mutat. Tehát kétségtelenül igaz, hogy ami a kivitelt illeti, a közös vámterület a maga fönnállása alatt nagyobb haszonnal volt az osztrák iparra nézve, mint. a magyar nyerstermelésre. (ügy van ! jobbfelöl!) De nem ebben fekszik a közös vámterületnek tulajdonképeni jelentősége. A közös vámterületnek tulajdon- képeni jelentősége abban fekszik, hogy amidőn másutt mindenült bezárulnak a kapuk a magyar nyerstermelés előtt, akkor a közös vámterület biztosit nekünk kényelmes, jó piaczot. Ez a közös vámterület jelentősége, amely természetesen akkor felel meg, hogyha a mi nyerstermelésünknek ezt a piaczot tényleg meg is adja s a nélkül természetesen nem A kövefendő vámpolitikával szemben azt mondja, hogy az érdekközösség itt mutatkozik a legerősebben. Nekünk első sorban a kötendő szerződéseknél és a vámtarifánál arra a kérdésre kell a fősulyt fektetnünk, hogy milyen érdeket kell itt képviselni? Első sorban a mező- gazdaságnak, a nyerstermelésnek érdekeit kell a kötendő szerződéseknél szem előtt tartani. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) És pedig kél okból. Először azért, mert ami az ipari érdekeket illeti nagyon valószínű, hogy az osztrák iparosok is gondoskodni fognak arró', hogy az ipari érdekek kellően felkaroltassanak. Ismerteti az iparra nézve az osztrák álláspontot, mely odairányul, hogy az osztrák ipar terén minél nagyobb munkamegosztás nyilvánuljon. Helyesli a miniszter azon törekvését, hogy az osztrák iparosok egyes czikkek gyártására ide jöjjenek. De e mellett kombinálni kell, hogy oly iparágak honosodjanak meg, amelyek nemcsak a belszükségletet elégítik ki, de amelyeknek a kivitel szempontjából is meg van a maguk igazoltsága. Azt hiszi, hogy ebben kellő támogatásra találnánk osztrák részről is. De ügyelni kell arra, hogy az az irányzat Ausztria részéről, mely fokozni akarja az ipari vámokat, az osztrák ipar kedvező alakulása következtében ma már gyengül, mig az az irányzat, amely a nyerstermékek vámját akarja leszállítani, erősbödik. Ezzel szemben kell nekünk állást foglalnunk. Nevezetesen egy iparág van Ausztriában, mely nem tud a német iparral1 konkurrálni és ez a vegyészeti, a modern technikának egyik legnagyobb ipar- csoportozata, ahol egészen uj eszközökkel dolgoznak és ahol a természettudománynak és technikának minden vívmányát fölhasználják. Kettős érdeket kell óvnunk: nemcsak a nyerstermelőét, hanem azt is kombináczióba kell vennünk, vájjon annak a fejlődő magyar iparnak nincs-e éppen abban előnye az osztrákkal szemben, hogy közelebb, olcsón kapja a nyersanyagot, holott az osztrákok nem kapják. (Helyeslés). Ha már az osztrák ipar abban a helyzetben van, hogy ugyanoly olcsón kapja, nem tesszük-e ki kezdődő, fejlődő iparunkat annak hogy nem fog tudni ezzel szemben megállni ? Következik az osztrák iparosok kívánságának az a része, hogy a kelet piaczait, nevezetesen Romániát segítsük meghódítani; más szóval, hogy Romániával szemben járjunk el akként, hogy a mi nyerstermelésünk az eddiginél kedvezőtlenebb helyzetbe jusson. Itt ismét nagyon óvatosnak kell lenni. A magyar politikának e tekintetben már a múlt kereskedelmi szerződéseknél az volt a fölfogása, kogy előbb nekünk kell tisztába jönnünk a nyugattal, aztán beszéljünk majd arról, mit csináljunk a kelettel. Nem védvámos tendenczia kell, de nem is kellenek szabad kereskedelmi velleitások e kérdéseknél. A tény az, hogy az egész világ védelmezi a maga nyerstermelését; az egy Angliát kivéve, mely azt lehet mondani/ annyira nagyiparos állam, hogy nála az élelmiszerek és nyersanyagok megdrágítása az ipar uralmát koczkáztatná minden más államban, Franczia- országban, Németországban, legerélyesebb agrárius védelem áll fönn. Mi közepette állunk egyrészt oly országoknak, amelyek a nagyipar mellett mesterségesen elzárják magukat nyersterményeink elől, másrészt oly országokkal állunk szemben, a melyek nyerslerményeikkel a mi piaczainkat A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tármja. Bárányfelhők. — Három jelenetben. — Személyek: Tárdy Gida miniszteri titkár. Ilus felesége. Marosa szobaleány. I. JELENET. (Tárdy dolgozó szobája. A falak vadásztrofeumokkal vannak díszítve, perzsa szőnyegből vont kis hadisátor alatt piczinyke kávésasztal, körülötte a szétterített hatalmas oroszlánbőrön apró bársonyos duezezok). Tárdy (keleties nyugalomban az asztalka mellett ül). Fatális helyzet! Koloszálisan fatális helyzet! Ugyan- egy napon nagy hajtóvadászat és athléta bál! Hamlet apánk töprengése valóságos bagatel dolog ehhez képest. Ha ebből az útvesztőből is van kivezető fonál, akkor .... (Hirtelen közbevágva). A levél! (Megkönnyebbülten) Ebben az izgalomban egészen megfeledkeztem a tanácsos leveléről. Elő csak drága kis levélke, hadd tartsak még egy szemlét fölötted. Rendben vagy-e? Az aláírás? (Egy nagy hivatalos kinézésű levelet vesz ki fiókjából.) A pöcsét ? (Figyelmesen nézegeti.) Pompás, fölséges hamisítvány mondhatom 1 Még a miniszteri tanácsosom sem mondaná, hogy nem ő irta. Ez a Miku zseniális egy hamisító! Pompás ötlet volt tőle, hogy a bál napjára kifundálta az éjjeli inspekeziót! Hahaha ! No de ilyet! Remek ötlet! Biz az asszonykának nem marad más hátra, mint dudorászva lemondani . . . lemondani . . . Első a hivatal! (Elérzékenyülve.) Szegény kis aranyos Ilusom! Képzelem szegénykét, ép úgy fogja magát érezni e levél olvasásakor, mint a szivén lőtt galamb. Oh édes Iluskám! Ha tudnád, hogy milyen gyalázató^ összeesküvés van ellened készülőben, a te jóságos hű, szerelmes szivecskéd ellen, mely édes szeretetében még álmaimat is kifürkészi, csakhogy bűvös valóra váltsa ami még csak vágy vagy kelő sejtelem. (Bünbánólag) Minő csúnya hálátlanság! Valóban, a pokol harcza ez a menyország ellen. (Némi szünet után a levelet visz- szadobja a fiókba.) Győztél Iluskám! Győztél, mielőtt a csúf merényletet elkövettem volna ellened. Elmegyünk aranyosom, ott leszünk az athléta bálon! (Az asztalról felveszi Ilus arczképét s megcsókolja.) De ugyan mit ne tennék meg érted! Te angyal! Te édes! Lehozom s lábaidhoz rakom az ég csillagjait; meglopom Tündérország kincseit, ha kell véremet ontom, ha kell, egy pillantásodra megha'ok érted! Te édes! Te jó! (Fejét kezeibe hajtja, majd némi szünet után feláll.) De a vadászat? Eh, csak semmi elérzékenyülés! No szép, csak az kellene még, hogy a könnyezésig ellágyuljak. Teringettét, hát férfi vagyok-e, vagy hitvány gyönge báb? Hiszen igaz, a kis anyuska ... no igaz, mind szét igaz ... de végre is csak én vagyok az ur a háznál, vagy mi? Nagyszerű! Koloszális! Még hogy azt mondják a vadászczimborák rólam is, amit Benkő Gabiről, hogy egy kicsike rózsaszínű papucs parancsol a háznál. No még az kellene! Nem! Ezerszer nem ! (Lábával dobbant.) Nem megyünk sehova, punktum! Azután a vadászat; az ám csak a gyönyör, mikor megharsannak a kürtök s hallali kiáltás veri föl a völgyek, erdők zugó csöndességét. Az a rohanás, szinte repülés ... ah mily idegizgató édes gyönyör. Persze ő nagysága azt óhajtaná, hogy én mondjak le mindenről. No majd. Csalódik édes asszonyom. Már nyakamra nőne! Persze az asszonyt nevelni kell tudni, én pedig azt jól tudom! Csak semmi bujkálás ! (Önérzetesen.) Erős szív, férfias határozottság! II. JELENET. (Tárdy, Ilus.) Ilus : Gida, zavarom ? Tárdy: Oh nem . . . Ilus: Talán haragos az én kis uram ? Tárdy : (egykedvüleg,) Oh nem ! Ilus: Talán roszkedvü ? lárdy: Oh nem! Ilus: Gida, mi lelte magát? Tárdy hallgat. Ilus: Édes Istenkém, talán valami baja van ? Oh szóljon: fáj valami édes ? Gida, ha szereti a maga csúnya anyusál, szóljon, ne kínozzon. Tárdy: (sötéten) Nincs semmi bajom! Ilus: Oh én jól fiátok, engem nem lehet félrevezetni. (Megsimogatja Tárdy arczát.) Édes jó uracs- kám, ugy-e fáj, nagyon fáj ^valami.? Tárdy sóhajt. Ilus: Kétségbeejt egészen. Oh szóljon édes Gida, ne kínozzon, ne gyötörjön. A maga kis anyusa oly hűségesen, oly szeretettel fogja ápolni, még az életét is odaadja magácskának, ha . ,. Tárdy: (Mosolyogva.) Kis bohó, az életét is ? Ilus: Igen! Az életemet is. (Neheztelve.) Talán nem hisz nekem? Tárdy : Nagyon sokat Ígért. Ilus: Nos, én szavamnak állok !
