Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-11-18 / 47. szám
1900. november 18. NAGYBÁNYA ÉR VIDÉKE 47. szám (3) Az elmaradt koszorú. Általános megütközést keltett, hogy a budapesti nemzeti színház, melynek úttörője és egyik alapitója Lendvay volt, nem helyezett koszorút a talapzatra. Egyik fővárosi lap a »Nemzeti újság« 316 számában vezérczikkben foglalkozik ezen iigygyel s a következőket írja : Két koszorú. A nyáron a berlini Freie Bühne nevezetű vándorszínész-társaság játszott a Somossy-orfeumban. Bizonyosan rendkívüli művészek lehettek, mert a Nemzeti Színház igazgatója szükségesnek, jónak és hazafiasnak találta a magyar színművészet hódolatát a német színművészet előtt egy díszes koszorúval kifejezni, bemutatni. Ennek viszonzásául a német színtársulat szintén megkoszorúzta Lendvaynak a Nemzeti Színház udvarán lévő mellszobrát. Ez tehát eddig két koszorú. És fájdalom, több koszorú nem is következik ezúttal. Pedig talán lett volnn rá némi jog, czim, alkalom, ne mondjam : kötelesség. A napokban leplezte le Nagybánya város 1 mű veit és hazafias közönsége kitűnő szülöttjének Lendvay Mártonnak, a nagy magyar színművésznek emlékszobrát Jelen volt ott sok mindenféle magas méltóság kulturális testület Széli Kálmán miniszterelnök gróf Hugonnay főispánnal, Wlassics Gyula kultuszminiszter Kovács Béla királyi tanácsossal képviseltette magát. Képzelhető, mekkora volt a szobor-leleplező ünneprendező helyi bizottság elképedése, mikor a depu- tációk számba vételénél egyszer csak kiderül, hogy egy küldöttség sehol sincs. Pedig az ünnepély rendjébe is belevették, kogy a budapesti Nenzeti Színház küldöttsége megkoszorúzza egykori büszkeségének emlékszobrát. Ezt a magától értetődő, természetes programm- pontot, bizony szégyenszemre törölni kellett. Nem tudjuk és nem is keressük, kit terhel ez a botrányos mulasztás. Szégyenletes dolog, hogy megtörtént és megtörténhetett. Oly rettentő fokú kegyelethiányra, vagy ha jobban tetszik, fejvesztett indolenciára mutat, a minek egy nemzeti müintézet életében nem volna szabad szerepelnie, vagy ha megvan, hát tűzzel vassal ki kell onnan irtani. Ha már az intendáns s a Nemzeti Színház igazgatója méltóságán alulinak tartotta, hogy személyesen megfeleljen a nagybányai meghívónak, hát tett volna meg annyit, a mennyit a miniszterelnök és a kultuszminiszter sem látott derogaiónak : elküldhette volna képviseletében kit is no ? Beregi Oszkárt, a mai Lendvay Mártont. És még tovább menve, ha a hivatalos vezetőség összeférhetetlennek tartotta, hogy a német vándorszínészeket is, a magyar művészet hérosát is megkoszorúzza : hát nem tellett ki az elég gazdagon dotált kripto-hofsauspilerektől egy kis kollekta egy olcsó koszorúra. Hiszen urak és hölgyek, annyit egy átutazó facér kollégának is meg szokás tenni. Lendvay Márton csak volt akkora, mintha a mai Nemzeti Színház összes talentumai egymás feje tetejére állanak, hogy óriásnak látszassanak. Révész János beszéde. Tisztelt ünneplő közönség! Magasabb műveltség, megszilárdult viszonyok s mindenekfelett békés időszak kell ahoz, hogy a nemzet monumentális alkotásokban róvja le a hála és kegyelet adóját elhunyt nagyjai iránt. Ezeréves történetünknek csupán utolsó lapjain olvashatjuk, hogy szobrok emelkednek a dicsők, jelesek tiszteletére. S mig egyrészről azért ma is sokszor keserűséggel idézhetjük Petőfi szavait: Ó e hazában olyan sok jeles Sírján ingatja vándor fuvalom A feledésnek tüske bokrait ! Másrészről azt is el kell ismernünk, be kell látnunk, hogy a harczias magyar népnek százados küzdelmeiben ősi ereje másfelé volt igénybe véve. Hadúrnak kellett áldozni s igy a művészetnek oltárokat nem emelhettek. Inter arma silent musae ! Korunknak jutott a szép feladat, hogy édes magyar hazánknak földét a halhatatlanok érczalakjaival benépesítse. S minden szobor egy-egy intő jel, mely a maga némaságában oly sokat beszél. Lelkesít, megnyugtat, figyelmeztet és buzdít. Kényszerit arra, hogy foglalkozzunk a múlttal s bátorít, hogy bízva tekintsünk a jövőbe. A nemzeti ős erő nyilatkozik meg az ilyen alkotásokban, azért ki csodálkoznék rajta, ha Magyar- ország városai mintegy nemes versenyre kelve igyekeznek az arra érdemeseknek szobrokat emelni. Mi is, Nagybányának polgársága, régi vágyunkat értük el akkor, midőn emez előttünk álló, most még lepelbe burkolt szobrot, Nagy Lendvaynknak érczalakját, végre átadhatjuk magasztos rendeltetésének. De ki volt ő? kérdhetik sokan, kik újabb történelmünknek lapjait avatott kezekkel nem forgatják. Kiválló-e ? nagy-e ? jeles-e ? szoborra érdemes? Ó engedjetek pár szót szólanom felőle, hogy ez ünnepnapon igénytelen ajakkal bár, de igaz érzelemmel felújítsam emlékezetét. Id. Lendvay Márton, vagy a mint Jókai Mór őt, a valóságos szinészdinasztát oly találóan elnevezte első Lendvay Márton, 1807-ben nov. 11-én, tehát éppen ma 93 esztendeje, Nagybányán született. A helybeli róm. kath. egyház anyakönyvében Márton István néven van bejegyezve. Atyja Lendvay József só-mázsatiszt volt, igénytelen hivatalnok, egyik nagybátyja István azonban a múlt század elején városi szenátor, a tizek tanácsának tagja, tehát tekintélyes, előkelő férfiú. Anyját Stank Jutiánnának nevezték. Szülei tudományos pályára szánták, feladták tehát a helybeli minoritarendi gymnasiumba, hol a négy grammatical osztályt elvégezte. 1821-ben azonban édes atyja elhalt, s ekkor az árvaságra jutott 14 éves fiú iskoláztatása megakadt. 1823-ban ismét ott találjuk őt a gymnasiumban a humaniórák 1-ső évében, vagyis a mai V-ik osztályban. Akkoriban összesen 6 gymn. osztály volt. Ezeket Lendvay elvégezte. Nem volt jó tanuló, sőt neve mellett az iskolai anyakönyvben az is olvasható, hogy negligens, hanyag. Latin világban született, akkor, a mikor még a magyar nyelvtant is deákul tanították, s hogy Márton jobban szeretett várutczai pajtásaival játszadozni, ez az ő magyarságára, nyelvérzékére, szóbőségére bizonyosan előnyösebb hatással volt, mint ha az egyoldalú kitin tanulásnak szenteli életét. Nem restsége miatt volt osztályában többnyire utolsó, de az ósdi rendszert nem bírta bevenni. A magyar irodalommal szívesen foglalkozott, ami magyar mű volt, azt ő olvasatlanul nem hagyta s később tanulmány czéljáb 1 Németországot is beutazta. Az ifjak tudnivágyása tehát nem hiányzott leikéből. Ha jól tanul talán jóravaló falusi lelkész, vagy Várady Gábor elnök, Szabó Sándor alispán, Szerémy György polgármester, Papp Tibor jogakadémiai igazgató, Kubek Elek törvényszéki biró, Órlösy Ferencz főlevéltárnok, szerkesztő, Gavallér Lajos városi ügyész. Őszintén sajnálom, hogy nem vehettem részt a mai ünnepen szivemből üdvözlöm Nagybánya hazafias közönségét, elsősorban azt, kinek lángoló buzgalma és lelkesedése ércznél maradandóbb emléke a nagyjaink iránt nyilvánuló kegyeletnek. Schönherr Gyula. Nagybánya polgárainak hazafisága legyen aranyfoglalatja nagy fiainak, kik, mint drágakövek reá dicsőséget sugároznak. Éljen a nagy művészt ünneplő közönség. Gulyás lelkész. A nagybányai ifjak köre Budapesten lelkesen ünnepel szülővárosával a halhatatlan emlékét fenséges buzdításul érzi a nemzeti művelődés nemes mun- kálására. Nagy elnök. Üdv és kegyelet a halhatatlan Lendvay Márton dicső emlékének, hálás köszönet a szobor-bizottság tisztelt tagjainak és Nagybánya sz. kir. város hű fiai és lelkes honleányainak mély tisztelettel Csukái Sándor. Ugyancsak a vacsora lelkes hangulata alatt a következő 3 sürgönyt küldötte el a bizottság : Nagym. Szél Kálmán miniszterelnök urnák Budapest. Gyönyörű Lendvay ünnepélyünk örömei közt első pohárköszöntőnk nagyméltóságodért hangzott el. Közönségünk táviratilag üdvözli nagyméltóságodat ez alkalomból s azon hő óhajtásának ad kifejezést, hogy tartsa meg az Isten kegyelmességedet hazánk boldogi- tására igen-igen sokáig. A szobor-bizottság nevében Szabó Adolf elnök. Nagym. Vlassics Gyula kultusz miniszter urnák Budapest. Fogadja nagymétóságod, a nagyszerűen sikerült Lendvay ünnepély közönsége részéről őszinte szerencse és üdvkivánatunkat. A szobor bizottság nevében : Szabó Adolf elnök. Nagym. Láng Lajos urnák Budapest, Nagyméltóságod szives kéziratát Lendvay ünnepélyünkön nagy éljenzések közt felolvastuk. Közönségünk őszinte szerencse és üdvkivánatait küldi kegyelmességednek. A bizottság nevében Szabó Adolf elnök. Az itt előadottakból is láthatjuk, bárha csekély részét tudjuk bemutatni mindannak, ami szép és jó e napon történt, hogy a Lendvay ünnepély városunk nevéhez méltó, magas színvonalú ünnepség volt. Legyen a kegyelet és tisztelet nagyjaink iránt mindig igaz és maradandó! * Verő László szobrász 1873-ban született Budapesten, tanulmányait ott kezdte meg, majd Berlinben, Párisban, Londonban folytatta, beutazta Olaszországot s a Chikágói kiállítás alkalmával átment Amerikába, hol Chikágóban, New-Yorkban, Bostonban stb. 2 évet töltött, majd visszajött Magyarországba, hogy katonai kötelezettségének eleget tegyen. A 32 gyalogezrednél szolgálva, beteget jelentett s a katonai kórházban mintázta Lendvayját, titokban dolgozva. Rendesen egy szekrénybe rejtette a mintát s csak akkor vette elő, mikor kiváncsi szemektől nem félhetett. Szobráról úgy a fővárosi kritikusok, mint a hely- belyi közönség a legnagyobb megelégedéssel és dicsérettel nyilatkoztak. A szobor 4 m. 50 cm. magas, a bronzöntvény 1.85 cm. Másfélszeres nagyságban ábrázolja Lendvayt, IBarabás egykorú képe után. Verőnek még szép jövőt jósolunk, az ő szorgalmával s szerénységéből eredő folytonos tanulmányával, kitűnő tehetségével még nagyra hivatott. gáttá hintájába a négy almásszürkéi és meg sem állott Miskolcz városáig. Feltette magában, hogy elcsalja onnan a Szin Játszó Társaságot. Késő este volt már, mikor az izzadságtól habzó lovak berobogtak a sorompóhoz. A mutatvány épen véget ért, mikor Csáky felkereste a Társaságot. Hosszas eszmecsere után Komlósy Ferenczczel, a Szin Játszó Társaság igazgatójával megkötötte az egyezséget s örömből repesve vitte haza a szerződő levelet, mely szerint t , . . . »Déryné, Komlósyné, Mogyorósi Nina, Szerda- keh/L Földvári, Mátéfi, Tóth, Bartha, László, Szákffy, Hiibe, nay, továbbá, Egy személy a vén asszonyok szerepére alkalmatos, Négy kórista, Egy baszista és Egy fő M usika igazgatóból álló társaság I-ső novemberben a játé k mutatványokat elkezdeni és áprilisig szorgalommal folytai'0’ köteleztetik. Ha valaki meg nem jelenne, Iiötelezi Prágát helyette mást szerezni, a játékokat el'őre bemuJaHu a bizottságnak s amelyet a bizottság kihagyni rendel, azok helyett azt adja elő, amit a biz ottság akar. Végül minden bérletre köteleztetik 1 éne kés, 2 opera. 2 vitéz, 1 néző és 3 más darabot adni elő.« A nap ok lassan bár, de egyre múltak s egy szép reggelen arr a ébredt fel Kassa város közönsége:, hogy megérkezett a magyar Szin Játszó társaság. Komlósy Ferencz igazgató bémutatta a nemes elöljáróságnak az előadni szí ándékozott mutatványokat, melyek min- denikére nwegl ;apta az engedélyt. Nem lesz érdektelen talán, ha felei nlitem nehány darab nevét, mint: Bots- kai, Bársony azipö, Eleven holt házaspár, Király bolondjai, Keduencz, ikecskeméti család. Becsben, Magyar insur- gensék, í Ylencziki 'ff s Natália, Pultáviai ütközet, Bors- szemlaektr Hetve » év vér éjjé és Árpád ébredése stb. A mutatványokat november 3-án kezdették el. Színre került: »A Hunyadi-família, vagy az ártatlanság sem mindig ment a Fortélytól. Egy hazai szomorú történet, mely az 1457-ik esztendő 16. márcziusán történt Budán.« Az előadás nagy és általános sikert aratott A szereplőket mind »kidicsérték,« különösen Dérynét, kit több, mint tízszer tapsoltak ki. A Társaság első felléptével meghódította a kassai közönséget s a második előadásra »A havasi Rémkirály, andalgó, vig bűbájos mutatvány két felvonásban,« már zsuffolásig megtöltötték a Játék Szint. Pár nap múlva már egészen otthon találta magát a társaság Kassa városában, Dérynét kedvelték különösen, kit úgyszólván tenyerükön hordoztak, nemcsak a közönség, de a nemesek és arisztokraták is. Nemsokára uj tagok szerződtek: Szentpéteri, Szentpéte- riné, Egressi, Egressiné és Megyeri. Hogy mily erőkkel gyarapodott a Szint Játszó társaság, azt fölöslegesnek tartom méltatni, hiszen emlékük örökké él, minden magyar ember szivében. Egy napon értesítés jelent meg, melyben tudatták a közönséggel *Don Caesar de Bazánt*. fogják előadni s a főszerepet Lendvay Márton fogja játszani. Úgy a darab, mint Lendvay iránt nagy érdeklődés keletkezett, találgatták, vájj ki ő s merre van hazája ? Kíváncsiságuk nem igen lelt kielégítve. Annyit tudtak meg csak, hogy vándor magyar Teatrálista, ki diák volt elébb, de a falhoz csapva a könyveket, otthagyta a tudomány csarnokát. Végre elérkezett az előadás napja A Szin Játszó hely zsuffolásig megtelt néző közönséggel. Lendvay szép alakjával, kellemes hangjával már első jeleneténél magával ragadta a közönséget s az általános érdeklődés és tetszés tárgyát képezte mindvégig. Előadás után maga Csáky Tivadar gróf volt az első, ki sietett neki gratulálni s egyben meghívta magához estebédre, felajánlva neki bármikor házát. így végződött Lendvay Mártonnak kassai első szereplése. Neve csakhamar népszerű lett az egész városban s a nemesi úrasszonyok, mint a Csáky, Dessewjfy grófnők, Berzeviczyné, Ujháziné, Berczikné stb. vetélkedtek egymással, hogy kedvében járjanak az ifjú, szép Teát- rálistának. A társaság eközben pár napi szabadságot nyert, miallatt Kolozsvárra látogatott le, amelyről igy ir az akkori magyar újság, az Erdélyi Híradó. »A Felsőmagyarországi kassai Dal és Szin Játszó Társaság pár nap óta az erdélyi Nemzeti Játék Színen válogatott Dal és Szín Játékokkal gyönyörködteti városunk közönségét. Amilyen örömmel éreztük, hogy Játék Színünk volt az, melyen -- ezen válogatott Szép miveit Társaság, mellyel egész nemzetünk minden felett dicsekedhetik számos Méltóságok pártfogása allatl ősszeállott s hogy itt kezdette koszorús pályája első lépéseit; oly elragadtatással szemléljük a szépmivészségben sebes elémenetét. Hazafiui hála Báró Berzeyiczy Vincze ur őnagyságának, Nemes Kassa Városának kik a szép kezdetet azóta egymásután felfogták, hatalmasan gyámolították s ezen fontos és szép Haladatot nemzeti művelődésünkben ily hathatós foganattal segítették. Számos Hazafiak kívánnák az említett becses Társaságot, fényes ajánlásokkal itt télire megmarasztalni, de az adott szava szencsége mostani hazájába nemcsak visszahívja, sőt az a környülállás, hogy a Hársaságnak Pozsonyba menetele eránt Tek. Abauj Vármegyének minden órán érkezhető parancsolatja
