Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-10-28 / 44. szám

(2) szám. 44. 1900. október 28. Végül 19. Tiszti ügyész beterjeszti az idegenek településéről szóló szabályrendelet módosítását, misze­rint a község kötelékébe nem tartozó lakosok kötele­sek a közvagyon gyarapításához s a közterhek hordo­zásához hozzájárulni s ebből folyólag a város házi pénztárába állami adójuk után 20 százalék községi adók fizetnek. A képviselet a módosítást jóváhagyja. A gyűlés 12 óra előtt ért véget. Tanitógyülés. A megyei általános tanitó-egyesület nagybányai köre e hó 20-án tartotta őszi gyűlését, a tagok kiváló érdeklődése mellett, a somkuti intelligenczia jelenlété­ben, Nagy-Somkuton. A gyűlés kezdete előtt9—3/410-ig Kölesei Rudolf he­lyettes tanító tanított. A tanítás anyagát képezte a 4 fogal­mának kelelkeztetése s 1—2 összeadási képzet alko­tása a 4-es körben. A jelen voltak a tanítást élénk érdeklődéssel nézték és hallgatták végig s végül a bírálatnál érdekes vita fejlődött ki, melyben nők és férfiak vettek részt. A gyűlésen elnökölt: Doroghy Ignáez; jegyzett: Rozsos István. Doroghy elnök, megnyitójában örömmel üdvözli az oktatásügyi miniszternek a polgári iskolák belső életének előmozdítására tett azon rendeletét, melylyel a gondnokságot az iskola külső ügyeinek intézésével bizza meg csupán. Beszél azután az iskolaszékek és gondnokságok újjászervezésének irányáról s kifejti miként véli jónak a megoldását ezen szervezkedésnek. Rozsos jegyző, a tavaszi gyűlés csinos, gondos összeállítású jegyzőkönyvét olvassa fel, mely után az elnök nehány különböző természeti ügyről jelentést téve a tárgysorozat következő pontja: a megyei ta­nítók középiskolában, vagy polgári és felsőbb leány­iskolában tanuló gyermekeinek segélyezése képezte megbeszélés tárgyát. Székely Á. ezen ügyet egy beadványban terjedel­mesen indokolva, az ügy megtestesítésére, a következő indítványokat tette: 1. A szatmármegyei tanítóknak polgári, felsőleány vagy középiskolában tanuló fiú, vagy leánygyermekei­nek segélyezéséről gondoskodjunk. 2. Erre a czélra a megye területén lakó tanítók, nemzetiségi és vallási tekintet nélkül évről-évre fizes­senek 2—2 koronát. 3. A megye területén levő tanitó-egyletek járul­janak e segélyezéshez bizonyos évi összeggel. 4. Kéressék fel a közigazgatási-bizottság annak keresztülvitelére, hogy a megye piinden községe részé­ről erre a czélra a kulturadóból 2—2 korona adassék. 5. Kéressék fel a Széchényi-társulat bizonyos évi segély nyújtására. 6. A segélyezésben: koszt, szállás vagy tanitta- tási költségben részesülnek, a megyei tanítóknak azon gyermekei, kikben a tanulásra tehetség van. 7. A segély-alap esetleg internatus vagyonát ke­zelje, a megye területén lévő tanitó-egyleteknek 3—3 évre választott 1 — 1 képviselője, kik mellé az esetle­ges változásokra való tekintettel 1 — 1 póttag is vá­lasztandó. 8. A megyei kir. tanfelügyelő és segéd-tanfelü­gyelő urak kéressenek fel ezen ügy méltó felkarolására. 9. Ezen pontok beható tárgyalására kéressék fel az általános tanitó-egyesületnek többi köre és a me­gyében lévő tanitó-egyletek. Azután Fazekas Lajos hagymásláposi áll. isk. igazgató tartott tartalmas felolvasást, a tanítók továbbképzéséről. Ö, ki a júliusban Baján tartott ta­nítói továbbképző tanfolyamon volt, felolvasásában azt kívánja, hogy a tanfolyam tartson 2—3 nyáron s végezetül vizsgálat rekeszsze be, amely a tanítói dip­lománál többre kvalifikáljon. Egyszóval, hogy a tanulás és munka bizonyos előhaladást biztosítson. Felolvasó­nak köszönetét mondott, a testület nevében, az elnök s ezt követőleg, \mbrus Mózes hosszufalusi tanító, az egy tanitós iskolák heti részletes órratervének be­osztásáról értekezett igen csinosan, talpraesetten. Egy • szersmind, bemutatott 2 óra tervet, melyek a 6 osz­tályú 1 tanitós iskola heti munkáját fölötte prakti­kusan mutatják be. Felolvasását, a tagok köszönettel fogadták s az e tárgyban beadott indítványát, melyben azt ajánlja, hogy ilyen óratervet évről-évre a tantestület vagyis a tanitói-kör tagjai készítvén, a legjobban összeállított, amelyet egy köri gyűlésen a'kotnának, a közelebbi iskolai évre, kötelező erejű legyen, elfogadták. Ezután elfogadták Rozsos Istvánnak egy 2 pont­ból álló s a megelőző gyűlésről elmaradt indítványát. Most Székely Á. tartott igen rövid szabad előadást a népiskolában tanítandó mesékről. Tapaszta­lata szerint a tanító szabad előadása utján tanítható iskolai használatra irt jó mese kevés van s az a ke­vés sincs összegyűjtve. Ajánlja, hogy az effajta mesék gyűjteményét állítsuk össze, vagy ha az nem lehet, legalább a czim- jegyzékét a forrás megnevezésével. Arra nézve, hogy a magyar történelemnek 1 — 1 alakjáról könnyen lehet feldolgozni az elemi iskolai gyermekek számára alkal­mas mesét pl. Benedek Eleknek, Móra Istvánnak, Gárdonyinak, elmondja nézeteit. Egyúttal bemutat 2 magyar történelmi tárgyú mesét, melyet kísérletül ő irt. Most következett a gyűlésnek egyik igen érdekes része. Doroghy elnök s vele a tisztikar lemondott. Újra megválasztották őket titkos szavazással. De ők NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE a munka megosztásra hivatkoztak s igy ismét válasz­tani kellett. Doroghyt újra megakarták választani el­nöknek, mivel azonban semmi szin alatt elfogadni nem akarta, az uj választás eredménye ez lett: Elnök: Székely, jegyző: Szokol Margit, pénztáros: Gerhard Katinka, könyvtáros: Alexy Kornél. Székely a biza­lommal szemben is erősen tiltakozott, mivel azonban a tagok egy része eltávozott, a legközelebbi gyűlésig kényszerűségből kénytelen volt elvállalni e tisztet. Saj­nos, hogy a tagok távoztával az indítványok elmaradtak. Vélemény a tejgazdasági szövetkezet alapításához. Mivel a gazdasági egyesület által közzétett fel­hívásra egy gazdatársam sem adta eddig véleményét, ezen az utón is megkísérlem, hogy gazdatársaimat az értekezleten is nyilvánított véleményem helyessé­gének elismerésére rábírjam. Az értekezleten számításba vétetett 300 drb. te­hénnek az izvorai legelőn tartása, télen, nyáron. Az én véleményem az hogy : Ha az Izvoráról naponkint 300 tehén teje jő be a városba, akkor elözönli a várost a tej és a város­ban költségesebben tartott tehenek teje, amazzal a versenyt meg nem állhatván, elhelyezés nélkül marad. Ennek az lesz a következése, hogy, mert a tejet vesz­teség nélkül értékesíteni nem lehet, a városbeli te­henek közül mintegy 300 darab, a tehén tartással fel­hagyás következtében vásárra kerül s a városból el­viszik. — Ez magában véve nem volna nagy baj, hanem a gazdaság felvirágozása tekintetéből rendkí­vüli kár ez, hogy azzal a 300 tehénnel elvesztett a város határa évenkint háromezer szekér trágyát. Ez azután az igen nagy baj. A városban elhelyezett tehenektől akár tőgyme­leg tejet kaphat a város közönsége. Az Izvoráról azonban friss tej egyátalán be nem jöhet. Az esteli tejet kapná a város reggel. Ez csak azon családok szempontjából volna hiba, akik az Izvoráról reggel kapott esteli tejet nem forral­hatnák fel azonnal. Hanem az azután minden család szempontjából nagy baj, ha hófúvás idején a hóban reked az izvo­rai tej s egy-két napig semmijen tej sincs. Mert a városbeli tehenek eladattak, városbeli tehenek után nincs tej. Az az egypár falusi asszony, a mely a sokak ál­tal járt, tört országúton mégis csak be hoz a városba nehány liter tejet, milyen árat fog fizettetni borjú- nyálas és más egyéb tartalmú tejért, a midőn ez idő szerint is 8—9 krajczárral fizettetik literjét, ha kevés a piaczon a tej. Igaz, hogy a hófúvást eltisztitani lehet, de nem megy az gyorsan és egész télen át többször esik a hó és többször van hófúvásra kilátás. Az Izvorán is e vidéki falusiak bánnak majd a tehenekkel, kik falusi megszokottságuknál fogva úgy fejnek mint othon a faluban ; egyfelől a borjú szopik, más felől fejnek, ha a borjú tögybimbót cserél ők is cserélnek s fejik a borjunyálat a másik bimbóról a tejbe stb. Hogy a legszigorúbb ráparancsolásnak is mi lenne a foganatja, az midőn az ellenőrzést a Nagybánya és az Izvora közti távolság gátolja, arra nézve vonjunk következtetést abból, hogy általában mi a foganatja a ráparancsolásnak akkor, ha cselédünk nem mindig szemünk előtt ugyan, de mégis százszor közelebb van hozzánk dolog közben mint ide az Izvora. Tehát egyfelől a város nem volna ellátva rende­sen tejjel és soha sem egészen friss tejjel; másfelől nem hogy fogyna határunkban a káka és disznóserte, hanem még ott is ismét tért foglalna, ahol a trágya, eke és kapa már kiirtotta. — A káka újabb térfogla­lásával ujjabb tért foglalna az általános elszegénye­dés is. Ezek után abban foglalom össze javaslatomat hogy ne vigyünk az Izvorára egy tehenet sem, hanem ha nem vihető keresztül, hogy a tehenek, mint a szö­vetkezet közös vagyona, közös istálóban a város ha­tárában tartassanak, még az esetben is maradjanak a tehenek a város határában a gazdák saját istálójában, saját felügyeletük alatt. Az izvorai legelő pedig, melynek megszerzése minden fáradozást és minden módot meg­érdemel, szinte nélkülözhetlen csakis borjuk, és pedig mentül több borjú felnövelésére volna felhasználandó. így nem csak tehén állományunk maradna meg, hanem az Izvorán olcsón felnövekedett borjuk leg­szebbjeivel a tehén létszám könnyen szaporodnék s igy a fokozott mennyiségben nyert trágya mellett úgy a szántóvető, mint kertgazdaságunk felvirágoznék, mesterséges takarmánytermelésünk gyarapodnék, a mos­tani költségnél olcsóbban több és több tehenet tart­hatnánk és a várost, illetve a majd felállítandó tejes­csarnokot mérsékelt áru, egészen friss, tiszta tejjel bőségesen elláthatnánk. Lakos Imre. Heti krónika. Sohasem volt olyan Eldoradónk képviseleti köz­gyűlésekben, mint most. A héten csak kettő volt ösz- szesen. Baszélik, hogy az udvarias h. polgármester azt akarja, hogy mire a házasság békés kikötőjébe evező ifjú polgármesterünk átveszi a hivatalt, ne ma­radjon semmi hátrálék. Tárgyalunk tehát éjjel és nappal, háborúban és békében. Szerdán 20 tárgyat, szombaton kettőt, de az nekünk úgy látszik, mindegy, mert ebédig senki sem enged a 48-ból. Végre valahára leleplezzük tehát a Lendvay- szobrot is, bemutatjuk az ország színe előtt az ifjú művész szép alkotását s egyszerre a nagy városok közzé emelkedünk, most hát nekünk is van szobrunk, nemcsak Debreczennek, Pozsonynak, Aradnak, vagy Nagykárolynak, Szatmárt nem is említve, mert a mi Lendvay szobrunkból 6 olyan vékonvpénzü Kölcsey is kitellenék, a milyen Szatmár végtelen piaczán sze­rénykedik. Milyenek lesznek a leleplezés arányai, ma még nem tudjuk, elég nekünk, hogy meg lesz s városunk közönségének egy régi vágya megvalósul. Ez a művészet öröme. — Hozunk azonban a mercantilistáknak is hirt örömet s ez az, hogy Nagy­bányának immár nem 4, de 5 vásárja van. Ha ötödik kerék is, csak kerék. 500 frtot ad érte a bérlő a városnak, ez is egy olyan váratlan fedezet, mely nincs benn a jövő évi költségvetésben s a melyre komolyan senki sem számított. Igazán olyan könnyen megadták, hogy szinte kedvvel kérne még egy hatodik vásárt is a krónikás. Különfélék. Kinevezés. Ludinszky Lajos törvényszéki bírót az igazságügy miniszter kir. táblabirói ranggal országos köz­ponti telekkönyvi főnökké nevezte ki. Személyi hir. Dr. Csák Alajos Czirjék a minorita rendnek főnöke, lapunk egykori érdemes szerkesz­tője e hó 20-án az esti vonattal városunkba érkezett s itt hivatalos minőségben 5 napot töltött. E hó 26-án reggel utazott el városunkból Képviseleti közgyűlés volt ma délelőtt 11 órakor Torday Imre elnöklete alatt, a rendkívüli közgyűlésre csupán 2 tárgy volt kitűzve. Egyik a Magtár- és Zárt- utcza, valamint a Széktér nevének megváltoztatása. A képviselet egyhangúlag elfogadta Révész Jánosnak azon Írásban beadott indítványát, hogy a Magtár-ulcza ezután Felsőbányái ntczánalc, a Zárt-utcza Vízpartnak s a Széktér Szent Miklós térnek neveztessék. Második tárgyként felolvasták a Lendvay szobor-bizottság je­lentését, melyben nov. 11-éré a leleplezés kitűzését kérik. A közgyűlés megállapította Verő László szob­rász tiszteletdiját s a leleplezési ünnepély rendezé­sére végrehajtó bizottságot választott. Az ötödik vásár, mint városunk polgármesterétől értesülünk, kinek Láng Lajos orsz. képviselőnk a na­pokban e tárgyban levelet irt, engedélyezve van. Befejezett tény tehát, hogy Nagybányán ezután 5 vásár lesz s ez a városnak közjövedelmeit fokozni fogja. Kinevezés. A pénzügyminiszter Bomerszbach Péter helybeli adótisztet, a marosvásárhelyi adóhivatalhoz adóhivatali segéddé nevezte ki. A szombati műkedvelői előadás szép közönséget hozott össze a díszteremben. Az első sorokban a helyek mind elkeltek s a továbbiakban sem látszott csak itt ott üresség. Általában közönségünk mindig melegen érdeklődik a műkedvelők iránt s szívesen venné, ha gyakrabban hallatnák és láttatnák magukat. Csiky darabját a »Vas embert« adták elő Mi ezt Csiky gyengébb alkotásai közzé sorozzuk. A házsártos mindenkivel veszekedő vasember, visszataszító alak a ki igy meg úgy a munka embere, de azért folyton házsártoskodik. Simon Aurél az ő szép orgánumával és temperamentumos szavalásával szerepét jól adta elő s aratott tapsokat sürven A vasember neje Bonis Istvánné volt, szép színpadi alak, kinek szelíd lelkiilete nagy ellentétben állott a gyakran kitörő Bandival, liácz Anna (Edithj már a gyakorlott műkedvelők közzé tartozik, aki sokszor nagy érzéssel alakított. Náray Aurél és Fáy Sándor festők, (Andor és Várhelyi) festőtől méltán elvárható természetességgel igyekeztek megoldani szerepüket. Bommersbach Szetgáli, a közön­ségnek szintén tetszett, bár játékával ellentétet képe­zett az, hogy tulfiatalnak volt maszkírozva Alágy Jánosnak most igen hálátlan szerepe volt, melyben érvényesülnie alig lehet, de játékát azért legkissebb kifogás sem illetheti. Kazay Endre a közszolgát adta. s a jókedvű közönség őt is megtapsolta. A második felvonás után Pethe Irénke diskrét zongora kísérete mellett Bujdosó Mariska énekelt tréfás kuplékat és népdalokat. A kisasszony már nem műkedvelő, a színi iskola rutinja meglátszik rajta s annyira tetszett, hogy háromszor is kitapsolták és ismét énekelnie kellett. A szereplő hölgyeket csinos csokrokkal lepte meg a figyelmes rendezőség. Végül nem szabad megfeledkez­nünk Virág Lajosról a fáradhatatlan és szakavatott rendezőről, továbbá Csutor Sándorról is a kitűnő súgóról, kik szintén megérdemlik elismerésünket. Az előadás után társas vacsora és táncz volt, mely a Lendvay szoborra szépen jövedelmezett. A közönség az éjféli órákig együtt mulatott. Nagybánya város takarékpénztára ma d. u. tar­totta szokott őszi választmányi gyűlését, melyen a ked­vezőnek mondható I. félévi mérleget a választmány elfogadta és jóváhagyta. Az utczák elnevezése. Hogy valamelyik érde­mekben gazdag polgár nevére keresztelt utcza meg­feleljen azon czélnak, miszerint emléket őrizzen, em­léket tartson fenn, okvetlen szükséges, kivált oly ne­veknél, melyeknek a nevén kívül, mint szónak, más jelentésük is van, a kereszt nevet is feltüntetni. így van az Budapesten is p. o. Kossuth Lajos utcza, Toldy Fe- rencz-utcza, Arany János-utcza, Rock Szilárd-utcza ,stb. Azt hiszem most is vannak Nagybányán, akik ha tudják, hogy a Fésüs-utcza a város egykori derék

Next

/
Thumbnails
Contents