Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-10-21 / 43. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. október 21. (2) szám. 4-3. hó 16-án. Albisi Bakcsy Domokos, neje: sz. Korbuly Irén, gyermekei: Károly, Kornél, József, Ilonka, és Irén. Bujnóczy Géza, neje: sz. Bremmer Mária, gyermekei: Sándor, Valéria, Berta és József. Temetésén ott láttuk városunk tekintélyes értelmiségét s a vidékről is sokakat, az a díszes fekete sereg az elhunyt érdemeinek legszebb elismerése volt. Világ Károlylyal a régi idők egy nem mindennapi puritán alakja szállt a sírba, minők az ujjabb korban nem igen teremnek. Halála gondolkodóba ejt társadalmunk sorsa felett, mi lesz velünk, ha a régi jó alakokkal együtt a régi jó szellemet is elveszítjük ? Járjunk el az öregek sírjához, s tanuljunk tőlük önzetlenséget és lelkesedést. Heti krónika. Régóta nem volt Nagybányán olyan szárazság mint az idén. Egy elmés barátom már háromszor mélyitette 10 méteres kútját egy-egy méterrel, hogy viz legyen benne, inig végre dús horgany és ólom- érczekre talált, de vízre nem. A források kiapadtak s egérúttá változtak. (Némely amerikai szellemű pénztárnokok mennyire örvendenének, ha ilyenekre találnának). Terézia hete végre meghozta a várva-várt de- pressiót helyenként csapadékokkal, a bányakukszok tulajdonosainak nem kis örömére, a kik már most tömérdek mennyiségű zúzóérczet dolgozhatnak fel s reményteljes osztalékokról álmodozhatnak. E kivül azonban sok egyéb őrömet is hozott a hét, tessék csak bepillantani illető rovatainkba, annyi kinevezés, áthelyezés, megbízás, választás, kirendelés talán lapunk fennállása óta nem volt a »N. és V.«-ben, mint mai számunkban. A szüreti gyenge hangulat ellensúlyozásául nem volt rósz eszme ez az irányadó köröktől. Csak folytassák egész bátran, senki sem fog megneheztelni érte. Láttunk egy kis katoni életet is. A pirosképü trombitás gyülőt fújt, aztán erőteljes férfiak állottak be a városháza kapuja alá, ott mindenki egész odaadással »hiert« kiáltott, mire a piros képű trombitás lefújt s ezzel megtörtént az u. n. ellenőrzési szemle. Nálunk a »hir« és »jelen« vita ki nem ütött, senkit el nem fogtak, vasra nem vertek, szóval katonailag fegyelmezett forsriftes nép vagyunk. Mindenkit gondosan számba vettek, mert ki tudja nem fog e kelleni Chinába gyalogolni pár hét múlva, ha a német császár vagy Waldersee még egyszer azt üzeni. Ma még nyugton lehetünk, a béke tárgyalások folynak s igy a műkedvelő-társulat minden veszedelem nélkül rendezheti mai előadását, a hangulat még nem egészen harczias. szívesen áldoz a múzsáknak, akik még nem hallgattak el, de hogy egy hét alatt mi történik, arról nem állhat jót a krónikás. Különfélék. Előléptetések. A pénzügyminiszter Homola Gyula számtanácsos, számvevőségi főnököt a Vili. fizetési osztály 1-ső fokozatába, Beregszászi Kálmán számellenőrt, a X. fizetési osztály II. fokozatába léptette elő. Kinevezés. Őfelsége a király Zsigmondi Elek dr. honvéd segédorvos helyettest, Soltész Elemér helybeli lelkész sógorát főorvossá nevezte ki. Uj jogtanár. Gergely Györgyöt néhai Gergely Károlynak, a helybeli ref. egyház volt tüdős lelkészének fiát a máramaros-szigeti jogakadémia, segédtanárul választotta. Kirendelés. Az igazságügyminiszter Hikl Imre nagybányai járásbirósági joggyakornokot, a helybeli járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízott állandó helyetteséül rendelte ki. Esküvők. Dr. Seregiig Béla Felsőbánya tisztiügyésze, e hó 9-én esküdött örök hűséget Kaplonyban özv. Csomós Imréné kedves leányának : Annának. — Ostadál Jenő gróf Károlyi uradalmi erdész, e hó 20-án lépett házasságra Nagy József halmi ügyvéd gyámleányával : Ilonkával. Uj lelkész. Kim pián Emilt, ki a theologiát a múlt évben Budapesten végezte, a szamosujvári gör. kath. püspök Tőkésre, édes atyja örökébe, rendes lel- készszé nevezte ki. Beosztás. Mádv János bánya-gyakornokot, ki katona kötelezettségének eleget téve, városunkba visszaérkezett, a bányaigazgató Nagybányára fogalmazó segédül osztotta be. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Boitner Károly járásbirósági aljegyzőt, a szatmárnémetii kir. törvényszékhez aljegyzőül helyezte át. Uj mérnök. Köves László a budapesti műegyetemi kör elnöke, városunk szülötte f. hó 8-án letette a mérnöki szigorlatot s mint okleveles mérnök, azonnal be is rukkolt a katonasághoz, hol jelenleg az ön- kéntesi évet fqgja leszolgálni. Felsőbányára Lux Ödön, Szabadkán tényleges szolgálatban állott honvéd-századost, a főispán, mint hírlik városi rendőrkapitánnyá nevezte ki. A tiszántúli ev. ref. egyházi értekezlet, a múlt héten tartatott meg II.-M.-Vásárhelyen. Az értekezleten Kiss Áron püspök és Gróf Dégenfeld József egyh. kerületi főgondnok, mint az értekezlet egyh. és világi elnökei elnököltek. Városunkból és a szomszédos egyházmegyéből jelen voltak Bencsik István és Biki Károly esperesek, Borsos Benő főgymn. igazgató Soltész Elemér s a lelkészi kar több tagja. Az értekezlet isteni tisztelettel kezdődött, melyen az alkalmi beszédet Zsigmond Sándor tartotta. A gyűlés a városháza nagytermében tartatott. A gyűlésen mintegy 300-an veitek részt. Ülés után a város ebédet, este az egyház vacsorát adott a megjeleni vendégek tiszteletére. A délután a város nevezetességeinek és kulturális intézeteinek megtekintésével telt el. A gazdasági egylet telepén a gyümölcsfa-oltványok kiszedése és kiosztása folyó hó 22-én veszi kezdetét, tagsági díjban kiszolgáltatandó oltványok a jelzett naptól csak minden hétfőn és csütörtökön adatnak ki. — Gazdasági egyesület. A szeszfogyasztási adópótlékot ma adták bérbe árverésen. Eddig Köves Lajos 15110 koronáért bérelte s ez volt a kikiáltási ár. Jelenleg legtöbbet Ígért Schriber és társa czég zárf. ajánlatban 9800 koronát. A városi tanács vele a szerződést megkötötte, mivel azonban a múlt évinél az eredmény sokkal csekélyebb, nem valószínű, hogy a pénzügyigazgatóság az árverést jóváhagyja. A tanácsnak egy min. rendelet értelmében a szerződést azonnal meg kellett kötnie, bár a tanács szintén keveselli a tett Ígéretet. Simonffy Imre debreczeni polgármestert 25 éves jubileuma alkalmából a képviselő testület átiratban üdvözölle. Maga az átirat következőleg hangzik: Nagyságos németujfalui Simonffy Imre kir. tanácsos, polgármester urnák Debreczen. Nagyságos polgármester ur! Nagybánya sz. kir. r. t. város közönsége mélyen áthatva ama ritka évforduló ünnepélyes, magasztos hangulatától, melyen Nagyságod mindenkoron törhet- len hazafias szellemtől vezérelt, a közjó szolgálatában eltöltött fáradhatatlan és áldásos munkásságának huszonöt éves jubileumát ünnepli, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy nagyságos polgármester ur iránt érzett mély tiszteletének kifejezést adjon s őszinte szeretettel és igaz jó kivánataival társuljon tisztelőinek Vihar. Hatalmas viharfellegek száguldoztak az égen, sötéten beborítva az előbb még fénylő, kék eget. A sötét felleg közepében villámok czikkáztak, borszasztóan szép látványt nyújtva, majd mély dörgéssel kisérve. A madarak ijjedten rebbentek fel és szálltak biztos helyet keresni, a zivatar kitörése előtt. A fák a szélben szintén ijedve hajtogatták koronájukat, olykor meg-meg recsegtette derekukat a vihart megelőző szél. Az elemek emez óriási játékát nyugodtan néztem. Az élet vihara már áttombolt felettem. Mi az elemek harcza, az élet nehéz küzdelmeihez mérve, mikor tudjuk, hogy amaz rövidesen véget ér, inig az élet harcza oly soká tart, és nem láthatjuk a végét előre soha. Az eső nagy cseppekben kezd hullani, könyezik az ég, az élet nagy viharaiban is könyezik a szív a nehéz küzdelmek után. De mint a vihar után felfrissül a föld és ismét mosolyog, úgy derül ki az élet láthatára is a lelki vihar után. És megnyugszik. H. K. L. Ugocsa non coronal Mint iskolás gyerek, teleszedvén magamat az apróbb tudományokkal Beregszászban, s haliám, hogy a világ forgása megváltozott, hogy most már emberré lehessen az ökölnyi ember is, ménkű sok tudományra van szüksége, útba vettem Szatmárt. Persze csak úgy felhérczre kerültem, szekeren bandukolva jöttem át. A kis iskolában úgy tanítottak Beregszászban is, hogy a szomszéd megye Ugocsa, onnét megyünk Szatmármegyébe. — Kérdem is a szekerest mindig melyik megye ez ? — Ez kérem még Bereg ! Egyszer csak azt mondja: ez kérem Szatmári Mi a ménkű, gondolom, hát Ugocsa hol van?! Év végén megyek haza a vasúton. Éppen egy mikolai iskolatársammal indultam el. — Kérdem istő le, hol vagyunk, ő mindig mondja: ez Szatmármegye. Mikolában leszállóit. Nem volt tovább kitől kérdezni. Egyszer neki bátorkodom s megszólítom a conduktort: bácsi, merre van Ugocsamegye ? Sietve ránt az ablakhoz : tessék hamar kinézni, itt még van Ugocsa, aztán megint nincs Ugocsa. Később történ', hogy egy Ilosváról származott jó barátom volt Ugocsából. Történik, hogy a kormány úgy okoskodván, hogy minek egy olyan apró vármegyének főispán, a beregi főispánhoz rántották a kis megyét. — No Lajosom, mondom az előbb emlitett czim- borámnak, nektek még főispánt se adnak ! Annyit tudok, mert még most is érzem, hogy a vállas Lajos hatalmasan eltángált. Tudom, hogy tőle hallottam először, meri Ugo- csában a szopós gyerek is ezt hallja először, imádság előtt ezt tanulja előbb az iskolában is, hogy Ugocsából került ki a nagy Kölcsey és a hires Verbőczy. Bizony nagy kár, hogy meghaltak. A derék Lajos a hires bajuszpedrőt is emlegette, de megjárta vele, mert kis legény korában hiába kenegette, csak nem nőtt tőle neki se, — ma sincs bajusszá — hallgatott is róla. Mikor pedig Kölcseyt és Verbőczyt emlegette folyton, egyszer azt találtam mondani: jó lesz hallgatni a krumplival, annak is a jobbik fele a föld alatt van, csak az értéknélküli szára van kün. mire aztán úgy hátba vert ugocsai öklökkel, hogy azok a krumplik rajtam keltek ki. nagy számához, kik ez évfordulót ünnepnapnak vallják. Legyen ez évforduló egyszersmind ünnepélyes meg- pecsételője a múltra s biztosítója a jövőre amaz ősi magyar barátságnak, mely a két szab. kir. várost minden időkben összekötötte; de őszinte manifesztá- cziója annak is, hogy Nagybánya közönsége el nem múló szeretettel és hálával gondol azon férfiakra, kik valaha szeretettel közeledtek feléje. Fogadja Nagyságod őszinte tiszteletünk, nagyrabecsülésünk megkülönböztetett nyilvánítását. Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselő-testületének 1900. évi október hó 10-én tartott közgyűléséből. Torday Imre h. polgár- mester Égly Mihály főjegyző. Az átiratot éppen a jubileum napján, okt. 18-án küldötték meg, mikor is felolvastatván a debreczeniek lelkesen megéljenezték, Rémes gyilkosság történt f. hó 14-én, vasárnapról, hétfőre virradó éjjel, Bajfaluban. Rád Demeter a g. kath. egyház kurátora jómódú ember hírében áll s azon kivül az egyház pénztára is nála van. Lehet, hogy ez indította az embertelen tetteseket arra a gondolatra, hogy Rádékhoz betörjenek. A dolog úgy történt, hogy Rád Demeterné egy 52 éves asszony kint aludt a tornáczon s alvás közben ismeretlen emberek 5’fejsze, csapással agyon ölték, á vágás egészen az agyvelőbe hatolt. Ekkor a ház falát kivájták s a lyukon 2 ládát kihurczoltak, melyből azonban semmit se vittek el. A szobába agy csuporban volt 6 frt. azt se bántották. Megjegyzendő, hogy a gazda Rád Demeter bent mélyen aludt, ő miatta akár ágyút is sülhettek volna el mert főtt süket. A tettesek sokáig űzték szörnyű foglalatosságukat, végül az asszonynak csizmáját lehúzták s azt vitték el. A tett színhelyétől mintegy 200 lépésnyire legeltette a lovakat az asszonynak fogadott fia, a ki azonban állítása, szerint semmit se hallott az egészből. A helybeli büntető bíróság már hétfőn kiment a borzasztó gyilkosság színhelyére s vizsgálatot tartott, ezt azonban nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy a halottat hozzátartozói már előztesen megbolygatták, bevitték, megmosták slb. A bonczolás semmi különös dolgot nem derített ki, küzdelem nyomai a hullán nem látszanak s igy valószínűleg álmában ütötték agyon a szegény asszonyt. Gyilkosság előtti napon valami kiszabadult régi íegyenczet láttak a faluban és sokan ezt gyanúsítják rablógyilkossággal. Másik feltevés az, hogy ismerősök tehették valami egyéb anyagi érdekből, mert a ház tájékával tisztában voltak, a fal betörése ügyetlen férrevezetési szándék, mert a helyiségek úgyis nyitva voltak, s ha rablógyilkosság lett volna, akkor bizonyosan a pénzt is elviszik. Az is feltűnő, hogy az egyház ládájához hozzá sem nyúltak A rejtélyes esetet a csendőrség erélyesen nyomozza s pár nap alatt bizonyosan hurokra kerülnek az embertelen orgyilkosok. Világhírű munka magyar nyelven. Brehm Alfrédnek az állatvilág ritka tehetségű megfigyelőjének és kiváló zoológiái Írónak „Tierleben“ czimü tiz kötetes munkája legközelebb magyar nyelvű kiadást ér. A világhírű mű, mely gyors egymásutánban angol, franczia és olasz átdolgozásban látott napvilágot, a Légrády testvérek kiadásában, az eredetivel azonos terjedelemben s ugyanolyan díszes kiállításban fog megjelenni. A kiadó czég a műnek átültetésére egyik legjobb szakerőnket, Méhely Lajos tanárt és akadémikust nyerte meg s a hazai olvasó közönség bizonyára örömmel vesz tudomást a nagy nemzeti vállalkozásról. Uj Idők. Herczeg Ferencz szépirodalmi lapja, az Uj Idők most lép a hatodik évfolyam utolsó negyedébe. Magyar szépirodalmi újságnak még nem volt ekkora sikere, mert a meddig a magyar szó terjed, mindenütt akad számtalan hive, aki gyönyörűségét leli a gazdag tartalomban és a díszes kiállításban, melyhez úgy a művészi alkotásu eredeti rajzok, mint az aktuális eseményeket illusztráló képek hozzájárulKésőbb egy onnan származott iskolatársam is volt, ki az én pártomra állott, mert ők piczi korában kiköltöztek, egy tagositó mérnök fia volt. — Jó, hogy kimentéi közülünk, mond neki a Lajos, nem váltál volna be úgyse a derék nép közé. — Igen, kimentem, mond ez, mert Ugocsa oly kicsi, hogy ha valaki születni akar, egy másiknak ki kell előbb vándorolni. Hanem tanácsos az effélét kerítésen errül mondani. Mikor képviselőről volt szó, kivitték mégis, hogy Halmi is, Szöllős is választ egyet, igaz, hogy Erdélyben láttam én olyan kis helyet, hol jóval alul van az ott lakó választók száma a százon, mégis maga az a kis hely választ egy képviselőt. Különben a történelem bizonysága szerint kemény ellenzéki megye volt, bár most mindkét képviselője kormánypárti. Egyik hir szerint 1526-ből ered a közmondás, mikor I. Ferdinánd 1527. nov. 3-ra koronázására a rendeket meghívta, Ugocsa az 1505. rákosi gyűlésre hivatkozva, non coronat-tal válaszolt, hogy ő nem koronáz, neki nem kell. De miután kettő a követ, illő, hogy két magyarázat is legyen, azért a másik magyarázat az, hogy 1722-ben mondta az ugocsai követ, mikor a pragmatica sanctiót tárgyalták, vagyis leányörökösödést, kit aztán meg is kell koronázni, a mi felett coronat, vagy non coronat-tal szavaztak. Az egész ország örömmel fogadta, hogy koronáztassák, igy szavazott mindenki, csak egyedül Ugocsa mondta, hogy non coronat, vagyis »asszony ne viseljen koronát egy perczig se.« De közszájon is forog a dolog s vannak, kik mondják, hogy Ugocsa főbbjei papucs alatt lévén, a maguk kárán okulva mondták, hogy asszony ne hordja a koronát. Dunai János.
