Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-09-30 / 40. szám
Nagybánya, 1900. Szeptember 30. — 40. szám. / .v-v XXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-TELEWIK Előfizetési áralc: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fül. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny indájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Az uj, közös temető. . . . isa puor es homuv woginuc. Azok, akik a mindennapi életben valláskülönbséget nem ismerve barátkoznak, egy ut- czában, egy házban laknak és együtt szidják embertársaikat, vagy esetleg együtt munkálkodnak nemes és hasznos czélokért; azok az emberek nem akarnak egy sirbertben pihenni, ahol pedig már nem fáj semmi, ahol nem irigykedhetnek egymásra és egymásnak uljában sem lehetnek. Miért van ez igy! ? Abban a korban, a mikor a különböző vallások egymással szemben állottak, a mikor a más vallása embernek kitértek, vagy ő tért ki, abban a korban fejlődött ki ez a szakadás még a halálban is. Ma azonban a felebaráti szeretet a templomon kívül, sőt már belül se ismén különbséget. A jó papot, jó szónokot meghallgatja a más vallást követő is és nem az a rossz ember, akinek más a vallása, hanem az, akinek rossz a lelke. Temetőink megteltek. A régi sírok besüppedtek, dudva nőtte be őket, a régi családok síremlékei kidüledeztek, ott hevernek széttörve, oldalt bukva a rég elfeledett hantok körül. Halottak estéjén a sirkertek eleje sötét, itl-ott egy 80 éves anyóka gyújt egy szál gyer- tyácskát régi gazdája sírján; pedig akik ott porladoznak, azok mind jelentős, előkelő polgárai voltak a városnak, mert díszhelyeken ásták meg sírjukat. De hát mindent elfelejt az ember. És a csáládok is csak kihalnak, elszármaznak és feledésbe jutnak az elhallak emlékei is. Pedig az ősök kegyelete nagyon fontos tői vény volt már a régi klasszikus nemzetek előtt is. Az uj temető mielőbb megnyílik, mert nincs temelkező-helyünk a régi temetőkben. Az uj temető közös lesz, hogy miként az életben, úgy a halálban is békében, el legyen egymás mellett a sok mindenféle vallásu ember Ez is lényeges kérdés, különösen a család dók szempontjából, de sokkal lényegesebb az, hogy a gyakran túlköltekezésekkel felállított síremlékek kirívó módon tüntetik fel az óriási különbséget szegény és gazdag között és igen gyakran szertelen hiúság bálványai. A szegény olt is megalázkodik; a síremlékhez pénz kell, erre a legtöbbnek nem telik és bizony rosszul esik látni e temetőkben is azt a nagy különbséget, amit minden vallás tilt, mert minden vallásnak egyik lényeges tétele az, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk. Már ezért is, de még inkább azért, hogy a gyorsabb enyészettel szemben ne tudjuk szeretteink tetemeit férgek eledelének, ne lássuk az uj sírhelyek ásásakor kidobni a régebben meghaltak csontjait és koporsódarabjait és végül azért, hogy kevesebb földterület felhasználása mellett hosszú ideig biztosítsuk hozzánklartozóink végső nyugvóhelyét: nagyon óhajtanám az uj temetőben egy árkádszerü tetemház, (;]>/ nagy közös kripta építését, amely díszes, stylszerü formájával az uj temető ridegségét is ellensúlyozná, a főidbe temetést, síremlékek felállítását szükségtelenné tenné és a szerényebb sorsunknak is hozzáférhető volna éppen a kevesebb költség miatt. Ezen tetemház az uj temető túlsó részé« ben volna, hosszú folyosóval egész hosszában, észak-nyugati fekvéssel, hogy a Rozsály felöl állandóan arra vonuló levegő mindig átáramolja. Mind a két oldal barom sor egymás feletti sirhelyből állana, soronkint 120 sirhelylyel, tehát összesen 720 sirhelylyel. Egy ilyen sírhely 2 gyermek-tetem részére volna elegendő. A temetés után befalazott falra jönne nz emléktábla márványból, vagy ki milyet akarna. Egy ilyen kripta-hely nem kerüln ■ többe 20—30 frtnál, gondozást nem igényel, százakba kerülő síremlékekre nem volna szükség, a tetem igen rövid idő alatt mumifikálódnék, a szegé- nyenbek is inkább áldozhatnának szeretteik emlékének és valamely kihalt vagy elköltözött család után nem maradnának vissza az összetört vagy eldőlt síremlékek és sirbanljnkat se nőné be a dudva, az elhagyatottság virága. Ezen árkádszerü tetemházzal együit egészégi és ethikai okokból nagyon óhajtandó volna ravatalházat is.építeni háromféle díjtétel szerint. Eltekintve attól, hogy a ragadós betegségekben meghaltak tetemét törvényeink szerint úgy se szabad ravatalozni, hanem azt iehejő gyorsan kell el temeltetni, főképevS^gfeiiA V.o'fna czélszerü a ravatal fölépítése, hogy aTonnyen rothadó, bomló tetemek a lakásból mielőbb elvitessenek, hogy a ravatalozási pontok, egyéb holmik ne vitessenek házból-házba, hogy a két- három napi halottnézést megszüntessük, hogy a kisebb lakásban lakók ne legyenek kénytelenek a tetemszobában tartózkodni, enni, aludni és végül, hogy a messzebb lakók temetésénél ne kelljen az egész városon végig vonultatni a szomorú menetet, arní nyári időben lehangoló, fárasztó és veszedelmes is lehet, téli, nedves időben pedig papnak és a halotti közönségnek az egészségére káros. És végül, hogy az újabb időben mániává fajult és éppen a legszegényebb néposzláiy állal divatba hozott puccos, parádés temetések lázát csökkentsük. Mert mai nap a szegény ember, az alamizsnás, az öreg cseléd minden fillérjét a temetési könyvre költi el, hogy a kapott kisebb-nagyobb pénzösszegért mentül parádésabban, rangosabban kisérjék ki az utolsó stáczióra. Beszélhetnék meg a tetem-égetésről, de ez manap még annyira belevág az összes vallásfelekezetek meggyőződésébe, hogy fájó szívvel bár, de ezúttal lemondok annak ajánlásáról. H. dr. Alakítsunk tejgazdasági szövetkezetei. A gazdasági-egyesület úgy közegészségügyi, mint közgazdasági tekintetből igen életrevaló eszmét pendített meg ; — ennek megvalósítása végett, kezdeményező lépéseket is tett. — Ugyanis arról van szó, hogy városunk és esetleg vidékének marhatenyésztéssel foglalkozó gazdái, a tej értékesítése végett szövetkezetté alakulván, egyfelől a tej és termékeinek értékesítése megkönnyítessék, de másfelől a marha-tenyésztés is emeltessék ; mi által azután a mezőgazdaság ezen mellékágainak fejlesztésével, a közvagyonosodás legkiterjedtebb körben előmozdittalnék. A szövetkezet alakulásához szükséges útbaigazítások megadása és a legelő-terület megtekintése végeit, A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárnája. Parisban. ív. Múlt levelemet II. Napoleon sírjának leírásával végeztem be, mely az invalidus lemplom kupolája alatt egy nagy köralaku sírban van lesülyeszlve. A sarcophag maga egy darabból faragott finnlandi piros gránitból való, a sir belseje pedig corsicai fehér márványból, melynek alapzata csillag alakban szoboroszlopokkal van díszítve, a napóleoni nagy csaták neveivel. A sir felett emelkedik az oltár-alakú diszes emlék, melynek hátulsó részén olvasható a már említett végrendelet. Az invalid-téren való kiállítás másik végén, a Concorde-lér melletti Szajna pariján áll a képviselőház egy szép kerlben, falakkal körülvéve és ágyukkal megerősítve. A fő épület, mely valamikor palais Boubon név alatt szerepelt korynthusi oszloppal görög stylü homlokzattal bir. Themis és Minerva oszlopokkal díszítve. A párisi közönség, mely most teljesen nationa- lista (republikánus ellenes) érzelmű, ezen szobrokat nem tartja öszszhangzatban az országos képviselők tetteivel és nagyon illetékes személyiségtől hallottam, hogy az ágyuk őrizete daczára egyelőre a divatból kijött ócska görög istenek el fognak tűnni onnét. Az épület folylatása egy szép villa. Paris kellő közepén, képezi a képviselőház fiatal elnökének a lakását, melynek termei nemcsak gyönyörűen, de művészetiéi vannak bebutorozva. A fő épületben a hatalmas ülésterem mellett, mely 20 márvány-oszlopával és gobelinjeivel inpozáns benyomást tesz, nagyon érdekes a „sálon de la par‘ (a béke terme) egyszerű, de kényelmes berendezésével, ahol az ülés előtt és szünetek alatt a különböző párti képviselők és újságírók békében társalognak. De térjünk át a kiállításra. A múlt levelemben elfelejtettem megemlíteni, hogy a búrok kiállításában van Krüger mellszobra, melyre minden látogató leteszi a névjegyét, ezeket eddig mindenn .p elküldték a búrok ősz elnökének. Nem tettem említést, pedig nagyon érdekesek a gyarmatok kiállításában a franczia missiók kiállításai. Az ember elcsodálkozik, hogy mily hatalma van a mai reális világban is megváltónk által hirdetett fele- baráti szeretetnek. A Krisztus vallása most is sok ezer és ezer embert lelkesít, akik kiteszik magukat a kínzásoknak és biztos halálnak. Legelső helyen kell megemlítenem a madagas- kari franczia missiók kiállításait. Ezen nagy afrikai sziget, melyen a benlakók által a kereszténység már annyiszor kilelt irtva, most úgy látszik teljesen a franczia hatalmi szférában van, legalább azt bizonyítja egy 1895-ik évből való győzelmi emlék, melyre az van Írva, hogy a kiállítás befejeztével átvitetik Ta- narariveba Madagaszkár fővárosába. E sziget missióinak kiállítása erősen versenyez a kultur államok iskoláinak kiállításaival s öröm nézni a Kaffer fiuk franczia irkáit, valamint a Kaffer leányok kézi munkáit. Mindjárt szomszédságban vannak a Kabyliok franczia protestáns missiónak kiállításai. A templomok és iskolák sokkal egyszerüebbek az előbZLjeggo'b'b, leg'Aid.itőTo'b és leg'olcsó'b'b ásványvizek a, SzolyVai, PoleNai es LuHi Erzsébet GYÓGYVIZEK. ................... Fe ltűnő gyúgyhalással alkalmaztatnak: kösz vény, voSe-u,ow,^omo,^ 10,0k-, uw*. gQTTYlN GÉZÁNÁL NAGYBÁNYÁN. Kapható: füszer-üzletekben és az uradalmi ásványviz-bérlőségnél Szolyván (Beregmegye).
