Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-08-26 / 35. szám
(2) 35. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. Augusztus 26. össze igen szép és 2—3 ezerre tehető közönség. Itt Révész János az ünnep méltóságához illő hazafias imát mondott. Soltész Elemér pedig mély gondolatokkal teljes emlékbeszédet tartott, mely után a közönség felállva a himnuszt énekelte. 10 órakor a róm. kalh. templomban kezdődött az ünnepies istentisztelet, itt szintén nem volt képes a különben tágas templom a közönséget befogadni, még a czinteremben is óriási közönség gyűlt egybe. A misét Pemp Antal felsőbányái plébános, ez kananok czelebrálta fényes segédlettel, a templomi zene és énekkar remek egyházi dalokat adott elő. Mise közben Lovász János felsőbányái s. lelkész tartott hazafias szép praedicatiót, mely után még 12 óráig tartott az istentisztelet. Délben Szőke Béla h. plébános fényes ebédet adott, melyre számosán voltak hivatalosak A város közönsége a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott az összes egyházak istentiszteleteiről. Délután 4 órakor a bányász-zene hangjai mellett a ligetbe vonult ki a nép, hol nehány ezerre menő közönség gyűlt össze. Itt olcsó ételeket és olcsó sört lehetett kapni s a vendéglős is ugyancsak fáradozott száz kezével, hogy elláthassa a rengeteg vendéget. A zene szólott három helyen is, az idő a lehető legkedvezőbb s a különböző nemzetiségű és felekezetű polgárokat, gyermekeket, ifjakat és véneket együtt látni szép egyetértésben valóban lélekemelő látvány volt. Ha nagy költőnk Petőfi még élne, bizonnyára ismét el mondta volna a ligetről, emlékezetes szavait: »Hazafias szivem feldobogott látva urak és parasztok szép egyetértését.« Lapunk szűk tere nem engedi, hogy részletekbe mélyedjünk, hiszen olt voltunk, részt- vettünk benne mindannyian, de ismételve hangsúlyoznunk kell, hogy Nagybánya dicső példát adott az egész országnak, mint kell békeségben, egyértelemmel, igazi Krisztusi szeretetheti ünnepelni s őszintén sajnálnunk kell, hogy amit e félreeső kis bányaváros meg ludott tenni, azt: az ünnepély egyetemességét, nem birta egy egész ország kormánya létesíteni. Adja Isten! hogy megértsük, szeressük egymást s a szivek összhangját ne zavarják meg avatatlan kezek és egyének soha. Egy megfertőzött forrás. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának ez évi 34-ik számában >Egy megfertőzött forrás« czimü közleményét olvasván, engedje meg, hogy mint e forrás vizének használatára utalt közellakó, a történeti igazság védelmére szál jak. Bizonyításra nem szorul, miszerint áldás minden háztartásra a jó ivó-viz. Annál boldogitóbb arra egy kristály tiszta vizet nyújtó forrás közellétének tudata I --------------------------------------------------De csakis addig, mig vizének élvezhetősége a környék tisztasága iránti jó érzés által biztosítva van. Ezt — sajnos — az említett forrásról az utóbbi két évben állítani kevésbbé lehetett. Mert hisz köztudomású, hogy az különben is az utcza járójába vájt P00 méter mély gödörben fekvén, vizét a szomszédos Brunner-féle telek oldaláról az utcza szintje alatt mintegy 60, a gödör fenekétől felfelé tehát mintegv 40 cetiméternyi magasságból szolgáltatta és kifolyója alá még egy kissebb edény sem volt állítható a nélkül, hogy az a gödör fenekén és illetve az abból kivezető fedett csatornában beszóródott edénycserép, kő, iszap által lefolyásában gátolt, a födött csatornától fertőzött szenynyes vízzel érintkezésbe ne jöjjön. A vizsugár gyöngesége miatt az edények lassan teltek. A vízhasználatára utallak küldöttjei — különösen este — egymást órahosszant kivárni voltak kénytelenek. Miközben a szórakozás és szórakoztatás legkevésbbé épületes, a köztisztaság és közegészségre legtöbb esetben veszedelmes, a szemérmet is sértő módjától sem riadtak vissza. Hisz a gödör mélységes sötété minden képtelenséget megtűrt. De nem folytathatom a jobb érzést, sértő ama szomorú állapot tüzetesebb ismertetését. A szavaimban kétkedőnek igen becses figyelmét, e nemes város igen tisztelt, tanácsánál, múlt év ily szakában emelt panaszom tárgyára és az annak alapján megtartott rendőri nyomozat eredményére vagyok bátor tiszteletteljesen irányítani, a midőn a járványos időkben falragaszok utján egészség rendőri szemponiból ajánlott forrás közvetlen környékének, sőt levezető lépesőzetének legrutabb fertőzése kons- tatáltatott. Ezek után talán érthető és teljesen indokolt a város igen tisztelt tanácsának a közönség egészsége és jólétére irányult példásan szép elhatározása, mely a forrás és környékének legradikálisabb kitisztításában, a víznek a beszenyezés lehetőségét minden tekintetben kizáró módon készült, állandó kútmedenezében való gyűjtése, vizének gyorsabb szolgáltatása tekintetében pedig egy igen hathatós szivó-nyomó gép fe'állitásában nyilvánult. Tagadhatatlan, mint minden újítás, úgy e forrás átalakításával szemben is nyilvánultak bizonyos elégedetlenségek, ilyen pl. a szivattyú, ónozott ramács- rudjának kihágás-szerű törése építés közben, a minek tettese sajnos eddig is ismeretlen. De az is tagadhatatlan, hogy a kút-medencze mélyítése ugyan azon víznek bővebb kibugygyanását eredményezte, mi a medencze tartalmának üdeségét, annál inkáb biztosíthatja. Nem vonom kétségbe e kútnak az utóbbi közleményben ismertetett mostan múló fertőzését, hisz köztudomásúvá lett. Az építésnél lehet egyes fogyatkozások történtek. Ezeknek hivatlan bírálatába nem bocsájtkozom. Emberek jó szándékkal végzett munkája az! De képzeletem megnyugtat a részt, hogy e fogyatkozások jó akarat és nem nagy anyagi áldozattal megszüntethetők, mely tekintetben e kútat a nemes város igen tisztelt tanácsa, bizonyára kifogástalan állapotba is helyezteti. De hogy a kúttá alakított forrás-vizének élvezhetősége mindenkorra biztosíttassák, arra szerény véleményem szerint kevésbbé alkalmas a közönség érdekeit minden tekintetben kielégíteni igyekvő városi tanácsnak őszinteséget nélkülöző megvádolása, melyei szemben az e soraimnak imputálható védelemre utalva nincs, mint inkább e forrás vizének élvezetére utalt közönség tisztaság érzésének, viz-élvezet tekintetében egymás iránti figyelmének gondos ápolása és a köztisztaság és közegészség ellen vétők neveinek személy-válogatás nélküli nyílt bejelentése. Fogadja az igen tisztelt szerkesztő ur kiváló tiszteletem nyilvánítását. Nagybányán, 1900. év augusztus hó 24-én. Chrenóczy Nagy Antal. Heti krónika. 40 C mellett nehéz az élet. Már az iskolai hirdetések előre vetik árnyékukat és még mindig nem akar a kánikula megszűnni. Milyen jó bor lenne, ha a szőlőfák nem állanának olyan gunyorosan meztelenül. De a vidék kopár és letarolt, mint egy kirabolt, elhanyagolt per alatt álló birtok. A nagy ünnepségek után ismét nevezetes napok következtek. Nagynevű képviselőnk lerándult választóihoz s habár rövid ideig is, itt fog élni köztünk. Mozgalmas ünnepélyek és kirándulások vannak napirenden. A lobogók állandó alakokká válnak s a politika legnépszerűbb tudománynyá avansirozott rövid nehány óra alatt. A főtéren ütik a sátrakat, országos vásárhoz készülnek s a piacz holnapra már egy külön városrészszé változik át. Szegény tűzoltók egész halálmegveléssel csinálták a 1 ioni felvonulást elébb nyűgöt felé az Uj-utczán, aztán éjszakra a Vár-utczán keresztül, majd keletre a Felsőbányai-utczán. Futottak vagy 2 kilométert s végre hosszas felfedező utak után a tűzhöz érkeztek. Főparancsnok barátunk is drámai helyzetbe jutott. Szomszédjában égett a tűz, de neki azért egy kilométert a déli sarkak irányában kellett vala szabályszerűen visszafelé futni a bornyulegelőre kihelyezett őr anyához s aztán vissza rohanni még egy jó kilométert a tűzhelyre, mert ez a forsrift. Az őrianya a lehető legjobb helyen van. Példáján okulva, helyezzük el a templomot a Bodonkutra, a városházát a fernezelyi kereszthez, az iskolát a virághegy gyönyörű lejtőjére, a postát a gózsenbe s a bíróságot Úlmászára, mert az is a város területe. S a vészkolompot szintén szüntessük be, túl erős az, elég lenne loronyzenével jelezni a nagyobb tüzeket. Különben javaslatait legközelebb részletesen megokolja a krónikás. Különfélék. Lapunk mai számához egy negyediv melléklet van csatolva. Adomány. Láng Lajos v. b. t. t. orsz. gy. képviselőnk itt időzése alkalmából 100 koronával a nagybányai muzeum-egyesület tagjai közé lépett. Kitüntetés. Fábián Lajos m. kir. mérnököt, a párisi világkiállítás, a közreműködésért s a veresvizi bánya szakszerű ismertetéséért ezüst éremmel tisztelte meg. Fábián Lajos f. hó 24-én érkezeit Párisból haza városunkba. Láng Lajos fogadtatása. Szinérváralján a vonatnál várták s számos kocsin elkísérték lakására, Pa- polczy Béla vendégszerető házához a magas vendéget, hol tiszteletére fényes dejeuner volt. A déli banketten Váralján 86-an vettek részt. D. u. 4 órakor ismét kocsisor ki-érte a bányai utón a képviselőt, de ekkor már a nagybányaiak is 4 kocsival elébe jöttek Sebespatakon, Ilobán, Sikárlón, Misztótfaluban mindenütt összegyűlt a nép s éljenzésekkel üdvözölte. Ilobán diadalkapu volt, melyet nagy gonddal és csínnal tölgyfa-lombokból készítettek. Misztótfaluban a környékbeli papság vezetése alatt díszes küldöttség fogadta a képviselőt. Itt Papp Endre láposbányai g. kath. lelkész igen szép, tartalmas és nagyobbszabásu beszédet tartott, melyre Láng Lajos melegen válaszolt. Misztótfaluban az országút jobbról és balról végtelen hosszú piros és fehér papírszalaggal volt ékítve, melyet Simon Aurél ottani capsula-gyára szolgáltatott. — No igen, a radványi sötét erdőben elvesztettem a pirosbársony miderem . . . Miként a kaffer bivaly, mikor a szemüveges kígyó belévágja szemüvegét, akarom mondani méregfogát, oly ijedten kaptam hátra a fejemet. Hisz ez az asszony őrült! . . . Hát mi van itt? . . . most már a második! . . . Hátborsóztató pillantással néztem Samura aki a szoba egyik sarkában álló mahagóni szekrényt igyekezett mindenáron a helyéből kimozdítani, pusztán a gyűrűs ujja segítségével. Majd az alacsony, de köpezös úriemberre, aki a függőlámpa alatt zsongó légysereget fogdosta össze. Azután ismét a még her- kulesibb hölgyre hullott vissza tekintetem, aki a radványi sötét erdő után holmi kiselejtezett ballet-lépé- sekkel szórakoztatta önmagát ... A többi három vendég meg se mukkant. Nyilván nem akartak a dologba avatkozni. Kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Utóvégre is, ha ezen a három bolondon kitör a düh, nem tudom mi lesz belőlem . . . Mit csináljak, mit csináljak! .. , Hopp! Egy gondolat ! Egy eszme, odaülök a másik három vendég mellé. Ha baj lesz, hát legalább négyen leszünk három ellen. Ne adja az Isten, de ha harezra kerül a dolog, bizonyos, hogy Samu és társai húzzák a rövidebbet és mi a hosszabbat. Ekkép okoskodva melléjök ültem. Udvariasan — Te, mit mondott az az úr? — Azt, hogy szokott-e harapni maga? — Harapni? . . . Tán őrült vagy! . . . — No ne tagadja kis hamis, hisz mindenki tudja hogy maga kötözni való bolond . . . — Én bolond, én ? ... s egy gondolat czikázo.t át az agyamon. Egy röpke gondolat, ez a szegény gyerek, akit eddig csak az idegesség rut ördöge gyötört, most végképen megőrült! És épen mikor már a gyógyírt osztogató orvosnál vagyunk ! . . . Rettenetes, ső. borzasztó! . . . Tovább akartam fűzni reflexióimat midőn az alacsony, de köpezös úriember hozzám hajolt — Kár önért! — Már mint értem? — Igen Önért! mondá s résztvevőén nézett végig rajtam. Jól esett a részvét s melegen megszorítottam az ismeretlen kezét, aki erre bizalmas hangon folytatta: — Hol született Ön ? — Huhogó Baglyin. — Hány éves? — Harczminczkilencz leszek Anna napkor. — Feleséges ember? — Tetőtől talpig. Hat felnőtt leány apja. — Egészségesek ? — Mint a makk ! — Fogadja részvétemet. — Köszönöm ? — Mit csinálnak a krokodilusai ? — A krokodilusaim? (Tán bolond ez az ember?) — No igen, a krokodilusai ! — A kroko ....!?? — .... és a vízilovai? Maga kis górcsői emlős, maga kis kenguru . . . — Górcsövi . . . ? kenguru . . . ? Fel akartam ugrani, hogy az alacsony, de köpezös úriembert tettlegesen kérdőre vonjam e kifejezéseiért, midőn egy markos kéz hátulról galléron ragadt. Dühösen visszafordultam, de vészijósló arezomon hirtelen elsimultak a közelgő vihart jelző barázdák, midőn észrevettem, hogy a markos kéz törvényes tulajdonosa még her- kulesibb termetű hölgy . . . — Olyan nincs! Idegen helyen nem birkózunk! huhogta a gyengébb nemhez tartozó s szerény becslésem szerint legalább ‘200 kilós ellenfelem. Érti? Tisztesség mindenek előtt ! — Bocsánat nagysád de a haza mindenekelőtt.. I — Kérem ne viczczeljen ilyen szent helyen, mert ha viczczel . . . Szolferinó és a nőemanczipáczió . . . Harminczhetes slussz . . . — Te . . . tessék ? Olcsóbb mint bárhol! ~!gff Verseny kizárva! jBSF' gyári árak! KÉPES 1 F\/F ! F 70-1 A P UJPONSAdOK 1 \ Kapható Molnár Miliály könyvkereskedésében Nagybányán.
