Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-08-12 / 33. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. Augusztus 12. művet kénytelen volt a bányakincstár beszüntetni, a mi tönkre tette azon vidék lakosságát is. Végre a tervezett vonalra vonatkozólag van szerencsénk 1:75000 léptékű két teljes példány térképet mellékelni. Mindezek előrebocsátása utá mély tisztelettel kérjük nagyméltóságodat, miszerint a Nagybánya-Magyar-Lápos-Naszód-Beszterczei helyi érdekű rendes vágányu s gőzmozdonyu vasútra nézve az előmunkálati engedélyt ré- 1 szünkre a legkegyesebben megadni méltóz- tassék. Nagybányán, 1898 évi szept. hó 30. A kereskedelmi m. kir. Miniszteriám ezen kérelmet, illetve vasútvonalat nem találta engedélyezhetőnek, de azt nem mondotta meg, hogy miért nem engedélyezhető? Pedig ha a két útvonalat akár közgazdasági, akár stratégiai szempontból összehasonlitjuk, szembeszökő előnye van a Magyar-Lápos- Naszód-Beszlerczei útiránynak, a mit a kér- vény is felsorol és ezen terv mellett Kapnik- bányán, vagy Felsőbányán keresztül M.-Sziget- tel is könnyen létesíthető lenne az összeköttetés A rójahidai vasműveket és a hozzátartozó Macskamezői vasbányákat a kir, kincstár 20 évre bérbeadta egy franczia vállalkozónak azon feltevéssel, hogy ezen vállalkozó majd üzembe hozza a Rójahidai vasöntödéket; azonban a kincstárt ezen jámbor óhajtásával becsapta a külföldi vállalkozó, mert a mint hallottam a Macskamezői kitűnő minőségű vaskövet tengelyen szállítják a Galgói vasútállomásra s onnan viszik egyenesen a külföldre s ott Creusott gyárában öntik belőle a világhírű Long-Tomokat. A Rójahidai vasművek, öntödék és kincstári paloták pedig, a melyekbe milliókat fektetett be a kir. kincstár tovább pusztulnak s azon egész vidék lakossága is pusztul és elvándorol. Ezen vasúttal pedig lehetett volna mindezeken a bajokon segíteni; de hát a számos- völgyi vasút féltékenysége a verseny miatt előtérbe lépett és győzött a nagy “szabad úszó,,! Most tehát nincs más hátra, mint hogy Felsőbánya város minden módon törekedjék azon, hogy az engedélyezett uj vasútvonalak közzül az létesüljön, a mi az ő határát érinti Sípos Géza. (2) 33. szám. GiEBer Károly. Egy hosszú élet fáradalmai után pihenni tért az örök nyugalom helyére, hova övéinek, forró szere- tete, s a társaddomnak tisztelete kiséri. Élte alkonyát tnegaranyozla a család, melynek körében minden boldogságát feltalálta. S a valóban kiváló tevékenységet kifejtett férfiú itt kis városunkban töltötte csendesen a nyugalom éveit. Kőrmöczbányán született 1833 ban, hol édes atyja, mint bányanagy volt alkalmazva. Iskoláit a selmeczi liczeumban, a pesti gymna- siumon kezdte meg s középiskolai tanulmányainak befejezése után a selmeczi akadémiára ment. Az akadémián nagy odaadással és pályaszeretettel tanulmányozta szakját s midőn azt befejezte, a bécsi pénzverőhöz gyakornoknak nevezték ki. Innen Grázba, Lembergbe került szintén a pénzverőhöz s magasabb állást töltött be, azonban elővette a honvágy az édes haza, a drága szülőföld szeretete s vissza- vágyott. A kiegyezés alkalmával 1868-ban sikerült is neki visszakerülni Magyarországba, azondan a gyorsabb előmenetelt áldozatul hozta. A körmöczbányai pénzverőnél mint ellenőr, fő- aranybeváltó, első pénzbecsőr, aligazgató működött, tovább 30 évnél s 41 évi szakadatlan szolgálat után, mint bányatanácsos vonult nyugalomba. Négy év előtt költözött ide Nagybányára, hogy családja körében lehessen, hogy gyönyörködjék leányában s unokáiban, kiket a bálványozásig szeretett. Mintaképe volt a megtestesült becsületességnek, pedáns szorgalomnak, fáradhatatlan tevékenységnek, szóval derék tisztviselő, e mellett nagy emberbarát, jó hazafi s gondos, önfeláldozó családapa. Nehány hét óta súlyos betegség lepte meg s a leggondosabb ápolás daczára el kellett mennie. Magával viszi tisztelő szeretetünket s áldó emlékezetünket. A család gyászlapja következő: Alulírottak a szeretet őszinte fájdalmával tudatjuk, hogy feledhetetlen emlékű Giller Károly nyug. in. kir. bányatanácsos a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 8-án d. u. 5 órakor életének 67-ik, boldog házasságának 42-ik éveben hosszas szenvedés után elhunyt. Csendes, jó és mindenkit szeretve, szelíd volt munkás élete melyben a családi, rokoni és emberbaráti szeretetnek legszehb példáit szolgáltatta. Csak I halálával okozott bánatot övéi- és tisztelőinek. A megboldogult hült tetemei e hó 10-én d. u. 5 órakor fognak a rák-utezai 282. számú háztól a rom. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni s örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat az elhunytnak lelki üdvéért e hó 11-én, d. e. 9 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az Urnák bemutattatok Béke porain, áldás emlékezetén! Kelt Nagybányán, 1900. augusztus 8-án. Özv. Giller Ká- rolyné neje. Giller Ede, Giller Julia, Giller Károly, Giller Katalin gyermekei. Özv. Königstein Josefin anyósa. Giller Edéné szül. Ruzitska Mária, Giller Ká- rolyné szül. Pojnár Erzsébet menyei. Krezán Dániel, Gellért Béla vejei. Giller Zoltán, Giller Elma, Giller Piroska, Giller Sándor, Giller Erzsiké, Gellért Aranka, Gellért Elma, Gellért Béla, Gellért Géza, unokái. Temetése tegnap, (0-én ment végbe városunk értelmiségének jelenlétében. Nyugodjék csendesen a buzgó munka után s áldó kegyelet virrasszon sirja felett I Heti krónika. A tréfás emberek száma szaporodik. Hiába, a szellemesség hódit s ezért nem is vehetjük rossz néven, ha mindenki szellemes akar lenni. Nagykárolyban, a megye székhelyén voltam a napokban. Megyegyülés készült, olyankor a vendéglői élet éjjel sem szünetel. Az úri kaszinóban, szemem láttára égő gyufát dugott egyik pinezér, alvó kollegájának orrába, ami annyira jó viczcznek bizonyult, hogy menten hajba kaptak, pofozkodtak és mi egészen ingyen czirkuszi látványban gyönyörködhettünk. Nagybányán van egy másik nem kevésbbé szellemes ember, aki minden este lövöldöz éles töltéssel egyes házak felett s ha a golyósüvitésre némelyek megijednek, az neki jóizü ártatlan örömet okoz. Ilyen divatja se volt még városunknak, a zseniális uj it ó, megérdemelné, hogy spirituszba tegyék legalább nehány napra. Különben csendesen folynak napjaink, a városon tömérdek idegen nyaral, kik a liget szépségeit élvezve, méltó csodálattal sajnálkoznak felettünk, hogy mi a ligetet absolute nem kultiváljuk. Legnagyobb meglepetése a hétnek mégis a »Felsőbánya«. Ez egy uj lap, mely minden második szombaton fog megjelenni. A meglepetés pedig azért oly nagy, mert ezelőtt négy héttel őszintén elsiraltuk a régi »Felsőbányái Hírlapot« s ország-világ tudomásul vette, hogy a testvérvárosban nincs többé kopasz fej és hetilap. S ime most. egyszerre dupla példányban támad fel a leányzó. Egyik meg fog halni, az bizonyos, mert Nagybánya is kicsinynek bizonyult két lap eltartására, annyival inkább Felsőbánya, de hogy melyik marad a küzdő porondon, arra egyelőre lehet fogadásokat tenni, mert az most még a titkok titka. Az uj lap minden két hétben egyszer minket is megelőz, mert mi vasárnap jelenünk meg, ő pedig szombaton De az csak örömünkre szolgál, mert igy ezután a híreket egész kényelmesen a Felsőbányából ollózhatja ki a krónikás. Különfélék. Láng Lajos v b. t. t. orsz. gy. képviselőnk e hó 24-én választókerületébe jön. Mint Írják 24-én d. e. 9 órakor Szinérváralján kiszáll ott beszámol s a pénteki napot tölti, honnan este 6 órakor kocsin Nagybányára jön. Itt szombaton és vasárnap úgy Nagybányán, mint Felsőbányán beszédet fog tartani. A választókerület nagy érdeklődéssel várja a politikai beszámolót. Személyi hirek. lllosoay Eerenoz megyei árvaszéki elnök és Almássy Ignácz ügyész a helybeli városi árvaszéki ügykezelés és árvapénztár megvizsgálása végett ma városunkba érkeztek. Vértety Arnold hírneves iró ki jelenleg családjával együtt Felsőbányán nyaral, tegnap aug. 10-én városunkat meglátogatta. Miskooszky Ernő, akad. tag, az országos műemlékek bizottságának tagja jelenleg Nagybányán időzik. Királyi kitüntetés. Ö felsége a király Dr. Kádár Antal bányamű orvosnak, köszhasznu orvosi tevékenysége elismeréséül a koronás arany-érdemkeresztet adományozta. Kinevezés. A pénzügyminiszter Delhányi Zsigmond bányasegédmérnőkőt a nagybányai bányaigazgatósághoz bányamérnökké nevezte ki. Uj szolgabiró. A Szinérváralján megüresedett szolgabirói állásra e hó 9-én, a nyári vármegyei gyűlésen, 7 szótöbbséggel Bay Miklós ellenében Rába László volt főszolgabírót választották, meg. Kitüntetett festőművészek. A párisi kiállításon a nagybányai festőkolonia tagjai közül a következők részesültek kitüntetésben: Első érmet („la premiere medaille“) Csók István. Második érmet: („la deuseiéme medaille“) Hollósy Simon, Réthy István. Harmadik érmet: („la troisiéme medaille“) Grünvald Béla, Fe- renczy Károly. Kitüntető elismerést. („Mentiou honorable“) Kacziány Ödön, Glatz Oszkár, Kéméndy. Papp László kir. táblai biró. a szatmári törvényszék egyik kiválló alakja, hétfőn délben Olcsva-Apá- tiban, hol bírói szemlén volt, hirtelen meghalt. Épen ebédnél ültek, midőn szivszélhüdés érte s életét azonnal kioltotta. A törvényszéki bírói karnak egyik kitűnő s nagyképzetlségü tagja hunyt le Papp Lászlóban. Előzékeny modora mindenkit meghódított s mint az úrbéri perek alapos ismerője, a legbonyolultabb ügyeket is nagy könyedséggel bonyolította le. A megboldogultnak temetése szerdán délután volt, Hunyady-utczai az ősz igazg itó, mintegy hadvezér, kiáltványt intézett a tanuló ifjúsághoz, hivatkozott ennek jellemére, becsületére, íigyelmeztctte hogy Anglia szeme rajtuk függ s csak az ő szorgalmuk s példás viseletűk fogja megmenteni az intézet 300 éves becsületét s jövendő hírnevét. A fiuk szavukat adták, hogy nem vall velük szégyent az intézet, s áltak szavuknak. Nem is azért angol az angol, hogy ne tudna küzdeni és kitartani! Pedig hogy mennyire komoly volt a dolog, talán legjobban megvilágítja az, hogy még a Times is rendes heti tudósításokat hozott a fiuk és az iskola életéről. De hát a fiuknak tetszett az uj élet. Főkép hogy a tengerparton járkálhattak, itt hajtogatták a latin declinatiókat, a görög didómi, iéini, thitomit stb., meg a bömbölő hullámokkal versenyezve szavalták az Arma virumque canót . . . meg az Andra moi ennepe Musát.« Hát a fürdés, hát a csónakázás, mely folyhatott szakadatlanul, mihelyt az iskolai ügyekkel végeztek. Pedig válságos viszonyok közé jutottak valameny- nyien, tanárok és tanítványok egyaránt: Először is nem akadt szállás a rongyos kis városban. Sebaj I Arnold igazgató kivette a helység egyetlen nagyvendéglőjét — hálóteremnek s ezért fizetett minden fiú ágyhelyéért 1 font str. hetenként, azaz 45 frtot egy hóra, 450 frtot 10 hóra egy ágyhelyért, egy fiúért; tehát 120 ezer frtot a 300 (kiért 10 hóra. Hát a jó angol koszt? Rostbőf, puding, thea, sör. bor a diáknak, amennyi jól esik s amikor jól esik? Csak alkalmas játszóhely nem akadt; pedig e nélkül úgy nem képzelhetni angol iskolát, mint madarat szárny nélkül. Ezen is segített egy derék földbirtokos, volt intézeti növendék: pompás nagy rétjét átengedte játszótérnek ingyen. (Ez a hálás diák !) Igaz, hogy a szomszéd faluban volt, de az a 5—7 km. futás csak annál jobban esett a boldog, lánczró! leszabadult fogoly diákságnak. Meg aztán 3 falu pofók gyermekhada csődült össze folyvást csodájukra. Soha sem láttak együtt ennyi tarkaruhás urfit, de ezek se ennyi bamba pofát egy rakáson. Legmeghatóbb volt, mikor junius végén játékversenyüket tartották: Oxfordból, Cambrigéből százával jöttek ide — a régi uppinghami diákok kezet szorítani a hazátlanokkal. Persze, hogy a meleg kéz- szoritás kétszeresen jólesett a hontalanoknak. Azonban mindezt megkoronázta a régi növendékek azon ténye, hogy ünnepélyesen egy okmányt nyújtottak át az igazgatónak, melyben a kedves anya-intézethez való tiszteletüket s ragaszkodásukat újból ismétlik s abbeli erős hitüket, hogy talán nemsokára Uppingham falai közt szoríthatnak kezet újból. Pedig hát úgy látszott, alig lesz abból egyhamar valami. Arnold igazgatónak t. i. amint az uj tanyán rendbe jöttek, első dolga volt egy emlékiratot intézni az uppinhami városi ttanácshoz, melyben kifejti, hogy a ragály egyedüli oka az egészségtelen vízvezeték s fölhívja, hogy jó ivóvízről gondoskodjék, mert mig ez meg nem lesz, az iskolát távoltartja Uppinghamtól. A tanácsurak jót nevettek a fenyegetésen és oda tettték az aktát a többiek közé, hadd egye a por. Arnold erre azzal válaszolt, hogy megújította a szerződést félévre a bonthiakkal. Erre aztán nagyot néztek Uppingham bölcsei, mert hisz egy diák tandija 1250 frt egy évre, tehát a 330-é közel 400 ezer frt. Az igazgató évi fizetése 45—50 ezer frt, egy-egy tanáré 5—8 ezer frt s ez nagyobbára ott helyben lesz elköltve, mintegy fél millió frt évenként. Gőzerővel neki láttak a vizvetés ügyének s nagy áldozatok árán, de meg lett a friss viz s a várost össze-vissza szelő csatornahálózat. 1877. ápr. 10-én a borthiak nagy fájdalmára fölkerekedett a nagy karaván s szívélyes bucsuzás után a fecskékkel utrakelt Uppingham felé, hol már epedve várták a visszatérő iskolát, diadalkapukat emeltek neki, nagyobb örömmel fogadták, mint Trója népe a falovat. A tanárok lovait kifogták s diadallal vontatták be kocsijukat a polgárok; a diákokat mind lekapkodták a kocsikról s az volt a boldog, ki egyet legalább maga mellé ültethetett a díszes fogatra. Upping- hamba újra verni kezdett az egészséges szív, mig a kis Walesi halász-város újra visszasülyedt az ismeretlenség tengerébe, honnan 14 hó előtt kihalászta volt az uppinghami háztűznéző népség. Lám-lám mennyi költészet még egy vízvezeték körül is ! Mert hál Eliot György szerint »telidedtele van az egész világ költészettel, nemcsak a hirnes rét, a zúgó erdő, a csevegő patag vagy a csillagos ég, de még a rideg vasúti kocsi is — s ami innen elűzi, nem más, mint az utazó férfiak és nők — üressége, ridegsége, tompasága«. — Megesik-e nálunk Nagybányán valaha az uppinghami csoda ? . , . Bencslk János.
