Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-07-29 / 31. szám

1900. Julius 29. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE (3) 3L. szára. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a legtöké­letesebb leírásoknál, definitional hathatósabbak ama természetes benyomások, melyek közvetlenül rajzolód­nak a fogékony ifjú lelkére; mert amit gyermek­korunkban észleltünk és megszoktunk, az képezi tu­dásunk jó, vagy rósz alapját; e köré csoportosulnak és formálódnak a jövendő érzék tapasztalatai és igé­nyei. A fiatalság élénk fantáziáját és a külső impressió iránt fogékony elméjét a természeti szépségek és a művészeti alkotások termékei erősen befolyásolják. Ezen czél elérésére szakminiszterünk újabban elren­delte hazai neves festőművészeinkkel festendő, az is­kolák számára magyar vonatkozású és tárgyú faliképek festését, melyek nemzeti történelmünk nagy eseményei­nek és alakjainak ábrázolásával nemcsak az esthetikai, hanem a hazafias érzület felkeltését és ápolá-át. lesz­nek hivatva előidézni. Egy szebb jövő sokat Ígérő jeleit üdvözöljük e tényben, melyért a magyar kultúra minden igaz hive köszönetét mond a miniszternek, ki ezzel ismét egygyel gazdagította érdemeinek hervadhatatlan babérkoszo­rúját. Mindegyikünknek módjában áll többé-kevésbbé hozzájárulni a müizlés terjesztésé ez és számos al- ; kálóm nyílik a szépnek elszórt elemeit úgy megvá- j lasztani és egybeille zieni, hogy azok az érzelem- és | gondolatvilágot befolyásolják és igy az az emberiség i követelő élvezeti igényévé váljék. A mindennapi élet hullámverése igen értékes gyöngyszemet vetett felszínre. Nehány éve áramlat indult meg, a magyar iparnak fejlesztése és párto­lása érdekében, mely a művészetnek az iparral, az ideálnak a gyakorlati élettel való társulását akarta létre­hozni, a közművelődésnek s nemzeti gazdaságunknak intensivebb fejlesztését czélozla, hogy publikálja a kül­föld előtt nemzetünk jellemvonásait és szellemi aspi­ráczióit. Ezen mozgalom tulajdonképen eredetileg Német­országból indult ki s egy modern slylusnak, az úgy­nevezett secessiónak lelt megalapítója. E szó külön­válást jelent. Genesise pedig az, hogy 1893-ban München­ben nehány fiatal művész szakított az eddigi hagyo­mányokkal és sutba dobván minden eddigi müizlést, eltért a régibb művészeti irányok híveitől s külön kiállítást rendezett »Secession« név alatt. A tradicio­nális festészeti iskoláktól ellérőleg, semmi előre meg­állapított esthetikai szabályokat nem tartottak szem előtt, hanem teljesen függetlenül, a maguk hangulata szerint dolgozlak. A secessió a századvégi szellem visszatükrözése> mely az élét valamenvi megállapított igazságait megin­gatja s ideges nyugtalansággal törekszik valami újra, különösre, anélkül, hogy törekvéseinek tartalmat tudna adni. Képtelen színezése hűen tükrözi le azt a hiper­modern erkölcsi felfogást, mely csak a látszatból él s tartalmilag eléggé üres. Ezen modern müizlés a festészetben diadalt nem arathat, mivel uj és a réginél jobb igazságokat nem hozott magával. Ellenben ha­tása a dekorativ művészetre, illetve a műiparra óriási, amennyiben azokat változatos és gazdag formákkal s ornamentikával bővitette. A secessió Angliában talált termékeny talajra, hol az iparművészeti termékekkel, mint bútorok, kár­pitok, szőnyegek, könyvtáblák, falragaszok alkotásai- ; val bámulatos sikereket ért és ér el manapság is. Anglia- ból hóditó körútját a kontinensen megtéve eljutott ha­zánkba is. A mi iparművészetünknek is lépést kellett j tartania a külföldiével s modernművészeink mozgal­mat indítottak, mely czélul tűzte ki magának, hogv az iparművészet révén, a mely létünket szebbé, mfl­Sirt-ritt a hegedű, búgott a klarinét, pengett a ! ezimbalom s a poharak gyakorta össze-össze-kocz ! czanának. Ah egy ilyen estét csak átélni lehet, de le Írni nem, Mikor az éjféli órákban, egy kicsit főlocsudva a hűvös éjszakai szellőktől, már egy jó negyed óráig i csengettem a viczeházimesterünknek. megakartam j nézni az órámat, hadd lássam mennyi ideig várat még i a gazember magára. Megdöbbenéssel vettem észre, j hogy arany órámnak és iánezomnak teljesen hült | helye van. Később azután homályos sejtéseim támad- | tak! Igen .... igen. A Cserebogár után anyira elérzé- kenyedtem, hogy magam ajándékoztam oda nagylel­kűen a prímásnak. Ekkor az a már ismert bizonyos j villám ismét mutatkozott: Mit szól majd mindéhez ő? [ Verejtékezve, dideregve feküdtem le: a reggelire j gondoltam. Hopp! Megvan! Pompás ötiet! Fölséges! Rabló- támadásnak estem áldozatul! Hiszen úgyis annyit ol­vastunk arról: Rablótámadás a fővárosban! Miért ne , lehetnék egyszer én az áldozat ? I Másnap a remegő kis feleségemnek hatalmas gesz­tusokkal éppen azt adtam elő, hogy mikép esett meg a rablótámadás s támadóimat borzasztó ökölcsapása­immal mint szórtam széjjel, csupán az órám veszett oda, midőn cselédem egy urat jelent be. — Nagyságos uram visszahoztam az órát! Elkékülve vettem észre, hogy ott a prímás. Félszem­mel akkorát intettem rá, s hogy a szemhéjam fenakadt. — Már megbocsásson a nagyságos ur, de kell a becsület máskorra is. Kaptunk mi bankót elegei, ezt az órát én nem tarthatom meg, Tegnap is csak azért vettem el, mert láttam, hogy a nagyságos urnák egy kicsit jó kedve van. Ami még az események teljessége szempontjából hátra volna, az családi titok... É. M. vésziesebbé varázsolja, a gépek térhódításával géppé sülyedt ipari munkás alkotásaiba szellemi tartalmat öntsön, benne a szunnyadó műérzéket felkeltse s egyszersmind anyagi boldogulását, elősegítse. Müiparunk pártolása társadalmi kérdés, mely nemzeti gazdaságunk kifejlesztését nagyban előmozdí­taná s tekintve, hogy Magyarország csupán osztrák iparczikkekre événkint egy fél milliárd koronát költ, legyünk mindnyájan azon, hogy ne csak hangzatos frázisokkal, hanem következetes tényekkel pártoljuk műi párunkat s ezzel közgazdaságunk függetlenségét biz­tosítani fogjuk. Hogy iparmüvészetünk mily sikereket ért el, leg­szebb bizonyíték azon elismerés, melyet az ezen évi (1900) párisi világkiállítás magyar osztályában kiállí­tott s minden tekintetben művészi szellemtől álhatott és a praktikus Ízlésnek megfelelő műipari termékeink­kel kivívtunk. Bízvást feltehetjük, hogy ama géniusz, mely a hareztéren dicsőséget szerzett a magyar nemzetnek, képzőművészetünket is érvényre juttatja s az uj esz­méket és problémákat megoldó s egy második re­naissance kijegeczesedését létrehozó művészi tevékeny­ségünkkel a külföld tiszteletét és méltánylását kiérde­meljük ség kielégítésére dolgozott. Egyszóval a művészei, mely azelőtt az ipart áthatotta, most elvált tőle és a müiparosból fői maérzés nélküli, közönséges mester­ember lett. Végre az ötvenes évek közepe felé elérkezett a várva-várl fordulat, mely nemzeti kultúránk fejlődé­sét intenzivebb módon elősegitette. Ekkor már saját kulturegyéniségére féltékeny lévén, a művészet követ­kezetesen kizárt minden idegen elemet.. Festészetünk a hazai történelemből merítette tárgyait, melyek te­kintve akkori politikai helyzetünket, politikai czélzá- sukkal és a nemzet dicsőbb napjaira való biztató visszaemlékezéseinél fogva a közhangulatot erősen befolyásolták s a nemzeti érzést és lelkesedést fokozták. E festmények a tisztult nemzeti lélek beszédei voltak, melyek czéljukal és hatásukat sohasem tévesztették ; alkotóikat pedig a magyar nemzeti élet előharczosai- nak tekinthetjük, kika művészetben a m igyar indi­vidualitás kifejezésével a magyar öntudatot érvényre emelték s azt kifejezésre is juttatták. Ezek: Barabás, Than, Lotz, Wagner, Madarász, Liezen Mayer, Ligeti, Markó, Keleti, Zichy, Székely, Horovitz, Benczúr s egy tüneményes alak, ki tősgyökeres tárgyú és zamatu képeivel a magyar dicsőség lobogóját az egész kül­földön körül hordozta s tehetségével a világ szemébe bevilágított, ez a nemrég tragikus halállal kimúlt Munkácsy Mihály. A fiatalabb festőnemzedék közül kiválnak : Mar- gitay, Feszty, Roskovics, Hollösi, Vágó, Thorma, Eisen- hut, Csók, Balló, Vastagh, Ferraris, Nádler, 'Aggházy, Brodszky, Zemplényi, László, Pállik, Greguss, Innocent, Biczó és számosán, kik tehetségükkel hivatva vannak nemzeti kultúránk felépítésének pompás művéhez hoz­zájárulni. Közműveltségünk, a mai önző és materialistikus éle!elvek között nem méltányolja eléggé a művészi érzék mélyen érzett kultuszának szükségletét ; pedig ha megfigyeljük, ki miben találja gyönyörét, élvezetét, bátran megítélhetjük minőségét is. Harmadféléve, hogy fenkölt gondolkodású minis­terünk, Wlassics Gyula, a magyar közoktatásügyet vezető elvek közé beillesztette a művészeti hajlamok fejlesztésének ésaz esthetikai érzék nevelésének nagy gondolatát s ezzel a kulturális közérdek magasabb szempontjából járt el. Eme ténykedésével országos közművelődésünk egyik nagy hiányát kívánta pótolni, midőn közokta­tásunknak rendszerébe behozta a müizlés fejlesztését. Szükségét érezte annak azért, mivel az anyagias irány tagadhatatlanul oly nagy, hogy szükségünk van arra, hogy a művészet, mely az egész kulturvilágnak közös kincse és úgyszólván a jövő kor művelődési prog- rammja, az emberi léleknek magasabb szférákbi való felemelkedésére hatással legyen és hogy a leendő nemzedék világnézetének ideálisabb kincseit gazdagítva a szépnek, jónak és nemesnek eszméi begyökereztes- senek a fiatalság leikébe. Elrendelte az iskolában a tanulmányok művészi vonatkozásainak minden alka­lommal való felderítését, a műemlékek látogatása ut­ján való közvetlen szemléltetését és rámutatott, arra hogy ifjúsági önképzőköröknek a művészeti jelenségek tanulmányozását, és méltatását fel kell ölelniük ; va­lamint a képzőművészeteket ismertetni, nem csupán az esthetikai szabályok szerint alkotott kiválóbb mű­remekeknek formai megismertetésével, de ethikailag a tanultakkró! a consequenliákat levonva, azon ethikai álláspontot megtalálni, melyből a műalkotásokat az ifjúság megitelje. Heti krónika. A szeretetreméltó helyettes szerkesztő kegye engem ért, hogy a lezajlott hétről krónikát Írjak. De miről is írjak ebben a kanikulás szezonban, mikor a fővárosi lapok krónikásainak éneke is már a Quarne- roba megérkezett emberevő czápáról szól. Igazán könnyebb volna a Rezes hegedűjéből kihozni a kileu- czedik szimfóniát, mint csak némileg tűrhetően regélni a semmiről. Azt hiszem, roppant eredeti leszek, ha legelőször is az időjárásról szólok. A kánikulái meleg valóságos orgiákat ül, ugyannyira, hogy a városi gőzfürdőt a legteljesebb részvétlenség miatt e héten már be is csukták. Amit potyára is megkaphat az ember a déli órákban, azért minek is fizessen ? Valószínűleg ez a kánikulái hőség az oka annak is, hogy a Lendvay- szobor leleplezése alkalmából tervezett történeti fel­vonulás érdekes és életrevaló eszméje napról-napra jobban sorvadozik. Olyan érdekes és furcsa nép is va­gyunk mi elbájolóan szép, kedves zöld hegyeink kisded határai között. Az ünneplésnek még csak az eszméje vettetett fel, már is milliónyi pártokra szakadozunk. Az egyik párt nem ünnepel, mert a szobrot nem Fadrus mester keze véste; a másik párt azért nem, mert a szobor érczbe van öntve; a harmadik párt azért huzakodik, mert a szobrot nem karrarai már­ványból faragták; a negyedik párt azért neheztel, mert a szobrot a Lendvay-téren s nem a Virághegyen állítják föl; az ötödik párt azért, mert roppant melege van az ünneplésre, mig ellenben a hatodik fázik az ünnepléstől; a hetedik — a tarokk pártról — meg ne is szóljunk. Egy sikerült pagát ultimot oda nem adna a világ összes Lendvayaért. Az ünnepség napja pedig egyre közeledik s az in petto megalakult rendezőség I verejtékezve, szivszorongva kérdezi: Lesz-e még egyszer \ ünnep a világon ? Mivel felelhetne erre a viczekrónikás, ; ha nem a nagybányai szálló igével: Videant cunsuli! Mig a város urai azon vitáznak, hogy Lakatos tűzoltó kapja c meg egyedül a 200 koronás jutalom- | dijat, amiért a gyujtogatót elfogta, vagy részeltessék-e abból a két éjjeli őr is, kinek egyike a gyújtogató pipá­ját, a másika meg a botját hozta be a városházára, az alatt a vörös kakas ismét megjelent városunkban. Vasárnap éjjel hangzott fel a vészkiáltás: Tűz van! Tűz van ! Csak a történeti hűségnek teszünk eleget, midőn konstatáljuk, hogy a város összes vasárnapi mulató-kompániái rekedtté ordítozták magukat, mig sikerült a torony éjjeli őrsit édes álmaikból felriasz­tani s megszólaltatni az aczélkolompot. De már ekkor a tűzoltóknak s derék katonáinknak, kik őrnagyukkal élükön, bámulatos gyorsasággal vonultak ki a vész szin- j helyére, sikerült a tüzet teljesen lokalizálniuk, úgy. | hogy csak Pethe városi állatorvos istállója hamvadt el. Mondják, hogy a tűz gyújtogatás folytánjlámadt, de ha a város jutalomdijai oly akadémikusán vitásak, fog-e akadni majd, ki elfogja a második gyujtogatót? Tegnap óta ugyancsak megváltozott a város fő­terének s utczáinak alkonyati képe. Tegnapig katonáék- nál a kurtaszáru debreczeni pipa, meg a kukoricza nadrág járta még a térzenék alkalmával is, ma meg már feszes kék nadrágban s csillogó szijjal és gom­bokkal parádézik még a kompánia-sneider is, hogy a virgoniáról említést se tegyünk. Megérkezett váro­sunkba a hadtestparancsnok ő exellencziája és ilyen­kor a szegény bakalegénynek még kánikulában is a l hideg fut végig a hátán. Mert nem is gyerekjáték az j és mit is érti azt a cibil-népség. mit tesz az, a had­testparancsnok előtt egzeezirozni, kinek a legszelidebb kifogására is úgy hullik a kurtavas. akár ősszel a kajszinbaraczk . . A legközelebbi napokban sok mulatság is lesz. A kereskedő ifjak nyári mulatságára a meghívókat már szét is küldölték s a mulatság a kedvező jelek­ből ítélve, pompásnak Ígérkezik ügy halljuk, a körünk­ben időző tisztikar is estélyt fog rendezni, hangver­senyre is készülnek, de már e mulatságokról a kró­nikás fog beszámolni s nem a viczekrónikás. Különfélék. Személyi hírek. Baky Béta, Peslvármegye főszám­vevője hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Schönherr Gyula dr., akadémiai tag, egyetemi tanár az elmúlt hét. folyamán városunkban időzött.— Szendg Árpád orsz. zeaeakademiai tanár, zongoraművész, e hó 26-án és 27-én Felsőbányán időzött barátjának, Delhányi Zsigtnondnak házánál s ma reggel Budapestre haza utazott. Egyházi kinevezések. MeszUnyi Gyula szatmári püspök dr. Kováts Gyula segédlelkészt a szatmári elemi és polgári tanitóképezdék tanárává nevezte ki. A jeles képzettségű pap előléptetéséhez melegen gra­tulálunk. Nagybányai káplánoknak Fiszter Károly és Szépi Béla neveztettek ki. Turman Olivér, városunk feledhetetlen emlékű polgármesterének s lánykájának hamvait ideiglenes sirjaikból pénteken este helyezték át a ref. temetőben emelt díszes kriptába a hatósági közegek jelenlétében. A kripta beszentelése a legközelebbi napokban törté­nik meg. Esküvő. Díszes esküvő volt városunkban e hó 26-án. Városunk köztiszteletben és szeretetben álló polgárának: Drumár János ügyvédnek bájos leányát Alexandriai vezette oltárhoz Herrer Czezár kiváló festő­művész, a nagybányai festőkoloniának tagja. A nász­ünnepély szűk családi körben folyt le, de annál na­gyobb közönség nézte a spanyol nemzeti színekkel diszitett kocsikon felvonuló nászközönséget. Tanuk voltak dr. Schönherr Gyula, az orsz. nemzeti muzeum őre, akadémiai tag és dr. Harácsek Imre ügyvéd. Az esküvő után, mely megható egyházi szertartással ment végbe, az örömszülők házában családi ebéd volt. A fiatal pár a délutáni vonattal nászutra Olaszországba utazott. Katonai szemle. Pokorny Herman kassai hadtest- parancsnok e hó 26-án Cziegler ezredes kíséretében városunkba érkezett, hogy az itt nyári gyakorlatait végző zászlóalj felett szemlét tartson, A hadtestpa­

Next

/
Thumbnails
Contents