Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-28 / 4. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEKriK UX1TOEN' "V^.S^.Klsr^.F. Előfizetési ára 1-cEgész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-uteza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Városi közgyűlés jan. 24-én. Rég volt a képviseletnek oly érdekes közgyűlése, mint a szerdai. Csupán egy tárgy, de ez az egy aztán érdekfeszitő, pikáns és hangulatkeltő, valóságos górdiusi csomó, melyet még eddig senki sem tudott kettévágni. A gyűlés röpiratokkal elő volt készítve, a képviselők aktákkal jelentek meg s azokból tárgyaltak. A szeszadó pótlékról szólt az ének, melyet nyilvános árverésen Köves Lajosnak adtak ki, holott Neuschloss utóbb magasabb pótajánlatot tett. Egy nyomtatott ivre terjedő röpirat elmondta, hogy a város Neuschloss! felszólította a bor- és husfogyaszlási pótlék bérbevételére. Mire Neuschloss azzal felelt, hogy a szeszadópótlékot is bérbe akarja venni, s hangsúlyozta, hogy neki, mint fogyasztási bérlőnek előny adandó. Ezután volt az árverés, hol Köves Lajos 7555 frtot Ígért. Neuschloss kedvezőbb (7800) frt ajánlatot lett s a pénzügyigazgatóság az egy kézben való csoportosítást előnyösnek találta, a tanács azonban az utóajánlatot nem fogadta el. Kifogás alá esik az is, hogy Kövesnek atyja Goldstein Adolf kiméréssel foglalkozik, holott ez szabályrendeletbe ütközik. Harácsek Vilmos utódai, Almer Lajos és Károly, Szász József, Schück Izidor, Goldstein Adolf, Wienerberger és Glavitzky. Köves Lajos, Sziics Károly (kereskedő) aláírással egy másik röpirat jelent meg. Ennek tartalma röviden az, hogy a nyílt árverés sohasem jogsérelem, a bérlő tulajdonképpen nem Köves, hanem a kimérők konzor- cziuma, s csak könyebbség szempontjából bízták meg Kövest. A pénzügyigazgatóság nem tett kifogást a bérlő ellen, s Köves atyja a kimérésről ezért nem mondoti le, a röpirat különben kifogásolja Neuschloss röpiratának a hangját. Az érdeklődés a gyűlés iránt igen nagy volt, 11 órakor a terem úgy megtelt, hogy a városatyák közzüi többen állani kényszerüllek. Mindenki készen volt arra, hogy nagy vihar lesz villámlásokkal és menykőcsapásokkal, talán még vér is fog folyni, mert régi magyar közmondás: »ha te ütöd az én zsidómat, én is ütöm a te zsidódat« és a gyűlés lezajlott, minden legkisebb összekocczanás nélkül. 1. Gellert Endre polgármester üdvözölte a megjelenteket s szép szavakban, a részvétnek meleg hangján emlékezett meg Rátz Pálrój a napokban elhunyt prépost plébánosról, méltatta nagy érdemeit úgy is mint kiváló lelkésznek úgy is, mint e képviselet régi oszlopos tagjának, ki itt a köziigyekben mindig szívesen és érdeklődéssel vett részt. A közgyűlés elhatározta, hogy Rátz Pálnak emlékét jegyzőkönyvileg megörökiti. 2. Csüdör Lajos tanácsos részletesen ismertette az egész fogyasztási pótlékügyet s kéri a tanács intézkedéseinek jóváhagyását. Sípos Géza kifogásolja, ha tudták a tanácsbeliek, hogy Köves egy italméréssel biró egyénnek fia, akkor miért kötöttek vele szerződést. Kérdi miért nem hivott gyűlést a polgármester, mikor 12 tag írásban kérte annak összehívását. Polgármester kijelenti, hogy a községi törvény 56. §-a szerint a polgármester csak akkor köteles gyűlést hívni, ha azt a képviselők egy negyede kívánja, Csüdör kijelenti, hogy a törvényben nincs az. hogy szerződést nem lehet kötni olyannal, kinek első fokú rokona kimérő, csak az van, hogy az fogyasztási bérlő nem lehet, a szerződést tehát meg lehetett kötni s most a Köves és Gotdstein kötelessége, hogy az akadályt elhárítsák. Bay Lajos konstatálta, hogy ezen egész ügyletben ő nagyon is egészségtelen versenyt lát. Mindenki tudja, hogy a pótlékból 7000 frtot nem szedhet be és mégis versengenek rajta. Kérdi, hogy fogadtak e el máskor is pótajánlatokat ? Gellert Endre (közbevág) Mig én polgármester leszek, addig nem fogunk soha elfogadni. (Élénk éljenzés és taps ) Dr. Harácsek Imre hangsúlyozza, hogy a fogyasztási bérlőnek előnyt kellett volna adni. Dr. Miskolczy Sándor ügyész: felolvassa a szabály- rendelet idevonatkozó részé', mely megköveteli, hogy a szerződés a legtöbbet Ígérővel azonnal megkötendő. 0 tehát csak kötelességét teljesítette, midőn a szerződést megkötötte. Bay Lajos szerint a képviselet a tanácstól követelhet kártalanítást. Dr. Komjáthy Gyula, Mivel Köves a szabályrendelet egy pontja szerint kifogás alá esik, vele a tanács nem köthetett szerződést. Gellert Endre Fel világosii ásul elmondja, hogy ez az egész ügy meg van fellebbezve s a közigazgatási bizottság fog dönteni benne, ne menjünk bele tehát a részletekbe, itt arról van szó, jóváhagyjuk e a tanács intézkedéseit, miket a képviselettől nyert megbízatásból kifolyólag telt vagy nem? Révész János a tanács intézkedésében hibát lát, ha szerződést kötött is Kövessel, de azt effectuálni s őt a bérletbe behelyezni nem lett volna szabad, hanem a tényleg fennforgó akadályt előbb kellett volna elhárítani. Stoll Béla igen érdekes oldalról világítja meg az ügyet, midőn constatálja, hogy Neuschloss sem bérlő, hanem csak kezelő, igy tehát neki is le kell mondania kimérési jogáról, ha a fogyasztási póilékot bérbe akarja venni. Végül a polgármester .Cvfceszi a kérd-ésl, hogy a tanács intézkedéseit jóváhagyják-e? mire 29-en igennel, 8-an nemmel szavaztak, a tanács tagjai és az érdekeltek nem szavaztak s többen el is szállingóztak a teremből döntés előtt. A gyűlés 12 órakor ért véget. | Rátz Pál | Rettenetes a halál hatalma! Kiszakítja a gyenge gyermeket a szerető szülők ölelő karjai közül, hogy lefekte-se a hideg földbe, s egy csapással véget vessen azoknak a szép reményeknek, melyek a szülők szivét gyermekük jövője iránt eltöTötték. Máskor elvágja élete fonalát a férfinak, kinek lelke tele volt nagy elhatározásokkal, merész tervekkel, melyeknek megvalósítása neki fáradságba nem, csak időbe került volna. Sokszor pedig egész váratlanul betoppan olyanokhoz, kik bár messze előre haladlak az élet utaiiy de még érzik ereikben az élet lüktetését, kik még élni vágynak, nem az élet örömeiért, hanem azért, hogy még sokat munkálkodhassanak önmaguk és embertársaik javára. Ez utóbbiak közé tartozott az a nagy halott is, kit a lefolyt héten siratott el Nagybánya város közönsége. Még nem törték meg a szenvedések, még nem fáradt bele az élet küzdelmeibe, még jövőjéről beszéltünk mindannyian, midőn egyszerre csak futó tüzként elterjedt a szomorú hir, hogy Rátz Pál, a derék, kedves öreg ur, városunk rórn. kath. közönségének érdemekben gazdag lelkipásztora rövid szenvedés után elköltözött az élők sorából. A szomorú hir gyászba borított mindenkit, a szemekben a részvét könyjei csillogtak s az emberek bánatos arczczal beszélgettek egymással a földi lét múlandóságáról. — Ilyen az élet! Nagy kitartással, nemes ambiczióval szerzünk magunknak előkelő állást, a melyben tény és tisztelet vesz körül bennünket; humánus bánásmódunkkal megnyerjük hozzá az emberek rokonszenvét és szereletét s ime eljön egy perez, mely eszünkbe juttatja véges voltunkat s a világ elhagyásá a kényszerit mindnyájunkat. Ezzel vége a fénynek és hatalomnak, vége a dicsőségnek, melynek részesei voltunk, csak egynek nincs vége: a szeretetnek. A ki ezt kiérdemelte életében, azt elkíséri utolsó útjára, sirhalmára ráülteti a kegyelet virágait és nevét, emlékét sokáig megőrzi a feledéstől. Ez a néhány sor is a szeretet megnyilatkozása akar lenni, mert a megboldogult szive jóságáért megérdemli, hogy a sokáig élő szeretet viraszszon emléke felett.... Rátz Pál 1824-ben január 24-én született Szatmárit s miután elemi és középiskolai tanulmányait jó sikerrel elvégezte, felvétetett a Szatmáregyházmcgye papnövendékei közé. Itt ernyed tlen szorgalmával s példás magaviseletével csakhamar kétségtelen jelét adta annak, hogy a papi pályát igazi élethivatásból választotta s hogy komolyan, teljes buzgalommal készül azoknak a nehéz feladatoknak a megoldására, melyek reá e pályán várakoznak. Tanulmányait elvégezvén, 1847-ben áldozópappá szenteltetett s mint ilyen először is a nagynevű Hám János püspök oldala melleit nyert, mint püspöki szerlartó alkalmazást. Ezen állásában hónapokon keresztül szemtanúja volt a nagy egyházfejedelem szent életének s valószínűleg itt vertek erősebb gyökeret szivében azok a kiváló papi erények, melyek aztán elválaszthatatlan tulajdonai voltak egész életén keresztül. Hám püspök halála után a lelkipásztori teret jelölték ki számára s mint segédlelkészt előbb Beregszászban, később Tisza-Újlakon és Szatmárit alkalmazták. 1850-ben a szatmári kir. kaih. főgymnasium t nára lelt s mint ilyen 5 éven keresztül fáradozott lankadatlan buzgalommal a gondjaira bízott ifjúság vallásos és hazafias nevelése körül. Szive azonban határozóban a lelkipásztori térre vonzotta őt vissza s úgy látszik elöljárói nemcsak az egyházmegye szükségletét, de az ő óhajtását is tekintetbe vették akkor, midőn 1855-ben az aránylag nagyon fiatal papot megbízták a szomszédos jó- zsefházai plébánia vezetésével. Itt csakugyan kimutatta, hogy igazi lelkipásztor. — Egészen híveinek élt, kiknek lelke drágább volt előtte mindennél. Hogy többet ne említsünk, midőn Józsefházára jött, nem volt megfelelő hajlék, hol a hivek méltóképpen tisztelhették volna az Istent. Első sorban is arra irányult tehát minden törekvése, hogy ezen a hiányon segítsen. S hogy mily kitartó volt tervei keresztülvitelében, semmi sem bizonyítja annyira, mint hogy a józsefháziak alig két év múlva már díszes templomban végezhették ájtalossági gyakorlataikat. E buzgalom újra fö költötte megyés püspöke figyelmét s hogy nagyobb tér nyíljon tevékenységének, előbb Csomaközre, később 1874-ben Fehérgyarmatra nevezte ki plébánosnak. Papi erényei, továbbá az a tevékenység, melyet nemcsak a lelkipásztori téren, hanem társadalmi tekintetben is kifejtett, ekkor már ismertté tették nevét • az egész megyében. így történt, hogy midőn 1882-ben Lukács Tivadar prépost-plébános elhalálozásával a nagybányai plébánia megüresedett több pályázó közül a város, mint kegyur nagy lelkesedéssel őt választotta meg plébánosává. Ettől az időtől fogva itt élt és műkő Jött közöttünk. Egész étetében a csendes, zajtalan munka embere volt. Nagy szerepek betöltésére már csak szerénységből sem vállalkozott, de kötelességeit akár mint lelkipásztor, akár mint kisvárosi társadalmunk előkelő tagja teljesítette úgy, hogy e tekintetben
