Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-24 / 26. szám
#* Nagybánya, 1900. Julius 26. szám. XXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ' h, megteleitik: ivXiisriDEjisr ■ // v!it/r Előfizetési árak: •. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny mdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. Városi közgyűlés — 1900. jun. 20-án. — Mintegy 40 képviselő gyűlt össze e napon a városháza tanácstermében. Igen érdekes tárgyak voltak napirenden s ezek valóban még nagyobb érdeklődesTís kelthettek volna. A magyar ember azonban úgy látszik csak választani szeret, a pénzügyek nem igen érdeklik. Mindjárt elsőnek került szőnyegre az elemi iskolák államosítása. Az államnak sok mindenféle követelése van. többek között azt is kívánja, hogy az orsz. nyugdíjintézetbe a tanítók után a város fizesse az iskolafentartási 12 forintokat. A pénzügyi bizottság erre igen helyesen azt mondta, hogy akié a tanító, azé a fizetség. Épp igy van a gyermekek által fizetendő 15 kr.-okkal is. A képviselet elfogadta a gazd. és pénzügyi bizottság javaslatát, mely méltányosan és bizonyos áldozatkészséggel oldja meg ezt a nagy kérdést. Valóban, ha 8000 forintért jögimnáziuntot kaptunk, a magas állam beláthafja, hogy a gimnáziám megsértése nélkül egy elemi iskoláért sem adhatunk többet. A műtermek létesítése általános helyeslések között keresztül ment s igy végre-valahára szüntethetjük keserveinket, az első lépés meg van téve. A nagyvendéglönél széles medrü vita keletkezett, mindenkinek volt egy-egy jó eszméje s pro és contra, újabb és legújabb tervekkel minden második, harmadik képviselő előállott. Pedig ott egyébre alig van szükség, ami egy szóban kifejezhető s ez: a tisztaság. 15 ezer forintot szavazott meg a képviselet erre a czélra, ennyibe talán az Augias istállója sem került. A tűzoltó-tanya áthelyezése a Postarétre halározalba ment s ezt nem tudjuk eléggé sajnálni. Beleköltünk 4—5 ezer forintot s 2—3 év alatt szomorúan fog a magistratus meggyőződni, hogy a hely teljesen alkalmatlan. Messze van kint a mezőn s tüzeseteknél l—2 perez is sokat határoz, plane mikor a tűzoltónak még előbb az őrtanyára kell futnia. Nehezebb az ellenőrzés, nincsenek közelben járó-kelők, fogatok s ez nagy baj, mert a közoontban gyakran az ott sűrűn megforduló közönség tagjai sokat segilhétnek, inig a Poslaréteu egy-egy ember megjelenése esemény-számba megy. Szóval elhagyott, félreeső helyen épül az őrianya, ha ugyan valaki meg nem fellebbezi ezt az intézkedést. A járásbirősági épüllt sokkal alkalmasabb lett volna erre a czélra, tiol a piacz felé boltokat lehetne létesíteni, feni lakásokat s elférne az őrtanya is. Kétségtelen, hogy ezen intézke- déséb n a város csalódni fog. A többi tárgyakat gVorsan lemorzsolták s a Gyelnicza leg' lő már nem birla az érdeklődést fenntartani. A gyűlésről tudósításunk következő: Elnök: Gellert Endre polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Nagy György, Tf. Pap Zsigmond, Szervirth János. Hitelesítés ideje: jun. 28., d. a. 4 órakor. Napirend előtt Virág Lajos (anyakönyvvezető) képviselő szólalt fel a vásári bódék tárgyában. Kérdi miféle konfliktus lehet a polgármester és főkapitány között, hogy a szombaton megkezdett deszkabódékat polgármester már több ízben vasárnap széthordatta. Szóló maga is azon az állásponton van, hogy a vasárnapot zavarni helytelen dolog és a sátrak készítésére elégséges a hétfői nap, de föltűnik neki, hogy ilyen intézkedésekre szükség van. , Gellért Endre polgármMter kijelenti, bogy közte és a főkapitány között semmiféle konfliktus nincs, azonban ő nem engedheti meg, hogy a keddi vásár miatt már vasárnap eldisztelenitsék a főteret. 1. Beterjesztetnek az 1899. évi pénztári zárószámadások, a számvizsgáló bizottság jelentésével, melynek alapján képviselet a pénztári tisztségnek a szokásos felrnentvényt, a szokott óvások fenntartásával megadja s a számvizsgáló bizottságnak javaslatait a gazdasági és pénzügyi bizottsághoz átteszi. A számadások további eljárás végett a törvény- hatósághoz áttétetnek. 2. A községi népiskolák államosítása ügyében a polgármester 1900. április 1-én részletes jelentést tett a közgyüséshez s a képviselet ezt ápr. 4-én a gazdasági és pénzügyi bizottságnak adta ki véleményezés végett. A gazdasági és pénzügyi bizottság jun. 18-án kellő tanulmány tárgyává tette a polgármesteri jelentést s annak alapján következő javaslattal járul eme közgyűlés elé: Tekintetes képviselő-testületi közgyűlés! Gellért Endre polgármester a községi népiskolák államosítása tárgyában a kir. tanfelügyelővel folytatott tárgyalások eredményéről jelentését beterjesztvén, ezen jelentés a tekintetes képviselő-testület által 1900. év április 4-én tartott rendes havi közgyűlés 1260/19/1900. számú határozatával előzetes tárgyalás és javaslat- tétel végett a gazdasági és pénzügyi bizottságnak adatott ki. A gazdasági és pénzügyi bizottság ezen jelentést az 1900. év junius bő 18-án tartott ülésében letárgyalván, a következő javaslatot terjeszti a tekintetes képviselő-testületi közgyűlés elé : 1. Tekintettel a nagybányai főgimnázium államosítására s laz állatni polgári leányiskola felállításánál a város átal már meghozott tetemes áldozatokra, az elemi iskolák államosítása esetére a város évi 16000 korona hozzájárulási összeget ajánljon fel. 2 Az állam által készítendő tervek szerint a szükséges iskolai épületek felépítését és bebutorozta- lását a város teljesítse, az e czélra szükséges kölcsönt a város saját hitelére vegye fel, úgy azonban, hogy az ezen kölcsönvett tőke amortizationális törlesztésére szükséges összeget az iskolák fentartására évenként fizetendő 16000 korona összegből a törlesztés idejére levonja, illetve azon összeget az állam a városnak visszabocsássa. 3. A város kötelezettséget vállaljon arra nézve, hogy az iskolai épületeket tűzkár ellen biztosítja. 4. Azon tanítóknak, kik jelenleg a városi nyugdíj- intézet tagjai a város az országos tanítói nyugdíjintézet kötelékébe való átvételét kérelmezze. 5. Kérje a város a tandíjmentességet, vagyis hogy a tanítás ezen állami iskolákban teljesen díjmentes legyen. Ellenben a tanítói állások után a 12 frtos nyugdij- fentartó és a tanulók után fizetendő 15 kros dijjakat egy meghatározott összegben átvállalni nem javasoljuk és pedig azért, mert ezeket a vonatkozó törvény szerint az országos nyugdij-alap javára az illető m. kir. adóhivatal pénztárába befizetni az iskolafentartó tartozik, már pedig az elemi iskoláknak ily módon leendő államosítása esetén azoknak fentartója a magas állam- kincstár lesz, kinek is törvényszerű kötelességévé válik az említett dijjak befizetése, továbbá elfogadásra nem ajánljuk az iskola-épületek állandó jókarban tartása s évenként egyszer a nagy szünidőben való ki- takarittatására szükséges költségeknek átvállalását, azért, mert ez által a város közönsége esetleg a magas igényekkel szemben terhes s a városi évi közköltségelőirányzatra béuitólag ható kötelezettséget vállalna magára. A gazdasági és pénzügyi bizottságnak Nagybányán, 1900. év junius hó 18-án tartott üléséből. Gellért Csiidör polgármester. tanácsos. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Lendvay emlékezete. PROLOG. A szatmári színházban e hó 9-ikén tartott ünnepi előadásra irta és előadta Bartók Lajos. Hősidnek szobrot fejedelmi kegyből Emelsz, hazám! S hálád nagy, mint e hősök, Bár szobraik csak * kisebb méretűek« . . . Werbőczy, Zrínyi, Páztnán, Bocskay, Bethlen : Jog, hősiség, hit, — magyarlelküség mind, Méltó Pároszra, méltó Phidiászra, Ök kőbe, érezbe vésve éljenek, Nevök aczélnyelv zengje márvány ajkon! De mért felejti öt a szózatos hir, Ép őt, kinek legszebben zenge ajkán Nyelvünk, mint hir s dicsőség harsonáján, Holott e nyelv, az ősöktől öröklött, Egyetlen kincsünk, semmi egyebünk ! S ezt védenünk szent, honfi kötelesség, Mert egyedül ez védi meg hazánkat A partjaink’ mosó nem lassú árban : Az idegenség órjás tengerében. Alakját mért nem óvjuk századokra A nagynak, a ki élő szobraként Nagyoknak, volt a nemzet nagy művésze? Már tetszhalott volt szellemünk s megásták Sírját és megkisérlék eltemetni, De keltek a szegény apostolok, Hazafiság vándor madarai, Magyar szív, ajk, szó szentlelke sugallván, Elolthatatlan, ihlett érzetekkel; Keltek hirdetni a magyar igét; Hajléktalan Múzsánk, ütvén tunyát Itt-ott, szégyenkezőn fogadta be. S koplaltak, rongyosok valának ők, de Királyok voltak, — koronát fejökre! — Ök alkolák ez országot magyarrá! S ki jár elől oly büszke délezegen ? Beng a világ hóditó léptein, S fejét felhőkben hordja, s onnan is szól: Színpad-deszkákról, szinfal-íellegekből, S a Múzsa mind szerelmes lesz belé, Könnyet, mosolyt csal férfi, női szembe, Mélyebbre ássa a sekély kedélyt, Vetvén belé lángérzést, szenvedélyt. Kilopja szived és hazádnak adja, S szivedbe lopja az édes magyar szót. Így pazarol kincset üres zsebekből, Tanít emelt homlokra s férfiságra, A természet virágzó dísze, ő, Lehelve honszerelmet — éhezőn, S a részvétlenségtől didergő Múzsát Fedvén egész köpenyével — ha volna, Mint szent Márton lovag! Te Lendvaynk vagy! Helyet neked dicsőség-templomunkban! Szobrot neked, — nem »kisebb méretűt!« Állnak dicső s fönséges templomok, De oltár egy: az embersziv csupán, mely Örökké lángol s áldoz istenének. S ez volt a művész, mindnyájunk szive. És benn’ lobog szeretet, gyűlölet, Mind, a mit egy nemzet csak érezett. Világot, életet jelentő deszkák, Miként birá el gyönge vállatok Ez óriások súlyos lépteit ? Csodás hősöknek adtatok ti bölcsőt. S ne emlékezzünk rájok s ne kövesseük? S igy a bölcsőből koporsót faragjon A honfiatlan romlott kapzsiság, S temessünk téged el, magyar művészet, Élő-halottként, szégyenásta sírba, S veled nemes magyar költészetünket, S mellétek a nép erkölcsét, a tiszta Nemzet-erőt is? — mert együtt törik le Mind ez, mint ággal lomb, virág, gyümölcs, S pusztul utánok busán a kopár törzs. Nem, bősz Apolló, jöjj, kontár kufárok
