Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
nagybánya és vidéke. 40. szám. (3) 1899. Október 1 Abban van a vízvezeték főelőnye, hogy ott van minden ház belsejében, ez pedig a tűzvédelem és cseléd kérdésben is óriási előny. Már majnem hitemet vesztetem a vízvezeték létesítése iránt s igy a legkellemesebben lepett meg polgármesterünk programm- beszédje, midőn á többi között a csatornázás és vízvezeték létesítése iránti törekvését fejtegette. »Tehát nem halt meg a leányzó, hanem cszk alszik.« Az oldalon és mély völgyietekben a fákkal beárnyékolt kopasz tetejű Rozsáj észak-nyugati szikla csúcsai közt az impozáns Demeter sziklafal alig megközelíthető oldalán csak nemrég Hencsik János és a minisztériumtól kiküldött mérnökökkel csüggedve tekinlém az állandó források vizbőségét, reménye nélkül annak, hogy életadó medrét levezetve lássam. E polgármesteri programúi azonban reményt nyújtott a vizkérdés megoldására s igy szűnjön mega letárgia és fogadjon vissza tisztelt szerkesztő ur munkatársai közzé, hogy a közügyek közt permanentiába helyezzük a vízügyet s megvitatva az artézi kutat ép ügy, mint a vízvezetéket, sorompónkban győzzön, dé okvetlen győzzön és létesüljön városunk érdekében a mi jobb, mert első és legfőbb életszükség a jó viz. Stoll Béla. Heti krónika. Ez már mégis sok. Három történelmi nevezetességű mozzanat egy héten. Polgármester választás, vasút megnyitás és lapjubileum. Valóságos bankett-láz fogta el a világot. A »Nagybánya és Vidéke« sohasem akart elmaradni a kortól s igy ő is közvacsorát rendez, mely mint feketeleves még hátra van. Az emberek kétségbe vannak esve, hogy meddig fart ez igy Még egy pár est. és mi agyon bankettezzük magunkat, egy lelkes férfiú elmondja a 999-ik tósztoí és azzal az egész ünneplő társaság végsőt nyög. Ne méltóztassanak zúgolódni, alkotmányos szokás őseinknél, hogy »fecerunt magnum áldomás«, a polgármesteri választás méltó befejezésed! te’iát, ugyebár a közvacsora teljesen indokolt volt. Azt sem lehetett szárazon nézni, hogy pénteken ijjesztő méltósággal yés gyorsvonati sebességgel egy rangos kupékból álló igazi vonat robogott be harsány éljenek közt a kibővített, pályaudvarba. Tehát a másik ivásnak szintén volt erős jogalapja. S még csak ezt az egyet tessék honorálni, hogy a tisztességben megőszült lapot boráldozattal avathas suk fei a megizmosodott orgánumok közzé. És akkor megokoljuk a harmadikat is. Én nem tudom gondolták-e az alapítók, hogy a »N. és V.« negyedszázadig élni fog, de részemről valóságos csodának tartom, hogy ily vidéken, hol magyar birtokos osztály nincs, élni tudott egy magyar újság. Hol fogjuk tehát csodálkozásunkat kifejezni, ha össze vem jövünk, a szó nemesebb és nem veszedelmesebb értelmében kérdem ? Választ adni most nem szükséges, hiszen a köszöntők bő feleletet fognak erre nézve nyújtani, különben is a nagy közönség finomabb érzékkel bir az ilyenek iránt, mint a krónikás. Egyszóval arra kérném, tegyen egészen úgy, mintha ugyanazon helyzetben volnánk, mint a rendes házasok. — De miért küldi szeretők után az embert, midőn itt van szem előtt egy fiatal, szeretetreméltó feleség, annyi szép tulajdonnal megáldva, hogy minden nap egy-egy újat fedezhetni föl benne. Hát azt hiszi, hogy magát nem is lehetne szeretni .... és hogy egy pillanatnyi tévedésért . . . ? — Az nem egy pillanatnyi tévedés volt uram, midőn egymással házasságra léptünk, ön azért, mert az öngyilkosság környékezte, én azért, mert nem bírtam elhatározni, hogy magamat egy zárdába eltemessem. Nekem szükségem van levegőre, mozgásra. Szeretem a természetet, utazásokat, a művészetet. Ön képzett ember; mindaz, a mi engem érdekel, nem ismeretlen ön előtt. Két megtört életből még csinálhatunk egy könnyen elviselhető létet. Megfogjuk látogatni Nápolyi, Rómát, Velenczét. Elfogunk menni, ha akarja, egész Keletig, az úti fáradalmakban s a tájképek változatosságában annak a múltnak feledését keresve, melynek emléke lelkünkre nehezedik. Tekintse magát orvosnak, kire egy szegény betegasszony gondozását bízták. Ilyen föltételek mellett minden jól fog menni .... Roland tiltakozásai kárba vesztek. Lujza beszélni engedte, de nem válaszolt neki. Kivett útitáskájából egy könyvet és elmerült az olvasásba. * * * Minden fogadóban, hol megszállottak, Lujza két szobát rendelt és gondja volt rá, hogy a közbenső ajtó tolózárral legyen ellátva. így utazták be Olaszországot, megtekintvén a műemlékeket és múzeumokat. Délelőtt kilovagoltak, délután hosszabb sétakoKülönfélék. Lapunk uj évnegyedbe lépett, felhívjuk előfizetőinket az előfizetések eszközlésére s a hátralékosokat tartozásuk lefizetésére. A Nagybánya és Vi éke emlékkönyvét mai számunkhoz mellékelve veszik t. előfizetőink. Az öt ivre terjedő csinos füzetnek előszava Törökfalvi Pap Zsig- mond veterán Írónk müve, ki a lap megalapításában és első évfolyamainak szerkesztésében igen tevékeny részt vett. Teleki Sándortól, Sipulusztól, Münnich Sándortól, Bállá Jenőt I, Dr. Schönherr Gyulától, Morvay Győzőtől, Schön errné Csausz Annától, Szel- lemy Gézától tárczaszerL közleményeket hoz az emlékmű, míg Baróti Jajos, Endrődi Sándor, néh. Gergely Károly, (ki időközben elhunyt) Incze Lajos, Palmer Kálmán, Dr. Káplány Antal, Égly Mihály költeményeket Írtak bele, emléksorokkal szerepelnek : Jókai Mór, Dr. Hancz Jenő, a Szamos szerkesztője, Nagy Lajos a Felsőbányái hírlap szerkesztője, Láng Lajos orsz. képviselőnk, Lakatos Öttó, Vida Aladár, Mátray Lajos a Szatmár-Németi szerkesztője, Bartók Lajos a Bolond Istók szerkesztője, Révész János felelős szerkesztő „A lap története dióhéjban“ czimü közleménynyel járult hozzá az emléklapok érdekesebbé tételéhez. A műben több kép is van, igy a cziinlap Nagybányának látóképét mutatja a délioldalról felvéve, a Lendvay házzal, melyben a lap kiadóhivatala, nyomdája, szerkesztősége is elhelyezést talál, külön képek: Teieki Sándor ezredes, lapunk egykori hírneves munkatársa, Csák Alajos Czirjék, Dr. Harácsek Imre volt szerkesztők, Révész János szerkesztő, Molnár Mihály kiadó, szövegbe nyomott képek, Gergely Károly, Palmer Kálmán, Égly Mihály arczképe, Az egész mű külső kiállításában is csinos, elegáns, bármely szalonnak asztalán helyet foglalhat. Előfizetőinknek a müvet egészen ingyen küldjük meg, de könyvárusi utón is kapható 50 krért. Azok, kik a Nagybánya és Vidéke okt. deczemberi évnegyedére előfizetnek, az emlékkönyvet szintén ingyen kapják. Az itt felsoroltakon kivűl még számos más közleményt kaptunk lapunk jóbarátaitól, melyeket azonban mivel az emlékkönyv leírása után érkeztek, legnagyobb sajnálatunkra közölnünk már nem lehetett. Kinevezés. Ö Eelsége a király Agricola Adolf temesvári ítélőtáblái elnöki titkárt, a debreczeni táblához kir. táblai birónak nevezte ki. E kinevezés városunkban is örömet keltett, mert az ifjú tablabirónak, mint nagybányai születésű embernek itt kiterjedt rokonsága és baráti köre van. Esküvő, Straub Antal debreczeni gyógyszerész, e hó 21-én esküdött örök hűséget Szaitz Emma oki. felsőbb leányiskolái tanítónőnek, Szaitz Sándor gyógyszerész és néhai Csabay Magdolna leányának. Az esketési szertartást Dr. Wolaffka Nándor r. kath, püspök végezte igen szép beszéd kíséretében. Tanukként Dr. Varga Emil debreczeni kér. orvos és Dr. Szaitz László budapesti ügyvéd szerepeltek. Az esküvőt a családi háznál vidám lakoma követte. Az állatorvosi állás üresedésbe jött. Felsőbányán. A választás határidejéül október 23. d. e. 11 órája tűzetett ki, a pályázati kérvények pedig október 21 napján nevezett város porgármesteréhez nyújtandók be. Az állás javadalmazása : 400 frt évi fizetés, 80 frt lakpénz, 48 km. tűzifa, rendelési dij: nappal 30, éjjel 40 kr s a vágaíási biztosi teendők ellátásáért a szabályrendeletileg megállapított dijak. Az állás nyúgdijjogosultsággal van egybekötve. csizásra rándultak ki; színházban, lovardában vagy hangversenyeken töltötték az estéket. d’Esnandes kisasszony nem volt ugyan az a szépség, ki után a járókelők visszanézni szoktak, de kifejező és érdekes kinézése volt. Szabályos arcz éle, fekete haja, melyet a tecszeni vágyás minden igénye nélkül összefonva viselt; szelíd kifejezésü szemei és főként tisztán csengő dallamos hangja együtt véve oly egészet alkottak, mely éppen nem volt kellem nélkül. Roland de Lamyrra a fiatal asszony nem maradhatott hatás nélkül. Minden szavát nyájasan és szeretettel vegyes tisztelettel ntézte hozzá. Végre egy este, abban a pillanatban, mid n hallotta, hogy neje szobája ajtaját szokása szerint elreteszeli, könyek tolultak szemébe. Ezután fellázadt benne a férj. Fölkelt és kopogtatott az átkozott ajtón. —- Lujza! szólt felindulástól remegő hangon, nyisson ajtót kérem, szavam van magához. Lujza nyitott és megdöbbenéssel nézett férjére. Roland lábaihoz vetette magát és zokogva tört ki ajkain a szó: — Szeretem ! Lujza egy lépéssel meghátrált. Hidegen, gőggel csak annyit felelt: — Uram, önnek elég pénze van és a város nincsen asszonyok nélkül! — De ön vicomte de Lamyre neje! tört ki Roland rosszul palástolt haraggal. — Ez igaz uram, hála egy kis hirdetésnek ! Ezután gyöngéden eltolta magától, de oly kézmozdulattal, mely nem tűrt további ellenállást és újból elzárta ajtaját. * * * Másnap a vendégiőbeli szobalány egy levelet Hymen. Hollósi Simon festő-művész — a nagybányai festő-iskola vezetője múlt szeptember hó 26-án kötött házasságot — Linz felső-ausztriai illetőségű «■— néhai Steffens János állami gépész főmérnök leánya Johanna, Mária-nevelőnővel, tanuk voltak Moldován László keresk. bank igazgató és Dr. Harácsek Imre ügyvéd. A házaspár még az nap elutazott Münchenbe. A helybeli ref. papi állásra a pályázat az egyházi hivatalos lap legutóbbi számában jelent meg, Fizetés 1088 frt. Áz ecclesia II. osztályú. Az állomás 1900 ápr. 24 foglalható el. Kérvények okt. 24-ig Ben- csik István főespereshez nyújtandók. (Lakik N.Paládon, Szatmár m.) Benkö Albert szilágy-csehi ref. lelkész a vasút megnyitása alkalmával általános feltűnést keltett szép beszédével, melyet im többek kívánalmára közlünk: Nagyságos tanácsos ur! Igen tisztelt bizottság ! Mint ki szép álmából édes valóra ébred s örömmel üdvözli a reggelt: — im a valót, :— óhajtásunk, vágyunk valósultát látva, szivünk egész örömével akként üdvözöljük mi is: Szilágy-Cseh képviselete és közönsége a magas kormány képviselőjét és az igen tisztelt bizottságot, kik e nappal megnyitották előttünk, átadják nekünk a megélhetés, jóllét és haladás ma már nélkülözhetlen feltételét: amaz élettelen vastömegben a haladás gőzszár nyalt. — Hosszú éjszaka, még hosszabb hajnal után az örvendetes reggel. Legyenek hát üdvözölve itt — eddig elrejtett, de hivatását telfognitudó s azt megvalósitani mindenha törekvő Szilágy-Cseh község vasúti állomásán. Büszkén mondom : a mi állomásunkon De fogadják el hálánkat is. Üdvözletünk szavai a hála szavai is. Hála a magas kormány s mindazok iránt, kik a lét örök harczában annyi szeretettel jöttek nekünk is segítségünkre. Annál a nehéz munkánál, mely verejtéket izzadva ez alkotást létrehozza, midőn csodálva bámultuk az ész és kéz fenséges nagyságát, kérdezve kérdeztük: van-e ennél nagyobb s mi legyen? Szivünk hangosan felelte: van, a ki jól teszen. Ezt érezve nem a szokás, de mélyen érzett hálánk vezetett ide, hadd tolmácsoljuk azt azok előtt, kik e vidék gazdasági s ezzel kapcsolatosan kulturális fejlődésünkhöz annyi szeretettel s oly nagy mértékben adták meg a legszükségesebb eszközt. Jól van alkotók! — Alkotástok szükséget pótló és dicső, hisz’ magyar föld ez is, melynek jóléte és virágzása édes öröme kell hogy legyen mindenkinek, ki ennek kenyerét eszi. Hiszen ez a mi fekete földünk, az a nemzetiségek közzé ékelt Szilágyság fekete földje csakúgy kiveti kebeléből hazája iránt a hálátlant, mint az alföld sík rónája. Oh! édes öröm, hogy hazánk ezen végvidéke is ott lehet a boldog vidékek között, hol beszélő húrok s gőzszárnyak viszik és hozzák a gondolatot és alkotást. Igaz magyarságunk érzetében, hálatelt szívvel üdvözöljük hát a magas kormány képviselőjét s az igen tisztelt bizottságot s magyaros üdvözlettel igy fogadjuk . Isten hozott! Peér István munkácsi r. kath- s. lelkészt Mesz- lényi püspök a munkácsi áll. főgimnáziumhoz hittanárrá nevezte ki. Uj megállóhelyek. A zsibó-nagybányai uj vasutnaik alakulása és mütanrendőri bejárása alkalmával a bizottság beleegyezett abba, hogy Czikó és Zazar községek feltételes megállóhelyekül engedélyeztessenek. így tehát a tervbe vett és Létesített állomásokon kivül e két község is részesülni fog a vonal jótéteményeiben. adott át a vicomtessnek. Roland kimenté magát, hogy előleges értesítés nélkül távozott. Egy rendkívül sürgős dologban kellett Párisba mennie. Egy hét múlva fog visszatérni, A levél Lujzára anélkül, hogy talán számot adott volna magának arról, a mit érzett, kellemetlenül hatott Mi lehet ez a sürgős dolog? Ürügy talán, hogy előbbi életmódjához visszatérjen? Szobájában maradt bezárkózva, zongorázott, könyveket hozatott. Csak harmadnap határozta el magát a kimenetelre, de alig tett egy pár lépést, sietve visszatért. A hét már végefelé járt, midőn egy párisi lapot felbontva, következő sorokon akadt meg: ,,Meaux, augusztus 29. Egy végzetes kimenetelű párbajt vívtak meg városunkban. Vicomte de Lamyre a tiszti kávéházban egypár heves szót intézett de Bré- mond dragonyos kapitányhoz. Ez utóbbi elszántan vágott vissza. „A vicomte, bizonyára meggondolatlanul, fékez- hetetlen felindulásában a tiszt válrojtját érintő kezével. Ez urak ma reggel vívtak meg; fegyverül kardot választottak. Az első összecsapásnál de Brémond kapitány egy őt hüvelyk mélységű szúrást kapott mellébe. Holtan rogyott össze.“ Lujza kiejtő a lapot kezéből. Borzasztóan elsápadt. Ez e de Brémond kapitány volt az, kitől először hallott szerelmes szavakat és a ki atyja részéről el- utasitástól tartva, a sikert magának azzal hitte legjobban biztosíthatni, ha őt, a tudatlan és védtelen fiatal leányt hatalmába kerili. Csak azután kérte meg kezét midőn ezt a könnyű bűnt félig rábeszélés, félig erőszak utján már elkövette. Roland megölte öt. Mégis csak van valami annak
