Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

(2) 18. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 1899. Április 30. mányzati jogán ejtett sérelmet orvosolni igyekezzék. Némelyek pártolták a hazafias érzés sugalta szép indítványt, de mások nem fart ván a jelenlegi országos viszonyok közt kivihetőnek, szavazattöbbséggel napi­rendre tértek felette. Nagy fontosságú javaslatot nyújtott be a lelkészi értekezlet megbizásából Soltész János, Szél György és Sátor Dávid arra vonatkozólag, hogy a csekély népes­ségű szegény kis egyházak terhein az egyházkerület igyekezzék valamennyire könnyíteni, abból a 8000 írt­ból, melyet eddig a debreczeni főiskola építkezési czél- jaira fordított, de most már a veszélyben forgó és ön- fentartási küzdelmeiben kimerült kis egyházak meg­mentésére használhat fel. E kérelem kinyomattatván, felterjesztetik az egyházkerüleli közgyűléshez. Bemutattatott az országos ref. egyházi közalap­ról, lelkészi gyámintézetről, közpénztárról és könyvtári kezelésről szóló számadás, az erdődi fiók egyház álla­potáról tett jelentés, több egyházból építkezési terv, lelkészi és tanítói dijlevél változtatása felől kérelem s több efféle. Ezek vagy rögtön elintézést nyertek, vagy bizott­ságoknak adattak ki felülvizsgálás és javaslattétel végett. Érdekes vita folyt a felett, hogy miután a kano- nika vizitáczió ideje tavaszra tétetett át, megtartassék-e továbbra is az eddigi gyakorlat szerint az iskolai félévi vizsgálat, vagy csak egy évzáró vizsgálat legyen? Az állami és községi iskolák példája ez utóbbi javaslat mellett szól, de a tanügyi bizottság véleménye elfo­gadásával a gyűlés a két féléves rendszer megtartását határozta el. Közelről érdekelheti olvasóinkat a felsőbányái káplánság ügye. Ott ugyanis a többször meghirdetett pályázat mellett sem kaplak olyan káplánt, a ki az iskolai tanítást is végezze. Beállítottak hát egy rendes tanítót a fiúiskolába. Igen, de a híveknek káplán kel­lene. E végett fordultak az egyházmegyéhez. Az egy házmegye pedig felirt a kerülethez. A kerület hajlandó volna a konvent utján segítséggel járulni a káplán­tartás költségeihez, de az az összeg, a mit az egyház- község felajánlott, csekélynek látszik a kitűzött czélra. Annálfogva újabb ajánlattétel végett visszatétett az ügy a felsőbányái egyházhoz. A többi egyházak ügyes-bajos dolgai, földeladási, gyámintézeti ügyekből kifejlődött panaszai, meg a bí­rósági végzések nem érdekelnék olvasóinkat, tehát azokat mellőzhetjük. A gyűlés napján közebéd volt a nagyvendéglő dísztermében, hol magyaros felköszöntőkben nem volt hiány. Este barátságos összejövetel a polgári körben, hol az érdekes felköszöntőkhöz már a jókedv és a dal hatalma is hozzájárult a hangulat fokozásához. Második napján a gyűlésnek a délutáni vonattal már a legtöbben eltávoztak. A gyűlés végén az espe­res köszönetét mondott a városi tanácsnak azon szí­vességért, hogy a tanácskozási termet készséggel át­engedte s kifejezte azon óhajtását, hogy a városnak és ebben a két protestáns egyháznak a többi egyházakkal együtt adjon az ég örök virágzást, a különböző tan­intézeteknek pedig békés és sikeres fejlődést. G. K. Színészet. A publikum nagyon szeszélyes. Néha csepürágó- kat, idomított libák igazgatóit erősen támogat, azok előadásain megtölti a termet, néha pedig a tisztessé­ges, jóravaló színtársulatot — mint a milyen a Kun- hegyié is — közönynyel mellőz. párja által felállított ravatalát és mulató torközönségét s némaságában még véleményét sem fejezhette ki. Hiányzott még négy ember, ezek közt különösen egy bányamunkás, kinél egy boldogult kedves bányatiszt barátom lakott s igy házánál gyakran megfordultam, meg­látogattam otthonát s nejét konyhában találtam, a mint főzött teát és borlevest teljes reménnyel és meggyőző­déssel, hogy férjét élve ki fogjuk hozni. Vigasztaltam a mennyire lehetett, s valóban nekem is reményem volt, hogy egy. oldalfülkében meg fogjuk találni. Behatoltunk oda, de a fülkében csak a munkások táskái és felső öltözeteik függtek. Szegény, szorgalmas munkásaink csak lerakták holmijukat és egyenesen mentek munkahelyükre s ott lelték halálukat, fötepász- tájuk alatt, a padozat-állványon, a sárfalban betemetve találták meg őket. A fentemlitett bányamunkás egészen úgy nézett ki mintha élne, sem megmeredve nem volt, sem pedig a halál-küzdelemnek semmi látszata nem volt rajta észlelhető; próbáltuk életre hozni, de hiába volt min­den iparkodásunk, nem ébredt fel s igy sok görbe lét­rán és nyíláson vittük kifelé a külre, a hol az orvos megállapította a halált. Bizonyára nagyon kívánatos volna ha ilyen eset ben az ahhoz értő egyének a szükséges segédeszközök­kel ellátva nyújthatnának segélyt már bent a bányá­ban az aléltaknak és nehéz sebesülteknek. Milyen nagy ilyenkor a fájdalom egy ilyen derék bányász családban, mint ez is volt. A nem bányász közönség rendesen kicsinyléssel beszél a bányamunká­sokról és sokszor nagyon igazságtalan, pedig megemlé­kezhetik arról, hogy Európa renaissance korának meg­alapítója egy szegény bányász gyermeke volt s ha egy szegény angol bányamunkás nem lett volna még mai napig is ökörszekeren utazhatnánk Budapestre. Nagybányán is a humanismus és jótékonyság vezetői nemes bányász lelkek A nemességnek ez eset­ben is tőtulajdonsága a szerénység, ezért nem dicséret­tel, hanem kéréssel fordulok hozzájuk. Vegyék párt­fogásukba a bányák szerencsétlen áldozatait, azok öz­vegyeit és árváit. Egy-egy előadáson meglehetős publikum verődött ugyan össze a lefolyt héten a színházban, de a leg­több előadást igen gyér számú közönség nézte meg. Pedig Kunhegyi társulata több pártolást érdemelne. Vasárnap, ápr. 23-án délután félhelyárakkal a Gésákat adták. Sok gyermek nézte az előadást, daczára annak, hogy e darabot a múlt héten háromszor adták, szövegét erősen megrövidítették. — Este rendes helyá- rakkal a Fekete rigó került színre. A dar.ab meglehe­tősen ügyetlen. Sablonos téma esetlen formában. És mégis állítólag »köz«-kívánatra szerdán másodszor is előadták a darabot. Vasárnap elég nagy volt a publi­kum, de már szerdán meglehetős kis számú. Az elő­adás vasárnap jobban ment, mint szerdán, Fáin/ ezen darabban lépett fel először. Hangja jó, de termete nem valami imponáló. Elég jó színésznek Ígérkezik. A Jávor Boldizsár szerepében legalább sikerültén ala­kított. Almási a nála megszokó t elegancziával mutatta be Nádfalusi gróf szerepét. Csetényi Juliska és Kun­ké,gyiné, mint a két Jávor leány tetszett a közönség­nek. Kunhegy i-ai hangja kellemes, de gyenge. Szabó elég jó volt Miklós szerepében. Juhász egészséges komi­kummal játszta a segédjegyző szerepét. Árnyai, mint kisbiró, túlságosan is esetlen volt. Hétfőn, április 24-én pompásan mulatott a közön­ség, mely azonban csekély számú volt. A Hálókocsik ellenőre került színre. Tele van e darab ötlettel és még ki nem aknázott fogásokkal A czim is ekzótikus. Van a darabban fonográf, rángatózó fejű szimulált fejgörcsös nő, mellfüző, mosóczédula stb. És mindez igen ügyesen van összevegyitve. A lányos mamák — úgy látszik — a furcsán hangzó czim miatt nem hozták el leányaikat, pedig aggodalmuk legalább is túlzott volt. Almást, mint a hálókocsik nem valódi ellenőre, hanem e czimnek csak bitorlója (Godefroid György) alakítása korrekt, volt. hsai a valódi ellenőr (Godefroid Alfréd) sok gonddal alakított. Juhász, mint após és Szelént/i F. mint anyós (a Montpepin pár) pom­pás típusokat mutattak be. Csetényi Juliska Lucienne-je sikerült alakítás volt. Kedden, április 25-én a Bezsiiletbirót adták. A közönség régen készült erre a régebben hirdetett da­rabra, mert azt hitte, hogy Zivuskának pályadijat mostanában nyert azonos czimű darabja kerül színre, s e helyett Bosnyák Zoltán rémdrámáját élveztük meg. A darab több helyén Ízléstelen, különösen az első felvonás vége nem színpadra való. A mai előadás Csetényi Juliska jutaiomjátéka volt, kit szépen és gonddal alakítót játékáért (Reiland Irén) a közönség több csokorral lepett meg. Kár, hogy kissé még ma is rekedt volt. Almási (báró Bérczei) mai alak tása pompás volt. A többi szereplők nagy része a sziula- pon össze-vissza vollay cserebélve. Kunhrjyiné (ki a szinlapra ki sem . oTÍ írva) élvezetesen alakította a Jolán szerepét. Eőry és Juhász szerepei a szinlapon fel vannak cserélve. Mindkettő jól játszott, de Eőry kissé esetlen volt. Irsay a Tardy szerepében finom alkitást mutatott be. Szerdán, mint fent említettük a Fekete rigói ját­szották másodízben. Csütörtökön., április 26-án a Katonák-at adták kis közönség előtt. E darab Daróczy Ilka jutalomjátéka lett volna, de helyette Pető Anna szerepét Csetényi Juliska adta sikerült alakításban, mert Daróczy Ilka a múlt héten a Marianna előadásán az utolsó felvo­nás végén, mikor a szerep szerint lelövik, leestében annyira megütötte magát, hogy több napig feküdt. Azt hitte, hogy ma már felléphet, de úgy látszik, egész­sége még nem javult annyira. Pedig Daróczy Ilka alakításait élvezettel szoktuk nézni. A mai darab (a katonák) annyagát közvetlenül az életből leste el a szerző. Egy főhadnagy czif'ra nyomorúságát és kino-s vergődését festi le a darabban találó színekkel. Al­mási adta a főszerepet (Pál főhadnagy.) Alakításban sok melegség és erő volt. Itt-ott talán sok volt a pát- hoszból. hsai (Marjai Sándor) mai alakítása jó lett volna, ha szerepét jobban meglanulja. Juhász és Sze­lénéi K. (Pető és neje) jó vidéki típusokat mutatlak be. Kunhegyiné (Klára) játékában sok finomság és köz­vetlenség volt. Pénteken folyó hó 28-án a Piros bugyeláris került színre félhelyárakkal. Közönség igen kevés. Török Mihály biró szerepét a szinlapon jelzett Almási helyeit Kunhegyi adta. Az előadás jól ment, a közönség sokat tapsolt. Ma szombaton Szelényi Emilia jutalomjátékául a 40 éves kis leány, holnap vasárnap a Czigánv szerelem kerül színre, hétfőn pedig utolsó előadásul Krach Móni kerül színre. E darab Juhász jutalomjátéka lesz. Heti krónika. Szent György alkonyatán megszólalt az öreg ha­rang, szokatlan időben, nem 7, hanem 8 órakor, sokan felriadtak hangjára, mert nem voltak elkészülve reá. De az igazi riadás csak éjfélkor következett, mikor a katholikus temető felől messze világiló tüzoszlop emel­kedett s rémesen beragyogta a néma éjszakát. Szegény tűzoltók igazi tűzesőben dolgoztak, oda­adással, tüzet tűzzel oltva s jutalmuk mégis egy csomó ócsárlás lelt. Ilyen a szokás ezen a sárgolyón, a ki hálára számit, az üljön le és ne csináljon semmit. A közért csak az fáradozzék, a ki jó előre számot vet magával, hogy hálátlanság és ellenségeskedés lesz osztályrésze. A szél végig süvöltött a városon s azt iiittük, hogy reggelre Nagybányának csak füstölgő romjai lesznek meg. A sors kegyes volt hozzánk s most az egyszer még megkímélt tőle, hogy Toroczkó sorsára jussunk, de ha nem szervezkedünk és előre látók nem leszünk, bizony az összezsúfolt Nagybányán még ki tudja milyen jövő vár reánk. A vész egyik rendeltetése az is, hogy tanuljunk belőle. Vajha okultunk volna. A szárazság nagy. Mindenki eső után áhítozik, a föld kiszáradva, ■ a lombok már-már fonnyadnak s a gyönyörű tavaszi verőfényes napok mig egyrészt sok embernek örömet okoznak, addig másrészről napról napra növelik a gazda aggodalmait. Küszöbön van május elseje. Szebbet képzelni sem lehet, mig máskor szerelmes legények csak életveszél­lyel tudtak jutni egy-egy májfához, addig ma virág­esőt hullat az egész hegyvidék s még a magasan fekvő rengetegek is mind kizöldültek. Szinte hihetetlennek látszik, hogy a lakosság egy részének most husvétja van. Hiszen a husvét nem igy néz ki, beillik bizony ez pünkösdnek is. A közélet különben meglehetős egyhangú, a mi történik az sem tőlünk ered, a héten a reformátusok nagy egyházmegyei gyűlést tartottak s emelték az ide­gen forgalmat, holnap meg Felsőbányán alakul a nem­zeti szövetség. A testvér város megelőzött minket, ezt az igaz­ság érdekében kénytelen elismerni a krónikás. Különfélék. Schönherr Ágost. M.-Szigetnek magas mű­veltségű, jeles plébánosa Schönherr Ágost teg­napelőtt jobblétre szenderült. A boldogultat már régebben szélhüdés érte, azonban lassanként javulni kezdett már egészségi állapota, mig az utóbbi időben influenzás tüdőgyuladásba esvén e hó 27-én kiszenvedett. Schönherr városunk­ban született s tesvére volt a mi főkapitányunk­nak Schönherr Antalnak, papi pályáján gyor­san emelkedett. Működött Sugatagon, Szalmá­ról! mint vicerector, majd 1882-ben m.-szigeli plébános, később főesperes és apát lett. Az el­hunyt 60 éven túl vo't ugyan, de erős tes al­kata és energiája még évtizedek t Ígért annak, kit őt ezelőtt I—2 évvel látta. Temetése ma délután ment végbe, mikor a helybeli harango­kat is meghúzták A temetésre Nagybányáról Schönherr főkapitány tegnap d u. gyermekeivel ! együtt elutazott. Dr. Schönherr Gyula akad. tag nem veheteLt részt a véglisztességtételen, mivel jelenleg Rómában időzik. Legyen pihenése csen­des a korán kiszenvedett derék apát plébá­nosnak. — Nagybánya város tanácsa mai ülé- ! séből Schönherr Antalhoz M.-Szigetre intézeti táviratban fejezte ki részvétét. A család gyász­lapja következő: Alulírottak úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a legjobb testvér, sógor és rokon Schönherr Ágoston mézkuti ez. apát, máramarosi főesperes, m.-szigeli r. k. plébános folyó hó 27-ik napján, esti 10 órakor hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájlalos f 1 vétele után életének 63-ik évében az Urban csende-en elhunyt. A megboldogult földi maradványai folyó hó 29-ik napján d. u. 4 órakor fognak a helybeli r. kalh. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent­mise-áldozat a temel és napján, délelőtt 9 órakor fog a Mind nhutónak bemutaltatni M.-Sziget, 1899. évi április hó 28-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! Schönh >rr Antal, özv. Novák Ferenczné szül. Schönherr Leopoldina, Áchácz Menyhértné szül. Schönherr Anna testvérei. Csausz Anna férj. Schönherr Antal né, Áchácz Menyhért sógornője és sógora. Schönherr Szi­dónia férj. Hoffmann Árpádné, Schönherr Ilona, Schönherr Sándor, dr. Schönherr Gyula, Áchácz Ágoston. Áchácz Imre neje Engelman Gizella és gyermekük Annuska unokahugai és öcscsei. A temetési szertartást, mint lapunk zártakor értesülünk, maga Meszlényi Gyula püspök végezte fényes segédlettel. Tűzvész Nagybányán. Folyó hó 23-án éjjel L/2 12 órakor tűz ütött ki a Fazakas-utczában Tvergyák József telkén, hol az istálló gyűlt meg ismeretlen okból. A meglehetős nagy szélben támadt tűz villám­gyorsan terjedt át a Pánt Pál városi hajdú, Monoki János és özv Breuer Adolfné házára Daczára annak, hogy a tüzet az őrtoronyból kongatással alig jelezték, nagyszámú tűzoltóság és közönség vonult ki a vész helyére, hol a sziporkák és üszkök sürü esőként szá­guldoztak a levegőben. A tűzoltóság a körülilevő házakat megszállotta s bár mintegy 14 ház több Íz­ben is szikrát fogott, sőt kigyült, nagy erőfeszítéssel mégis sikerült a bősz elemet megfékezni. A tűz al­kalmával többen megsérültek, emberélet azonban nem esett áldozatul. — Több házi állat t ben

Next

/
Thumbnails
Contents