Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
(2) 13. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 1899. Márczius 26. A tudós történetíró, ki Clionak ragyogó arczárói az emberiség történetének kristályosodott tanulságait látja tükröződni, a körülményekre utal, mint a jelen alakulásában elhatározó tényezőkre. Dehát a ragyogó fény nem kápráztatja a szemet? Itélhet-e elfogulatlanul az, ki rajongással szeret egy ideált, ki a homályban világosabb színekkel domborodik ki, mig a közelben elmosódnak vonásai, mint a delelő nap árnyéka. Ok-e az, hogy nem értünk meg e nagy eszmék befolyására? Nem habár tagadhatlan, hogy miként az egyes emberre, úgy egy egész nemzetre a körülmények, a hagyományok mohos nézetei nagy hatással vannak, de hogy ezek intézzék sorsát, ez kivetkőz- tetése lenne lelkületűnknek saját igazából, mely az edzett magyar jellemben minden más néptől eltérőleg valami nagyobbszerü igazság. A korszakalkotó események részleteikben bár egyesek hatalmas szellemi erejének s isteni tehetségének közvetett nyilatkozatai, de a maguk egészében a nemzet kínos küzdelmének avagy magára eszmélé- sének folyományai. Az egyes emberek keble, bár önmaguknak nyitott könyv egy félelmes labyrint, melybe a legjózanabb okoskodó is örökre belevész. Mondjátok, ha a csillagos eget szemléljük, egyik- ragyogóbb csillag tündöklése bilincseli-e le figyelmünket avagy a nagy összeség a maga remek harmóniájában ? Nem ez utóbbi áll ? A magyar nemzet jelleme ma sem változott s netán úgy tűnik fel, mintha szép alföldünk lenne a bölcső, melyben a magyarok Istene választott népét egykor ringatá! Képzeletünk délibábja Ázsia rónáit idevarázsolja djas síkjainkra, hol a magyar nemzet békót nem tűrve lelke ösztönén, derült homlokkal örül nagy szabadságának. Állj elébe, nyíltan szembeszáll e nép, letipor, agyongázol te czudar ellenség. Vagy ha durva erőszak százezres hordákat zudit nyakára, a termékeny talajba csókolja be lelkét, hogy millió sóhajként felzudulva együtt keseregjen a Kárpátok gyászos danájával. Nekünk szivünkbe hat, nyilallik-e bánatos nyöszörgés, lürünk, türünk, mert hisz örök átkunk a birkatürelem, de ha keseredettségünk feljajgat, a nemzet félelmesen zugó tömegének bánatát egyszer visszhangozzák hazánk koszoruzta hegyeink a nyugat süket fülébe s haszna mi ? Nem ért meg, a magyar szabadság nem nagy pénz, hogy aprózva mindenki dúskálhasson benne. Ez a mienk! Oh! de hányszor merült el mint uszómadár a tó fodros tükrébe, dicső elődeink vérpatakjába ! Majd isynét napvilágra üté fejét, örömkönnyüink leáztatták piros köntösét, mely burka volt a végenyészet ellen, újból tündöklött, fényétől uj életre virult a nemzet, miglen ismét hosszú század mélyeszté belé emésztő fogát! Dús rónáinkon a természet csak úgy pompázott mint előbb, de a kalásztenger dús hullámival mintha fojtottan bár, de zivatart csapkodna. Bérczeinken a magas fák csak úgy virultak, mint előbb, de mintha jobban kapaszkodnának a fel legek után: talán villámot gyűjtenek? A mosolygó eget lassanként sötét kárpit vonja be: ég és föld ölelkezik, miért e halotti csend? A zivatar nem tombol, mintha irigylené tőlünk köny- nyeit! Ne is szánjon, a szánalom végletekig elkeserít! A nép csak úgy küzdött, fáradt, mint előbb: de mintha el-elgondolkodnék s tépett sóhaj szakadna kebléből! S az ifjúság, kiben a nemzet múltja jelenné testesült: nagy részben tanult, kisebb része dalolga- tott a magyar nemzet dicső múltjáról s fenséges érzelmeiről: el-el komorult. magába mélyedésének következménye be fenséges volt! Holnap, holnap márczius Idusán fog megérni a nemzet! Nem úgy, a szikra csak száraz gályát gyújt! Mi hervadtunk, száradtunk több mint egy századon át. szerepet játszanak s uralkodnak, az egyik éjszakon, a másik délen. 1577-ben lépi ugyanis át Timofejev Jer- mák az Uralt sa kozákok gyorsan előnyomulva, kutatva felfedezve és foglalva 1639-ben már elérik a Csendes- oczeánt, 1690-ben Kamcsatkát. Desnef és Bering — a Beringszoros páros felfedezői, — Gmelin, korának egyik legnagyobb geographusa, ki Ázsia határát — igen helyes okokból — a Jenisseiig tolta vissza, végre pjdig Tseljuszkin, az oroszok kimagaslóbb alakjai. Timof'e- jevvel egyidejűleg 1579-ben lép az első angol, Stephan, India partjaira. 1600-ban megalakul a »British Ostin- dian Compagny« és évről-évre, napról-napra nő az angolok hatalma és területe Indiában A XVIII. és XIX. századokban is folyik tovább e hóditás és kutatás. Az angolok részéről Joés, Forrest Cook, Chapman, Marsden, Turner, Macartney. Webb, Fraser, Mooreroft az első nagyobb utazók, kik nemcsak Indiát, de Ázsia más részeit is nagy szorgalommal járják be, majd felfedezve, majd átkutatva tanulmányozva, a mit már elődeik felfedeztek volt. Eközben 1763-ban fellép Niebuhr Carsten, ki óriási tudományos apparátussal, nagy tudással és sokoldalú képzettséggel kutatta át Arábiát, s kit méltán nevezünk az első »tudományos« utazónak. Vele kezdődnek meg tényleg a tisztán tudományos utazázok és Európa nemzetei előbb-utóbb több-kevesebb részt vesznek bennök. Az oroszok is ebben az időben kezdik felmérni az elfoglalt területeket. Gmelin, Rosmuislov, azután II. Katalin expeditiója, melyben Pallas, Güldenstadt és Gmelin, az előbbinek fia, vettek részt, Ljaechov, Kru- senstern, Humboldt és még számosán, bár nagyrészt Te ifjú, Petőfi te, bálványunk te bocsátkozzál ide közénk! Szálljon belénk szellemed, mely egykor a magyar nemzet keblét betölté! Te nem a kort érlelted meg, hisz ez frázis csak, ti éreztetek, ti sejtettetek, egy nemzet halkan sóhajtó bánata szorult belétek s mikor kiszakadt, lelkesedés- tek határtalan leve ! Most nézzetek széjjel az országban ! A haldokló nemzet életre tá.madott! »A magyarok Istenére esküszünk« harsogott a hazában, a fellegek örömkönnyüiket az nap kiöntötték, a szabadság glóriájának tündöklő fénye messze űzte a napot, hisz úgyis elsápadt. volna irigységében, arczunk ragyogása tündöklőbb volt! A pórt keblére ölelte ura, nem félt, mint századokon át, hogy elveszíti hatalmát: ereje igy nagyobb, még nagyobb férfiak kezébe tette le, hisz hamar kitűnt, hogy a vadonban bujkáló népséget csak nyílt erő győzheti meg arról, miként örökségünket nem hagyjuk, leráztuk a gyámoskodás nyűgét: szabad nemzet vagyunk szabad hazában Jól ismeritek a nagy nap teljes történetét! Egy nap teremtettünk magunknak világot: szépet, nagyot, dicsőt. Egén a két legragyogóbb csillag Petőfi meg Kossuth apánk leve. Egyik a dúló csaták bájos zenéje mellett költözött más szebb világba: szelleme, ha újból jöni fog a nagy nap, be fogja lengeni a hazát, mintha most is hallanók: előre! /. másik, Kossuth, a tüneményes kor tüneményesebb szülötte. Nem tudok róla beszélni: lánglelkü Petőfink talán méltón meg tudta volna énekelni őt! Pár nap választ el csak halála évfordulójától Emlékezzünk im róla is! Magyar fiuk, mi, kiket száz csatára lelkesít, az emlékezés, ne gondoldolkodjuk, meddő minden okoskodás. Emlékezzük, gyújtsunk rá arra a gyönyörű dalra, melybe nemzetünk igaz érzés világa gyúródott, melynek hallatára sir bennünk a lélek, zokog a gondolkodás, fáj a tudás, emészt az? emlékezés: arczunkra a fájdalom sötét borúja ül, kis súrlódás mily félelmes villámot ütne ki belőle! Nem lesz ellentét a dal és érzés között! Érezzük a tavasz enyhe fuvalmát, de a függetlenség igazi tavasza dicső alakjával milhoszi álomképpé leve: sírjuk hát el fohászunkat: hogy érzésünk hulláma az égig verődjék s örömkönynyet csaljon szentünk szemébe! Akarjátok? elhallgatok: hangom úgy is elvész Ielkesedéstek mámorába, öntsétek hát dalba, szóljatok ti szivemhez; ne gondolkodjunk, mert csak akkor boldog a magyar, ha lelkesedésében megszűnik gondolkodni. Heti krónika. A városházán hasztalan öntöttek ki két megtermett dörék hordó Engel-féle bort, átadván őket a jól megérdemelt megsemmisülésnek, nézője nem akadt senki Laczfaluban hiába húzták meg a vészharangot s rendeztek lázadást Lukács emberei a politikai hatóság küldöttei ellen, máskor hasáb számra hoztunk volna róla tudósításokat, most a harangkongás elveszett a j végetlen légürben, nem beszél róla senki. A községi lcgudvbriasabb tanítók mihaszna sür- gönyöztek a legszorgalmasabb levélíró Wlasicsnak, örülvén a régi miniszter megmaradásán, tudja azt Wlassics, hogy ha pl. Berzeviczy uj miniszterré avan- sziroz helyette, feléje is ép oly áradozó sürgönyök indultak volna. Máskor pro et contra vitatnák ennek a kedveskedő megnyilatkozásnak értékét, ma napirendre térünk felette. Csak egy a jelszó a héten: »Jön Láng!« Jön a németek és más nemzetbeliek voltak, az - oroszok áldozatkészségét hirdetik. Velők egyszerre lépnek fel a francziák ; Legentil, La Pérouse, Lemonnier a legelsők ; aztán mind többen-többen sorakoznak utánuk. A XIX. sz. már a valódi, alapos, tudományos kutatások százada, s nem a felületes felfedezések és hódításoké A nagyszámú tudósok sorából csak a következőket akarom fel említeni. Arábiában s a többi Elő-Azsiában Niebuhrnak követői voltak: Syriában és Palesztinában Seetzen (1805.) Dúc de Luynes. Lortets s a Palestine Exploration Fund; Kis-Ázsiában Kiepert Barth, Koíschy és Tsihätseff; más részekben Diener, Rawlison és Albich; végre Arábiában Burckhardt. Burton. Palgrave, Wrede, Maltzan, Sadüer és mások, kik közül Burckhardt látogatta meg először a szent Mekkát és Medinát 1828-ban. Az oroszok és angolok s a többi birtokkal biró európai nemzet saját területén még mindig nagy szorgalommal kutat s Szibéria, India és a délkeleti szigetvilág ma már teljesen ismerteknek tekinthetők. — Legfontosabbak azonban az oroszok és angolok kutatásai Középső-Ázsiában, kikhez kisebb mértékben a németek és francziák is csatlakoznak. Az ötvenes években kevesen hatoltak be ez ismeretlen és vad területekre; Hue és Gäbet franczia téritők bejutottak Lhassába 1846-ban s kivülök még Fuss, Bunge, Manning és hazánk legnagyobb utazója, Körösi Csorna Sándor említhetők fel, ki e század elején bejárta India és Tibet határhegylánczait. s a tibeti nyelv és irodalom tanulmányozása körül halhatatlan érdemeket szerzett. 1856-ban lépik át a Schlagintweit testvérek a mi dissidens képviselőnk s a rendezés lázas munkája folyik Szinérváraljától Felsőbányáig egyesült erővel. A régi ellentétek úgy látszik elsimultak, a változott politikai helyzet sok mindent megváltoztatott s a lobogó árban úszó Nagybánya fényes tanúbizonysága annak, hogy a magyar megtudja becsülni azokat, kik az ő alkotmányát megbecsülik. Hogy milyen lesz a fogadtatás, az egyelőre titok, de hogy a készülődés lázas és kiterjedt, azt örömmel konstatálja a krónikás. Különfélék. Láng Lajos v. b. t. t országgyűlési képviselőnk beszámolója megtartása végett ma idérkezik. Tájékozásul közöljük olvasóinkkal a kirándulás részletes prog- rammját. Ma márcz. 25-én reggel 9 órakor érkezés Szinérváralján, fogadtatás a vonatnál, a nagybányaiak küldöttsége csatlakozik a váraljaiakhoz. Reggelű Papol- czy Béla választási elnöknél. Délelőtt látogatások. 1 órakor közebéd a Koronában, hol Láng L. beszámolóját is meg fogja tartani. A bankettre eddig 60-an iratkoztak alá. Egy teríték 3 frt. 1/2 4 órakor indulás kocsikon Nagybányára, ide érkezés este 6 órakor, a bányász zenekar a főtéren játszik. Este Turmann Olivér polgármesternél, hova képviselőnk szállni fog, szíikkörü vacsora. Vasárnap, márcz. 26-án 10 és l/2 órakor beszámoló beszéd a díszteremben. A beszédet megköszöni Gergely Károly, 12—2 óráig látogatások. 2 órakor 40 teritékü ebéd Turmann polgármesternél. Este 7 órakor fáklyás zene a nagyszálló előtt. 8 órakor közös vacsora a díszteremben, egy teríték ára I frt 20 kr. Hétfőn, márcz. 27-én délelőtt látogatások, II órakor indulás Felsőbányára, hol 2 órakor lesz közös ebéd a Koronában, egy teríték 1 frt 20 kr. Az ebéd alatt Láng beszámolót mond. Este 8 órakor vacsora Bittsánszky min. tanácsosnál. Kedden reggel 6 órakor vonalon indulás Nagy-Károlvba, hol képviselőnk az alispánnál szándékozik látogatást tenni. A rendező bizottság Láng Lajos itt időzése tartamára fölkéri a lakosokat, hogy házaikat szíveskedjenek fellobogózni. — Lapunk zártakor értesülünk, hogy Bittsánszky min. tanácsos engedve a polgári kör küldött- ségileg kifejezett azon óhajtásának, hogy egy estén Láng Lajos képviselőt vendégéül szeretné tisztelni, mivel más alkalmas időpont nem állott rendelkezésre, szives volt beleegyezni abba, hogy hétfő este a polgári köré legyen s a vacsora rendezéséről (saját házánál) lemondott. Így tehát hétfőn este 8 órakor a polgári olvasókör fog Láng tiszteletére összejövetelt rendezni. Egy délután 3 órakor érkezet sürgöny meg arról értesít, hogy Láng Lajos ezúttal egyik fiát Mihályt is magával hozza útjára, ki Révész Jánosnál lesz szálláson. Hirnen hír. Feuerstein Gábor ny. m. kir honvéd százados e hó 20-án tartotta esküvőjét Szatmáron Szabó Emmával, Szabó Adolf kir. erdő igazgató leányával. A nagybányai festőiskola, melynek évi 2000 frt szubvenczióját annak idején Láng Lajos orsz. gy. képviselőnk eszközölte ki, a nyarat ismét városunkban fogja tölteni. A minisztérium leirata már megérkezett a város polgármesteréhez, miszerint a szubvencziót a f. évre is engedélyezték. A polgári olvasókör márcz. 27-én, este 8 órakor. Láng Lajos tiszteletére összejövetelt tart. Nem tagok is szívesen láttatnak. Bankett a körben nem lesz, kik ez estén ott vacsoráim óhajtanak, szíveskedjenek a körben kitett ivén előlegesen aláiratkozni, hogy a kör gazdája kellő tájékozást szerezhessen. Bimbóhullás. Mély részvéttel értesültünk a gyászról, mely Konczvald Károly helybeli városi takarék- pénztári könyvelőt 3 és 1/i éves kis leánykája hirteHimaláját, hogy Indiában megkezdett nagyszerű kutatásaikat és felfedezéseiket Közép-Ázsiában is folytassák. Ugyanez évben nyomultak elő éjszakon az oroszok s elsejük, Semenov, átkutatja a Thainsant. Az 1858—60. évi angol—franczia—khinai háború a meny- nyei birodalom számos kikötőjét megnyitotta a külföldi forgalomnak s igy Khina belsejébe is igen megköny- nyitette az utazást. 1854.! ez év Japán történelmének forduló pontja ; az ódon, elzárkózott, despotikus Mikádó- állambói, európai műveltségű, haladó, a kutatásnak és kereskedelemnek megnyílt, alkotmányos ország lesz Ezek által aztán óriásit lendül Középső- és Kelet-Ázsia ismerete. Az orosz nemzetnek babérokat szereztek Severzow, Musketow, Oshanin, Grombtshewsky. Pjew- tzovv. ee főleg Przseválszkij, ki aránylag csekély eszközökkel rendkívül alaposan kikutatta Középső-Ázsiát, főleg Tibetet s a Kuku- és Lob-Nor vidékeit Az angolok közül Belső-Ázsiában Hayward, Forsyth és Shaw. kik egy időben járták be Turkestant. Younghusband és Carey utaztak. Középső-Ázsiában még leginkább a francziák: Bonvalot, Desgodins és Henri orleánsi her- czeg, szereztek nagyobb érdemeket. Rendkívül sokat dolgozott Kis-Ázsiában, Örményországban, de főleg a Kaukázusban az orosz szolgálatban álló, német Radde. Nagy hirre tett szert Vámbéry elő-ázsiai utazása. Hazánk fiai közül még Széchenyi, Cholnoky és Zichy szereztek babérokat. — Legyen elég ennyi; a czél többet nem kíván és ha mindenkit fel akarnék említeni, minden mozzanatot meg akarnék örökíteni, nem rövid értekezés, — vaskos kötet lenne belőle. Ezek előrebocsátása után áttérek tulajdonképen i
