Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

alakultak jégtársaságok, pompás gőzfürészekkel vágja ezer és ezer ember már november hóban a szabályos jégkoczkákat (hosszába, aztán keresztbe a jéghátán, mint nálunk a gó'zeke, a hogy szánt) ezeket más százezer ember viszi, rakja a kaszárnya hosszú jégtárakba (a fürészpor és szénpor falu rekeszekbe) egész télen által. Ezalatt már a jégvaggonok is rohannak napról- napra délfelé, Mexikóba, Texasba, Kalforniába, ahol mindig oly nagy a forróság, ahol npról-napra rendesen kapják a jégüzletek a szállítmányt északról, úgy mint mi a tejet reggel, meg a kiflit, meg az »Esti Újságot« uton-utfélen, 1 krajczáron egy drb. jeget.

Tavasszal aztán megindulnak a társulatok jéghajói is, t i. e czélra épített kis jégtermekre osztott gyors gőzösök, melyek 15—20 ezer mázsa jeget berakván, rohannak délnek Kuba, Hayti, Yukatán, Brazilba, Mexikó partjaira, melynek miveit gazdag népe nem lehet el jég nélkül egy óráig sem, nem úgy, mint mi Nagybányaiak, hogy megvagyunk nélküle egész nyáron, őszön, csak télen dúskálunk benne, mert mibe sem kerül. Azt hinné az ember, elolvad az a jég ott a tropikus 40—50 fok állandó hőségben. Szó nincs róla 3--4°/o olvad el 2 hét alatt, mig kirakta itt ott a hajó, de ez se vész kárba, gyüjtőkutak vannak a hajón itt is, ott is, ezekbe szökik finom ereken a kristálytiszta jégviz és ellátja a hajó népességét és utasait pompás jó vízzel. (Mig mi Nagybányán egész éven át isszuk azt, mibe már Firiza, Fernezely lova, ökre szamara és embere belefürdött mosdott, tisztálkodott.)

De mindez csak kisebb része annak a rengeteg jégtömegnek, ami raktározva lett. A tömeget elfogyasztja maga Amerika városi népe. Ott minden fűszer üzletben megvehet az ember mindent, ami asztalára kell: Fris húst, savanyu kápotát és répát, zellert, kávét, lencsét, borsót, teát, rumot, czukrot, gyertyát, fejes salátát, hónapos retket, no meg a legszük- zégesebbet: a szép koczka jeget 1—2 centért akkorái, mintegy úritok. Ugyanezt megkaphatjuk a legutolsó szatócsboltban is nemcsak a tulajdonképeni jégkereskedésekben.

Hogy mennyire nélkülözhetlen itt a jég mindenkinél, arra nézve legyen szabad csak két kis példával untatnom a szives olvasót: 1868. forró jun.-aug. hónapjaiban Nájork kikötőjében rakodott ki és be hajónk. Hogy a munka gyorsabban haladjon 15 — 20 napszámost is fogadtunk még a matrózok mellé. Ezek aztán dolgoztak reggeli pont 6 órától esti pont hatig, mint a gőzmasina szakadatlanul, még pipára se érvén rá gyújtani. Természetes, hogy szakadt róluk a veríték. Ez alatt szakadatlanul kószált ott a rakodón az újságos, pereezes, seres gyerek, ordítozva : Bier ! bier ! bier! Hozd ide no, hadd lássuk, szóllott oda egynek a munkások feje. A kölyök beczipelte a két kanta (rücső) sert, egyik megizlelte, kiköpte. No good! Sok a viz benne. Jött a második, harmadik, végre egyiké bevágott, csak nagyon meleg volt. Hozzak tán jeget hozzá? Úgy már! nesze itt egy cent. A fiú elsuhant, pár perez múlva hozta a szép drb. jeget, összezúzták, belelökték a két rücsőbe s 10 perez múlva itták a pompás hideg sert, csak úgy könyv nélkül, »hajtogassuk a kanosokat« módra. Aztán neki a munkának megújult erővel!

E napszámosaink egyike (egy szökött dalmata) nagyon megkedvelt engem, mint patriotot, s kérve- kért, mennék ki hozzájuk egy vasárnap ebédre, bemutat a családjának, mint egy igazi magyart — a Kosuth- országából. — Elfogadtam a meghívást; messze lakott szegény, túl Hobokkenen, gőzhajón, vasúton mentünk 1 óráig. Végre oda értünk egy munkás telepre, hol az én dalmata honfi társam kis, de kápolna tiszta házban lakott egyedül: 2 szoba, konyha, kamra kis kert, 300 frt évi bérletért. Tiszta szép asztallal várt reánk a csinos kis amerikai menyecske. Alig, hogy leültünk, azt mondja az én signorém: »Hát igy kell teríteni? Hol maradt a jég az asztalról,« Szólt fölemelve egy csinos kis hosszúkás üvegmedenezét. A házinő elpirult elfutatta az egyik kis fiút s pár perez múlva ott csillogott az apró jég üveg tartójában s mi vígan eregettük a seres pohárba, mikor ürítettünk egyet-egyet a sok csillagu zászló dicsőségére.

így keresik ott kün a jeget mindenfelé. Mme Brassey Írja a »Napsugár« ez. utazásában, hogy a Teneriffa tűzhányón, dél Amerika Andesei s Cordilerái- ban gyakran találkozott a magas csúcsokon szegény emberekkel, kik már kora reggel ballagtak lefelé szamár- káikkal, melyek 2 kosárban ép úgy szállították a havasról a jeget napról-napra, mint a mi borkúti asszonyaink — a szamárlevet.

Ugyan igy megy pd. Szicziliában az Étna körül, melynek hófehér csúcsa sok száz családnak adja meg a mindennapi kenyeret — a jégkereskedés révén. A Leipziger Illust. ztg. hozta tavaly egy hegyi favasut képét, mely München vidékén kanyarog a gletserek alá s onnan hozza naponként sok száz kocsin a jeget a városok számára. S ez a vasút busás részt fizet osztalékul, mivel a mi vicinálisaink még nem dicsekedtek. A csorbái tó jegéből is 5000 vaggont rendelt meg e hó elején egy németországi vendéglős-szövetkezet, s most a tótok áldják a szelíd telet, hogy nekik oly pompás keresetet nyújt a jégnek a csorbái állomáshoz való leszállításával.

A forró égöv alatt pd. Alexandriában, Kelet-India és a Szunda szigetek nagy városaiban igen messze esvén a havasok, sehogy sem lehet a jeget hamar lelóditani. De azért van jegük elég. Mivel ott a forró levegő éjjel lehűl egész a O-pontig, szalmára, gyalu- forgácsra, fürészporra tesznek ki nagy, széles vasedényekben 1 ujnyi vastag víztömeget. Ez reggelre meg(2) 8. szám. _______

NA

GYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

fagy és ad egy napra való jeget a családnak. Ép igy tesznek Mexikóban a parasztok : Egy agave faj ráncz®s, nagy levelei közé vizet öntenek este, mi reggelre megfagy s viszik le a városba eladni napról-napra. Hanem ez még mind nem elég a nagy fogyasztás kielégítésére. Ezért találták föl a jégkészitő gépeket nagyban és kicsinyben A Carré, vagy a Mignon és Bouard féle kis készülék csak akkorra, mint egy jó nagy thea főző masina; bele önt az ember 2 liter vizet, körűié elhelyezi a 2 féle fagyasztó folyadékot (mint a villanytelepekbe,) s 1 óra múlva kibontja a forralóból — a 2 kiló jeget, mely 2 lcrba kerül, de vannak aztán nagyobb gépek, melyek 100 kilogr. jeget is készítenek pár óra alatt, tehát 24 óra alatt pár ezer kilogramot. Ilyenféle gépeknek jó aratásuk lesz az idén, ha jégtörő Mátyás nem gondoskodik még jégről, mert róla mondja a nép hogy:

Mátyás, Mátyás, jeget olvaszt, ha talál

Ha nem talál, hát csinál — Majd elválik!

Krassó-Lugoson láttam 15 év előtt, hogy a mészárosok összefogva 10—20 paraszt-jégvermet készítettek, s télen a vágóra szánt marhával teje hordván, sok szép százast kerestek ki az ingyen hordott jégből.

Nálunk 10 év előtt nem kapott az ember lakást az egész városban. Szaporodván az idegen népség, mindenki lakást épített, s most minden 3—5-ik házon ott áll a ezédula: Ez a ház kiadó, Ez a ház eladó. Sok lett az eszkimó, de kevés a fóka. Nem jobb volna most, ha egyik másik üres ház helyén tele jégverem állana, hogy behozná a költséget 100-as kamattal ? Aztán hallottunk mindenféle tervelést : Kaszárnyát Nbányának, csipke verést; kőfaragást, szalmakalap gyárat a munkanélkülieknek; meg aztán; turista házakat, festőtelepeket 8—10 ezer frtba kerül csak; más azt mondta hidegvíz intézetet stb. stb. Mindebből nem lett semmi. Ha csak 20—30 jégvermet állítottak volna már a szövetkezett ácsok, kőmivesek, mészárosok: régen benyerték volna belétett pénzöket 3-szorosan, mert a jégfogyasztás évről-évre emelkedik mindenfelé még Nbányán is. Nyári vasárnap 1000-ivel szállítják Kereszthegyre, Vörösvizre a szódásüvegkket. Ki hitte volna ezt 10—15 év előtt, hogy ilyenért is kihányják a pénzt ? Naponként 100-vaI kél már el az »Esti Újság« »Kis Újság« stb. hírlap Nbányán is, ki hitte volna ezt csak 5 év előtt is? Néhány év múlva mindenfelé olvassuk majd: Jégeladás. Jeget tessék venni! kiabálják az u!cza sarkon. Mert a jég ma a mellett, hogy áldott gyógyszer egészséges asztalpóllék — még a legnyereségesebb áruezikk is, mely 100—200%-ot hoz egy hónapi munka után az élelmes jégkereskedőknek — még Nagybányán is — majdha fagy, s 300%-ot mikor nem fagy, mint az idén ni! — De jól járnak a boldog jégkereskedők!...

Bencsik János.

Heti krónika.

A komor fekete hőjt megkezdődött, hintsen kiki hamut a fejére.

Bizony hinthetünk. íme a veresvizi nép egy része megtévedt. Az örök aranytolvajok megkerültek. A böjt jól kezdődik.

Szörnyűség látni az éretlen suhanezokat, a mint a szuronyos csendőr előtt ballagva édesden kaczagnak.

Bizony az ily tömeges bűnök nemcsak az egyesek, de a társadalom betegsége is, a vezetők s mindazok, kik a népre hatnak, azt nevelik, őt kormányozzák felelősek azért, ha elfajulnak az ősi puritán erkölcsök.

Azt hinnők, hogy az ilyen nnbereknek nincs semmi vallások, pedig úgy látszik ők is törődnek még azzal, de hogyan 1 minő torzkép !

Egy zsidó vádlott kifogásolta, hogy a bekisérés alkalmával, egy (gójjal) kereszténynyel merték összekötni.

Egy keresztény suhancz meg ellenkezőleg nyilatkozott.

— Elismerem, hogy hibáztam, büntessenek is meg érte biró úr, de azt már nem érdemeltem meg, hogy engem egy zsidóval kössenek össze.

Ezek voltak az érdekes legénynek szavai.

A vádlottak többnyire beismerésben vannak, sőt régebbi bűnöket is magokra vesznek.

Ma azonban még az egészről semmi biztosat nem lehet Írni, legfellebb azt, hogy az aranyvaluta folyton emelkedik, vagyis, hogy mindig többen es többen kerülnek gyanú alá.

Ez a szenzácziós dolog egész héten át szőnyegen tartotta magát, ma azonban egyszerre lekerült a napi rendről, midőn egy sokkalta nagyobb országos hir kezdett terjedni a városon.

És most senki sem beszél egyébről, mint arról, hogy Bánffy a kitartó miniszterelnök megbukott.

Oly biztos forrásból ered ez újdonság, hogy most már hitelt kell adnunk neki.

A küzdelemnek tehát vége, mi jó lesz belőle, ma még nem tudhatjuk, egyelőre csupán annyi jót élveztünk, hogy a hirlapos fiuk e helyett

— Esti újság 1 kr. igy kezdtek kiabálni :

— Bánffy megbukott, Esti újság két krajezár.

De dupla áron is elkeltek a példányok ily hallatlan hir hallatára.

Önök persze már azt is szeretnék tudni, hogy ki lesz az uj minisztelnök. Tartsunk azonban bizonyos rendet, ezt majd jövő számunkban fogja megmondani

a krónikás.

1899. Február 19.

Különfélék.

Legújabb. Turman Olivér polgármesterhez országgyűlési képviselőnktől, Láng Lajostól ma sörgöny érkezett, mely Bánffy miniszterelnök lemondásáról értesít. A sürgöny szövege következő: Budapest febr. 17. 8 óra 40 p. este Turman polgármester urnák. Nagybánya. Bánffy ma este a szabadelvű körben bejelentette megváltozhatatlan lemondását. — Láng Lajos.

Eljegyzés. Strohmayer Pál a Kuncz Jós. Ián és társa ezég Nagyváradi üzletvezetője a napokban jegyezte el Nagybányán Küchler Piroskát. A kisasz- szony a helybeli postán volt alkalmazásban, s január havában a szórványosan fellépett tífusz betegséget ő is megkapta és pedig oly nagy mértékben, hogy fel- gyógyulásához alig volt remény. Most midőn korai halál helyett, menyasszonyi koszorú vár reá, eliez a kétszeres boldogsághoz mi is őszintén gratulálunk.

Változások a kereskedelmi bankban. A helybeli kereskedelmi bank, mely a múlt évet 8009 frt 07 kr nyereménnyel zárta, e hó 12-én tartotta közgyűlését berenczei Kováts Géza elnöklete mellett. E gyűlésen 878 részvény 30 részvényessel volt képviselve. A közgyűlés a felmentvényt az igazgatóságnak és felügyelő bizottságnakk megadta. Ezután az alapszabályok 67. §-a értelmében megválasztották az igazgatóságot és felügyelő bizottságot. Igazgató lett Moldován László. Igazgatósági tagok Aimer Lajos, Almer Károly, Dr. Hará- csek Imre, Dr. Kádár Antal, Molnár Mihály, Nagy János, Szász József. Felügyelő bizottsági tagok: Dr. Gondos Mór. Platthy Géza, Rosenfeld Izrael. Gratulálunk a megujhodott intézetnek, a derék igazgatósághoz, valamint alioz, hogy oly jeles erőt nyert meg az igazgatóság élére, mint Moldován László, kinek pénzügyi jártassága és tevékenysége bizonnyára gyors virágzásra fogja vezetni az intézetet. Az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok mindnyáját egyhangúlag közfelkiáltással választották a részvényesek.

A nöegylet jelmezestélye Ismét alkalmunk volt egy kedves, díszes mulatságban gyönyörködhetni. A jótékonyezéln nőegylet ’húshagyó keddet választotta ki ez idén szokásos báljának megtartására, s a pompás alkalom bevált. Nagy számú elegáns közönség töltötte meg a dísztermet s az álarezba öltözött 20 bohócz fiatal ember életrevaló ügyessége, eleven mozgékonysága csakhamar megteremtette a kedélyes hangulatot. A négyeseket 40 pár tánczolta. A nagy soka- dalomban lehetetlen, volt az összes jelenvolt hölgyek neveit összeírnunk, ezért csupán a jelmezesek névsorát közöljük, kik szebbnél szebb kosztümjeikkel valóban bájossá tették ezt a pompásan sikerült estélyt. íme a névsor! Bittsánszky Irma Lawn tennis, Bencsikné Rátz Anna Rokokó, Dergáts Sándorné Képes levelezőlap, Fáy Irma sörezégér, Gellért Béláné görög nő, Jánky Roxán pillangó, Kunay Anna bajadere, Langer Sándorné komló, Makray Mihályné keleti nő, Myskov- szky Ernőné kéményseprő, Oelberg Jolán czigánylány, Stoll Mariska női karmester, Takács Ilon Pierret, Vá- radi Erzsiké Kukta kisasszony, Weisz Lajos né Rokokó. Úgy értesülünk, hogy az egyesület a jövedelemmel meg van elégedve. A mulatság reggel 5 óráig tartott.

A Szatmár-nagybányai vasút Igazgatósága szives figyelmébe. Városunk közönsége, képviselőtestülete a Szatmár-nagybányai vasút, úgy jelenben a Zsibói vonallal szemben, oly tetemes áldozatot hozott, mely erejét felül múlta, s miatt adósságot is csinált, e két vónal 130—140 000 írtját emésztete meg kis városunknak, a nélkül, hogy ezen áldozattal szemben a városnak némi jogai is volnának, legutóbb is az utazó közönség kényelmére, pompás mii gyalogjárót készíttetett az indulóház végpontjáig, de a gyalogjárótól be az indulóház szabadterére, a várótermekbe oly rengeteg’ sáron kell keresztül úszni, a mely állapot még a galamb természetű utasokat is izgatottságba hozza, igazugyan, hogy a kinek kocsija van az, csak neveti a mellette sárba lubiczkoló utastársát, de nincs mindenkinek kocsija, meg van engedve, hogy járhat gyalog Azt kérdem én az igen tisztelt igazgatóságtól, hogy miután tudtommal a számadások szerint a mi kis vicinálisunk legjobbban fizeti magát, nem érdemelne meg közönségünk annyi figyelmet, hogy a vonat tere kiköveztessék, s a gyalogjáró a váró teremig ki- épitessék, továbbá a raktárhoz vezető ut egy áthidalással az országúiról közvetlen vezettessék, ez által a mai felette szűk és életveszélyes forgalomból pár méterre tovább helyeztetnék, többször kértük már erre az illetékes tényezőket, kaptunk is megnyugtató választ, csak azt nem kaptuk meg a mit kértünk, de úgy hiszem, hogy a T. Igazgatóság megszívleli ügyünket, s különösen ma mikor a zsibói vonal építkezése miatt oly óriási rendetlenség és sár van az indulóház környékén, teljesiti jogos kérelmünket.

Kegyes adakozás. A ref. egyházi bátyus bál jövedelméhez Törd iy Gábor Debreczenből küldött 5 frtot Beregszászy Sámuel adott 38 krt., a mivel a múltkor kimutatott 415 frt 62 kr. 421 frtra egészült ki. A jó szivü adakozóknak hálás köszönetét mond az egyházi elöljáróság.

A keresk. ifjak köre táucz mulatságára jegyeiket megváltották még : Davidovits Bertalan 3 korona. Köves Lajos 2 korona. — Múlt számunkban a jegymegváltók közzé tévedésből Wienerberger Béla helyett Weinberger Béla lett közölve, mit ezennel helyreigazítunk.

A szinérváraljai takarékpénztár forgalma a múlt évben 1903,851 frt 34 kr volt, tiszta nyereménye 7906 frt 55 kr, mely összegből 1000 db részvényre 5 Htjával 5000 frtot szándékozik kiosztani. Közgyűlését febr. hó 21-én d. e. 10 ’órakor tartja.