Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

1899. Deczember 24. A gyermekvilág legszebb álmai az év legridegebb szakára esnek. Minő ellentét, a friss erő, az üde élet akkor örül, mikor a természet a maga kopársá- gával a halált példázza. Azt hisszük, hogy a husvét, vagy a pünköst szebb ünnep, mert akkor erdő, mező, madársereg velünk együtt ünnepel s pedig nem úgy van, nincs a kereszténységnek szebb ünnepnapja a karácsonnál. Üzletemberek, élelmes vállalkozók és kereskedők ki is aknázzák a mi karácsoni elolvadásunkat. Reklam-reklamot ér. Én 250 drb karácsonfa díszt adok 1 írtért, én meg 300-at. Nállam kaphatók a legszebb automata játékok* (gyerek se kell hozzá) nállam meg a legédesebb robbanó czukrok. Ütik a nagy dobot s a közönség költi millióit, melyekből, fájdalom, legtöbb Becsbe vándorol. Pedig a gyermek jobban örül egy darab fának, melyből ő bábut, gyalut vagy tornyot készít, jobban örül egy darab papirosnak, melyre valami ákumbáku- mot rajzolt, mint a fonografos babakisasszonyoknak, vagy akármilyen mesterkélt dolognak. Az apák pedig jobban örvendenének, ha egy szép napon arra ébredenének, hogy nincs adósságuk, s az angyal minden pénzintézetet és minden telek­könyvet elvitt kriszkindlibe a muszkáknak vagy bú­roknak. Ennek daczára költekezni kell az eszméletlensé­gig. Irigyelt az az ember, kinek mindössze 20—30 Írtjába kerül a karácsoni bájos meglepetés, aztán nem sokára az uj év is beköszönt, mikor annyi szeretetet tapasztal az ember csodálatosan éppen azok részéről, a kik máskor reá se néznek vagy pláne először mu­tatkoznak be. A kor divatja mellett szinte pompásan veszi ki magát, hogy a magas állam éppen most nyomorgatja a lakosokat az adóért. A végrehajtó jobb ügyhöz méltó ri ka odaadással tesz ünnepi viziteket minden máso­dik háznál s az ünnepi garast besepri az államkasz- szába, mert bizony az államnak is sok meglepetésre kell készülnie, nem törődhetik a kriszkindlivel, mivel »prima persona sum ego, quia potior sum.« Szinte megdöbbentő vonás ez, melylyel szemben csakis a szeretetnek amaz őszinte melegsége képes né­mileg vigasztalni, a mely az idén is oly szépen nyi­latkozott meg az iskolás gyermekek és munkaképtelen szegények fölsegélyezésében. A nőegylet, a katholikus, a protestáns egyház, a községi iskola egyaránt humanistikus munkát végzett, midőn az éhezőnek betevő falatot adott, a mezítelent felruházta s a szegényeknek is prédikálta így az evan­géliumot. Jótékony meleg a dermesztő hidegben, szemet gyönyörködtető fény az önzés sötétségében. Boldogan tölthetik tehát a szünidőt a koldus gyermekek, a megtört aggastyánok is, Jézus szelleme őrködik felettük. A diákok már egészen másképp vannak, az ő kriszkindlijök az, ha egy-két 4-est visznek haza kará­cson szombatjának tiszteletére. Bizony sok háznak ilyen meglepetés jutott, hát kinek-kinek a maga módja szerint, sokfélék lévén az emberek, sokfélék az örö­mek is, »melyekhez hasonló lyókat kiván« a krónikás. Magyar Nemzet. A modern sajtó hatalmasan kibontotta a gondolat szárnyait. Eszmék és tervek manapság megvalósulnak sokkal rövidebb idő alatt, mint a mennyi ezelőtt azok megérleléséhez kellett. Az események viharmódra szá­guldanak és ezernyi mértföldeket s műveltség és tu­dás a köznapi forgalomban értéktárgyaká lettek. A rotácziós gép tökéletesen átalakította a hír­szolgálat egész szervezetét. Az anyag bővült, a fel­dolgozás sokoldalúbb lett, uj formák alakultak ki az ujságcsinálás technikájában s az olvasó-közönség légmesszebbmenő igényeihez simult minden tényező, a mely a hirlapirás és hirlapterjesztés szolgálatában áll. A »Magyar Nemzet« a mely a nagy és magasz­tos szabadelvű tradicziók zászlaja alá toborzottá Jókai Mór és Beksics Gusztáv főszerkesztők és Adorján Sándor felelős szerkesztő vezetésével az újságírás leg­edzettebb munkásait, készen találta az »Atheneum« részvénytársaságnál mindazokat az eszközöket, a me­lyekkel a legtökéletesebb módon megfelelhet maga elé tűzött feladatának: komoly, megbízható, érdekes és irodalmi színvonalon álló czikkekben és közlemé­nyekben gyorsan beszámolni az eseményekkel, hozzá­szólni minden aktuális kérdéshez és irányt adni a véleménynek. Széles összeköttetései az összes politikai pártok­kal lehetővé teszik, hogy a »Magyar Nemzet« az or­szágos és pártpolitika egész szövevényét éber figye­lemmel kísérhesse, a készülő eseményeket az összes lapoknál jóval előbb jelezhesse, s a politika kulissza- titkairól idejekorán tájékozást nyújthasson. Az osztrák eseményekről naponta kétszer kap a Magyar Nemzet megbízható és kitűnően értesült tudó­sítójától telefonértesítést, külföldi hírszolgálatát pedig a világ összes fővárosaiban megbízott elsőrangú hír­lapírók végzik távirati utón. A czivilizált világban nem képzelhető oly esemény, melyről egy-két óra alatt már távirati értesítés ne érkeznék a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez. A művészek és művészetek világában, a főváros intéző köreiben, a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar összes testületéiben elsőrangú czikkel van képviselve a »Magyar Nemzet« s azért nem kerülheti figyelmét NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. semmi, a mi az újságolvasót, bármely irányban is érdekelhetné Egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlit a »Magyar Nemzet« szerkesztősége egész napon át. Attól a pilla­nattól kezdve, a mikor a kora reggeli órákban az első posta megjelenik, a hírszolgálat egész gépezete mű­ködni kezd. A tudósitók egész raja jön és megy; gyűjtik a legaktuálisabb híreket s lázas sietséggel dolgozzák fel a különfélébb rovatok számára. S jön­nek halomszámra táviratok és levelek vidékről, Bécs- ből, Berlinből, Párisból és Londonból. Közben szám­talanszor csilingel a helyi telefon, a melyen külső munkaársaink tesznek jelentéseket, vagy érdeklődők tudakozódnak s közölnek híreket. A rovatok vezetői az igy egybegyült anyagot osztályozzák és megrostál­ják kiosztják a munkatársaknak megfelelő feldolgo­zásra s minden órában garmadaszámra halmozzák fel a szerkesztő aszlalára a kéziratokat, a melyek a nap eseményeinek históriáját és kritikáját foglalják ma­gukban A leglázasabb muakaidő délután 2 órától l/25-ig tart. Két óra után érkeznek a parlamenti tudósitók a szerkesztőségbe, a kik a házban történetekről, a folyosók életéről s a klubok intim eseményeiről szá­molnak be. A bécsi és külföldi híreket a villámszár­nyain ekkor hozza a táviró és telefon s a gazdasági élet élénk lüktetését, tükrözik vissza a helyi, bécsi és külföldi börzékről érkező tudósítások. A reporterek ebben a rövidre szabott időben gyűjtik százfelől az érdekes újdonságokat, s még azokról az eseményekről is, a melyek lapzárta után történnek előzetes tájé­kozást szereznek és adnak. A vezérczikkek, a melyeket az ország első pub- liczistái írnak, többnyire a parlament után készülnek s mindig a legaktuálisabb eseményekről mondanak véleményt. A tárcza és színházi rovat a legjelesebb irók kezében van. Abban mindig az irodalom java, az az utóbbiban pedig a legújabb s legérdekesebb töm­érdek hir lát napvilágot. S mikor a széditő munka véget ér s a töm­érdek fáradság eredménye csillogó ólomkolumnákba öntve a nyomda óriási pinezéjébe kerül a hatalmas körforgó-gép fülsikető kattogása és dübörgése köze­pette születik meg az újság, a »Magyar Nemzet.« S megszületik sokkal hamarább, mint a nap el­múlása. A »Magyar Nemzet« ugyanis azt a kiszámit- hatlan előnyt nyújtja olvasóinak, hogy 12 órával előzi meg az összes fővárosi napilapokat s ugyanakkor, a midőn itt fővárosban a reggeli lapokat olvasni kezdik, a »Magyar Nemzet« már az ország legtávolabbi vidé­kein is elmondja a tegnap összes eseményeit. A »Magyar Nemzet«-et már az esti vonatok röpítik a szó szoros értelmében a Kárpátoktól Adriáig s daczára annak, hogy már este 6 órakor jelenik meg, mindent tud és mindent közöi, a mit a többi lapok csak más­nap reggel hoznak. A munka nagyszerű beosztása, a rendelkezésre álló sok és kipróbált újságírói erő, a tökélyig fejlesz­tett nyomdaipar s egy hatalmas szervezetű kiadó- hivatal teszik csak lehetővé, hogy ez a rengeteg gé­pezet mindennap fennakadás, sőt a legcsekélyebb za­var nélkül végezhesse széditő feladatát, Különfélék. Lapunk tisztelt előfizetőinek, olvasóinak s különösen munkatársainknak boldog ka­rácsoni ünnepeket kívánunk. Személyi hir. Dr. Komoróczy Iván helybeli szol- gabiió, tiszteletbeli főszolgabíró, e hó 16-án Budapes­ten letette a jogtudományi szigorlatot s igy varmegyei tisztikarunk e rokonszenves tagja most már két dok­tori diplomával dicsekedhetik. — Az uj ref. pap beiktatása. E hó 17-én ment végbe Soltész Elemér nagybányai ref. lelkész beikta­tása igen nagy számú érdeklődő közönség jelenlétében a templomban. A beiktató beszédet Sátor Dávid, mint esperes-h'dyettes tartotta, nagy hatással, mire az uj lelkész beköszöntő beszédet mondott. Először áldozott az elhunyt ideális lelkipásztor: Gergely Károly emlé­kének s aztán igen érdekesen fejtegette azokat a kö­vetelményeket, miket vagy helytelenül, vagy helyesen elvárnak a paptól s megfestette a lelkész ideálját úgy, a mint az az ő képzeletében él. Az uj lelkész finom modora, kedves megjelenése és korrekt előadása az összes jelenvoltak rokonszenvét megnyerte. A lelkész­lakon az esperes-helyettes a pecsétet és a templom kulcsait adta át a beiktatottnak, tisztelgett a ref. pres- byterium, az ág. ev. egyház presbyteriuma, a reformá­tus nők, persze mindez beszédek nélkül nem mehetett végbe. Pont 1 órakor közebéd következett a Nagyszálló dísztermében, hol vidám hangulatban mintegy 100-an mulattak együtt a legkülönbözőbb állásbeliek, feleke­zeti különbségre való tekintet nélkül. Az étlap követ­kező volt: Leves, tüdős rétes- és barna hab-lepény- nyel. Nyúl gerincz vajas pástétommal és pörkölt. Ve­gyes sültek saláta és compottal. Túrós csusza, almás és crémes bélés. Gyümölcs. Fekete kávé. Bor és ás­ványvíz. A vendéglős kitett magáért s határozottan dicséretet és elismerést érdemel. Az első felköszöhtőt Sátor Dávid esp.-helyettes mondta a királyra, mit a je­lenvoltak állva hallgattak meg. Másodikat Egly Mihály főjegyző a város nevében az ünnepeltre, Églynek már másodszor volt alkalma az uj lelkészt felköszönteni, a mennyiben a vasútnál is remek beszéddel üdvözölte őt. Vass József segédlelkész Soltész Elemérre, uj főnö­kére. Soltész E. a püspökre, esperesre ésegyházra. Sátor D. Gergely Györgyre. Incze Lajos a beiktatásra érkezett 52. szám. (5) vendégekre. Szerencsy József a lelkész szüleire. Soltész János az egyházra. Kun Béla debreczeni joghallgató az uj papra. Zsigmond Sándor püspök-helyettes a sze­retet szellemére, mely Nagybányát áthatja. Vída Ala­dár az egyháztanácsra, Bányay József a jelenlevő pré­postra, Rátz Pálra. Rátz Soltész Elemérre. Kiss Gábor Sátor Dávidra. Beregszászy Sámuel a különböző vallás­felekezeteid egyetértésére. Soltész E. a jelenlevő közön­ségre. Zsigmond Tordayra. Vass József Révész Jánosra. Révész János Soltész Elemérre. Németh József a debre­czeni ifjúságra. Stoll Béla Zsigmond Sándorra mondott köszöntőt. A közebéd általában igen jól sikerült, a barátságos szellem és jó egyetértés, mely azt mindvé­gig jellemezte, bizonyos magasabb szinvonvonalra emelle ezt az összejövetelt. Este 8 órakor Torday Imre házánál díszes vacsora volt, melyre a ref. egyház, ág. ev. egyház, város stb. tagjai és tisztviselői közül 30-an voltak hivatalosak. 18-án délben Géresy János adott ebédet az idegenből ide érkezett vendégek tiszteletére, a kik aztán még ugyanaz nap haza utaztak. Nyilvános köszönet. A nagybányai részvénytaka­rékpénztár a helybeli izr. nőegyletnek húsz Koronát volt kegyes adományozni. Fogadja ez utón is hálás köszönetünket. A nagybányai izr. nöegylet elnöksége. Emlékeztető. A róm. kath. egyházi zene javára műkedvelői előadás decz. 26-án a díszteremben. Színre kerül »Az édes« népszínmű Bokortól. Kezdete este 7 órakor. A rendezőség kéri a közönséget pontos meg­jelenésre. A Lendvay szoboralap javára adakozás a hely­beli polg. leányiskola igazgatónéjának 16. sz. gyüjtőivén: Vaigandt Anna igazgatónő 2 frt, Röszner Valeria 50 kr, Kiss Gáborné 50 kr., Schönherr Ilona 50 kr., Gály Lajosné 50 kr., Degré Etel 50 kr. A felsőbányái mű­kedvelők színi előadásának jövedelme 25 frt. Össze­sen 29 frt 50 kr'. A lelkesen felkarolt ügy nevében fogadják hálás elismerését és meleg köszönetét az el­nökségnek. A pénzügyőrség jan. 1-én a Hid-utczába teszi át hivatalos helyiségét, a mennyiben már tavasszal hozzálátnak az igazságügyi palota építéséhez. A jókedvű adakozót szereti az Ur. Szegény gyer­mekek karácsoni ajándékára adakoztak: Kádos Ju­liánná 1 frt, Szendy Antalné ruhaneműt, Molnár An- talné ruhaneműt, Lajos Györgyné 1 frtot és ruhane­műt, a nagybányai részvénytakarékpénztár 10 irtot. A készpénz adomány összege az Ember Elekné által ko­rábban adományozott 5 frttal: 17 frt. A jótett önma­gában hordja jutalmát! Soltész Elemér, ev. ref. lelkész. Városi közgyűlés volt ma d. e. 10 órakor Gellért polgármester elnöklete alatt. 1. Polgármester jelenti, hogy a m. kir. belügyminiszter a város területén fogyasztott bor, hús és égetett szeszes italok után fi­zetendő fogyasztási adópótlékok kivetése, beszedése, ellenőrzése és kezelése tárgyában alkotott szabályren­deletet jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 2. A legtöbb adót fizető képviselő-testületi tagok névjegyzékének megállapítása 1900. évre bemutattatik, e szerint ki­maradtak a virilisek közzül: Robelly Lajos, Simái Tivadarné, Turman Miklós, Farkas Mózes, Mikó Béla, Rosenfeld és M. Schück Izidor, A. Nagy Sándor, But- tyán Géza. Bejönnek, mint uj virilisek, Steinfeld Lipót, Hudoba G., Gondos Mór, Hirsch Ödön, Moldován Miklós, Szabó Adolf, Leopold-bánya, Turman Olivérné. A köz­gyűlés az uj névsort jóváhagyja. 3. A Laposerdő 6 évi vágásterületéről eladott famennyiség vételárának hova- forditása tárgyában hozott közgyűlési határozat ellen Bay Lajos és Makray M. fellebbezést adtak be, mely fölterjesztetett. 4. A Lapos- és Nyirerdők, valamint az 1883. XX. t.-cz. 2. §-a alá nem tartozó magánbirtokok vadászati jogának bérbeadása felett megtartott árverés eredménytelen lévén, a jog 50 írtért Dr. Makray M.-nek adatott ki. 5. A bérezés erdei vadászati jog bérbeadása tár­gyában tanácsazt javasolja, hogy erdőtanácsosnak adassék a bérlet, a közgyűlés ezt elfogadta. 6. A helybeli gaz­dasági-egyesület a tenyészállatok ellátását drbonként 200 frtért vállalja, a közgyűlés az ajánlatot elfogadta. 7. a megüresedett iskolaszéki tagsági helyre Moldován Lászlót választották. 8. Az ipariskolai felügyelő-bizott­ságba két kereskedőt beválasztottuk u. m. Spinetti Sándort és Hoffman Árpádot 9. A közsegélyezés módja és mérvéről alkotandó szabályrendeletet letárgyalta és elfogadta a közgyűlés s végül 10. özv. Nyirő Sándorné megállapított tüzifailletményét 1900. évre is kiutalta. Uj évi üdvözleteiket a nőegylet javára megvál­tották Molnár Mihály üzletében kitett íven: Nagy György 5 frt, Molnár Antal 50 kr., Svaiczer Ilka 2 frt, Svaiczer Gábor 1 frt, Baskovich Gyula 1 frt, Bencsik János tanár 1 frt, Stoll Béla 1 frt, Gellért Endre 1 frt. Összesen 13 frt 50 kr. Az ivén még mindig lehet meg­váltást eszközölni, mivel lapunk legközelebbi száma deczember 31-én fog megjelenni. A nagybányai gazdasági-egyesület folyó hó 26-án d. e. 10 és fél órakor, a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja — Nagybányán, 1899. deczember hó 23-án. Szabó Adolf, elnök. Tárgya: 1. Gazdák biztositó szö­vetkezeténél 10 üzletrész jegyzése. 1. Tenyészállatok ellátásának kérdése. 3. 1900. évi költségelőirányzat megállapítása. 4. Indítványok. > A két szegény honvédnek lapunk szerkesztőségé­hez Kállay Kornél 5 frtot, N. N. Budapestről 3 frtot, N. N. Nagybányáról 3 frtot, Czarich Ida 50 krt, Szé­kely Árpád pedig egy öltözet ruhát küldött. A honvéd­egylet elnöke a 11 frt 50 krt megosztotta e hó 22-én Pityik László veressapkás honvéd és Argyelán Miklós világtalan között, az öltözet ruhát az utóbbinak adta. A honvéd-egylet elnöksége a nemes szivü adakozók­nak hálás köszönetét mond.

Next

/
Thumbnails
Contents