Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
Nagybánya, 1899. Deezember 3. 49 .«/ám. XXV. évfolyam Tfr Előfizetési Ár - t: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. ;.j Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Előfizetései „klamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Nyilttér soronként ÍO Icr. — Városi közgyűlés. (1899. nov. 27.) A képviseletnek ma nevezetes közgyűlése volt, ekkor tárgyalták ugyanis az 1900. évi költségelőirányzatot, mely 287,722 frt 20 kr. kiadás mellett 1380 fi t 52 kr felesleggel záródik. A városatyák meglehetős nagy érdeklődést mutattak a jövő év ezen programmja iránt s szép számmal összegyűlve, egészen megtöltötték a tanácstermei. Voltak nagyobb szabású viták is, igy a Laposerdő 17 évi vágásából befolyt 200,000 fi t felelt, hogy azt mi módon fogja a város felhasználni, a takarékpénztár üzleti jövedelmének emeléséről, a vízvezetékről, a tűzoltói pótadóról stb. Mondhatjuk, a képviselők kellő alapossággal és érdeklődéssel tárgyalták le pontról pontra a mindnyájunkat oly közelről érdeklő előirányzatot. A Turman Olivér polgármester elhalálozása által megüresedett iskolaszéki tagságot ezúttal nem töltötték be, hanem a jövő közgyűlésre halasztották. Véleményünk szerint oda kellene hatni e részben, hogy a polgári iskolával is szorosabb összeköttetésbe jöjjön az iskola. Jelenleg a főgymn-igazgatúja a községiskolai szék elnöke, aközségi iskola igazgatója pedig az áll. polg. leányiskola gondnoksági tagja, tekintettel tehát arra, hogy a leánynövendékek a polgári iskolába tovább mennek, tanügyi szempontból a polgári iskola igazgatójának kellene az iskolaszékben helyet biztosítani; mert abból mindig haszon háramlik a tanügyre, ha az egyes iskolák egymást mintegy ellenőrzik és támogatják. Ezen gyűlésen vitte először a jegyzői tollat az újonnan megválaszlott főjegyző, Égly Mihály, ki ellen fellebbezést is adtak be, melyet azonban a közgyűlés egyszerűen fölterjesztett. Lényeges mozzanata volt a közgyűlésnek Dr. Lovrich Gyula nagyszabású beszéde, ki a vízvezeték mellett töri lándzsát, festette a jelenlegi tarthatatlan állapolokat, kritikát gyakorolt az ártézi kutak felett s azt indítványozta, hogy a Lapos-erdőből bejött 200,000 irtot vízvezetékre kell fordítani. A közgyűlés azonban e részben már újabb határozatot nem hozhatott s ezért Dr. Lovrich főorvos a határozatot megfogja felebbezni. A közgyűlés lefolyása különben a következő volt: Elnök: Gellert Endre polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. 1. Olvastatnak a pénztár megvizsgálásáról benyújtott kedvező jelentések, ezeket a közgyűlés tudomásul veszi. 2. Az iskolaszékben nlegüresedett tagsági hely betöltéséről, polgármester indítványára, a közgyűlés most nem óhajt intézkedni, hanem azt a jövő közgyűlés tárgyául tűzi ki 3. Polgármester jelenti, hogy Égly Mihály főjegyző megválasztása ellen többen felebbezést adtak be, mivel a felebbezést tőrvényszabta időben benyújtották, ajánlja, hogy az egyszerűen terjesztessék fel, a képviselet ilyen értelemben határoz. 4. Szűcs Károly kereskedő a községi kötelékbe fölvételét kéri, tanács javaslatára őt a közgyűlés 25 frt díj lefizetése ellenében fölveszi. 4. Dr. Miskolczy Sándor tiszti ügyész bemutatja a Lapos-erdőre nézve kötött szerződést, közgyűlés azt jóváhagyja. 6. A Lapos-erdő 17 évi vágásának eladásából 200,000 frnyi üsszzeg folyt be tisztán, ezen összegre nézve a gazd. és pénzügyi-bizottság javaslata az, hogy mivel az a Lapos-erdő 17 évi folyó jövedelme; osztassák be 17 egyenlő részletben a költségvetésbe. Bay Lajos ellene szól e beosztásnak s tőkésíteni kívánja a szóban levő összeget, melynek csak kamatja volna felhasználandó, löbbek hozzászólása után a képviselet nagy többséggel elfogadja a pénzügyi-bizottság javaslatát, mire Bay Lajos kijelenti, hogy a határozatot megfeleb- bezi. 7. A városi szabályrendelet alapján a tűzoltói költségek fedezésére a tanács 8°/o pótadót vetett ki, mely a gazd és pénzügyi-bizottságon is keresztül ment, a képviselet azonban egyelőre irtózik minden pótadótól s ezt sem szavazza meg. 8. Most következett a költségvetés tárgyalása, melynek folyamán Dr. Lovrich elmondta nagyobb szabású beszédét a vízvezeték érdekében s ezt a legnagyobb figyelemmel hallgatta meg a képviselet, Bay Lajos életrevaló indítványt lett az épületekre nézve, egy bizottság kiküldését kérte, mely vizsgálja és állapítsa meg, melyek a nem jövedelmező ingatlanok s ezeket a város igyekezzék bérbeadni, esetleg eladni. Hosszabb eszmecsere volt a közfürdőnél is. A jelenlegi állapotban nem jövedelmez. A képviselet mig kibővíteni szándékozik a fürdőt s aztán esetleg bérbe adja. Szóvá tétetett az is, hogy az utczák takarítását árlejtés utján kellene eszközölni. Az iskolákra nézve érdekes kijelentést tett a polgármester, midőn hangsúlyozta, hogy azok államosítása már közelebb van a befejezéshez, mintsem egyesek gondolnák. A mezőrendőrség ellen nagy a zúgolódás a gazdák között. Azt mondják, hogy most még jobban lopnak a hegyen, mint ezelőtt, a gazdák a tehertől szabadulni óhajtanának s ezért Schönherr Antal indítványára a képviselei egy bizottságot küldött ki, mely véleményes javaslatot fog tenni arra nézve, hogy mi módon lehetne e czélszerütlennek bizonyult intézményt beszüntetni A költségvetést különben a közgyűlés úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Az Apafi akna. A régiségek iránt önkéntelenül érdeklődik minden ember, pláne, ha ismert történeti szereplők neveihez vannak kötve. Az bizonyos, hogy sóra mindig szükség volt ember és állat egyaránt nem tudna élni nélküle. Magyarország főként a máramarosi hegyekből nyerte a sót, melyeket Szlatinán, Sugatagon és Rónaszéken érdemes végig nézni. A só kiaknázása főként bánya város lakossága előtt, m nt Nagybánya város is, érdekes nézni és tapasztalni valókat nyújt. E sorok Írója, ki huzamosabb ideig lakosa volt. Nagybányának, felhasználván a szép alkalmat, az arany kiaknázásának minden módozatát végig tanulva, az említett sóbányákat is élvezettel nézte végig, a látott és hallott dolgokról elbeszélni a kedves emlék mellett másoknak is élvezetesnek tarja. Hogy mely időkben kezdték meg a sóbányát, mint minden régi dologban, úgy itt is csak a iapoga- lódzás uralkodik, bár itt is vannak emberek, kik bátran neki vágva argumentumaikkal, biztos számokkal diskurálnak. Hát legyen nekik kedvük szerint, én jobbnak látom ilyen esetekben nem vitatkozni s nem mondok, csak gondolok az anekdota szerint. A Rónaszéken levő Apafi bányáról azt Írják, hogy 1674. évben nyitották meg s mint a nagy betűkkel jelzett bányafelirás mutatja, müveltetell 92 évig. »1766. évben a viz az akna talpán délkeletről beütvén és az egész aknát ellepvén, további művelése A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ" tárczája. A szerelem. A lebocsátott ablakfüggönyök mögül gyéren tör elő a napsugár, halvány fényt bocsátva az öltözőbe, mely mintegy puha kis fészek, el van halmozva a modern kényelem minden vívmányával. Kényelmes, ruganyos karosszékek, melyekben elsülyed az ember; könnyű, stilszerü asztalkák, megrakva csecsebecsékkel, a falakon rokokó képek, nehány hervadt csokor, koszorúk hatalmas szalagjaikkal egészítik ki a berendezést. Az egész szobát valami könnyű puha illat tölti be — az egvptoni fehér lótusz balzsamos illata. A széles kereveten elegáns, rózsaszínű pongyolában nyugszik a ház úrnője. Szemei lehunyva, arcza kipirult, keble lázasan zilál. Mellette egy kis puffon értelmes arczu, apró de rendkívüli élénk szemű, nyúlánk fiatal ember ül. A házi orvos. — Nos, hogy érzi magát? szól az orvos valami sajátságos lágy hangon, mely megremegteti az úrnőt. — Köszönöm, most már jobban, hiszen ha maga itt van, akkor mindjárt jobban vagyok. Az orvos hallatlanná tette a bókot. ... Ha még egyszer rosszul érezné magát Annuska, akkor vegyen be egy port ezek közül. E pillanatban a komorna lépett be. — Ki az ? fordult feléje idegesen az úrnő. — Rosenbaum ur van itt, a bankár; üzleti ügyekben óhajtana értekezni. — Küld el, ma nem vagyok itthon senkinek — érted — mondá ingerülten. — Igenis, feleli a komorna, majd gyors pillantást vetve az orvosra, mialatt a szája szögletében megjelent diszkrét mosolyt igyekszik palástolni, távozik a szobából. — Jól is teszi, ha ma pihenni fog, ... szól az orvos felkelve székéről — azt hiszem, ma nem játszik ? —- Nem, feleli Anna, majd kérőleg függeszti szemeit az orvosra, hát már megyen ? Maradjon még egy kissé? — Ha parancsolja, szívesen, felel az orvos ismét helyet foglalva. Egy darabig mindketten hallgatlak, csak Anna keble emelkedett gyorsan, lázasan. Hirtelen kitörő zokogással szorította zsebkendőjét arczához Az orvos szinte várt erre a kitörésre hozzászokott már betege szeszélyeihez. — Már megint ez a nagy sirás —■ mondá — mi baja, Annuska? Már többször kérdeztem s maga nem akarja megmondani. — Oh! édes Lajoskám! Én nagyon szerencsétlen vagyok! — De hát miért? Nincs-e hire, dicsősége ? Nem ünnepelt primadonna-e már, aki elbűvöli művészetével a nagy közönségei, amely imádja s elhalmozza szere- telének minden jelével? Mit kiván még? — A dicsőség még nem boldogság! feleli a mű- j vésznő egy mély sóhajjal. — Igaz, de hiszen maga még fia'al, szép és kedves, majd megjő az, amire vár. A primadonna fejét rázta. — Soha, soha — feleié — amire én vágyom, azt nem érem el soha. — Csak nem szeret valakit? A művésznő mélyen elpirult ? —- Igen? Hát kit? Olyas valakit, a ki nem veheti el ? — Elvehetne, de tudom, hogy nem fog elvenni soha; pedig én csak őt fogom szeretni mindig-mindig. — Enyje, enyje ? S olyan biztosan tudja, hogy nem fogja elvenni? Hátha mégis elvenné? — Nem, Nem, én tudom, hogy soha sem fog elvenni. Oh édes Lajoskám — bocsássa meg, hogy igy szólítom, hiszen maga régen ismer engem, bár azért tudom, nincs jogom ehhez a megszólításhoz — de tudom azt is, hogy maga nem fog engem elvenni soha, feieli sírva a leány. —■ Mit beszél? Én nem fogom elvenni? — Maga, mert én magát szerelem! kiáltá Anna s ezzel görcsös zokogással hanyatlott hátra. — Auna ! hisz ez őrültség! Mi történt magával ? Maga beteg! ... Még pedig régen — mondja a leány letörölve könnyeit — megaláztam magamat, lábbal tiportam női büszkeségemet, és maga most meg fog vetni, mert bevallottam, hogy szeretem — de nem bírtam tovább fojtani magamban, meg kellett mondanom magának, mert megfulladtam volna. Oh Istenem ! Mennyit szen- | vedtem már e miatt! Az orvos igen komolyan nézett rá . — Annuska! Nem akarom magát, megsérteni azzal a gondolattal, amit más ember, aki nem ismeri magát oly régen és úgy, mint én, bizonnyára meg-
