Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-12 / 46. szám
Nagybánya, 1899. November 12. 46. szám. XXV. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 2^EQTEXJ3£TXK: IviTIItTIDEIsr Előfizetési ár a t: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetései jklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO Icr. Az átalakított városi fürdő. Nagybánya városa, a tulajdonát képező közfürdőt a folyó évben átépiltette és újonnan berendezte. E tényt magát mindenki megnyugvással vette tudomásul, hiszen egy 10—12 ezer lakossal biró községben jól berendezett fürdőre mindeneseire szükség van. Nemcsak a mivell- séghez tartozik ez, de a közegészségre nézve is lényeges kérdés. A város mérnöke nagy ambícióval fogott neki a dolognak s a doktorok is segítségére voltak, hogy üdvösét és jót teremtsenek. 5000 forintba került a változtatás s ha annak csupán fényoldalait tekintjük, alkottak is eleget érte, a mi szándékunk azonban most inkább az árnyoldalak kitüntetése oly czélból, hogy a közjó érdekében javítsanak még azokon is. A fürdő átépítése által eszközöli változtatások röviden a következők: A tágas váróteremből csináltak egy öltözőt a • gőzfürdő s egyet a hidegvíz gyógyszoba mellé, a várótermet pedig most egy T alakú szűk folyosó pótolja. A gőzfürdőt tágasabban, kényelmesebben, több bazinnal és zuhanynyal látták el, s a mi egészen uj, berendeztek az épület nyugati szárnyában 2 szobából álló hidegvíz gyógyintézetet. A régi kádfürdők szobáiból egyet a fürdős lakásához és egyet a hidegvíz gyógyintézethez csatoltak. Körülbelül ez a változtatás lényege. Hogy a gőzfürdőt a czélnak megfelelőbb módon rendezték be s hogy hidegvíz gyógyintézetet létesítettek, azon csak örülnünk lehet. Kifogásoljuk azonban erősen azt, hogy a kádak számát annyira leszorították. Ezelőtt összesen 7 kád állott a közönség rendelkezésére s az is kevés volt, most már csak 4 van. Á „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárnája. Levelek Boszniából. ív. Mostar, 1899. okt. 21. A szent pap előállott az ánzikttal és ő maga törökül előttünk irta tele üdvözlő sorokkal a kártyákat dara- bonkint csak egy koronáért. De jól tette, neki megérte, én se bánom, mert egy ilyen lapnak mégis van némi érdekessége, értéke. Hindi Said Seik volt a neve. Visszafelé jövet egy magas keritésü jókora kert mellett haladtunk el; nehány emeletes török ház van benne s keresztül folyik a kerten a Buna. Nagyon szép tündérkertnek képzeltem s az is: egy csoport rokon török tanyája ez, 14—15 gyönyörű asszonynyal, a kik ott lubiczkolnak a Bunában minden napkeltén és napnyugtakor. Semmi kedvem sem volt náluk vizitelni, mert nem volt jogom a Bunába fojtva végezni be ifjú éltemet, lévén még kötelességeim ánzikt kártyák küldése iránt. A Buna mellett egy régi, hatalmas bogumil vár csodás omladékai vannak, rókák és hatalmas sasok biztos tanyái. Nagy szőllős kertek mindenfelé, ágakra nevelt tőkékkel, kitűnő, barátságos bort adnak. Az idevaló szőllő nagyszemű, édes, ragadós a czukortól. A hegygerinczeken elszórtan egyes fehér,katonasátrak, a vártüzérek begyakorlására. Mostarban is sok a török temető az utczákban; minden ötödik-hatodik ház közt temető kert turbános kőemlékekkel, nagyobbára elhanyagolva. Most már a városban nem szabad temetkezni. Nagyon sok francziskánus barát van Mostarban, de az utczán nem mutatkoznak ; a mint hallom, ők is nagyon fanatikusak. Bátorkodunk arra ügyel meztelni, hogy a városnak egyedül a kádfürdő hoz jövedelmet. A gőz többe kerül, mint a mit az az 1—2 egyén fizet, a ki azt használja. — A szabad fürdők annyira olcsók, hogy azokon ugyancsak nincs haszon. A nagy befektetéssel berendezett hidegvíz gyógyintézettől pedig egyelőre kicsoda várna jövedelmet. A kádfürdő tartja fenn az egész fürdői intézményt s ma mivel leszorították a kádak számát 4-re, a fürdő természetesen állandó de- ficz ttel fog dolgozni, mig eddig jövedelmet adott. Mi az 4 kád egy egész városnak! Nagyon szomorú dolog volna, ha ez nekünk elég lenne. Az is kellemetlen, hogy mikor gőz van, (és pedig háromszor egy héten) akkor a kádfürdők szünetelnek, mily bosszantó, mikor az ember kisétál a város végére, idejét arra szánja, hogy fürdeni akar s nem lehet, mert éppen ina gőznap van. És mennyi pénzbeli vesztesség ez is a városra nézve. Az is nagyon kifogásolható, hogy mig a fürdősnek 3 helyiségből álló luxus lakást adtak, addig a közönségnek már most nincsen váró szobája. Hogy a régi nagy váró termet felhasználták, az ellen nem szólunk, mert az pazarul tágas volt, de ha felhasználták, akkor eyyifnír- mily kicsiny) szobát kell a közönség rendelkezésére bocsátani, a hol várja a fürdő elkészítését, pihenhessen és lehűlhessen a fürdés után az ember, s téli hideg idején a biztos náthának vagy tüdőgyuladásnak ne tegye ki magát. Jóakaratu véleményünk az volna, hogy még legalább 2 egyes és 2 keltős káddal ellátott 4 fürdőszobát rendeztessen be a város és építsen egy kis várószobát, mert a fürdő, úgy a hogy van, ma a közönség kívánalmainak meg nem felel. Mindezt a nyugati szárnyon folytatólag szépen eszközölni lehetne. Hogy pedig ezeket most novemberben mondjuk el, annak oka abban keresendő, mert a tél folyamán a dolgot elő lehetne készíteni s tavaszszal megvalósítani. Lauka Gusztáv jubileuma. A magyar .irók egy veterán társukat ünnepelik meg a jövő hónapban, ki már 60 esztendő óta működik irodalmi téren s országos névre tett szert ebbeli érdemei árán. Minket a jubileum közelebbről érdekel, mert Lauka szatmármegyei születésű, tehát földink s őszintén óhajtanok, ha a jubiláris gyémánt kiadás városunkban is elterjedne. Kedves kötelességet teljesítünk tehát Írótálunkkal szemben, midőn a mozgalom vezetői által kiadott felhívást közöljük és ismertetjük e lap hasábjain is. »Talán csak kevesen tudják, hogy a legöregebb magyar irók egyike, Lauka Gusztáv, hatvan éves írói pályájának örömünnepét készül megülni. De mi, kiknek körében a veterán iró két évtized óta él, úgy szerelnek, ha országos nemzeti ünnep lenne október 15-ike,* a mely napon gyémánt-jubileumát fogja ünnepelni. Csak kötelességünket teljesítjük a magyar irodalommal szemben, midőn a magyar közönséghez fordulunk azzal a kéréssel: ünnepelje meg velünk 60 éves irói jubileumát annak a veterán költőnek, ki Petőfi, Vörösmarty, Arany, Bajza, Garainak nemcsak kortársa volt, de akit e nagy szellemek mindegyike megtisztelt őszinte barátságával. Az egész magyar közönséghez fordulunk, hogy méltó anyagi és erkölcsi jutalomban részesíthessük a 80 éves, szűk viszonyok között élő poétát. Nem adományokért könyörgünk, de arra kérjük a magyar társadalmat: nyújtson nekünk segédkezet ahhoz, hogy egyrészt maradandó becsű emlékkel iktathassuk be Lauka Gusztáv nevét az irodalom történetébe, másrészt azonban a veterán írónak oly összeget is biztosíthassunk, mely öreg napjaiban az anyagi gondok nyomasztó, lélekölő terhétől megmenti. * A jubileumot közbejött váratlan akadályok miatt elhalasztották. Szerk. A Narenta hotelt a bosnyák herczegov kormány építette elég kényelmes berendezéssel és a nagybányai származású főpinczeinspektor atyai gondozásából kitűnő pinczéje és konyhája van. Itt tapasztaltam koldust a török nők közt. Szegény nagyon félve nyújtotta ki kezét az alamizsnáért és sietve tűnt félre. A török az eszelőst nagyon védelmezi, ruházza, eteti. Itt az ilyen szegény félkegyelműt nem inzultál- ják, heczczelik, mint odahaza. Egy bazár utczában egyik bódéban harisnyát kapott, a másikban czipőt, a harmadikban czigarettát; pénzt nem adtak neki, nehogy eligya. Mind lestem, mikor hallom és látom mega »karcsú minarett« balkonján megjelenni és énekelni a muezzimet. »La Allah, il Allah, Mohamed rasul Allah.« Az Isten, egyedül Isten, Mohamed pedig az ő prófétája; ezen nálunk is már az első Jókai-féle regényekből ösmert török imádságot. Végre utolsó előtti nap sikerült fogni egy muezzimet, a ki épen szemünk előtt mászott ki a minarett erkélyére és kritikán alóli álmos, unott, rekedt és kegyetlen hangon énekelte ezen már nem szokatlan és ösmeretlen szövegű imát. Minden szónál gondolkozott vagy köhögött egyet ha nem épen ásított. Szerettem volna lekanyaritani onnan a magasból Mohamed méltatlan szolgáját. Igaz, hogy napjában ötször kell neki azt elkántálni vajmi silány fizetségért s például a serajevoi főmecset muezzimje 28 év óta teszi ezt mindennap 5-ször. Városi számvevő legyen, a ki gyorsan és pontosan kitudja számítani, hány forintja volna a muezzimnek, ha ő minden kántálásért 25 krt számítva, ezeket a krajczárokat azóta kamatoztatta volna, A vékony toronyba pedig nyomorult létrán kell felmászni neki sötétben jókora magasra. Hát csak inkább fogadja részvétünket a szegény muezzim. Színház ritkán van. Német truppok jönnek le harmadrangú tagokkal és elég olcsó árak mellett is rendesen állami segítséggel jutnak haza. Hja kérem, erősebb, füszerszámosabb szórakozások kellenek ide, mint gixerező frájlák. A serajevoi Európa hotel elegáns kávéházában újságot kérek és pedig képes újságot. A többi közt elhozták a Vasárnapi Újságot is. Megörültem neki, ezt a fiú ésszreveszi és csakhamar négy magyar napi lappal kedveskedik és magyarul kíván jó reggelt. Nagyon jól esett távol a hazától ily kellemes meglepetés, aztán megtudtam, hogy a többi elegánsabb kávéház is tart magyar újságokat. Csak azt szeretném tudni, hogy ez a nagy magyarhangulat legz e hatással Boszniára, lesz-e a magyarnak ebből legalább morális haszna. Erre feleljen meg a budfalusi javasasszony. Vásárolni érdekes és érdemes holmit Mostarban nem lehet. A szőnyegbazárok tele német és cseh portékával, egy-egy jóravaló szőnyeg pedig nem olcsóbb mint nálunk és az elszállítása teher. Betérek egy török borbélyhoz. Agazda akis bugyogós, fezes gyereket kirepiti a boltból, engem meg sárga selyemfélével beleplez, a gyerek fut vissza a forró feketével és erre igazán nagy szükség volt: az égboltozat valamennyi csillaga és csillag figurája, a sápadt Luna, szent Dávid, sőt még a mi nagybőgősünk is mind ott vigyorgott a szemem előtt, mint ha haldoklónak nyújtanám, úgy ittam a feketét, azt hittem, hogy lepreparálja képemről a bőrt ez az embertelen háremhitü Figaró; ezt soh se felejtem el. Ily emlékezetesen még Nagy Jankó se borotválta meg a beszakitott fejű czigányt, a ki azóta a hármadik utczába bujdosik el, ha meglátja az ő kegyes jóltevő- jét, bevarróját. Nagyon sok a szép, magas szerb nő Mostarban, kár hogy festik magukat, de ez már náluk igy divat, akár itt mifelénk az, hogy a tizenegy éves békának már mider kell, még ha úgy forog is a derekán, mint csuklón a máncsetta, de midernek lenni kell ha egyéb nincs is. Mostarban villámmal világítanak. Kuglizó-és tennis club is vagyon itt. A hegyekben sok a medve
