Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

Nagybánya, 1899. Október 22. — 43. szám. * / TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEQTEXJSIfcTXK: MI1TDE1T T7--Ä_S-A-I2XT_A-X». Előfizetési Ál a i: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. líj Előfizetései jklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO Ver. Főjegyző választás. Nagybánya város közönsége ismét az urná­hoz lép s alkotmányos jogát gyakorolja. A fő­jegyzői állás betöltésétől már csak nehány nap választ el, a mennyiben ugyanis azt az alispán okt. 31-re tűzte ki. Nem rég zajlott le a polgármester válasz­tás. Akkor is két párt mérkőzött A pártoskodás utóize még el sem múlt s következik a máso­dik ütközés, mely nem kevésbbé érdekli a vá­rost amaz elsőnél. Pályázók ismét vannak elegen és pedig arra való egyének, kvalifikált fiatal erők, kik hozzá még mindnyájan helybeliek. A választás tehát felette nehéz, s a kép­viselőnek ki igazán szivén hordja a közér­deket nagyon meg kell gondolnia kihez csat­lakozzék már azért is, mert 1886. XXII. t. ez. 69. §-a értelmében a főjegyzőt, élethossziglan vá­lasz tják. A mig tehát egyéb tanácsbeli állásoknál, sőt magánál a polgármesternél is, a város kö­zönsége, ha arról győződött meg,- hogy nem válik he az illelő, kit bizalmával megtisztelt,egy közelebbi tisztujitásnál egyszerűen mellőzi, addig itt gyönyörködni kell halálig esetleg a tisztviselő avalatlanságában, mert jól tudjuk, hogy elmoz­dítani valakit fegyelmi utón nehezebb, mint halálát kivárni. Nem szabad tehát a polgárságnak szem elől tévesztenie azt, hogy a főjegyzői állás egyes egyénekkel való kísérletezésekre legke- vésbbé sem alkalmas. Sokan tévedésben vannak, azt hiszik, hogy a főjegyzőben egyszersmind a polgármester helyettest is megválasztják, ez minden alapot nélkülöző vastag tévedési melyet felvilágosítás nélkül nem hagyhatunk. Nagybánya vááos ázervezési szabályren­delete ugyanis, mely 1897. év május hó 6-án hagyatott jóvá a 79. §, k. pontjában szóról szóra ezeket rendeli. »Akadályoztatás vagy távolléte esetén a polgármestert a közgyűlés által helyettesül ki­jelölt tanácstag helyettesiül Világos tehát, hogy a közgyűléstől függ, kit alkalmaz polgármesteri helyettesül s a kép­viselőkről feltételezünk annyi jó Ízlést, hogy kezdő fiatal embert, (ha ilyen választatnék) nem fog az idősebb tanácstagok főiébe helyezni. Most tehát csak főjegyzői választunk és polgármester helyettesi nem, munkabíró, tevé­keny vas szorgalmú, toll forgató, ifjú erőre van szükségünk, mert ez állás sokoldalú teendőinél fogva ilyet kiván. A párt alakulások erősen folynak, ki lesz szerencsés a többséget megnyerni, azt ma még a leglelkesebb kortesek sem gyaníthatják. Egyet azonban legyen szabad kijelentenünk s ez az, hogy nem szívesen látnok, ha egyes főbb tisztviselők beleegyelednének a választási mozgalmakba, mert a dignitárius embernek sohasem szabad magát abba a gyanúba kever- tetnie, hogy szövetséges társat keres, őt is a közbizalom tisztelte meg, elégedjék meg olyan kollegával, kit szintén a közbizalom helyez melléje, ha a képviselet jóizlése ki tudta válasz­tani a sok közül őt a régit, bizonyosan ki fogja tudni emelni, minden magasabb pressió nélkül, méltó társát, az újat is. Városi főorvos választás Felső­bányán. Felsőbánya képviselő testületé e hó 17-én gyűlt egybe a város tanácstermében rendkívüli közgyűlésre, melynek egyedüli tárgya volt a városi főorvos válasz­tás. A gyűlést a vármegye alispánja déli fél 12 órakor nyitotta meg annak előrebocsátásával, hogy valamint a múltban mindenekben a város felvirágzására töre­kedett, úgy a jövőben is annak javára és érdekében fog működni. Ezután a szavazatszedő bizottság, a 4 bizalmi férfi és a kandidáló bizottság választatott meg, kivéve azonban az utóbbit, melynek tagjai voltak Pemp An­tal, Delhányi Zsigmond, Túri Ferencz és Szabó László, a többinek semmi sem jutott ki a teendőkből, mert a kijelölés megejtése után, a mint az alispán kijelenti, hogy Dr. Berks Aurél visszalépett s igy a megmaradt 3 pályázó hözül a bizottság csakis Dr. Hudák János tiszti orvost határozta jelölni, a képviselők jelenté­kenyebb része nyomban távozott a tanácsteremből, a szavazás elmaradt s az elnöklő alispán Dr. Csausz Károly alorvost, miután őt a gyűlésben maradtak megéljenezték, megválasztottnak nyilvánitá. A gyűlésből szavazás nélkül kivonult választók arra a váratlan fordulatra, hogy jelöltjüket a kandi­dáló bizottság elejti, nem számítottak s a döntő pilla­natban nem gondolhattak a legelső helyen ajánlott tiszti orvos jelöltségére, kinek nevét csak a választás momentumában hallották említeni. Minden vonatkozás nélkül a folyamodók személyére és minden ezélzás nélkül a választás eredményére nem helyeselhető ezúttal, hogy a választók csak a kandidáló bizottság végzése után lehettek tájékozva a pályázók személye és minősítése iránt. Az ugyan nincs előirva. de nem lett volna mulasztás, ha a pályázók neve a közgyű­lési meghívóban megemlítve s általában a hivatalban őrzött folyamodványok ügye a választás napja előtt a képviselőkkel, egybehívott értekezleten közölve lett volna. Más kézből a választásra vonatkozólag, következő levelet vettük : A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárnája. ‘Jev FözeíeőB . . . í. Jer közelebb, ide, szerelmem! így! Hajtsd ölembe szép fejed, S aztán figyelj, mosolyogva .szépen, Mesélek egy történetet. L Selyem pillád szemedre hunyva Rejtse'el hő sugárait, Majd kis mesém füledbe súgva Forrón csókolni megtanít. Királyleányt a kincs, a pompa Szikrázó fénynyel vesz körül, Szöghajába vagyon van fonva S kegyének egy ország örül: Bús, hallgatag — regében igy van — Örömre dal nem deríti, S éj csendjében sóhajtva halkan, Megunt, gyűlölt a lét neki. Királyleány fogy, egyre sápad, Arczárói a rózsa lehull, És a király Ígér, nagy árt ad, Ki segitni vél — botorul. Mind hasztalan ! A porhüvelybe Uj éltet már mi sem lehel . . . »Óh! mondd lelkem, szivem szerelme, Mid fáj ! ?« atyja igy esdckel. Királyleány már haldokolva Bágyadt szemeit felveti, Lázálma van, nyakára fonva Karját atyjának, rebegi: »Oly szép a lét a túlvilágon . . ! Ott mienk, kit szivünk szeret . . Nekem is van ott egy virágom Kiért szivem itt úgy epedt . . . Szép ott a dal . . . Madár dalolja, Hogy mi az élet igazán . . . Ez édes dalból önként folya A kiséret egy csók csupán . . . Ajkon az ajk s az üdv az éden Számúnkra ott, ott tárva van . . . Tűnő csillag volt itt ez nékem . . . Óh ! hagyj nyugodnom boldogan !« — Királyleány nem szállt a sírba Sőt az édent is felleié . . . Nincs mágusok könyvébe Írva A szer . . . S a leány honnan vévé . . ? Az elhaló halvány ajakba Az élet ismét visszatért. Rég sóvárgó kis ajkra adva Egy csók — száz szernél többet ért. Nyisd fel szemed! Mesémnek vége, Királyleánj' ismét nevet . . . Gond, bú ellen lelkem sebére Gyógyír mosolygó szép szemed. És a lelkem, bár messze szállna, Ajkamra kis ajkad tapad; Megtér, üdvét fel nem találva Mit nékem forró csókod ad. Tnese Lajos. Levél Boszniából. Serajevo, 1899. okt. 16. fia néha pihenni akarok, elmenekülök a mo­dem kultúra mind ugyanazon kaptára húzott alko­tásai elől és szívesebben keresem meg azokat a helye­ket, a mikben még van eredetiség; ránk nézve szokatlan élet, szokások, épületek stb. Ezért választottam most is Bosznia-Herczegovinát és a Dalmát tengerpartot, hogy még egyrészt nehány klimatikus és egyéb gyó­gyító helyet megismerjek, másrészt, hogy ez ideig nem észlelt, szokatlan látnivalókkal szórakoztassam fáradt lelkemet. Maholnap azonban Bosznia is olyan lesz, mint mindaz a vidék és ország, a hova a gőzös roppant gyorsan és folytonosan szállítja az általunk is jól ös- mert olasz portékákat, bazár czikkeket, szappant, ken­dőt stb. na meg az ánzikt kártyákat. Evvel megölik az embert. Jó jövedelem forrás is, mert drágábban sózzák rá az emberre, mint Boszniában és mert itt minden falu, statio még elég érdekes, hát meg is örökítik lát- képes (Molnár Mihály szerint) levelező-lapokon. Még ma roppant érdekes ország Bosznia A lako­sok sajátságos viseletét nagyjából ösmerjük; ellátogat­nak hozzánk is a bosnyák bőbugyogóju bocskor, bicska, és bécsi haszontalanságokat áruló emberek persze hölgyeik nélkül, a mit jól is cselekesznek, mert nincs rajtuk látni való, ha csak a bőbugyogó és fapapucs nem az. Becsületes, jámbor, vallásos és tisztességtudó nép. Szegény igénytelen faj. Késelés, csonttörés itt nagy ritkaság. Nagy Jankónak itt kevés vizűm repertumja volna. Nagy egyetértésben élnek, s azt hiszem, a nagy val­lásosság is megelégedetté teszi őket. A mohomedán— török — szűk, színes selyem inget hord, a többi ruhája olyan mint a bosnyáké, de tisztább, elegánsabb. Tud­juk, hogy a töröknek naponta legalább ötször kell kezét, lábát, száját megmosni és nem öt napban egy­szer mint nálunk akárhány polgártárs cselekszik igy. A melyik török ir-olvas, az a fez-ét még fehér ken­dővel köríti megkülönböztetésül. A városban száznál több mosché (mecset) van I és legalább százötven török temető, minden mecset Az ezredéves kiállítás orvosi juryje a Ferencz József keseriiviznek valamennyi hasonnemü viz között, egyedül Ítélte a nagy Milleniumi Érmet, továbbá egyedül tiszteltetett meg Ö Felsége által egy leg­magasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserüvizből, mint rend­szeres adag, egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges. Nagybani raktár: Harácsek Vilmos utódai czégnél Nagybányán.

Next

/
Thumbnails
Contents