Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGTELENIK i Előfizetési Át Előfizetései i t: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. -j Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-45-ik szám alá — küldendők, jklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. ji Nyllttér soronként ÍO kr. Felhivás olvasóinkhoz a „Petőfi ház“ létesítése érdekében. A nemzeti kegyelet, me!y Petőfi Sándor dicsteljes halála 50-ik érfordulóján az országos ünneplésekben oly fényesen nyilatkozott meg, most törekszik megmutatni mély és szilárd jellemét az által, hogy legnagyobb magyar költőnk nevének, ereklyéinek, művei dicsőségének, eszméi világgá terjesztésének egy díszes csarnokot kíván emelni, díszéül a főváros- és az egész országnak: a »P et őfi-ház«-at. Tudvalévő már igen tisztelt olvasóink előtt is, hogy a kormányzat, ép úgy mint a főváros, egykéni sietett magáévá tenni a »Petőfi-Ház« eszméjét, mert a nemzeti élet e kiváló zászlóvivői azonnal átlátták, hogy ennek megvalósítása nem puszta kegyeleti tény, hanem a mily fennkölt, szintoly gyakorlati becsű kultúrpolitikai követelmény is, a nemzeti közművelődés erőteljes fejlesztésére. Pantheont emelni egy világhódító magyar költői alak és irodalmi eszméi propagálására: ez a leggyőzelmesebb hóditó politika, mely csakis elismerést és barátokat szerez nekünk az egész művelt Nyugaton, de gáncsot, vagy ellenségeskedést nem szülhet sehol. Ehhez a kultúrpolitikához — a magyar korkormány és Budapest székesfőváros után — hozzá csatlakozni a magyar nemzeti társadalomnak is elengedhetetlen erkölcsi kötelessége. Hisz Petőfi az ő fényes költői szellemének örökbecsű kincseivel a magyar nemzet összeségét ajándékozta meg, illő, hogy ,e nemzeti közkincsek és az ő kegyeletes emlékezete, a magyar nemzet együttes áldozatkészségéből létesülő »Petőfi-Ház«-ban leljenek örök otthont! Egy magyar szivü, bár még német ajkú község hazafias vezérembere, a »Petőfi-Ház« alapjához pénzadományával ekként járult: »A Petőfi-Ház létesítésével a magyar nemzet önmagát becsüli meg!« A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKE" tárczája. Tündérek a Margit-Szigeten. A Nagybánya és Vidéke eredeti tárczája. A hirdetés. Egy szép májusi reggelen hatalmas vérvövös plakátok tűntek föl a hirdetési oszlopokon. Öles betűi már messziről hirdették a kiváncsi járó kelőknek, hogy az ezeregyéj regéi közül egy megvalósul: lündérest lesz a Margit-Szigeten, mely később tündéréjbe, még később tündérhajnalba fog átcsapni. Oh e vérvörös plakátok csábításai be meg ejtették a sziveket. A hirdetési oszlopok körül valóságos utczai harczok folytak le s boldog volt az a halandó, a ki igazi halálmegve- téssel utat törhetett magának a plakátig s gyönyörrel olvashatta a tündérest részleteit. A távolabb állók, sőt még az emeleti ablakból is távcsővel és kéjjel betüz- gették a hirdetést. Istenem, mi minden is lesz a Margit-Szigeten. Bazárok, csárdák, pezsgős-pavillonok, czuk- rászdák, kávéházak, hol Budapest legszebb asszonyai és leányai fogják a mulatni vágyó közönséget kiszolgálni. Lesznek olasz énekesek, jámbók, czigány- és katonazenekarok: póznamászás és hangverseny : velen- czei éj a Dunán és díjkuglizás; táncz és ökörsütés; súlydobás és szavalat. Bózsaszüret és bográcsban ro- tyogó czigánypecsenye, végül pedig kivilágítás és soha nem látott tűzijáték. Mire az ember a plakát végére ért, majdnem félájultan rogyott össze a külső és belső benyomásoktól. A jótékonyczél érdekében mindezt potom egy írtért nyújtják a rendezők. Bár jól tudjuk mi, hogy a magyar társadalom hazafias áldozatkészsége sok oldalról van igénybe véve, de számíthatunk ezúttal is tiszíell olvasóinknak nemes ügyek iránt mindig megnyilatkozó áldozatkészségére. Nem kívánjuk mi, hogy ki-ki erején felül áldozzon, de kérjük, hogy mindenki ■ erej éhez mérten hozza meg ez alkalommal, ha mindjárt fillérekben is, igaz ha- zafiui áldozatát, hogy majd a »Petőfi-Ház« alapkőlelételénél elmondhassuk : »Építette az egész magyar nemzet!« Mai nappal tehát rendszeresen bevezetjük a gyűjtéseket a »Petőfi-Ház« javára olykép, hogy a befolyt hazafias pénzadományokat lapunkban nyilvánosan és névreszólóan nyugtázzuk és azokat minden hó végével a kezeléssel végleg megbízott »Pesti hazai első takarékpénztárihoz szolgáltatjuk be. Ismételjük Jókai Mór és Bartók Lajosnak ez ügyben nemrégen a magyar nemzethez intézett lelkes szózata e jellemző szavait : »Nem egy-egy nagy erszény ezrei, hali e m e z r e k fillérei segítsék felépíteni a Petőfi-Ház at!« Hazafias tisztelettel A szerkesztőség. Méhészeti karczolatok. Lapunk multheti számában közölt hasonczimü czikkünkben a méhészeti szakirodalom nagymérvű kiterjedtségéből s az utóbbi években való rohamos fejlődéséből azon consequentiát vontuk le, hogy a közönség napról-napra jobban belátja a méhészkedés és főkép az okszerű méhészet'üzésének nagy jelentőségét s hogy ezen kedvező jelenség immár városunk- ? ban és vidékén is kezd feltünedezni. Örömmel jelezzük e tényt, mint az okszerű méhészet igaz barátjai, mert éltől remélhetjük a méhészetnek városunkban és vidékén leendő nagyobb mérvű föllendülését. Legyen szabad most tapasztalatainkat speczialiter Nagybánya város és vidéke méhészeti viszonyaira való vonatkozásában előadnunk. E sorok Írója 26 éve foglalkozik a méhészettel s 12 év óta rendíthetetlen hive a Dzierzon rendszere szerinti ingó-szerkezetű kaptárokkal való méhészkedésnek, ki 16 darab országos egyleti kaptárban levő kedves méheivel a méhészeti tekintetben rendkívül rossznak jelezhető folyó 1899. év tavaszán lett Nagybánya város lakója s ki, mig fejlettebb méhészéi tel biró s a méhészkedésre sokkal jobbnak állított más vidékeken — mint onnan nyert adatai igazolják — ezen évnek mézhozama átalában rendkívül gyenge volt, itt Nagybányán kaptáronkint nyert 6 kgr. tiszta pergetett mézével oly eredményt ért el, minőre a csaknem folytontartó esőzések miatt a legvérmesebb reménység mellett sem számíthatott: jogosítottnak érzi magát annak kijelentésére, hogy : a) a Dzierzon-kaptárban való méhészkedés — törzsét 10 írtjával értékelve — minden eshetőséggel szemben ad évenkint 25—30°/o tiszta átlagos jövedelmet, mely jövedelem azonban kedvező esélyek között és szakértő kezelés mellett minden legkisebb koczká- zat és a családok elgyengülésének veszélye nélkül 100%-ra, sőt azon felül is fokozható; b) Nagybánya és vidéke szerencsés földrajzi fekvésénél, kedvező éghajlati és talaj-viszonyáinál s a mézgyüjtésre rendkívül alkalmas virányzatánál fogva kiválólag praedestinálva van a méhtenyésztés nagyobb terjedelemben való üzésére, — s ezekből kifolyólag : c) Nagybányán és vidékén az ingó szerkezetű kaptárakkal és — hogy a már meglevő törzsek le- kénezése és igy a tőke elpusztítása mellőzhető legyen, ezzel karöltve— rajoztatás czéljából — a nagyobb mézelés ideje alatt átmeneti kaptárkákkal fölszerelhető gyékény-kasokkal való méhészkedésnek oly kedvező tere van, hogy annak mennél szélesebb körben való elterjedése a szakszerű méhtenyésztés — e nagyjelentőségű közgazdászat! ág érdekében annál kívánatosabb, mivel — hála az országos méhészeti egylet áldozat- készségének s különösen az egylet ügybuzgó derék titkára, a magyar méhészet egyik legönzetlenebb elő- harczosa : Binder Iván fáradságot nem ismerő buzgó igyekezetének! — ma már a mindig nagyobbodó belfogyasztás mellett az egylet alig két év óta fennálló mézelárusitó osztálya évenkint több ezer mázsára menő pergetett magyar mézet képes megrendelések utján külföldre szállítani. Ha már most tekintetbe vébzszük, hogy magának Nagybánya városnak a népmozgalmi statisztika tapasztalatai szerint normális viszonyok között felmerülő évenkinti 1.5°/,, szaporodás hozzászámitásával az 1890. évi népszámlálás alkalmával 9985-öt tevő lélek - száma legalább is 11.4-00-ra emelkedett, s tudjuk, hogy ma Nagybányán, Molcsány Gábor 65 törzsből álló méhtelepén kívül mindössze csak 23—mondd : huszonhárom—család méh van Dzierzon-rendszerü kaptárak- ban, közeli vidékén pedig tudomásunk szerint álig A támadás. Én édes jó uracskám, találja ki mi lesz ma ] ebédre? — rontott be dolgozószobámba nagy életvi- J dorsággal tisztelt feleségem. Egy gondolat villant át agyamon: ennek az asz- í szonynak rejtett czéljai vannak. Be akar hálózni ! — Bántott leves és krumplis angyal .............. ak arom mondani nudli (A hitelezőimen kívül minden, gyülölségem ezeké.) — Ah, dehogy édesem, nagyon csalódik, rántott csirke és ugorkasaláta. Tartózkodó hidegséggel fogadtam az örömhírt. Nagy dolgokat akar ez az asszony, hogy ilyen öreg ágyukkal dolgozik. — Nos, az én édes uracskám nem is örül ? (Itt egy csomó vészteljes felhőt elsimított homlokomról.) Én csak a maga kedvét keresem. Azt akarom csak, hogy maga édes boldog legyen. (Itt már akaratom ellenére is érzem, hogy a homlokom határozottan derülni kezd.) Én a maga boldogságáért. képes vagyok lemondani mindenről, még a nyaralásról is. — Igazán ? — kaptam el a szót. — Igazán! — felelte mély elhatározással. Hálásan csókoltam meg a kezét, figyelmeztetem hogy az igazi antik jellemek adott szavukat meg nem másítják soha. Miután a nyaralással egyszer s mindenkorra végeztünk, hogy én se láttassam fukarnak, esküdözni kezdtem, hogy az ő kedvéért képes volnék még az ég csillagait is megrabolni. — Igazán ? — kapta el a szót. — Igazán! — feleltem mély elhatározással. — Akkor vigyen el a margit-szigeti lündérestre! esdeklett ellentállhatatlanuL Hopp! Meg van! Hurokra kerültem! Olaszleány vagy magyarleány? A tündérest ügye odáig fejlődött, hogy arra nem én fogom elvinni a feleségemet, hanem ő visz, él engem oda. Ugyanis szerény házunkat feleségem személyében az a megtiszteltetés érte, hogy felkérték, venne aktiv részt az ünnepély rendezésében. A jótékonyság érdekében a legnagyobb készséggel felajánlotta szolgálatait az én utólagŐs jpváhagy.á; som reményében (A ki hymen rózsalánczait magára' öltötte, annak van fogalma az ily utólagos jóváhagyások értékéről.) A lehető leghatározottabb, kézzel-iábbal való tiltakozásomnak az lett az eredménye, hogy most már csak azért is aktiv szerepet fog játszani. Igen, de még egy fontos kérdés hevert előttünk eldöntetlenül. Milyen minőségben szerepeljen az ünnepélyen, mint olasz-, vagy mint magyarleány? A szive nagy olasz rokon- szenvet árult el, mert az olasz kosztűm drágába kerül. Egy ötlettel akartam a gordiusi csomót szét apritapi. — Fiam, nem lehetsz te se olaszleány, se magyarleány! — mondám végtelenül szelíd hangon. — És aztán miért nem? — Szisszent föl csípőre tett kezekkel. — Mert már asszony vagy! —világosítottam föl. — Hanem tanácsolok valamit. Öltözz rózsaszínű dominónak s úgy áruld a virágokat. (Az operaház kellékese jutott eszembe, kivel sokat spricczereztem,esetleg ő kölcsönözne egy rózsaszínű dominót.) Indignálódó pillantásokat lövelt reám s kijelentette, hogy én nem értek ahoz a dologhoz, de még csak annyi érzékkel sem bírok a kérdés iránt, hogy velem tárgyalásokat folytathasson. Egyoldalulag eldöntötte tehát, hogy olaszleány lesz s felhívott, hogy egyoldalulag nyissam föl erszényemet. Mai számunkhoz egy negyedív melléklet van csatolva,
