Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
(2) 40. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 1899. Október 1. nek pontos és lelkiismeretes teljesítésére most már az eskü is kötelez. De nem szoritkozhatom én csupán hivatalos kötelességeim teljesítésére ; ez ünnepélyes pillanatban érzem legjobban, hogy én annál sokkal többet akarok. Megtenni akarok mindent arra nézve hogy városunkat a haladás és fejlődés utján megtartsam és azon tovább vezessem. Javítanunk kell közegészségügyi állapotainkon az egész vonalon ; ezzel kapcsolatosan megoldanunk kell a csatornázás, vizvezetés és világitás fontos kérdéseit; elkövetni akarok mindent, bogy városunkban az idegenek forgalmát emeljük, az ipar és kereskedelemnek lendületet adjunk, a munkásosztály megélhetését biztosítsuk. Mindent elkövetni fogok, hogy ez ősrégi város hazafias szellemét tovább is fenntartsam, a hitfe- lekezetek közötti békés egyetértést sértetlenül megőrizzem. A szeretet, béke és önzetlen munka embere voltam egész életemben, az fogok és akarok maradni mint polgármester is. Ezzel akarom meghálálni azt a bizalmat, melylyel polgártársaim ma kitüntettek. Ismétlem, hogy én e bizalmat nagyrabecsülöm s azt lelkem mélyéből még egyszer köszönöm. Ezután az alispán intézett a megválasztotthoz nehány lelkes szót s ismét felhívta a képviseletet az ellentétek elsimítására. Végül Révész János a képviselet nevében mondott köszönetét Nagy László alispánnak, a választó gyűlés bölcs, tapintatos és igazságos vezetéséért s ezzel a választás hivatalos része lelkes éljenzések és szívélyes üdvözlések közölt véget ért. Este 8 órakor az uj polgármester a nagyszálló dísztermében 120 teritékü vacsorát adott, melyre ez összes képviselők és tisztikar hivatalosak voltak. A vidám vacsorán jó ételek, kitűnő borok és Jóska czigány pompás zenéje mellett jókedvvel, vígan mulattak a jelenvoltak s megszámlálhatatlan mennyiségű tosztokát mondottak, úgy az uj polgármesterre, alispánra, mint a jelenvolt megyebeli vendégekre és másokra. A díszvacsora kiemelkedő momentumaként felemlítjük, hogy azon a Bay-pártiak is részt vettek, mit a békesség és szeretet nevében mindenki rokon- szenvvel fogadott. Az estélynek reggel 5 órakor volt vége. * Üdvözöljük lapunk részéről is Nagybányának magas műveltségű és karakteres polgármesterét az ő tudásától, erélyétől és rokonszenves egyéniségétől mi sokat várunk s meg vagyunk győződve felőle, hogy derék elődeinek nyomdokain fog haladni ! A zsibó-nagybánya vasat megnyitása. Az uj vonal műtanrendőri bejárása tegnap, szept- 29-én történt meg. A bizottság Zsibóról indult d. e- 10 órakor, állott pedig a következő tagokból: Lapp Árpád keresk. min. osztálytanácsos, Lovrich László főfelügyelő, Bánki József műszaki előadó, Dr. Odor Imre postai szakértő, Engel Izsó a magyar magán vasutak képviseletében, Barta Manó jegyzőkönyvvezető. Szilagy vármegyét képviselték : Fodor Elek, Péchy Zsigmond műszaki tanácsos, Péchy Mihály ny. őrnagy, Kiss Lajos, Bay Ferencz, Péchy Imre szolgabirák. Szalmái- vármegye részéről: Gőnyey István főjegyző, Kacsó Károly főmérnök. Nagybányáról Torday Imre, Bálint Imre. Bonnécoule irodája nem valami különös véleményt ébreszthetett az emberben üzleti összeköttetései felől. Az első pillanattól fogva bárki tisztában lehetett azzal, hogy egy pénztelen uzsorással van dolga, ki fajunknak legalacsonyabb fokán áll. Midőn Roland egy lószőrrel tömött ócska széken helyet foglalt, Bonnécoule őt egy pár pillanatig szemügyre vette. — Mennyi adóssága van? kérdé halkan. — Körülbelül kétszázezer frank. — Nincsen-e elitélve? Volt-e büntetve? Lehet-e ez irányban puhatolódzni ? — Lehet. Semmi sincs. — Teljesen el van merülve ? — Teljesen. — Hónapos szobában lakik? — Igen. — Vannak-e rokonai? — Távoli rokonok, kik nem ismernek és a kikre semmi tekintetben som számíthatok. — Hova fordulhatok az anyakönyvi okmányokért? — Vireládba, Girondeban. — Kihez ? — Cugineau ügyvédhez Bonnécoule megtevé a szükséges följegyzéseket és feltolta pápaszemét., mely függve maradt szemöldökei felett. — A kisasszony, kiről szó van — monda oly halkan, mintha hirtelenében egy gyóntatószékbe helyezkedett volna át — kitűnő családból való . . . . bájos .... 22 éves .... tökéletes műveltségű , . . . csakhogy .... Roland csupa fül lett. — Csakhogy — ismétlé Bonnécoute .... egv hibája van .... egy pillanatnyi megfeledkezés .... A szamosvölgyi vasút képviseletében: Maiéter Zoltán vezérigazgató, Sterba Dezső főmérnök igazgató helyettes, gróf Kornis Viktor, Andi Károly főellenőr. A nagysomknti vasút részéről Brandsch Mihály üzletvezető, Sándor Vilmos főmérnök. A Szatmár-nagybányai vasutat: Dr. Ilarácsek Imre képviselte. A földmivelésügyi minisztériumot képviselte: Lait- ner Elek beszlerczei ki erdő-igazgató. A zsibó-nagybányai vasút nevében gróf Teleki Géza, dr. Neumann Rafael jogtanácsos. A vállalni részéről: Kopf D. Mandel, Mangold, Czinner főmérnökök, továbbá Csepregi, Prihradni, Kopf Emil, Dianiska Andor, Szarvas Sándor, Ilonig József mérnökök. Ezen igen díszes és előkelő társaság több megyei birtokossal megszaporodva Udvarhelyen, Széplakon keresztül Benedekfalvára érkezett, hol Baka Pál gór. kalh. lelkész igen szép hazafias beszédet tartott s az uj vonatot diadalkapuk várták. A szép czikói szoroson keresztül Sülelmedre érkeztek, hol szépszámú értelmiség várta a bizottságot. 1 órakor voltak Szilágy-Csehbon, tiol villás-reggeli várta a közönséget. Itt Benkő Albert ref. lelkész kivállóan szép beszédet mondott, mely az egész bizottságot magával ragadta. 3 órakor indullak el Csehből s 5 óra 20 percz- kor érkeztek Nagybányára. Természetesen minden állomást s minden nagyobb felépítményt megnéztek, megvizsgálták s csak úgy mentek tovább. Városunkban több ezerre menő közönség várta az érkezőket s mikor a díszes kupékból összeállított vonat megérkezett, szűnni nem akaró éljenzésben tört ki. Gellert Endre polgármester rövid beszédben üdvözölte a vendégeket, szavaira Pap Árpád válaszolt. Mintegy 80-an lehettek az érkezők s azonkívül Debreczenből a délelőtt II órai vonattal megjöttek Sziegmeth Károly főfelügyelő, Májerszky Mihály főellenőr, Eritz Ernő felügyelő, Mándy Bertalan forgalmi főnök. A műtanrendőri bejárás alatt történt érdekes epizódként emlitj ik fel, hogy Fehérszéken Teleki Sándor bájos leánya Edin, az egész társaságot lefényképezte, ugyanakkor egyik budapesti iró Barta Manó meg a gróf kisasszonyt fényképezte le, a mint fényképez. Az erdekes jelenet felelt kedélyesen mulattak. A kisebb falukon senki sem várta az érkező vonatot, mintha nem is érdekelné őketNagybányán este fél 8 órakor bankett volt, melyen mintegy 120-an veitek részt. Tósztokat mondottak : Teleki Géza gróf a királyra. Fodor Elek szilágymegyei közig. biz. tag gróf Teleki Gézára, Teleki ismét Pap Árpádra, Pap Árpád min. oszt. tanácsos gróf Teleki Gézára, dr. Haracsek Imre a szatmár-nagybányai vasút nevében az uj vasút intézőire, Gellert Endre a tehnikusokra, Maiéter Zoltán szamosvölgyi igazgató Nagybánya közönségére, Teleki Géza a távollevő Bornemissza Károlyra, Stoll Béla három nagybányai derék fiúra u. m. Lovrich László, Laitner Élek, Bay Ferenczre, Km. Pap Sándor gróf Kornis Viktorért, gróf Kornis Gellért Endre Nagybánya polgármesteréért, Zinner vállalkozó mérnök Szilágy és Szatmár vármegyékért, Révész János Maiéter igazgatóért, Fóris Gábor Zsibó nevében az épilő mérnökökért, Benkő Albert ref. lelkész Nagybánya felvirágzásáért, Gellért polgármester Szilágy vármegyéért ürítette poharát. Ezenkívül még számos felköszönlőt mondtak ; a kedélyes vacsorának éjfél ntán volt vége. — Mi van a gyermekkel ? — Oh! arról soh’sem lesz szó. Dajkaságban van egy faluban .... apja, anyja ismeretlenek. Meg van elégedve ? Rolandon gyönge reszketegség futott végig. Szeretett volna el nem pirulni, de a vér arczába szökött. — Lálhatom-e a kisasszonyt mielőtt határoznék? — Kétségkívül .... egy este a színházban. — Megegyeztünk. — Nos. uram, ha szives lesz nyolez nap múlva ismét ide fáradni .... értésére fogom adni a szülők elhatározását, mely azon adatokra lesz alapitva, miket Vireládból kapni fogok. * * * Egy hóval később Roland de Lamyre házassága d’Esnandes Lujza kisasszonnyal végbe ment. Egy kis templomban, reggeli 7 órás kis mise utón áldotta meg az egyház a frigyet, melyet polgári lag előző napon kötöttek meg. A házastársak tisztán érdekházasságot kötöttek, D’Esnandes hatvanezer frank évi jövedelmet biztosított leányának; a férj évenként negyvenezer frankot, kapott saját személyes kiadásaira. A szertartás után Roland üdvözlé apósát, ki hidegen meghajtotta magát; madama d’Esnandes elfordította fejét. Az uj házaspárt egy négy üléses kocsi szállította ki á lyoni pályaudvarra. Roland egyedül volt nejével azon vonat egyik szakaszában, mely közvetlenül I’áris és Genua között közlekedik. Csinos úti ruhája van! — mondá nejének. — Azért választottam ily sötét szint, hogy a kiváncsi tekinteteket lehetőleg elkerüljem. Roland megakarta fogni neje kezét: ő hirtelen visszahúzódott. Ma délelőtt 9 órakor a városházán még befejező hivatalos tárgyalás következett, hol jegyzőkönyvet vettek fel s kimondták, hogy s vasút megnyitható. Az első rendes vasút hétfőn reggel fog indulni, az általunk már közlött menetrend szerint Nagybányáról minden nap indul 10 óra 27 perczkor d. e. Nagybányára érkezik 3 óra 10 perczkor d. u. . Heti vásárkor, a rendes vonaton kívül, innen indul 2 óra 45 perczkor éjjel és 5 óra 12 perczkor d. u. Ide érkezik 8 óra 09 perczkor reggel és 10 óra 19 perczkor este. A menet árak az állami zóna díjszabás szerintiekMint Nagybánya haladásának újabb emeltyűjét, forgalmának előmozdítóját, üdvözöljük az uj vasutat s őszintén óhajtjuk, hogy létesítése áldásos legyen - az egész szamosmenti vidékre nézve. Első életszükség a jó viz. A lefolyt negyedszázadban a várost és közönségét érdeklő minden nemes törekvésben e lap fogta föl az eszmét s miként a termőföld növeli az elvetett magot, lombot gyümölcsöt hozó törzszsé, úgy e lap biztositólta a tervek megvitatásával, hogy mindenben érvényesüljön a mi jobb Vidékünk szépsége, levegőnk ozonja, a sík- és hegyvidék ölelkezése önként természetszerűleg utal, hogy kiegyenlítőként szolgáljon városunk, hol enyhet találhat az alföid elfáradt népe és szórakozást a felvidék, megvolna itt e czélra minden, csak egy hiányzik — a jó viz — már pedig a természet törvénye parancsolja hogy az élet s így annálinkább a kellemes élet első szüksége a jó viz. Különös, hogy ezen Istentől mindennel s igy viz- bőséggel is megáldott helyen hiányzik a jó viz. Különös, hogy e minden nemes és közjóért küzdő lap a jó viz előállítása iránt alig fejtett ki a vizkér- dés fontosságával arányos harezot és vitát, nem vette kellő elbírálás alá a felkérésemre a város legkisebb költi égé nélkül készült vízvezetéki tervezetet, nem fogta védelmébe közegészségügyünk veterán védője, dr. Lovrich Gyula, szeretett főorvosunk hoszonnyolez éves törekvését a vízvezeték létesítése iránt s nem igyekezett állandó intelmeivel a vizkérdés megoldását előmozdítani, hanem megelégedett azzal, hogy a gyönyörű és okszerű tervek mint költségesekkel szembe egyszerűen az artézi kút czélszerübbségét odavesse s ennek csekély árát szembe állítva a vízvezeték nagy költségével, azt mintegy erőnket túlhaladó költekezést tüntesse elő. A közbejöltemmel beterjesztett terv ellen vártam ellentervet, vártam az artézikut pontos költségvetésiét, a kivitel módozatai és az eredmény biztosítását, de ez nem jött s igy fáradt munkásként állott elő bennünk a letárgia, mert hiszen ha nincs ellenszámadás nem igazolható a jobb és okszerűbb. A helyi viszonyok teljes ösmerete alapján erőmeggyőződésem, hogy városunkat és közegészségügyüns két csak úgy fejleszthetjük, ha a vízvezetéket létesítjük, e nélkül úgy tűnik fel az idegen előtt, városunk, mint a park közepén létező szennyes fürdőház. Bár egy czélt szolgál, de mégis más áz ártézi kút és más a vízvezeték rendeltetése, mert még az ártézi kút itt ha csekély költséggel lenne is elő’állítható, mintán abból a vizet hazaszállítani kell, majd*- nem fölösleges kiadás, hiszen minek a bizonytalan költség, midőn ivóvíz a közeli kis forrásokból most is csekély költséggel szállitható, de ez nem elég a köztisztaságra, mire egyedül a vízvezeték szállítja házainkba a kristályvizet, hogy kiűzze a szennyet. — Ah! engedjen meg uram — mondá — mi csak egy alkut kötődünk meg. Én az ön nevét viselem, önnek joga van a felett őrködni, hogy azt méltóan viseljem és biztosítom önt, hogy az ellenőrzés nem lesz nehéz. A tény az, hogy önnek kifizetendő adósságai voltak és atyám szokat kifizette. A mi engem illet, arról volt szó, hogy elenyésztessem azt, a mit a világ hibának nevez. Nem akarom ártatlanságomat bizonyítgatni, sem azt elmondani, hogyan jöttem össze tizenhat éves koromban egy emberrel, kit férjemül éppen azért utasítottam el, mert tudatlanságomat használta fel arra, hogy gazdag házasságot köthessen. Táblán megbocsátottam volna neki később, ha nem is szívből, de legalább okosságból; de felboszankodva elutasításomon, ez az ember egy más nőt vett el, tivi által a hibát helvrehozhatlanná tette közöltünk. Ön ismeri helyzetemet, nem titkolták el előttem az önét sem és megkötöttük az alkut. Ezt az alkut híven be kell tartanunk. Házastársak vagyunk, de én nem lehetek az ön felesége, mert azon föltételek mellett, melyek között házasságra léptünk, elbukottnak tartar nám magamat, ha annyira lealjasodnám, hogy magamat önnek adjam. Legyünk tehát csupán lakótársak egymásra nézve; ez együttlakást az ön tárísar dalmi műveltsége reáin nézve kellemessé teheti. Én a magam részéről igyekezni fogok a helyzetet minél elviselhetőbbé tenni önre nézve. Tekintsen engem rokonnak, vagy társalkodónőnek saját választása szerint. Én szabadságát semmiképen sem fogom korlátozni. Keressen rajiam kivül minden lehető szórakozást; csupán arra kérem, ne csináljon botrányt, ne vigye például szeretőjét, a kit tartani fog .... — De asszonyom .... — . . . az enyémmel szomszédos páholyba, vagy ne tartsa őt abban a negyedben, a hol lakni fogunk.
