Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
(2) 38. szám 1899. Szeptember 17. nácsos, e képviselő testület elnöke, f. hó 2 án reggel 5 órakor hosszas betegeskedés után elhunyt. Öt hóval ezelőtt április 8-án egy rendkívüli közgyűlés megtartásával ünnepeltük meg polgármesteri működésének 10 éves betöltését, hogy méltóképen elismerjük és méltassuk azon érdemeket, melyeket 10 éves működése alatt e város rendezése, szépítése, egészségi és közlekedési viszonyainak javítása, ipari és gazdasági tevékenységének kiterjesztése, pénzügyi viszonyainak rendezése, közművelődési intézményeinek fejlesztése és gyarapítása körül szerzett s ugyanazon rendkívüli közgyűlés Turman Olivér kir. tanácsos polgármesternek Nagybánya város érdekében kifejtett önzetlen és ernyedetlen munkásságáért jegyzőkönyvileg elismerést szavazott. De nemcsak az érdemeknek adóztunk elismeréssel. Azon jubiláns ünnepély kedves alkuimul szolgált a szeretett polgármester személye iránt táplált ragaszkodás megnyilatkoztatására is. A város tisztikara, melynek irányában atyai jóindulattal, bizalommal és őszinte baráti érzülettel viseltetett, őt arczképgyüjte- ményével tisztelte meg; az összes helybeli egyházak, hivatalok és egyesületek őt küldöttségileg üdvözölték. És ime öt hó leforgása után egy másik rendkívüli közgyűlésen azt kell kijelentenem, hogy e szeretett polgármestert életének java korában, hosszas és sokoldalú működésének közepette, örökre elvesztettük. Nemes önzetlenségét, kötelességérzetét és egész működését azon szép szavak jellemzik legjobban, melyeket az április 8-iki közgyűlésen hangoztatott és a melyek e képviselő testületben utolsó szavai voltak : Adja Isten, hogy mindannyian egy értelemmel és jó akarattal Nagybánya város boldogságára törekedjünk. Kegyeleles intézkedésképen a következő indítványt terjesztem elő : A képviselő testület Nagybánya város érdemekben gazdag polgármesterének, Turman Olivér kir. tan. urnák, f. hó 2-án életének 58, polgármesteri működésének tl-ik évében bekövetlkezett elhunyta felett érzett mély fájdalmát jegyzőkönyvileg megörökíti; A megboldogult özvegyéhez részvélir.ilot intéz; az elhunyt polgármesternek olajfestményü arcz- képét tanácstermében kifüggeszti s a város tanácsát megbízza, hogy ezen arczképnek beszerzéése iránt a jövő évi költségvetési előirányzat terhére saját hatáskörében intézkedjék. Tekintetes képviselő testület ! A nagy veszteség fájdalmával jelentem, egyidejűleg, hogy képviselőtestületünknek egyik legérdemesebb és legkiválóbb tagját, Gergelyt Károlyt, a nagybányai ev. ref. egyház hírneves lelkészét, e város társadalmának kitűnő férfiát, múlt hó 17-én egészen váratlanul szintén elvesztettük. E klassikus művelségü nagy tudós és szakavatott jeles tanféríiu mindannyiszor felemelte szavát e testületben, valahányszor egyházi, tanügy, közművelődési és segélyezési ügyekben az ellentéteket kiegyenlíteni, egyes kérdéseket szakértelemmel megvilágítani vagy a kedélyeket nemes érzésekre hangolni kellet, és minden felszólalásában a valódi lelkipásztor eszményi fen- költsége nyilatkozott meg. É kiváló tulajdonok könnyen megérthetővé teszik azt az igaz fájdalmat és általános részvétet, mely- lyel Nagybánya város közönsége őt felekezeti kütönb- ség nélkül utolsó nyugvó helyére elkísérte. E gyászeset alkalmából a következő kegyeietes intézkedéseket hozom javaslatba : Határozza el a közgyűlés, hogy a képviselő testület kitűnő tagjának Gergely Károlvnak váratlan elhunyta felett érzett mély fájdalmát jegyzőkönyvileg megörökiti; a megboldogultnak özvegyéhez részvétiratot intéz; egyidejűleg a h. polgármestert felhatalmazza, hogy a Gergely Károly neve alatt szegény gyermekek segítségére, hogy a műszellem annak teljes kiaknázásával diadalt üljön az anyagon, Jacopo della Quercia, Sansovino az elméletet a gyakorlat korlátaiba vonták, hogy vele alkossanak, mig Michel-Angelo a tanulmányok e lángelméjü apostola alkotásaiban megteremti a szellemnek és az anyagnak, az égi ihletnek és a természetnek összhangját. Nála az anyag életet nyer. Önmagába mélyedésében a lélek minden redőjét fölfejtette, hogy belső életét lássa. A valóság képét gondolatainak átlátszó foglalatává tette és velük átalakította, megdicsőitette az anyagot, a testet. A Piéta, Mózes, a Rabszolgák, Hajnal és Est nem az utólérhe- tetlenség, hanem a műalkotás befejezettségének tanúi. Mózes űl, mint Phidiás Zeuse. A talpán nyugvó jobb lábról a felhúzott ruha a láb formáját követve jobbra és balra gazdag redőkben csüng a alá, mig a hátrahúzott balláb a ruhát magával vonja, mely a térden alul nehézségénél fogva páratlan egyszerűséggel ránczosodik. A törzs az ülés következtében zömökebb s a ruha redőzetét a kebel széles izmai okozzák. A jobb kar az ülő helyre támasztott törvénytáblákhoz szorul, mig az izmos kéz az ölig érő egyik szakálfür- töt fogja, a balkar, duzzadó izmai a ruhából kiválván a kar hajlásúnak megfelelőek, az alsó kar, az ölben nyugodván, a fürteket érinti. A vállakból hosszan kimagasló fejet erős hajzat és szakái köríti, a csontos homlok dudorai körben közelítenek az orrhoz, melynek czimpáiból az arcz legmélyebb ránczai ketté ágaznak. Homlokából az erő szarvai magaslanak. Sürü szemöldökeinek eresze alól a szemek magasra kitekintenek. A szorosan csukott ajk, a tekintet zordon- sága a gondolat fenségét leplezi, mely agyában él. A megterhesedett erő fenséges kifejezése. E nyugalomban a mozgalmas lelki élet törököződik vissza. nagybánya és vidéke. felruházásara létesítendő alap javára a képviselő testület tagjai között koszorú megváltás czimén gyűjtést rendezzen. Végül tekintettel arra, hogy az 1885. XXII. t.-cz. 84. §-ának első bekezdése értelmében az időközben végleg megüresedett állások szabályszerű tisztujitás utján töltendők be, felkérem a tekintetes képviselő testületet, hogy a polgármesteri állás végleges meg- üresedéséről tek. alispán urnák, a mai közgyűlésből jelentést tenni méltóztassék. Nagybányán, 1899. szept 8. Gellért Endre. h. polgármester. A legöregebb műkedvelőnk meghalt! Még nehány nappal ezelőtt találkozott egyik fiatalabb korú barátjával és lábszárait jobbra-balra lengetve kérkedett, hogy ő 84 éves, de még bírja magát, és ime a megviselt fúvó, a tüdő mondá fel hosszú szolgálatát. 1815-ben születvén, élete átment a rendkívüli változásokon megfordult közélet minden perifériáján és eleven időrajzát képezte a nagybányai társaséletnek. melynek ő csendes, de tevékeny részese volt. Mi e részről lebbentjük fel az érdemes tagtársunk arczára borított szemfedelet, hálánk jeléül utolsó köszöntésünkkel. Már öreg ember volt, mikor a helybeli műkedvelő társaság, hogy hatvan éves múltjának emlékét és a közjónak áldozott működésének sikereit utánzó például átvigye a soha ki nem fogyó ifjú nemzedék hasznos működése körébe, 1895-ben kiadta történelmét, melynek ő fiatal korától legbuzgóbb tagja volt, s mint veterán műkedvelő élete 78-ik évében tanúbizonyságot lehetett a képződő és koronkint átalakulásokon keresztülment társaságnak hagyományos és feljegyzett éleményeiről. E hosszú idő alatt felváltva volt ő kellékes rendező, ruha- és irattáros, ha kellett súgó, vagy diszitő, majd 1864— 68-ban igazgató. Mindenhez értett és jó kedvvel végezte megbízatását. Kiváló érdeme volt abban, hogy kitartó szenvedélye a műkedvelőség körében sokat hozott rendbe a szünetelés tartama után és a többszörös szervezkedés bajaiban össze tudta hozni a régi tagokat az újabbakkal; a változó tagok közt útmutatója a kezdőknek, az abbanhagyott s megint kezdett előadások menetrendében irányadó, leleményes feltalálója a színpadi kellékeknek és felszerelésnek, mestere a színpad és festelt falai felállításának, ezermestere a változatoknak, nélkülözhetetlen tagja az időszakos játékrendező bizottságoknak. Igazán mondhatni, hogy rajta fordult meg egy-egy uj játéksor összevágó működése. És mind ezt ügybuzgóságból tette, nyilvános elismerés nélkül. Meg volt egy méltányos kézszori- tással elégedve. Nem tüntetett maga mellett. Örvendett azon, ha minden sikerült, a mit rendezett. Különös, hogy ő maga nem igen játszott, de figyelmes intézője volt a színpadi játéknak. * Mikor a magyar nyelv Pozsonyban, Sopronyban és Temesvárit mint ritka fehér holló szállingott a német burgerek közt és a legtöbb bányavárosokban a lafelliederek miatt nem is volt hallható, Nagybányán pedig már játszva kezdte visszaszerezni elnyomott ősi jogát: De’ Adda és műkedvelő társainak a színpadon szereplése jelentőségét elvitatni vagy kicsinyleni nem lehet. Érdem marad az a mai korban is, mikor az elhanyagolt magyar nyelv ápolására hintett apró magvak csirája terebélyes fává nőtte ki magát és viruló ágairól egy-egy koszorúnak valót téphetünk a fáradozó ültetők sírjára. Az ő érdemök. Nekünk kötelesség oda helyezni. A műkedvelők nevében: T. P. Zs. Heti krónika. — Boulanger jön! — Boulanger megy ! Boulanger él. Boulanger meghalt! így énekelt pár év előtt a franczia. Ma hasonló jelszavak járják: — Dreyfust elitélték! — Dreyfust felmentették. Kegyelmet kapott, nem kapott. Efféle hírek uralták a hetet. Egyik nap megsiratluk az ártatlanul oly sokat szenvedett borderonczot, más nap örömrepesve hallottuk, hogy tiz évből csak 10 nap lett. S ez igy megy vice versa. Van olyan is, a ki annak örül, ha Dreyfust elitélik, s akkor boszankodik, ha felmentik. Biztosat e tekintetben ma még nem tudunk mondani, valószínű azonban, hogy felmentvén elitélik és elitélvén felmentik, minden kétséget kizár, hogy a megkegyolmeztetés és elitélés között némi összefiiggési pontok fogván találtatni, a kilátások elég előnyösöknek mondhatók, a nélkül hogy a bűnnek megtorlása ki volna zárva, szóval a helyzet derülten homályos. Vidám hét, szenzácziókkal. Az sem lehet kisebb meglepetés a világra nézve hogy koszorús költőnk, Jókai Mór 70 év visszhangja után megházasodott és nászúira megy Olaszországba. Az örök ifjú költő örömében őszintén osztozik az egész ország. Vannak korszakok, midőn a vidéki érdekek eltörpülnek az országos jelentőségű dolgok mellett. És vannak hetek, midőn a helyi dolog félrevonul és uralkodik a világ krónika. Ez a hét is olyan volt. Csupán egy helybeli dolog az, mi figyelmünket mégis ébren tartja s ez a zsibói vasút megnyitása. Az esőzésék és viharok daczára a pálya rendben lesz pár nap alatt és mi boldog nagybányaiak már péntektől kezdve 6 óra alatt Kolozsvárra utazhatunk. Eddig mindössze Püspök-Ladányon és Nagyváradon jártunk keresztül, csekély 600 kilométernyi kerülővel s azok kik szeretnek utazni, bizony boszankodni fognak rajta, hogy most már rövidesen juthatunk Erdélybe, de mindegy, a megtörténtet nem változtathatja meg a krónikás. Különfélék. Az első évforduló. Elhunyt jó királynénk gyászos halálának évfordulóján ismét gyászba borult az egész ország. E gyászból Nagybánya is kivette némi részét. A róm. kath. templomban f. hó ll-én délelőtt 10 órakor Rácz Pál prépost-plébános díszes segédlettel gyász misét czelebrált. A fekete posztóval bevont szentélyben gyertyák lángözöne között hatalmas ka tataik volt emelve, mely előtt egy asztalon a korona keztyü s legyező voltak kitéve. A templomi zene és énekkar Roeder hatalmas requiemét adta elő. A hatóságok személyei csaknem kivétel nélkül voltak jelen a gyászmisén, úgyszintén a tanintézetek ifjúsága is. A templom ajtajában úgy ezen, mint a megelőző napon, vasárnapon a város előkelő hölgyei gyűjtöttek, a boldogult királyné emlékére emelendő fogadalmi templomra. A gyűjtés eredménye 102 frt. volt. A gyűjtést a következő hölgyek voltak szívesek elvállalni : Binder Ilona, Drumár Jánosné, Erőss Gyuláné, Fábián Lajosné, Fogarassy Gáborné, Gálffy Irma, Gellért Béláné, Harácsek Vilmosné, Incze Sándorné, Kádár Antalné Kosztka Viktoria, Moldován Antalné, Neubauer Hermin, Petrovits Vinczéné, Sarudy Györgyné, Stoll Mariska Ez utón is hálás köszönet érte. A Zsibó-Nagybányai vasút mütantendöri bejárása minden valószínűség szerint e hó ‘20-an lesz A bizottság Kolozsvárról illetőleg Zsibóról indul Nagybánya felé. Részt vesz a bízoltságban a kereskedelmi minisztérium 5 kiküldöttje, a szamosvolgyi vasul, Szalmár- Nagybányai vasút, a m. kir. államvasuiak igazgatósága. Szilágy és Szatmárvármegye, Teleki Géza gróf, báró Bornemissza főispán, mint az engedményesek képviselői, báró Bánffy Dezső, számos szakember és az átadó mérnökök. Este a Nagyszállodában bankett lesz. Ha egy nap nem járhatják be a vonalat, akkor 21-én is folytatódik az eljárás s a közönség számára 23-án nyílik meg a vasul. Az utóbbi esőzések és áradások sok kárt tettek az építményekben, de ennek daczára a mérnökség reméli, hogy lázas és megfeszített munka után a vonalat 23-án átadhatja. A polgármester választást az alispán szept 27-re tűzie ki, miként az lapunk hirdetési rovatában olvasható. Pályázati kérvények szept. 26-ig adhatók be. A festők kiállítása évröl-évre nagyobb tetszést arat városunkban, a mennyiben ugyanis közönségünk kezdi kedvelni az igaz színeket és igaz kifejezést az arczon s a portraitkon ma már nem szép selyem ruhát, brilliáns toll díszeket és ékszereket keres, hanem a karaktert óhajtja megfestve látni. A 10-iki kiállítást, melyet lapunk múlt számának tárcza rovatában ismertettünk, számosán látogatták, úgy hogy a műterem állandóan meg volt telve. Hétfőn már nem kedvezett az idő a kiállításnak. A közönség láthatólag élvezettel gyönyörködött a sok szép műben s bár a terem igen szűk volt annyi képnek, úgy hogy a sző szoros értelmében egymás hátán vollak a szebbnél szebb piktu- rák, mégis a kiállítás nagyhatása impozánsul érvényesült. A közönség a babért Zsoldos »Kohó munkásának ítélte, de e mellett igen tetszettek még Grossnak müvei, Krisanovsjzkv, Frischauf, Zsoldos egyéb képei és sok más roü, azt lehet mondani, hogy a kiállításon alig akadt kezdetleges vagy nem sikerült munka Hollóssy mesternek őszintén gratulálunk a remek tárlathoz, minket már meggyőzött, hisszük, hogy a budapesti ellentétes hangulatokat is lefogja fegyverezni, ezúttal még nagyobb sikerrel, mint. máskor. A „Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület“ a létesítendő Pelőfi-ház javára a vármegyei székház nagytermében 1899. évi szeptember hó 24-én, este 9 órakor táncz- estélyt rendez. Belépti-dij személyenkint 2 korona, családjegy 5 korona, karzatjegy 2 korona. Jegyek előre válthatók Nonn János kereskedésében Nagykárolyban Kisipari szövetkezetek ovadék-letétele szállításoknál. Nagy akadályát képezte a kisiparosok közszálitá- sokban való résztvételének az hogy a szükséges, több estben magas összegű ovadéköt letenni nem voltak képesek. A belügyminisztérium f. é. 36,330 sz. rendeletével igyekszik ez akadályt elhárítani, a mennyiben a kisipari szövetkezeteknek, ha ez iránti kérelmüket kifejezik, esetről-esetre megengedi, hogy közszállitá- soknál az óvadék a beszállított czikkek után esedékes kereseti összegből megfelelő részletekben vonassék le, Debreczen, 1899. szept. 6. Kereskedelmi és iparkamara. Oe’ Adda Ferencz.
