Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

Nagybánya, 1899. Szeptember 10. — 37. szám. XXV. cvfolyju»^ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. x Előfizetési Ál ■* í: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 4 írt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetései jklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézetniük. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO kr. A Lendvay-szobor ügyéhez. Hála egy ideális .lelkületű ember kitartó buzgalmának, a Lendvay-szobor ügye ismét előbbre haladt egy arasznyival. Most már azon a ponton van, hogy mihamarabb megvalósuljon. Akkor megkapja Nagybánya az első szobrot. Csak a szoborbizottság erélyétől s főleg a város társadalmának ezen ügy iránti lelkesedésétől függ az egész. S az ügyért melegebben érdek­lődők attól várhatnak legtöbbet. Ki illetékesebb arra inkább, hogy szivén viselje az ügy sikerét, ha nem Nagybánya tár­sadalma? Lendvay az országé, a nemzeté ugyan, de ebben első sorban Nagybányáé. Lendvay emléke megérdemli a nemzet becsülését, élete a magyar művelődéstörlénelemé; a nemzet méltán megvárhatja Nagybányától a nemz ői nyelv apostolának szoborban való megörökí­tését. Ha .Maros-Vásárhely városa, a város tár­sadalma életképességének azzal adta legutóbb a jelét, hogy tisztán magára Kossuth Lajosnak gyönyörű szobrát fölállította, ezzel az élet- képességgel Nagybánya ne birna? Vannak, kik azt szeretnék, hogy e szép példára Nagy­bánya társadalma önerején állítsa fel Lendvay szobrát. Ez lenne eszmei erősségének és lelke­sedésének a legnagyobb bizonyítéka ! De ha a gyűjtés országos lesz, Nagybánya érdeméből az sem von le. Kiveheti az őt meg­illető részt s megfelelhet a reá váró köteles­ségnek akkor is. Nyissa meg erszényét min­denki s járuljon hozzá nagyobb adományával a gazdag, filléreivel a szegény. Legyen részes a felállítandó szobor költségeinek fedezésében a felnőtt és a gyermek, a kenyerét megszerezni tudó és a tanuló. Ez utóbbi az, a mi ebben a pillanatban előttem lebeg. Hiszem, tudom, hogy a múlt vasárnap alakult és ülésező szobor- bizottság sok oldalról megbeszélte és megvilá­gította a gyűjtés módozatait s mindenre kiter­jedhető figyelemmel ezt is megpendítette s én mégis e helyen különösebben kívánom hang­súlyozni azt, hogy a gyűjtésből az Iskolák se rH4X.a<lja-nak ki. Adakozzék a tanuló sereg tetszés szerint, még az óvódák gyermekei is. Csak krajczáronként ez is egy kicsiny összeg már. A jó s igazán hazafias irányú izr. iskola, a gör. kall)., az ev. ref., a községi, a polgári iskolák és a középiskola tanulóseregének ado­mánya is legyen benne a Lendvay szoborban. Legyen benne a bányász nép adománya is. Annak a szobrának felállításában, aki a társadalom mindenféle rétegére kiváló hatással volt művészetével, vegyen részt a társadalom, Nagybánya társadalmának minden osztálya, így lesz valóban méltó kifejezője az a szobor annak az eszmének, melyet Lendvay Márton hivatással szolgált, kitartással, ügyszeretettel és kiváló buzgalommal képviselt. Soraimat azzal a kéréssel végzem, hogy a városban levő összes tanintézetek tanerői és vezetői foglalkozzanak ezzel a lokális és nemzeti ügygyei s a tanulósereget buzdítsák annak fel­karolására ! A polgármester temetése. Turman Olivér kir. tan. polgármester temetése f. hó 4-én délelőtt 11 órakor ment végbe a részvét­nek oly nagyszerű megnyilatkozása mellett, mely méltó volt a boldogultnak előkelő állásához és nagy ér­demeihez; Féltizenegy órakor már elzárták a közlekedést a Magyar utczán, a közönség oly sűrűn gyülekezett, hogy az utcza, elejétől végig, el volt foglalva. Az udvarba a rendőrség csak a hivatalos kül­döttségeket engedte be, mivel a különben elég tágas hely, nem lett volna képes a közönségnek tizedrészét sem befogadni. A ravatal az udvaron állott virágoktól bontva s a rengeteg mennyiségű koszorúk nagy részét állvá­nyokra voltak kénytelenek elhelyezni. A ravatal a családi czimerektől volt környezve. A temetésen az alább közlendő hivatalok és testületek főemberein s a kiterjedt gyászoló családon kivül ott láttuk : Teleki Géza v. b. t. t. országgy. képviselőt, Teleki Sándor grófot Nagysomkutról, Nagy László alispánt Kovács Béla tanfelügyelőt, Svaiczer Gábor ezredest' 1 Miké Árpádot, Domahidy Viktor orsz. képviselőt, Teleki Jánost és számos más vidéki előkelőséget, kik a halottnak végtisztességet megadni ide fáradtak. Pont tizenegy órakor érkezett meg Rátz Pál prépost plébános díszes ornatusban, fején a préposti süveggel. A gyászszertartást fényes segédlettel végezte. Az egyházi dalkar meghatóan énekelt. Szertartás vé­geztével a városi összes harangok zúgása mellett meg­indult a gyászmenet, körülbelül a következő, előre megállapított, sorrendben: Tanintézetek, k. bányászat, képviselő testület, városi tisztviselők, járásbíróság, szolgabiróság, bánya- kapitányság, áz egyházak képviselői, nőegylet, Felső­bánya -város küldöttsége, bányaigazgatóság, kincstári ügyészség, kir. adóhivatal, posta- és távirda hivatal, vasút, csendőrség, pénzintézetek, egyletek és testületek. A koszorúkat vivő kocsi előtt mentek a hely­beli g. katb. ev. ref. és ág. ev. egyházak lelkészei fekete papiruhában. A halottat vivő kocsi előtt a dalkar és r. kath. papság. A gyászkocsi után a család és a nagy közönség. Ott voltak a menetben tűzoltók, a 48-as honvé­dek, az iparos ifjak saját lobogóik alatt, a főgymna- sium szintén fekete lobogóval vonult ki. Egy diszbányász csapat fonczával s diszhajduk a családi czimerekkel. A város összes lámpái égtek s fekete fátyollal voltak bevonva. A menet élén a bá­nyász zenekar indulókat játszott, mig a koporsó mel­lett az egyházi kar énekelt. Az óriási díszes menet valósággal hömpölygőit keresztül az utczákon, ki a liget felé, a családi sírhelyhez. A sírnál gyászszertartás végeztével Bálint Imre városi tánácsos tartott rövid, de megható búcsú be­szédet. Méltatta az elhunytnak érdemeit, hangsúlyozta a tisztikarnak, képviseletnek szeretetét, tiszteletét, va­lamint azt, hogy az elhunyt egész életében a közügy­nek városnak és hazának óhajtott szolgálni. Bálintnak szavai alatt a környezetben szem alig maradt szárazon. Beszéde a következő volt: Mélyen megrendülve állunk meg koporsódnál szeretve tisztelt polgármesterünk, feledhetlen tisztviselő társunk, meg­rendülve, hogy mint életerős férfi dőltél ki közülünk, a ki a közügyek terén a sor élén állottál, nemcsak azért mivel pol­gártársaid bizalma oda helyezett, hanem mivel a hazáért lán­goló lelked tettre vágy tt, hogy szülővárosod és polgártársaid előhaladásán munkálkodhassál. És ime, félbeszakadt a munka. Régen látjuk a fájdalmat szivedben, melyet a felett éreztél, hogy a pusztító betegség gátol eredménydus működésed folytatásában. Sokáig kellett szenvedned, hogy megszokjuk, vérző szív­vel bár az elválás gondolatát, hogy elviselhessük elvesztésed fájdalmát, hogy az utolsó pillanatban, midőn összetört kebled végső lehellete elszált, kedveseid összezuzott szívvel ne omol­janak le hideg tetemeidre. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája, Festőművészeink kiállítása. A magunkénak nevezzük Őket, a művészet kuliusának e lelkes, ifjú bajnokait, a kik édes hazánk különböző vidékeiről, s a világ minden Iájáról eljön­nek mihozzánk, hogy e tájnak természeti szépségeitől megíhlelve, egy ideális lelkű mester vezetése alatt fej­lesszék, tökéletesítsék tehetségüket. Bármily művelt államban, de főleg minálunk, a hol a szépmüvészelek megértése és szeretete még csak feslő virág, a nemesebben érező lelkek legmélyében, előkelő művészi esemény egy festő-iskola. A hely, a hol a szépre fogékony szivekben a tehetség szikrái lángra lobbannak, a hol a nemes vágyak tüzétől égő müvésznövendék legelső ecsetvonásait koczkáztalja meg, s a honnan reménykedéseinek édes álmai között a dicsőségtől fényes jövőt látja maga előtt, e hely em­lékezetes marad nemcsak ő előttük, de mielőttünk is, a kik küzdéseiknek, aggódásaiknak, ám soha meg nem szűnő lelkesedésüknek rokonszenvező tanúi vagyunk. E sympalhiak között üdvözöljük minden lépésü­ket, a meiyet e művészei fejlesztése érdekében tesz­nek, s a melylyel a müveit nagyközönségei közelebb vonzzák ideális czéljaik megérthetéséhez. Üdvözöljük a kiállítás eszméjét, a melylyel gyön­géd tanujelét adták annak, hogy nemcsak a vidék iránt éreznek vonzalmat, hanem e város müveit népe iránt is, a melynek bemutatják itt tartózkodásuk mű­vészi eredményét. * A festőiskola által rendezett képkiálIitás a ligeti műteremben van. Ez ünnepélyes alkalomra zöld gályákkal, délszaki növényekkel, szőnyegekkel izléstelje- sen dekorálták e. különben nagyon egyszerű helyisé­get, melynek sem a világítása, sem a külseje nem fe­lel meg egészen rendeltetésének. Pedig a hol ennyi szép kép van együtt, ott a keretet is méltóbbnak óhajtanánk. Az összbenyomás, melyet a kiállított művek reánk gyakorolnak, rendkívülien kedvező, ügy mennyiségre, mint művészi értékre sok és szép munkát látunk. A i kiállítás színvonala méltó az iskolához, annak derék mesteréhez és törekvő tanítványaihoz. Száznál jóval több mű látható, javarészben arczképlanulmányok, tájképek és nehány állatfej. A kiállításról szereltüuk volna részletesebben beszámolni, de ez annak rövid tartamánál fogva lehetetlen. így csak futólagos szem­lét tarthatunk felette. A fi bejárattól jobbra láthatók Lövvith és Jngers- pacher érdekes tanulmány fejei. Ezek alatt függ Mü- nichnek egy jól megfestett, esti hangulatú tájképe. E sort követik Zsoldos stúdiumai, közöttük egy sikerült, erőt kifejező férfiarczképe. Brossnak művei jön­nek ezután. A tehetségében megerősödött fiatal festő­től tanulmányfejek egy bányász alakot és fahordó leányokat ábrázoló festmények vannak kiállítva; ezek között egy női alak, a mely kivállóan sikerült. ______ E képek mellett látjuk Lőwith Adának, az iskola egyetlen nőkiállitójának csinosan megfestett virágképét. A jobboldali falnak méltó befejezése Kryzanowsky férfimellképe (Dvorzák festőművész). Ebben a nap­sütötte arezban, megkapó éle!hűség van. Érdekes a Vesztróczy „Czigánytanyája“, mely után Frischauf rend­kívül érdekes és szép tanulmányfejei következnek. Ezekről a képekről egymagában lehetne egy tanulmányt írni, most sajnos csak arra szorítkozunk, hogy felhív­juk az érdeklődök figyelmét arra az erőt, karaktert mélyen kifejező képre — felkötött ál 1 u férfiarcz — melyet a művész önmagáról festett. Ez r kép, vala­mint Frischauf-nak vízi tájképei, esti hangulatot áb­rázoló müvei, a víznek hü festésével, jellegzetes vilá­gításával, díszére válnának bármely tárlatnak Sajnál­juk, hogy az iskolának egyik tehetséges növendéke, Belányi, ezúttal csak két- esti világításban karaktérisz- tikusan megfestett — férfiarczképet, (az egyik a festő maga) és egy kisebb tájképet állított) ki. Nagyon jók e csoportban a Kryzanovszky ökör alakjai és Zsol­dosnak a sarokban függő félaktja, mely egy kohó munkást ábrázol, munka közben, a legapróbb rész­letekre kiterjedő gonddal megfestve. A terein bal­oldali falát Epstein és Hradil szénrajzai töltik be. A Hradil czigányt és bányászt ábrázoló képén meg­látszik a Hollósy iskola teljes karaktere: a művészi igazság, mely a kifejezés természetes erejében nyilvánul. A szénrajzok fölött függ Kobernek félig befeje­zett, erős napfényben, karakterisztikusan vázolt élet­nagyság!) férfialakja. Az ezredéves kiállítás orvosi juryje a Ferencz József keséimnek valamennyi hasonnemü viz közölt, egyedül Ítélte a nagy Milleniumi Érmet, továbbá egyedül tiszteltetett meg Ö Felsége által egy leg­magasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserüvizböl, mint rend­szeres adag, egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges. Nagybani raktár: Harácsek Vilmos utódai czégnél Nagybányán.

Next

/
Thumbnails
Contents