Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
Nagybánya, 1899. Julius 2. — 27. szám. XXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEG-JELEITIZ: INzlIETIDiEÉbT ESETBE3. Előfizetési áralc: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. I Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 246-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO kr, Vasúti anomáliák. A »Nagybánya és Vidéke« junius 25-iki vasuli czikkére nézve a t. Szerkesztő ur enge- delmével megkoczkáztatok egy pár észrevételt. Nem kizárólag a vasúti menetrend és épületek képezik Nagybánya város vasúti mizériáit, — ámbár erre is rátérek — hanem sokkal inkább úgy a teher, mint a személy szállításra kiszabott vasúti tarifák, melyek egyenesen a közönség pumpolására vannak alkalmazva. A multi vasúti czikkben helyesen vannak idézve a fehérgyarmati vasút épület és menetrend ügyei, de elfeledte czikkiró ugyan annak az uj vasútnak a tarifáit is megemlíteni; ezek a tarifák egyenesen lefőzték még az államvasutak zóna tarifái! is. Például: államvasutak Szatmár-Nagykároly közt 88 kilométer távolságra III. osztályú menetjegy 50 kr, ellenben Szatmár-Fehérgyarmat közt 50 kilométer a távolság és itt a 111. oszt. személyjegy csak 40 kr, tehát olcsóbb a zónánál is; mig Szatmár- Nagyhánya közt távolság 60 kilométer és III. oszt. személyjegy l forint 20 kr, vagyis majdnem háromszoros árkülönbség, talán azért, hogy a gazdag vidék o'csón utazzék, a szegényebb vidék pedig háromszoros árt fizessen. Nagybánya város közönsége élj ütött végre a tizenkettedik órához, hogy az ilyen zsarolások ellen állást foglaljon, eljutott pedig azért, mert az épülő zsibói vasút engedély okmányában benne van, hogy tarifáit köteles a Szatmár- Nagybányai vasút tarifáihoz alkalmazni. No hiszen szép kis tarifa lesz az. Apage satanas! Nincs más expediens, mint az hogy Nagybánya és érdekelt vidéke egy küldöttséget me- nesszen lehető rövid idő alatt az uj kereskedelmi és vasúti miniszterhez, Hegedűs Sándorhoz és akár élő szóval, akár memorandumban kifejtse előtte, hogy ezek a vasúti állapotok taR- halallanok, sőt egyenesen sértők, mert semmivel nem lehet megindokolni az államvasutnak azt az eljárását, hogy az általa ugyanegy vármegye területén kezelt két külön helyi érdekű vasúinál az egyiknek a tarifái háromszorta magasabbak a másiknál és az egyiknek a másik rovására való túlságos dédelgetése ellenkezik az uj kormány által inaugurált törvény, jog s igazsággal. Néma gyereknek az anyja sem 'érti a szavát, ideje tehát ezeknek már egyszer kifejezést adni. Ebben az ügyben a kerület országgyűlési képviselője helyt kell hogy álljon. Csak nem lesz talán az a vidék örök időkre egy-két berlini bankárnak a tributáriusa, hiszen nem kizárólag ők adták a pénzt. Difficile satyram est non seribere. Foglalkozzunk most már egy kissé a Szatmár- Nagybányai vasút részvénytársulaltal is. Ha valaki pályadijat tűzne ki arra a kérdésre, hogy miként kell valamely közlekedési vállalatnak a közönség érdekeivel merőben ellentétes politikát űzni, bizonyára a társulat nyerné el. Épületeinek úgy térfogata, mint minősége kritikán alul vannak, a jó szinérváraljaiaknak épített egy 3 lépés széles és 4 lépés hosszú várószobának csúfolt helyiségei, — feltalálta a fából való vaskarikát, — épített a Zazar folyón egy 50 méteres vashidat. falábon, van neki Batizvasváriban egy állomás épülete, mely unikum az 5 világrészben, a mennyiben hozzá sem szekérút, sem gyalogút nem vezet, a falusi postalegénynek is a sinek közt kell megközelítenie, a mi szabályellenes; kérték a jó batiziak, hogy az országút keresd zésnél levő őrháznál legyen a megálló hely, nogy használhassák, de minthogy az évenkint pár ezer frt jövedelmet adott volna, bölcs válaszul kapták, hogy nem kell jövedelem, tehát nem állnak m ;g. Épen igy az illobaiak is, egy évtized óta kérik a megálló helyet, de minthogy ez is jövedelmet adna, ergo máig sem kapták meg. Pedig alig van az országban olyan helyi érdekű vasút., melynek ilyen évi bevétele volna, ha pedig leszállítja a tarifákat, még két annyi bevétele lesz. Ezek ellenében a részvénytársaság azzal hozakodik elő, hogy »azért a pénzért« már I. i. a mit bevesz, más eljárást nem követhet. Lássuk ezt is. Évi bevétele 125 és 145 ezer frt között variál, ebből az állomási és vonat kezelő hivatalnokai nem kapnak többet 15 ezer forintnál, mozdonyfülés, világítás, pályafentartás, circa 30 ezer forint, tehát a fennmaradó 80—100 ezer forintot csak nem emésztik fel a pár százezer frt építési tőkének a kimatjai, mert 15 év óla évenkht az elsőbbségi kötvények szép száma már kisorsoltalolt és visszaíizeUetett és igy ez a teher is apadt. Ezenkívül az építéshez hozzájárult az ál amkincslár, a vármegye, Nagybánya város, községek és magánosok mintegy 350,000 for inital, mely után kamatot még soha nem kaplak, tehát nem ártana több világosság ebben az ügyben. Azt is érdekes volna tudni, hogy miután a bányai vonatok személyzete Szatmárra érkezése után azonnal átszáll a fehérgyarmatira és azon is végig kerekezik, tehát a személyzet a törzs- fizetését mind a két vasúitól h izza-é? mert ha csak a bányai vasút adja a törzsfizetést, a másik meg csak a kilométerpénzt, akkor az jogtalanul nagy előnyt buz a másik rovására. CS. Sa Városi közgyűlés — 1899. junius 28-án. — Rövid közgyűlése volt ma a képviseletnek, melyen három rendkívül fontos tárgy igen szépen, a legnagyobb csendben s igy kellő nyugalommal és helyesen in léptetett el. Egyik az erdőkezelés kérdése, mivel a kisebb gazdákon segíteni akart az állam s igy a magán erdőket kezelésbe »Oozi- megkérdezte városunkat is, hogy nem akarjuk-e erdeinket államilag kezeltetni. Nálunk azonban ez 17 ezer hold mellett nem fizetődnek s igy a képviselet marad a városi kezelés mellett. Második nevezetes tárgy a közdűlő utak kérdése, ezek bizony eléggé érdeklik a gazdákat s talán hosszasabban is lehetett volna időzni megbeszélésük mellett, de ezúttal minden legkisebb megjegyzés nélkül morzsolták le megállapításukul. Harmadik nagy nyomatéku intézkedés a fogyasztási pótlék rendszeresítése, e körül némi vita fejlődött ki, de a megoldással úgy a város, mint a polgárság meg lehet elégedve. A gyűlésen mintegy 20-an vettek részt. Elnök : Gellért Endre h. polgármester. Jegyző: Thurzó Ferencz tanácsjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Hudoba Gusztáv,'Sürger Mihály. Hitelesítés ideje julius 8-án d. u. 4 órakor. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" tárczája. Éjjel. iJAercngve nézem holdas éjjel, Az ég ezer csillagszemével Miként nézi az alvó fjldet, S fiát, a nyughatatlan embert, Hogy fárad egész életén át Hiába, miként Sisiphus ; Dija ez örök hánykodásnak A föld röge mit ráhoritnak, Nyugodj I ha megnyugodni tudsz. S mé^:s oly szép a holdas éjjel Az erdő zugó árnyaiban. Min átcsillan a hold sugára, Mint emberélten a remény. Oh holdsugárl oh tünde fény I Fényedet öntsd ki leikeinken, Mely másként oly puszta, sötét, De tiszta fényed ráragyogva, Világodat ott hinti szét. Merengve nézem holdas éjjel, Az ég ezer csillagszemét; S fülembe madár dala csendül, Dalolva örök szerelemrül. Mely szivet lelket átrszegve Boldogságot hint a kebelbe. Senki, A A humanisták. — Részlet- Németh Józsefnek a nagybányai főgimnázium ez idei értesítőjében közlött történelmi értekezéséből. —• A humanisták oknyomozó történészek; ezek pedig általában saját koruk szemüvegén nézik a múltat, tehát vessünk egy rövid pillantást a renesszánczkori bábára s Európára. A művelt olasz szivét századok óta leginkább hozza gyorsabb dobogásba a csengő szó: »cinque cenlo,« tulajdonképpen az 1500 körüli (XVI. század) időt jelenti, de benne van a viruló ligeteknek, a fényesen épült, tornyos falu városoknak, a pompának, a szellemi élet minden ágának, az olaszok világuralmának, szóval a régi dicsőségnek minden emléke, bübája. Titáni munka folyik szemeink előtt, tökéletesen megforditottja a népvándorláskori hadakéinak, az Isten ostoráénak. Most fölépítik, a mit egykor a vad hordák romhalmazzá tőnek; viszont, a mit népek alkottak, a hűbériség, pápaság, a középkori világ az olaszok támadása alatt meginog, varázsa megtörik. Egy nagy világ volt akkor Itália. A kereszténység ura lakott szivében, azonkívül egész sereg kisebb- nagyobb állam virágzott benne, melyek közül néhány Európa nagyhatalmai közé tartozott. És a művészetek, a délibábok hazájában a képzelet viszi a kormányt minden téren, legalább erre vall, hogy a legbámulatraméltóbb kormányformák következnek gyors egymásutánban. Csak tiranist 6 félét ismerünk. Típusuk Frienze, a modern Athén, a folyton változó, fejlődő állam, melynek polgárai leginkább rajonganak Tacitussal a polgári szabadságért, de pártoskodásuk, ingatag voltuk mégis elbuklatja. Mig Velencze mintegy megkövülve lagúnái közt kiálta az idő vas- fogát, teljesen ráillik Polybios mondása Rómáról, hogy azért erős az, mert a monarkia (dogé) arisztokráczia (10-ek) demokráczia (nagy tanács) sajátságos vegyüléké. Az 1300 óta éledező renesszáncz végre tisztán látható körvonalaival tűnik. elő. Még 1300 körül koronás fők, előkelő férfiak sem tudnak mindig Írni, olvasni, a XV. században a Mediciek, Urbinói Federigo, Moro Lajos stb. már felülmúlják a kiválóbb tudósokat. A nagy Alfonzo, nápolyi király annyira lelkesül a tudományért, hogy napról-napra neki és udvarának Liviust magyaráztatta', még hadjárat idején is és évi 20000 aranyat fordított a humanisták »stipendiumára«. Talán Mátyás király, Vitéz János bőkezűségét fölösleges említeni. A pápai trónon II. Pius, II. Gyula, X. Leo. egész odaadással buzgólkodtak az uj szellem érdekében. A milyen a fő, olyanok a tagok. A pápák, uralkodók mindenütt nagy számú utánzót találtak s a középkori vitéz, de nyers lovag világ helyére egy rendkívül bájos, a szépért rajongó élet került. Soha az emberi szellem nagyobb diadalt nem ült a hatalmon, a gazdagságon, a nyers erőn! Költők, művészek, irók, »társasági emberek« nagy csoportját Mai számunkhoz negyediv melléklet van csatolva.
