Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
Nagybánya, 1899 Junius 25. -t- 26. szám. XXV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEO-TELE1TXK: Előfizetési árait: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 írt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. >j Közleméiryek a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. -j Nyilttér soronként ÍO ler A mi uj vasutunk. Nem tartozunk azok közé, kik a zsibói vasúttól keveset vártak, ellenkezőleg, ezen uj vonalat Nagyba iya haladása egyik hatalmas emeltyűjének tartottól s elismeréssel adóztunk mindig azon féÍt0a'kf>ak,A [/k e vasút létesilése körül oly sokat ftft<*d«*itfak. Abból, hogy a vonal elsőrangú pályának épült, még a jövőre is tudtunk következtetni s erősen reméltük ennek alapján, hogy a szigeti vonal idővel szintén ki fog épülni. Nagybánya régi idők óta, körülbelül egy évtizede azon volt, hogy létesüljön az uj vasút s a városnak sok oldalról igénybe vett és nagyon megviselt kasszája tetemesebb pénzáldozatoktól sem rettent vissza. Annál nagyobb volt meglepetésünk, midőn látnunk kellett, hogy a nagybányai vasúti állomás épülete, az uj vonal többi építményeihez képest nagyon szegényesnek mutatkozik. Hogy egy díszes emeletes pályaház helyett, hosszú hodályl kapunk, mely az újabb vicinálisok berendezkedése mellett is bizony messze elmarad. Tessék csak megnézni a fehérgyarmati vasutat, mily csinnal, ízléssel, szolidan és czél- szerüen, mondhatnám gazdagon van az ellátva épületekkel. Jánk, vagy Gacsály Nagybányához képest kis falu s mindegyiknek impozáns, emeletes palotája van. A mi állomásunkat pedig, mondjuk ki nyíltan bizony alaposan elfucsolták. Erre nézve azonban még vigasztalhatnék magunkat azzal, hogy hiszen nem az épülettől függ a vasút életrevalósága s földszinfes szin mellett is emelheti az uj vállalat városunk forgalmát. Sokkal leverőbbek azonban azon hírek melyek, az uj vasút menetrendéről, forgalmi rendszeréről szállingóznak, Hírlik ugyanis, hogy a Zsibó-Nagybányai vasúton naponként csak egy vonat fog közlekedni. Ha ez áll, akkor reményeinkben erősen csalódtunk. A naponként egyszer közlekedő vonat különösen a személyi forgalmat nem nagyon emelheti. Á „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. gyáron. Vidám daltól zeng az erdő, Vígan lejt a kis patak, Kis virágok bólogatva Habjaira hajlanak. Zümmögve jár a bogárka Mézet színi odaszáll, Arany szárnyú szép pillangó Kis párjára ott talál. Fürge szöcskék vidám hada Szökdel itt-ott szerteszét, Zöld fű között tücsök csirpel, Meg-megtörve vig neszét. A természet ezer bája, Bűvös képben megnyílik, S az ember itt megnyugodva, Boldogságról álmodik. Senki. Mily szerencsések hozzánk képeset a fehér- gyarmatiak, kik nem indultak meg oly nagy hangon 3 millió befektetéssel, mint a mi uj vasutunk, s mégis naponkint közlekedhetnek Budapest-felé, Szatmár-telé, sőt még Nagybányafelé is van csatlakozások s ezenkívül minden szerdán külön vonatjuk, ilelylyel korrán reggel mehetnek a szutmári hetivásárra s ebédre visz- szaérkezhetnek falujokba. Az ilyen rendszer igenis alkalmas lehet arra nézve, hogy egy várost (pl. Szatmárt) emeljen, de naponta egyszer járó ósdi viczinálissal rajtunk ugyan nem sokat segítenek. Azt is hallottuk, hogy az itteni állomás tisztiszemélyzete egyetlen eggyel sem fog szaporodni. Ez is gyenge kilátás a jövőre. S ha ehhez hozzá vesszük még azt a hihetetlen állítást, hogy a vonat inkább fog Deézsnek mint Nagybányának kedvezni, hogy a f rgalmat inkább arra felé szándékoznak terelni, akkor ugyan szépen nézünk ki a nagy áldozatokkal, miket a város, a vármegye, a bányakincstár, Szál már Város stb. hoztak az ügy érdekében. Őszintén óhajtanánk ha, mindezek csak kósza hírek volnának, s ha valaki minket alaposan és hivatalból legczáfolna, csakhogy mivel a vonat két hónap múlva már megnyílik s igy mindezekkel odafent már csakugyan fog- lalkozniok kellett az intézőknek és igy ki is szállingózhattak egyes félhivatalos értesülések, akkor arra a czáfolatra bizony nem sok reménységünk lehet. Azonban, úgy hisszük, még nem késő, még lehetne e tárgyban valamit kezdeni, eldöntve a dolog valószínűleg nem lesz még véglegesen. A midőn tehát a fenti körülményekre felhívjuk városunk vezető férfiúinak figyelmét, méltán elvárhatjuk, hogy hanyatló városunk forgalmának emelése érdekében, hatóságunk szóljon közbe s befolyását, tekintélyét igyekezzék oly irányban érvényesíteni, hogy érdekeink illetékes helyen jóakaratu figyelembe vétessenek. A munkáról. Általános érdekű tárgyról szeretnék pár szót elmondani, mely minden embert egyaránt kel! hogy érdekeljen és minél szélesebb körben találjon visszhangra. Valami ideges vágy ez nálam, hogy mindenképen azon iparkodom, hogy érdeket keltsek igénytelen dolgozataim iránt. Hanem bocsássanak meg tisztelt olvasóim, tisztán önzetlen jóakarat ennek a forrása. A miről most akarok önöknek beszélni, nem haszontalan időfecsérlés, hanem komoly megfontolást igénylő dolog: a munka. Már rég megmondották és megirták, hogy »a munka nemesit» és mégis oly sokan vannak, kik magukra nézve lealázónak tartják, a fizikai munkát különösen, de néha a szellemi munkát is. Pedig csupán a munka, az öntudatos munka teszi az embert azzá, a mi. Minden emberi nagyság a munkszereteten alapszik ; a nélkül benn maradnánk a porban, mig munkánk fölemel és munkánk után jólétnek és életkedvnek örvendünk. A munkátlanság az első lépés az erkölcsi elzül- lés utján, azt követi a többi a végleges elzüllésig: mig a munka, a híven teljesített munka nyomán nyugodt megelégedés fakad. A munka a mi első kötelességünk a földön, ennek hűséges teljesítése reményt nyújt a félénknek és bizalmat önt a csüggedőbe. Sohase gondoljuk azt, hogy másnak dolgozunk, mert amit teszünk, mindig önmagunkért tesszük. Néha a látszat csalja- az embert, de kövessük figyelemmel I dolgaink menetét és be fogjuk látni, hogy bármily Egy szegény ember érdekében. A Nagybánya és Vidéke múlt számában Kauk^ ^ József helybeli községi iskola szolgájának nyugdíj ügye fel van említve, hogy az a szegény szolga, ki életét az iskolának azaz a közügy érdekének előmozdítására szentelte, ki hivalásának ép úgy megfelelt, mint a minister tárczabeli kötelmének, az az egyén a szabd- ság honában, a hol testvérek vagyunk, nyugdíj iránti kérelmének elintézésénél nem talált pártfogókra. A társadalmi falakat a 48-as eszmék lerombolták ugyan, ám azért úgy látszik egy uj irány kezd előtérbe lépni, mely mindinkább ki akarja domborítani, hogy a szolgának, az ujra-'óledő jobbágyságnak más mértékkel kell mérni, mint az urnák. Hói itt az igazság? Hol van a szabadság? Hol a Mózes kőtáblájára irt emberies törvény ? Hol van itt a Krisztusi szeretet. Igazán fáj a szivem, reszket a toll a kezemben, midőn ily rideg emberi gondolkozás fölött kritikát mondok. Kautz József szolgáról szól a szomorú ének. Talán nem veszik rossz néven, ha e lap hasábjain mellette szót emelek, ki nem lévén képviselő, a ügyét a zöld asztalnál nem támogathattam. Sok előtt talán különös lesz, hogy akad ember, egy szegény szolgáról is nyomtatott betűben megemlékezik, de én úgy hiszem a humanismus nagy gondolata indokolni fogja, minden jó szivü ember előtt ezen lépésemet. Kaulz József 1871-ben ápril. 24-én lépett a város szolgálatába, fizetése csak 100 frt volt, körülbelül 8 évig. Ezért reggeltől estig fáradt másod magával, mert hol Őt, hol feleségét parancsolták szolgálat tételre. Nem egy szolgája, de kettő volt az iskolának úgy a múltban, mint a jelenben. Az ellenök indított hajszáról nem szólok, mert a szolgának, csakugyan szolgai helyzete volt. Nem csodálkozhatunk ezen korban, midőn az emberi szeretetet, a rideg önérdek és önzés foglalja el. A fizetés körülbelül 8 év elteltével 150 írtra emelődött egész 1991. év szept. 1-ig. Ekkor már az iparos tanítás behozatalával a szolgai fizetés is 200 frtra emelkedett. 1894. év júliusától 250 frt, a szegény általánosan ismert és sokak által szeretett jó embernek a fizetése. Kaulz József 1837-ben született, ma 62 éves. 7 gyermeket nevelt a hazának. Polgári büntetés alatt soha sem volt, élete fedhetetlen. Nagybányai illetőségű. Azt mondja a végzés, hogy vagyonos ember, lássuk ezt a vagyont. A házából havonta 19 frt 50 krt, kap, melynek egyharmadát házbérjövedelmi adóba fizeti. Ha nyugdíjba, azaz nyugdijtalanságba megy, a házbére havonta 14 frt 50 krra száll le, mert a lakást részben ő foglalja le, ennek szintén egyharmada adó, tehát ellentétnek lássék is — mindig magunkért, saját jólétünkért munkálkodunk. Hisz ez különben máskép nem is lehet. Az ember annyira önző, hogy még mikor észre sem veszi, akkor is az önzés hajtja őt fokozottabb munkaerő kifejtésére. És bizony aligha munkálkodnánk szívesen, ha nem élne bennünk, — öntudatlanul bár — homályos sejtelme annak, hogy ez vagy amaz dolog még hasznunkra lehet valaha. A munka a sors csapásait is elviselhetőbbé teszi. Bánatunkban vagy balsorsunkban kötelességeink hű teljesítése elvonja figyelmünket a kellemetlen vagy fájdalmas gondoialoktól és képessé tesz nyugodtan és higgadtabban átgondolni fájdalmas vagy bánatos helyzetünket. A híven teljesített munka oly nyugodt megelégedéssel tölti el szivünket, amit másképen soha meg nem szerezhettünk volna. Munkánk eredménye épen a fáradtság által lesz becsesebbé előttünk, hogyne szeretnék hát a munkát, mely értékét emeli az eredménynek. Néha azt hisszük, hogy a fáradtság nem áll arányban czéljával, de később mindig be kell és be is fogjuk látni, hogy épen ellenkezőleg van és csak a csüggedés pillanatában látszott az úgy, hogy ez vagy amaz nem érdemli a fáradtságot. Az ember gyarló és hamar elcsügged; de ilyenkor nézzünk körül és látni fogjuk, hogy más talán kevesebb eredménnyel és mégis több kitartással dolgozik és akkor csüggedésünk erővé válik és mi fokozottabb munkakedvvel és dusabb eredményre való kilátással fogunk dolgaink végzéséhez.
