Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

TÁRSADALMI HETILAP.

Nagybánya, 1899.

Május 28 — 22 szám.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

, jf ' '

luCE3GI-3^E3L.E3^TIIS: MX2sT:DE£T TT-A-S-Á-IESIíT-A.^Előfizetési árak: Egá*i érre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók é* hivdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézerjdgk.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-45-ik szám alá — küldendők.

Nyilttér soronként ÍO Icr.

• ‘.ä •; j‘ . . I , -ü'- v.. •: ' • • »;-cV .,

A nagybányai tót típus.

A mit mi nagybányaiak nem tudunk fölfedezni itt helyben, azt fölfedezték nekünk legújabban Budapesten.

Az ulóbbi napokban a Nemzeti Szalon megnyitásáról irt egy kőnyomatos tudósitóban olvassuk,hogy Wfossics Gyula közoktatásügyi miniszter a nagybányai festők képeinél állítólag a következőket mondotta. volna:

— Pécsváradot szeretném művészi teleppé átalakitani;. Itt legalább alkalmuk volna a festőknek :;mAgyayos::öfdgokat festeni. Nagybányán úgyis csak tötyijp.uso){at találnak- ' A milyen kellőmet énül érintette Nagybányát ezen állítólagos miniszteri kijelentés, mely ha megtörtént volna, rendkívül tájékozatlanságra mutatna, épp oly jól esett arról értesülünk, hogy F.gly Mihály fővárosi hírlapíró, ki szülővárosán soteá n*m- enged száradni semmi igaztalan támadást, egyik budapesti napi lapban röviden ésavelősen megfelelt a kőnyomatosnak.

: Az ő válasza, röviden ez volt ;

»A miniszternek e kijelentését, ha valóban megtörtént, nem. hagyhatjuk szó nélkül, mert tévedése nyilvánvaló. Nagybányán ugyanis tótok egyáltalán nincsenek,^!íjatgyáros tiszta magyar város s lakosai fcaraitrcnsztjkus képviselői ä magyar tipuSnák. Nagybánya környékét s vidékét románság lakja ugyan, de a román faluk között vannak tiszta magyar,: ajkú községek is, derék, régi magyar .parasztsággatl; .ho,gy többet ne említsünk, ott vani N^gyöánya közelében Költő is, hol boldogult Tel.cky Sándor gróf kastélyában Petőfi Sándor oly,,sok, szép költeményét- irta.- > Nem Nagybányán . múlik tehát, hogy a nagybányai -festő kolónia művészei nagyrészt román modelekről dolgoznak, van ott magyar típus is elég.’Ami pedig Nagybánya természeti fekvésének, Kegyeinek, völgyeinek, erdőinek

* változatos, s szinte páratlanul álló szépségeit /<• illeti, Pécsyáraóőt alig lehetne egy napon Nagybányával említeni.«

j Nekünk e czikkhez nem sok hozzáadni • valónk van. Tény az, hogy Nagybányának lakossága magyar, mit azzal is bizonyíthatunk, hogy iskolái mind magyarok, a tanítók még csak segédnyelvül sem szorulnak másra, mint a magyarra. A hol hajdan a magyar királynék s a Hunyadiak, Báthoriak oly‘jól találták magukat, hol egy Silveszhr Erdős János vagy Kopácsy élt, a honnan kikerült Tótfalusy Kiss Miklós Magyarország leghíresebb magyar nyomdásza, a hova a Telekied, vissza vágytak a külföld pazar élvezetei közzül is, a mely városról Petőfi azt irta »Menny re szeretem e derék magyar várost, ki sem mondhatom«, ott a festők is bizonyára találha nak elég magyar im- pulsust s tényleg ők maguk választották ki • e csendes, vad regényes fészket Magyarországon, hogy művészi ihletük itt tápot találjon.

Aztán itt van a szomszédban egy fél órányira a derék Felsőbánya, melynek népe között a legszebb női típusokat lehet találni, Költő s a közeli alföld Krassóva! s többi ős kurucz falovaival.

Találhatnak festőink igaz magyar motívumokat, ha akarnak eleged, hogy aztán ők mit választanak ki maguknak, az a művész szabadsága, arról mi nem tehetünk, de az ellen igenis tiltakozunk, hogy Nagybányát valaki tótnak nevezze, mert ezt állítani épp oly frappáns dolog volna, mint Debtózeare rá fogni, hogy »olasz kikötő város.«

Közegészségügyi érdekeink a malomipar terén.

A föld népének egyik legelső és legfőbb tápszere a minden salaktól ment egészséges, tápláló kenyér. A közelmúlt 1897—8-ik évben, mint Ínséges időben egyetlen a nullás liszt volt az, mely közegészségügy tekintetében kifogás alá nem esett. Rendkivü i időszakban, mint a minő a múlt évi is volt, megértjük ha a föld népe éhezett, egészséges, tápláló kenyérhez jó pénzért sem jut hatott, de ehez hasonló esetnek égy boldogabb e ztendőben, mint a milyen a folyó év is volt a múlt évihez képest, előfordulni nem volna szabad.

UÍA-. - 9

A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKE” tárczája.

jKi BoídogaBü?

' Oy "■ 'Kinek' lelkében nem -gyűlt égi szikra,. "}v( Kit.Jiidegen hagyott az élet,1

Kik'nein érzik 8i -mások bánatát,i *t»Boldogok a lelki ’szegények:« ■: ;:; ■:;,.

De /kinek...lelke minden érintésre Fájdalomban vagy Örömben 'rezeg; És-meg érzi-a mások szenvedését' Boldogtalan itt csupán az lehet.

/’ y Pedig a::'»feertiréd'oké á meny-ország«,

‘ ' T Ők "ldsáidk majd'an «íí búi/boldogok;

’ Örök'boldogság jut majd. osztály részül, •

Ha a 3ir'hantja felettük dobog. •; ,

* , t • ;, Senki.

• ... . j ----7— ’ " ' -y ' I

A dengelegi molnárné.-A-. ,,aTa.^^fbáaa.3ra,.'.ém\Irta.:

Bakc8y Kornél.

Három halárban is hire volt a dengelegi szép molnárnénak. Már csak azért is hozzá vitték a legények a búzát, hogy belé nézhessenek abba a ragyogó szempárba. Még Gyuri bá’ is kipödörte deres bajuszát; ;ha arra felé volt az útja s lovai közé cserditve, nagyot csetfentett nyelvével. De ez a esetlentés bizonyosan nem a lovaknak szólt.

Szép is volt ám a dengelegi molnárné, kivált mikor feltörte babos ujjasát, fel a gömbölyű válla hegyéig s oda állott a zörgő pitli mellé. Hej de sokan szerették volna, ha a nyakuk közé fonódna az a két hófehér, bársony puha kar, ha egy czuppanó csókot lophatnának azokról az eper ajkakról.

De őrizte ám az ura, mint a szeme világát. Nem lett volna tanácsos a ház körül settenkedni senkinek. Tartottak is Varga Balázstól, mert kutya egy erős fából volt faragva. Egy köböl búzát minden teketória nélkül emelt a pitlihez, pedig azt nem minden legény tudta utána csinálni.

Hát még mikor a kis molnárnét szorította magához. Szinte elveszett az a kis játék-asszony azok közt az ölelő hatalmas karok közt. Felkapta, mint egy pihét, felemelte, kinyújtotta a magasba, oda mosolygott fel hozzá, reá; azután az ölébe vette, hintázni kezdte, mipt a gyermek s úgy vitte be a malomból munka után az első szobába. Szinte félt az ember, hogy leesik, eltörik az a kis asszony, mint egy játékszer, d.e ő csak mosolygott, kaczagott erre a nagy emberre.

És. mikor bennt letette a hólepedővel letakart hárságyra, mikor az a két bársonykar a nyaka köré fonódott, azok a vérvörös ajkak csókra szomjuhozva csucsorodtak össze s belenézett abba a két ragyogó szembe, hol üdvét, menyországát látta, ezerszer remegte el ajaka: Ilyen asszonyt nem kell félteni!

Igaz, az ipar és kereskedelem terén a kedvező alkalom fölhasználása dicséretes életrevalóságra mutat, de csak akkor és addig, mig á túlságos élelmesség a nagy közönség kizsákmányolására, megrontására nem irányul.

Évek hosszú során át halljuk a följajdu- lást, hogy a középosztály által fogyasztani szokott kenyérliszt az élvezhetetlenségig keserű. E sajnos tapasztalat után, bármennyire is óhajtjuk mümalmaink reputáczióját föntartani, közegészségünkre való tekintetből nem titkolhatjuk, hogy korunk műmalmainak lisztjeivel nem vagyunk megelégedve.

Normális viszonyok közt, mig műmalmaink közt az üzletverseny ki nem fejlődött 8 frtos búzaár mellett, a 12 kros lisztből kalácsot lehetett sütni, és ma, a midőn a malomtulajdo- nosoic a szükségletet nem képesek fedezni, produktumaikat nem kénytelenek raktáron tartani, konkoly, borsó, vadócz s más ehez hasonló salak kitakarítására kitűnő rostával rendelkeznek, a tizenkét krajczáros liszt csak rab vallatására való, az élvezhetetlenségig keserű.

A föld népének rendesen a tavaszi időben van legnagyobb szüksége az erőgyűjtésre, vagyis a legegészségesebb és legtáplálóbb eledelre s mindezek daczára ősi gyakorlat szerint legnagyobb mértékben tavasszal szoigáitalják a munkában elcsigázott népnek a legegészségtelenebb, legkeserübb lisztet.

Fennálló törvényeink még mindig szabad tért engednek a különböző hitelügylettel összekötött egészségrontó élelmiczikkek elárusitására.

Hogy jövőre, mint minden más fogyasztási élelmi czikk, úgy a lisztmanipuláczió is figyelmesebb és gondosabb ellenőrzés tárgya lehessen, ne legyen kénytelen az emberiség egy tekintélyes része keserű kenyeren tengődni, köz- egészségügyünkre való tekintetből nekünk fogyasztóknak óhajtásunk az; Minden egészségtelen, különböző vegyülékből előállított kesernyés, dohos liszt, tiltassék ki a közforgalomból, vagy legalább a legalsóbbrendü dercze árával egyenlő árban, csakis barmaink számára legyen szabad elárusítani.

Pedig milyen kaczér leány volt a szép molnárné. Egész udvara volt körötte a falusi legényeknek.

Mennyi fáradtságába került Varga Balázsnak mig keblére tűzhette ezt a gyöngyvirágot. Csak Balog Gyurival is mennyi baja volt. Ott az a sebhely a homlokán ....

Eh! de jobb ezt nem is említeni. Az asszony most már az övé, egyedül az övé, őt szereti csak. Nem is tudna mást ily forrón ölelni, tüzesen csókolni . . .

II.

A fényes májusi nap utolsó sugarait küldi a vidékre, még egyszer sorra csókolja a fákat, virágokat, madárkákat, azután alábukik a láthatárról s hosszú biborszin mutatja utjának folytatását. Az esti szellő fölkerekedik ott, valahol a délibábos rónán, körül lengedezi a dengelegi malmot, elhozza a falu harangocskájának vékony, elhaló akkordjait s tovább viszi azt, ki a végtelen rónára.

A malom környéke csendes, a munka szünetel. A szép molnárné ott ül a kicsi széken a küszöb mellett, a kis Birivel játszik.

A daróezi ut felől lódobogás hallik. Vastag porfelhő mutatja a lovas jöttét. A szép molnáráé kíváncsian néz a daróezi útra, de a mint kiválik a porból a lovas alakja, megremeg egész testében s befut a konyhába.

A lovas egyenesen a malomnak tart, oda köti a lovát az egyik fához s belép a malomba.

— Jó estét szép molnárné 1

H Mai számunkhoz félív melléklet van csatolva.

K- Vh