Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

Nagybánya, 1899. ■* A NAGYBAK rx i TÁftv A NAGYBÁNYAI GAZDASÁG. iszcEO-TEXjEisriis: ív Előfizetési ára 1c: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 ki. Előfizetések, reklamácziók és hiedetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Újév küszöbén. A »Nagyhánya és Vidéke« jelen száminál a XXV-ik év folyamába lép. Tehát egy negyed­század változatos és küzdelmes múltjára hival- kozhatik immár. A városi levéltár poros aktái között huszonöt kötet történelem e nagy hivatásu kis város életéből! Akad-e müveit ember, a ki ennek nagy becsét mérlegelni ne tudná. Nem hisszük. A lap sok oly dolgot megörökít, mert figyelő állá­sából soha ki nem zökken, a miket a nagy közönség a mindennapi élet zajában hagyna elmerülni a feledés tengerébe, és sok oly esz­mét felvetett már, melyből üdvös tények, nem egyszer nagy alkotások álltak elő a fejlődés folyamán. »A Nagybánya ésJ Vidéke« fényes ünnep­séggel szándékozik megülni a nyár folyamán midőn a huszonöt év tényleg betelik — a jyedszázados jubileumát s gondoskodni fog róla, hogy a megünneplés módja irodalmi szem­pontokból is messze kiemelkedjék a hétköznapi- ságból. Ez alkalommal lapunk azon t. olvasói, kik jan. 1-töl kezdve az előfizetők sorában szerepeltek, kiváló kedvezményben fognak ré­szesülni. Nem czélja azonban jelen czikkünknek részletesen foglalkozni a bekövetkezendő iro­dalmi eseménynyel, most csupán a beállott újév alkalmából óhajtunk szokás szerint nehány őszinte szól elmondani mindazoknak, kik sze­rény lapunk iránt érdeklődnek. Mondanunk sem kell. hogy a régi irány­hoz, mely az igazság szolgálatát és érvényesí­tését tűzte ki czélul, ezután is hívek maradunk. Pártirányokkal, legyenek azok akár helyiek, akár politikaiak, nem zavarjuk meg lapunk tárgyilagosságát. Személyeskedéseknek tért nem adunk, mert ezek a közügynek rendesen csak kárára vannak és sem a dolgok tisztázását, sem egyes életrevaló eszmék megváló- viszik. Felekezeti czélokat rtfm szY den elismert vallást tiszteletben tat igazainak megvédésére szívesen nyujtui/. kezet, de sem vallási sem nemzetiségi czokba nem elegyedünk. Lehetnek sokan, kik önzetlen és kitartó működésűnkkel nincsenek megelégedve s lenézve kicsinyük egy vidéki lap szerény hivatását, ez azonban minket legkevésbl é sem keserít, addig mig mélyen t. előfizetőink oly szép számmal csoportosulnak körénk, mint különösen az utóbbi években, mi kedves kötelességünknek tartjuk a közvélemény orgánumaként szolgálni a^közügyet, és e téren igyekszünk mindenekfelett helyiek maradni. Nagybánya város és vidéket.közönségének szives pártfogásába kipróbál, lapunkat ismételve bátrak vagyunk ajánlani. Előfizetési árak: Egész évre .........................4- frt Fé l évre .... .. 2 » Negyed évre . . . 1 » Nagybánya, 1899. jan. 1-én. Molnár Mihály Révész János Vinr]ó ........................................... A városi múzeum ügyéről. Az a kis mag, a mit a nyár derekán nehány lelkes ember elvetett, fogékony talajba hullott s ne­hány hónap csendes, de folytonos és tervszerű mun­kája elég volt arra, hogy a Nagybányán alapítandó városi muzeum ügyét a megvalósulás stádiumáig el­juttassa. A nagybányai muzeum előkészítő' bizottsága az uj évben tartandó első ülésében eddigi működésének szép eredményeire tekinthet vissza. Az első szervezkedés augusztus 29-ikén történt a kaszinóban megtartott értekezleten, s az ez alka­lommal kiküldött szervező bizottság ez év végéig há­rom ülést tartott. Ez ülésekből tétettek meg az első legsziiksége­tárra.s ségveíésv szeg felvétv Egyidejur,,0 hatóságokat és tesu ban lévő történelmi és sekröl stb. készítsenek jeg_ utat arra, hogy e tárgyak adj meny utján az alapítandó város, jenek elhelyezést. A muzeum jövőjének legerősebb ; dig a társadalom támogatásában látva, ... zett a város és vidékének értelmiségéhez, hofe , „..e- silendő múzeumot adományaikkal gyarapítsák' és mú­zeumpártoló egyesületet alakítva, annak keretén belül a társadalom filléreivel állandóan járuljanak e fontos kultúrái intézmény fentartásához. Mindezen lépésekről a szervező bizottság jelen­tést tett a vidéki múzeumok legfőbb fórumához, a múzeumok és könyvtárak országos főfelőgvelőségéhez s az ügyet az állam támogatásába ajánlva, mindenek- ' előtt a múzeumpártoló egyesület alapszabályainak elkészítéséhez kért követendő mintákat. A főfelügyelőség' részéi ői »aihatO IdlűOgUi^s'/'S’Ttgi tekintetéből előre is szép reményekre jogosít fe>-'á meleg hangú levél, melylyel Fraknói Vilmos püspök, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője, a .bízol Iság elnökének e megkeresésére . vuíaszolt. A kitűnő tudós levele a következőkép hangzik. Tisztelt bizottság! Hazafiul örömmel üdvözlöm Nagybánya város értelmiségének nemes elhatározását, mely szerint vá­rosi muzeum és könyvtár létesítését tűzte ki fel­adatául. A megindult mozgalom, melyben a kegyelet a nemzeti múlt emlékei iránt a jelen kultúrái szükség­letek kielégítésére czélzó törekvéssel egyesül, minden illetékes tényező érdeklődésére ét támogatására biz­tosan számíthat. Ezek közé (artozik a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége, mely épen a magasabb mii­A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ" taraja. Levél a szentföldről. Nagy Figyesnék utóda s Németországnak aka- raterős, hatalmas császárja, a szultánt képviselő volt krétai kormányzó Djevad pasának kalauzolása mellett, évszázadok óta az első nyugati államfő, mint a ki a szent földet hivatalos minőségében s az őt megillető fénytől és hatalomtól környezve meglátogatta. Nem követte atyai barátjának szeretett Felsé­ges királyunknak példáját, a ki súlyos fájdalmak és terhes gondoktól gyötört szive, lelke vonzalma foly­tán mint egyszerű zarándok járta be a Megváltó em­léke által megszentelt Judea hegyeit s völgyeit. S bár hadseregnek nevezhető fejedelmi kísé­rete élén, két keresztes zászlónak aegise alatt közép- korias, pánczélhoz hasonló öltözet és fegyverzetben lóháton mérte végig Palestinának a világ összes számottevő nemzete fiainak vérével hőven áztatott kősziklás útjait: e modern sereg elüt a régi keresz­tes vitézek fanatizmus és harcziszomjtól áradozó ha­dától, és felkent vezetőjével élén nem a szent hábo­rút, hanem a keresztény szeretetek a népek és fele­kezetek között való békességet s kelet népeinek keresztény szellem által vezérelt és áthatott művelő­dését jött hirdetni és előmozdítani Nagy embereknek szándékait és cselekedeteit a sokszor igaztalan és kíméletlen kritika annál széle­sebb körben veszi bonczkése alá, mennél messzebbre nyúlik hatalmuknak árnyéka, s mennél messzebbre világit képességeiknek genieje. S az előzetes kritika most talán a hatalom fájának árnyékánál is mesz- szebbre terjedt. Ismerve Vilmos császárnak határo­zott önállóságát, melylyel minden szokásos diplomá- cziai rend és módszereket meghazudtolva ott üt — és pedig saját kezével — a szögnek fejére, a hol az avult chablonok ezopfos vitézei. azt legkevésbbé sej­tették : a klerikális olasz, az ettől sugalmazott fran- czia, a féltékeny angol, sőt a centrum pártbeli és szoczialista német sajtónak jelentékeny része is min­den telhető módón kommentálták a merész vállal­kozást, s költött rémhírekkel, sőt előre kieszelt s ter­vezett anarkista leleplezésekkel mindenáron el akar­ták a császárt kedvetleniteni s elhatározásától vissza­tartani. S a terv részben sikerült is. A tervezett egyip­tomi ut elmaradt. De nem az Anglia által demonst- ráczió képen Alexandria elé küldeni szándékolt 15 angol hadihajó miatt, sem pedig a port-said i gazdát­lan dinamit bombák szerencsés felfedezésének hire folytán, hanem mert a császár nem akarta keleti útja czéljának sikereit gyengíteni szándékától idegen politikai czirkulusok akkordjainak dissonantiájával. Tény, hogy Vilmos császár nem pusztán vallá­sos lelkének kegyelete folytán zarándokolt a szent­földre. Sasszeme a múltból egy elfeledt mustármagot pillantott meg s felemelve és megtisztítva a még ter­mékeny magot a jövőbe tekint itt! Hatalmának külső nyilvánulásaitól kisérve, keleti fény és pompa kifejtése mellett tartotta hűséges élet­párjával együtt diadalmas bevonulását Dávid bástyája mellett a Jaffa kapun keresztül a szent sirhoz és Salamon templomának a »gyaurok« által csupán en­gedélyivel s mozlimi kavaszok fedezete alatt megkö­zelíthető szent helyéhez. Önfeláldozó élettársának Auguszta császárnénak jelenléte azonban irányát szabja a császár politikája czéljának, mely nem lehet más, mint a tiszta keresz­tény lan győzelmének aegise alatt a kereszténység bölcsőjének megtisztítása s a szeretet vallása praes- tigeének emelésével kapcsolatosan elveinek legalább a kulturális vonatkozásokban diadalra juttatása. Erre vall a császárnak a bethlehemi templom­ban október hó 30-án tartott istentisztelet végeztével a templom-téren egyhegyiijlött keleti összes protes­táns papokhoz intézett allokucziója is, melyben fel­adataik iránt instruálva a papságot, kijelenti, hogy sajnálattal kellett tapasztalni azt a szomorú jelensé­get, mely szerint a kereszténységnek a mahomedá- nismus előtt vajmi csekély becsülete van. Mint mondá : ennek oka nagyrészt a keleti keresztény egyházak papsága. Rajtok áll a kereszténység s ebben és ezzel a protestantizmus presligéjének és jelentőségének emelése. Császári szavak ezek, — méltóak emberükhöz. Több mint egy ezredévnek mulasztásait akarja a kereszténység szellem munkája által pótolni. A keresztény világnézletet s különösen a keleti egyházpolitikát visszavezérli természetes, és kötclesség- szerü házi tűzhelyéhez ! Helyesen állapította meg a diagnózist. A kele­ten lelkészkedő keresztény papság nem tölti be ne­mes hivatását. De nem is töltheti, mert hiszen leg­nagyobbrészt nem áll a kivánalomszerű műveltség­nek s a keresztény hit igazságainak kősziklájára épí­tett hitéletnek s öntudatos meggyőződésnek rendit- hetlen talapzatán ! A keresztény emberbaráti szeretetnek gyakor­lása, mely a kelet nevezetesebb pontjain épült »Ilospitz* "és árvaházak működésében nyilvánul, ön­l >

Next

/
Thumbnails
Contents